Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-12-27 / 52. szám
' december 27. 52-ik szám. KÖZÉRDEK 3-iii oldal A.ki olcsón akar vásárolni, az keresse fel ^lZÜ! F ran k 1 M a r k uszGr. Tv á r< >ly i G yörgy-tér iru h ara k tá rát ahol a legnagyobb választékban legjutányosabb árak mellett szerezheti be a téli idenyiiez szükséges r£L-, üu-«» gyermekruliákat. Síi; egy végzetes kimenetelű háborúba szerettek volna belekeverni. — Si vis pacem, para bellum! (Ha békét akarsz, készülj háborúra!) A krizis alatt. A külföldi pénzforrások részünkre kiapadtak. Bezárult előttünk minden ajtó, úgy, hogy teljesen árván magunkra maradtunk. Már most ami ezalatt idebent történt, az mindnyájunk előtt — sajnos — ismeretes. A tőket elvonták a forgalomból, a hitel megszűnt. Az iparos bezárta a műhelyét, a kereskedő a boltját. A gyáros beszüntette az üzemet, a gazdálkodó pedig ott hagyta a termőföldet. Ég és föld összeesküdött ellenünk ! íme egy ország mivé válik, ha a maga erejére van bízva. Az egész ország egy temető ! Millió ember kiált ennivalóért. Nincs ember, akit valami baj ne ért volna, és nincs család, amely nem gyászolná a kri zisben egy elesett tagját. Magával ragadta az átkozott vihar még az olyanokat is, akik önzetlen áldozattal siettek a betegnek balzsamot nyújtani. A Potemkin-esisztenciák egész sora dőlt össze. A társadalom széles rétegében mindinkább gyökeret ver és tért hódit <az a nézet, hogy a gazdasági depressziót tisztán a balkáni háborúk idézték elő. Ez a statuálás téves. Menjünk csak egyszer ki nyáron a mezőre és figyeljük meg a hangyabolyt. Az apró hangyák mily szorgalmasan dolgoznak, szüntelen fáradtsággal végzik munkájukat. És ha a hangyabolyt megbolygatjuk, a hangyák fejvesztetten össze-vissza szaladnak, vége a nagy munkájuknak. Egy óra múlva a szemlélő azon veszi észre magát, hogy ugyanazon hangyák, ugyanazon a helyen újból megkezdik a munkát, újból hozzáfognak a rombadőlt boly felépítéséhez. Az a vihar, amely hazánkon yégigtombolt, az keresztül száguldott egész Európán. Az erős gazdasági alapokra fektetett államokban (értsd Nyugatot) azonban csak gyengéd szellőként jelent meg. A válság csirájba tehát saját magunkban keresendő. A gyümöcs is légyen bármilyen szép, nem marad meg a fáján, ha belül férges. Betegen épült a társadalmi életünk és igy ez a betegség átplántálódott gazdasági életünkbe is. Hibák a társadalomba « A fejedelmi trónusról a büszke arisztokraták magas légköréből leszállóit a nag.yra- vágyási érzelem egészen a plebejusok legmesszebbmenő rétegeibe. Mindenki gazdag akar lenni munka és fáradtság nélkül egyszerre, gyorsan. A mai paraszt siet fiából polgárt faragni, úgy, hogy a legkisebb lát szat se árulja el születésének mivoltát. A j polgárember pedig fiából . urat, nagy urat akar csiszolni. Az iparos, a kereskedő a világ minden kincséért sem engedné fiának, hogy atyja mesterségét folytassa, mert az nem úri foglalkozás. Ilyen suggestió alatt nevelődik fel a kereskedő, az iparos legtöbb fia. Az ilyen azután, még mielőtt az úri élet kapujának a kilincsét megfogná, előbb meg fürdik a könnyelmüségi, pazarlási élet csúnya fertőjében. És amikor már a léhaságnak a pazarlásnak a tetőpontját érte, amikor már levetkőzött minden erényt, a létfentartásnak legelemibb alapkövét is kirúgta maga alól, amikor enervált lelke valami nyugodtabb, csendesebb part után áhítozik : akkor szeretne roncsolt testével, megmételyezett leikével a reális élet talajára lépni, hogy alkotni, élni tudjon. Amikor már nincs menekvés a hínárból, akkor kezdi csak belátni, hogy a munka talán nem is nagyon szagos, csak a beteglelkü képzelődök gondolják annak. S mig a távol nyugati emberek igyekeznek a technika terén újabb és újabb vívmányokkal recordokat elérni: a festészet, szobrászat, zenei és irodalmi kultúrán kifejtendő újabb és újabb produktiókkal hazátokat naggyá tenui: addig hazánk fiai a pazarlás és könnyelműség