Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-16 / 33. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. augusztus 16. 33-ik szám Férfi cikkek: Zephir, turistaingek, rövid alsónadrág, vászon-, szalma- és posztó-kalap, nyakkendők, harisnyák, mellények, «ummi- ooo köppenyek. ooo !! Uti-kosarak és bőröndök!! Tanulok fizetéssel felvétetnek. ■újonnan megun.3^ilt leg'olcso'b'ba.n iktsiplxeitols Női és gyermek-cikkek: napernyők, fűzők, vászon-kalapok, divat női-harisnyák, gyermek-trikók és soknik, gyermek-ruhák és ooo kötények. ooo Gyermek-kocsik és székek!! Tanulók fizetéssel felvétetnek. átadást eszközlő faktorok nem gondoskodtak arról, ho ;y a tantestület nagyobb része református, az igazgatója feltétlenül református legyen. Ennél a kérdésnél egyáltalában nem védték meg az intéző i körök annak az egyháznak az érdekeit, mely a legtöbb áldozatot hozta azért, hogy e városban az állami népoktatás y lapjai lerakhatók legyenek. így van most nekünk egy épen maradt kath. iskolánk és egy jórészt kath. tanszemély- zetü állami iskolánk. Igaz ugyan, hogy a magyar állam in- tentiója az, hogy az állami iskola semminemű vallásfelekezet színezetét ne vi- selja magán, dacára ennek, vannak állami szolgálatban oly. n „egvvágásu“ igazgatók, akik nem képesek a felekeze- tiségből kiemelkedni s állami iskolákba felekezeti színezetet akarnak bevinni. Ez már csak abból is kitűnik, hogy az állami iskolák nagy értesítőjében, amit az igazgatók szerkesztenek, csak ugv hemzsegnek a felekezeties szellemű ünnepélyek, szavalatok stb. Hátha történetesen román lenne az igazgató s az év kezdetét és záróünnepélyét a „Styápte románá“-val díszítené ? Éppen olyan jogtalanul cselekedne, mintha egy állami isk.. igazgatója „Te benned biztunk“-ot vagy „Te deum“-ot, vagy „Erős várunk nekünk az Isten“ kezdetű egyházi énekeket akarná — mint felekezeti énekeket — bevinni az állami iskolába! Hol itt az állam azon inten- tiója, hogy bármely felekezet egyformán tekintessék; hol itt a vallásegyenlőség? Itt megszűnik miit (len felekezeti, vagy nemzeti kérdés; itt akármily iskolai ünnepély alkalmával a magyarok szent imája: Isten áld meg a magyart, vagy: Hazádnak rendületlenül . . jogosult. A szent énekről gondoskodjék az egyház saját körében. Az állam külömbséget nem akar tenni adófizetői között. Hisz az iskolai szervezet, gondnoksági utasítás egyenlően megadja minden telekezet- nek a jogát, még arra is tekintettel van, hogy milyen felekezetű tanulók vannak többségben, a tantestületet annak arányában szokta kinevezni. Városunkban csak a reformátusok és lutheránusok adták át iskoláikat s ennek dacára a tantestület nagyobbrésze róni. kath., az igazgató is róni. kath., azaz protestáns gyermekeknek róm. kath. a vezetője. Nagyn féli eértene, aki azt hinné, hogy belőlem a protestáns beszél. Mint mindenféle felekezeti iránynak ellenzője a népoktatásban, épen azért kell felszólalnom, mert ilyen tendenciáról van itt sző amely egyoldalúságot csak egy mindenféle felekezetet kielégítő intézkedéssel lehetett volna lehetetlenné tenni, hogy igy az erők egyensúlyt tarthassanak és egy irány el ne hatalmasodjék. Nem felesleges most a protestánsok aggodalma, mikor épen ez évben bontotta ki városunkban is harcos lobogóját a felekezeti türelmetlenséget hirdető, protestáns-ellenes Mária-kongregáció. Ennek az egyesületnek állami tisztviselők, tanítók is tagjai. Ki kezeskedik arról, hogy az uj tanítók közül nem tagja-e már valaki, vagy nem le-z-e tagja, aki aztán a congregáciő egységbontó tanaira oktatja gyermekeinket s dönti romba az egységes Magyarország szép eszméjét. Ezek az esélyek is lehetségesek, de szeretném hinni, hogy hivatásuk teljes magaslatán álló néptanítókat kap uj iskolánk, akik nem kongregációkba zárkózva, hanem a nagy egységbe felolvadva, pártatlanul szolgálják majd az egységes népoktatás ügyét. Adja Isten, hogy úgy legyen! Fürdői levél. Félixfürdő, 1913. aug. 14. Biharvármegye Peceszentmárton községének határában fekszik a „Félixbánya“ néven ismert gyógyfürdő. A fürdő mindenfelől hegy, erdő és mező által környezve, egy völgykatlanban fekszik. A fürdőtelep gondozott parkjával, szép fáival, állandóan zöld pázsitjával, virágos szőnyegeivel, diszbokraival és százakra menő rózsáival elragadó látványt nyújt. Közvetlen