Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-12-27 / 52. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK december 27. 52-ik szám. Elesdi meszet, bélapátfalvai portland cementet, egresi gipszet és tűzifát ““an^u“' Pollák Zsigmond Debrecen. Cserhasáb tűzifát ab waggon Nagykároly K 160 árban S?“ utánvéttel. Telefon 441. dőleányon és legyőzve antiszemita érzelmeit, megígérte a pártfogását de: ai ra kérte a piruló Lujzikát, hogy látogassa meg gyakran lakásán és ö igyekezni fog mielőbb kedvező hirrel szolgálni a kérelem elintézéséről. A tapasztalatban fiatal leány élt is az engedelemmel. Fel-fel kereste a Mélts- gos urat lakásán a kedvező hir átvétele végett és látogatása később oly gyakorivá vált, hogy teljes otthoniasság- gal érezte magát a Méísgos ur szalonjában. . A gyakori találkozás folytán bizalmas viszony fejlődött ki Lujzika is pártfogója között, és a Métsgos ur, aki szenvedélyes mechanikus, s akinek rendkívül megtetszett a zsidóleány, beavatta őt a drótnélküli táviratozás titkaiba és ettől az időtől kezdve kettősben tanulmányozták Marconi világhírű találmányát. És a villanyszikrák mind intenzivebbé váltak. Ugrálni kezdtek a gépből a leiden! palackba, úgy, hogy a Métsgos egyszer csak megfeledkezett magáról és a tanulmányozás közben kedvesévé tette a szép zsidőleányt. Az idyl folyt tovább, de amint az öreg Homeros mondja : a kettős drótnélküli táviratozás nem maradhatott következmények nélkül és megismétlődött az „Ember tragédiájának“ utolsó fejezete és a szép Éva, helyesebben Lujza bevallotta a Métsgos Ádámjának, hogy anyának érzi magát. A Métsgos Ádám, pedig nagyon rosszul játszotta el ezt a szerepet. A bibliai Ádámot — mint jól tudjuk — Éva hasonló vallomása boldoggá tette. A Métsgos Ádámot, — aki többszörös családapa, aki deresedő fejével soha sem számított ilyesmire és aki ezt a boldogságot szívesen elengedte volna — a hir teljesen lehangolía. Atiől félt ugyanis, hogy napfényre kerül a dolog és meg lesz fejtve az a talány, hogy mit is keresett oly gyakran a szép Lujza, a Métsgos ur szalonjában ? ! Gondoskodni kellett tehát arról, hogy a drótnélküli táviratozás nagyon előrehaladt stádiumba jutott bizonyítéka, ne kerüljön az anyakönyvbe abban a városban, ahol a lapok révén könnyen nyilvánosságra kerülhetne a féltve őrzött titok. Hosszas alkudozás után végre is ötezer koronával sikerült egyelőre megszabadulni a lidircnyomás alól és a jőter- metü zsidóleány, most egy messze fekvő dunántúli vármegyében várja a Marconi helytelenül alkalmazott találmánya megszemélyesítését. A .dologban azonban van egy kis j bökkenő. Az ugyanis, hogy az anyakönyvien meg kell nevezni az újszülött gyermek apját. És a szép Lujza elhatározta, hogy nem lesz kíméletes, de be fogja diktálni azt a nevet, akitől megtanulta a Marconi találmányát közelebbről megismerni. Mi pedig megígérjük olvasóinknak/ hogy megszerezzük az anyakönyvi kivonat hiteles másolatát és le fogjuk közölni azt, t rmészetesen, minden kommentár nélkül. ! _______ __ _ _ ssar Szenzációs újdonság! "«e Royal kávéház ban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor 1 '»S3{ &S" Belépti-dij nincs A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Színészet. A második hét. Mi történt színészeinkkel, mióta köztünk I tartózkodnak ? Kedves publikumom, aki meredek szilfaiként állasz, zordan és szilárdan, ha zsebednek falait döngetik, csákánnyal, faltörö kossal, vagy villanyerőre berendezett modern gépezettel — mindegy az teneked, akármivel döngetik a szirtfalat, azaz, hogy zsebednek falait, amely mögött rejtőzködik a nemes érc, vagy a közönségesebb veres réz, mindegy. A szirtfal ! egyformán kemény, csákány és tűrő beletörik. Hidd el nekem, hogy nincs nagyobb művészet, mind zsebedből a garast napfényre csalni. Hidd el nekem, mert még sohase próbáltam, mint a cigányasszony a hegedülést, de azért biztosan tudom. Hanem kedves publikumom, volt szerencséd találkozni avval a mesével, hogy ketten mentek a falnak: a kos, meg az egér. Mondjam-e, hogy mi lett a vége ? A kos egy tapasztalattal lett o-kosabb, az egér ellenben lyukat talált a falban, s a többit már tudod. Átsurrant rajta. Most édes