terén (Montecarló-, ban) aratnak babérokat. Így a luxus lépett < nálunk előtérbe, hatalom lett. Hódit mindenütt, s illata, fénye, kápráztató szinpompája, megszéditi azokat is, akiket a betenni való falat megszerzésének gondja gyötör. Sokat költünk. Mindenki többet, mint amennyit szabadna. (Tovább takarózunk, mint ameddig a takaró ér.) Emiatt lesznek nagyobbak a kiadásaink, ami éppúgy egyeseknél, mint; általában maga után vonja a deprimált vál- | ságot, Remény felé. §aives tudomásul! „FILLERBANK“ mint szövetkezet === VILévtársulata f\4 fi ■ e if, f » J ■ 5 Beiratások 1913. évi november 1-től a bank helyiségében eszközöltetnek. Ezideig 1400 tag tartozik az intézet •■■■ kötelékébe. ^==_: Heti hetetek utáu O°|o kamat téríttetik me|£* ■ Egy betet 50 fillér. A Méltsgos ur és a zsidóleány. A helyzet kezdett aggasztó lenni. Nem any- nyira az esetleges pénzbüntetés, de a vele járó nyilvánosság miatt. Böske oldotta meg a problémát. — Ne kisérjen be bennünket kedves uram — kérlelte a rend derék őrét. Nem tudtuk, hogy milyen gyorsan megyünk, mert épp most megyünk az eljegyzésünkre. A rendőr jobban megnézte a társaságot. Két bájos piruló leányt és két zavartan pislogó férfit látott. Elmosolyodott és a társaságnak egy-kettőre nyert ügye volt. A noteszát becsukta, félreállott az útból és mosolyogva mondotta: — Tessék, de lassabban! A motor megindult és az automobil előre szökkent. De most már vigyáztak a gyorsaság jelzőre. A rendőr derülten nézett utánuk egy darabig, azután egyet sóhajtva más irányba fordult. Egy köbméter cserhasáb tűzifa házhoz szállítva 10 korona. Egy métermázsa vágott tűzifa 2 korona 60 fillér. Szo- bovits Mór fakereskedésében Rákő- czi-u. 10. sz. Non si male nunc, et olim sic erit. (Ha most rossz idők is járnak, nem maradnak igy örökké.) Jön az uj év, amely talán meghozza számunkra a tartós békének és nyugalomnak megbecsülketetlen kincseit. Vajha ismét békén és reménynyel láthatnánk majd munkához, hogy pótoljuk veszteségeinket és okosan használhassuk fel azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket ennek a nehéz 1913. évnek az eseményeiből merítettünk. A hosszú válság alatt mindenki tanulhatott a maga kárán. A gazda, az iparos, a kereskedő, s minden szabad foglalkozású ember megtanulhatta, hogy válságok idején csak akkor állhatja meg helyét, (igy az egész ország) ha vállalkozása, hivatása komoly és szilárd alapokon nyugvó. Már most vonjuk le ebből a gazdasági krízisből azt a tanulságot, hogy ne legyünk nagyravágyók, ne legyünk könnyelműek, hanem mindenben takarékosak 1 A legnagyobb intenzivitással uj tendenciájú, gyökeres reakción kell megmételyezett társadalmunkat és az egész nemzetgazda- I Ságunkat kerasztiilvinni. Mint a hangyák i megbolygatott helyüket újra, de már most megdönthetetlen erős alapra építsük ! Kövessük a legnagyobb magyarnak, Széchenyi ' grófnak azt az arany mondását, hogy: „Boldog csak az a nemzet lehet, amelynek országa gazdag 1“ Tanulmányok a drótnélküli táviratozásról. ■ ■ Ötezer korona végkielégítés. A város és utca neve mellékes, kiég annyi, hogy Szatmármegyében történt a pikáns hátterű, tehát érdekes dolog, a melynek látható bizonyítékai is vannak, s igy azt letagadni továbbra nem lehet. Szereplői a bohózat, helyesebben tragédiának egy Métsgos ur és egy nem szép, de jó termetű kívánatos zsidóleány és a színdarab utolsó felvonása a messze távolban: (a város és mellékes) mondjuk Pécsett a király-nál (König) fog lejátszódni. A dolog története egyszerű. A szép zsidóleánynak, — nevezzük Lujzának — valami ügyes bajos dolga akadt a Métsgos úrral . . . Biztosan nem tudjuk, de lehet, hogy családja valamelyik tagja érdekében kérte pártfogását, de az is lehet, hogy jövendőbeli vőlegényét akarta a Métsgos ur utján valami jól jövedelmező hivatalba juttatni. A Méltsgos ur — különösen höl- I gyekkel szemben — rendkívül udvarias I ember. Megesett a szive a kívánatos zsi-