nyugati oldalán százados tölgyfákból álló lomberdővel érintkezik, melynek sétautjain üdülést lelnek a fürdő vendégei Ilyen szép keretben csoportosul a fürdőtelep képe. amely 30 épületből áll. Rég letűnt századoknak szétszórt okmányai beszélnek a Félixfürdő thermáiról, a melynek vizéből táplálkozó patak már az Arpidok idejében is „Hájó“ címet kapott. A forrás 49 C° meleg és gyógyliatása bámulatos. Különösen izületi, csuzos bántal/ÍSÍK UW ÍZLÉSES üjfí JÓ/AUNKA 1 ^^ERSENYKÉPESSÉGj*Jj EZÜST ÉREMMEL ÉS OKLEVÉLLEL KITÜNTETVE ! ---------------Fog- és gyökérhuzás, fogtömés (blomb), arany-, ezüst-, platina-, porcellán- és cement fogak fehérítése, fogkövek eltávolítása, egyes fogakat és fogsorokat arany- és kaucsuk-betéttel vagy szájpadlás nél- :: kül arany koronákat és csapfogakat művészies kivitelben készít . :: .: :: PALIKA AMT Ali, vizsgázott fogteclmikus* 11 • A DEBRECZENI • JJ MERESKEDELW ÉS IRdRKAMARAy Vkitün . ETÖ émEj// — Igen bizony, — folytatta az őrnagy, — és mégis úgy történt, hogy ebben a gyilkos foglalkozásban, puskaropogás közben lettem öngyilkos. Mindjárt el is mesélem. — Egy tűrhetetlen forró nyári éjszaka történt. A nagytó szélén táboroztunk, roppant kedvem lett volna megfürödni, de óvtak tőle, mert a tónak ez a része teli volt alligátorokkal. Éppen lefeküdni készültem, mikor sátramban belopódzott egyik legmegbízhatóbb kémem, egy öreg mulat. Lihegve, szakgatot- tan adta elő, hogy kétszáz szerecsen, egy hírhedt kalandor vezetése alatt ma éjjel kirabolni készül néhány nagyobb farmot a közel fekvő völgyben. Nem volt idő gondolkozni. Riadót hivattam és nyeregbe ültem. Utánam nyoclvan karabélyos lovagolt. Természetesen a mulatót is magunkkal vittük. Mikor a folyón átkeltünk és a sűrűből előtörtünk, hatalmas lángkévék jelezték, hogy elkésve érkeztünk. Meg- sarkantyuztuk a lovakat és öszeveszetten vágtattunk a lángok irányába. Ah 1 Az embert ilyenkor elfogjaabosszuvágy. A fogamat csikorgatva szoritgattam kardomat. Mikor az égő, farmok közelébe érkeztünk, néhány eléktele- nitett holttestre bukkantunk. Fehérek voltak, közöttük néhány idősebb. Elkáromkodtam magamat. A szerecsenek a gyilkosok, a jelek után ítélve, a rablóit holmival már eliramodtak . . . Merre mehettek ? ! . . . Erre a kérdésre egy barna leány adott választ. Szép erélyes arca volt, bár halálos sápadtság ült rajta. — Ha üldözni akarják őket, én önökkel megyek. Itt hagyom szegény anyám holttestét .. . Néhány szóval elmondta, hogy itt micsoda kegyetlenkedések történtek. Ő a szép leány, épen vőlegényét várta vacsorára mikor a szerecsenek megtámadták a szomszéd farmot, mely épen a folyó mellett fekszik. A férfiak, j fegyferrel a kezükben segítségre siettek. De 1 hasztalan. A szerecsenek lemészárolták őket és a holttesteket a folyóba dobták . . . Ő maga egy banánfa tetejéről látta a szerecse- neket egy völgy felé elvonulni. — Mi történt? — kérdezte a tisztele- tesné. — Nem sok, — felelte az őrnagy, — csak néhány részeg szerecsent tudtunk utolérni. Azokat a katonák irgalom nélkül lelőtték. Azután visszatértünk a farmokhoz, melyek korom és parázshalmot mutattak. A leány leszállt a lóról és kezével búcsút intett . . . — Kisasszony, — mondottam, — nem hagyhatom itt egyedül. Ez ellenkezik lovagias érzületemmel és azzal az utasítással, melyet felső katonai hatóságomtól nyertem. A leány végtelen szomorúsággal nézett reám. — És én mégsem mehetek önnel! — Miért, kérdeztem — Mert mennyasszony vagyok és meg kell várnom a vőlegényemet. — Gondolja, hogy el fog jönni ? ! A leány tagadólag rászta a fejét. — Nem. Valószínű, hogy meglőtték és holttesteit úszik most a tenger felé. De azért nekem mégis kötelességem reá várakozni. — Helyes 1 mondottam. — Tisztelem a kötelességérzetét. De megbocsát, nekem is van kötelességem. Ha ön nem jön, úgy én maradok, és ha várni fog, csakis az én oltalmam alatt várhat. Leszálltam a lóról és otmaradtam reggelig. Aztán vártuk együtt. De már az első napon kijelentettem, hogy nem akarom kompromittálni, tekintsen vőlegényének. — Helyes, de akkor öt évig kell várnia. — És vártál: kérdezte a tiszteletes, — Vártam. Nem bántam meg. Öt év múlva, azaz most három éve feleségem lett. No de éppen jön. Nézzétek meg jól. Ugyan nem látszik meg rajta micsoda tragédián keresztül jutott révbe.