publikum, tudod-e már, hogy mit ér a te egész keménységed? Zordan, szirtfalként állasz, ha valaki faltörő kossal, avagy bicskával közeledik a zsebedhez, de belül puha vagy, mint az irósvaj, s ha valaki i ehez megtalálja a lyukat, gazdaggá lett vele, mert a szived arany. Tudják ezt nagyon jól a szinészek. mert egyenesen ahoz keresik a rést. S publikum, te meredek, te kemény, te zord! A primadonna pillantásától olvadozol, mint a faggyugyertya, vagy a tavaszi hó. Ez a primadonna a direktor egérkéje, aki a szirtfalon át is megtalálja a rést, s a résen át a szivedet s ! az aranyat. i A neve Tömböt' Olga. De minek őneki a név, mikor már több mint egy hete, hogy egyéniségének varázsával bepókhálózta a nagykárolyi közönséget. Majdnem minden este ott látjuk a deszkán (ez a direktornak kitűnő üzleti érzékére vall), de nem unjuk meg igy se, ellenkezőleg a hiányát éreznők, ha nem lenne ott. Lábacskái, termete, orcái, ezekre nem szük- ségez a nyomdafestéket pazarolnunk, mert is- J mértebb alak ma nincsen a városban, csak rontanánk a képén minden leírással. A hangja : olyan, mint egy fülbemászóé. Egészen bizonyos, hogy nem volna jó grammofonfelvótelre. De igy, az ő szájából jőve, az ő könnyed, kellemes mozduiaitól és örök mosolygásától kisérve, ez a hang úgy megszépül, hogy nincs szebb hang a fülünkben. Mert ez oft volt, csas nem tudtuk, s csak azt várta, hogy megszólaltassa valaki. Általában az egész alak, mintha régóta élne emlékezetünkben, mintha regi ismerős, bizalmas lett volna. Pedig még csak a második hete. Már most kérdem, hogy mi ez mind együttvéve, ha nem a iegnagyobbfoku boszorkányság? Beszélhetsz már, publikum, ez a primadonna megtalálta a szivedhez a rést. Vagy ha nem, akkor kitől származott az a sürü taps az „Évában“ ? Vagy ki ismételtette hatszor a „hocci a szádat“ az „Ártatlan Zsussiban?“ Hát I ki leste várta minden jelenetét olyan türelmetlenül a „Sztrájkol a gólyában ?“ Amikor egészen bizonyos, hogy nem sztrájkolt a gólya. Hát karácsony első napján este a zsúfolt padsorok közül ki ünnepelte olyan melegen az „Uncili-smuncili“ kacér hőset? Ez mind te voltál, kedves publikum, s ezzel bebizonyítottad egyrészről azt az igazságot, hogy nem lehet az ember fából, másrészt, hogy ami sok, az sok: szépségből is, kacérságból s kedvességből is. De kössünk csokrétát ekörül az egy szál virág körül. Említsük első sorban Neményinél, aki a jó gazdasszony szerepét játsza a társulatnál, lévén neki minden fellépése előre bemondott siker. Vig kedélye, behízelgő modora, hangulatos játéka, mind azt bizonyítja, hogy nem rosszul vezeti a direktor konyháját. Hja kérem, mert Cigányországban vagyunk, ott ezeket a dolgokat főzik a konyhán. Kígyót, bókát, játékművészetet, hangulatot, nevetést, tapsot, csokrot — fejedelmi menu ! Nem marad más hátra, mint hogy köszöntsük a vígjátékok hősnőjét legutóbbi zajos sikere alkalmából is a „Villámhárítóban“. Bródy Irén a hangjával remekel minden este. Csak egy kissé mozogni nem szeret. De ettől eltekintve, ő a legjobb hanganyag, amit a társulat produkál, s kinek mije van, azzal kedveskedik a hallgatóságának. Különben egynéhányszor sikerült a hangulatot is megtalálnia. Említsük még Salgő Ilonkát, meg Parlagi Margitot. Egyik a naiva, másik a mamája. A naivárói annyit jegyezzünk meg, hogy roppant ártatlan képpel tudja kreálni a kislány-szerepeket. A mamáját pedig, lévén ő még fiatal színésznő, csak dicséret illeti az önfeláldozásért, hogy vállalja egy ilyen nagy leány mellett a mamaszerepeket. De nemcsak hogy vállalja, hanem beleéli magát testestül- lelkestül, nyoma sincsen rajta az önfeláldozásnak, hanem igen a "Jó szinósz ambíciójának, hogy megfeleljen a rábízott szerepnek. Marossy Géza a társulat himnernü primadonnája. Szép fiú, azaz, hogy pardon . . . Ezt már rábízom a gyöngéd nem Ítéletére. Csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon intelligens színész. Mindegy neki, hogy operetténekes, vagy drámai hős, öreget, fiatalt, vagy erdőből kiug. mODERN RUHAFESTÉS ii *á I “Tlí IC"D DTii GALLÉROK 6ŐZM0SÁSA BÁRMILY PIVATSZIMRE I H J L f\ r ML tükörfénnyel hófehérre. Nagykároly, Széchenyi-u. 43. sz. (A róm. katn. elemi fiúiskola mellett.)
