Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1913-12-27 / 52. szám

közérdek: 1913. deczember 27. 52-ik szám. 2-ik oldal. SBlll 1. Isrilóg-xanD-m. szalon. czroLkrorifea, csak 2 korona ÜE1H13Í1 Cukorkák és díszek, Kugler, Heller és Shmidt bonbonok nagy választékban Gyümölcsök: Nagybányai alma. Almeriai f.zöllő. Datolya. Malaga. Füge Krünella stb. Schnell Imre csemegeüzlete IMI Nagykároly, Kölcsey-utca t. |Hj Magyar és francia Cognak. Asztali, Tokaji, Paiugyai és Jalics borok. Törley pezsgőborok: Reservé, Casinó és Talisman. Naponta friss virsli és fölvágottak- ® Tescheni Andrássy teavaj. Telefon 80. Siam. IBB1B ■^7"Id-éls:i megrendelések azonnal eszközöltetnek. lilIlillSl valamelyest engedett szigorúságából. S ha végére ér ez átkos esztendő s megusztuk annak tengersok kellemetlenségét, talán újra kivirul lelkűnkben a remény örök- zöldvfája s megerősít bennünket egy uj esztendő küzdelmeire, melynek eredménye eddig még előttünk ismeretlenek, de melyről bízvást hihetjük, hogy rosszabb ennél az esztendőnél semmiesetre sem lehet. Egyetlen vigasztaló momentum, e máskor oly üditö, testet-lelket felfrissítő gyönyörű ünnepben csupán ez a remény. A remény, mely éltet s mely még a hal­doklónak is vigaszt s enyhet nyújt. Bíz­zunk Istenben, aki nékünk oly sok szép illúziót ajándékozott, mely illúziókkal mindig körülfontunk szegényes életünk kopottságát. Bízunk abban, aki lelküldte hozzánk fiit, hogy megváltsa az ő szen­vedéseivel az egész emberiséget. Ha az, ki a keresztfán mártírhalált halt egy lobogó eszméért, mosolygó arc­cal tűrt el minden földi szenvedést, ne­künk sem szabad elcsüggednünk, nein különösen akkor, amikor alig par nap előtt a Megváltó születésének évforduló­ját ünnepeltük. S halkan, bágyadtan, ködtől elfojtva, gondjainktól rekedten, megszólalnak a máskor oly barátságosén hívogató tem­plomi harangok. Vasárnap van, menjünk keresztényi türelemmel, Istenfélelemtől s reménytől eltelve misére s higyjünk a költő örökéletü igazmondásában : És jönni fog, mert jönni kell egy jobb kor,mely illán Bugzó imádság epedez százezrek ajkán ! LEGALKALMASABB a*- ÚJÉVI AJÁNDÉKUL! A MAI ROSSZ VISZONYOK MELLETT EGY ELEGÁNS, FINOM ÉS TARTÓS KOBRAKCIPŐT VENNI STERN LAJOS CIPŐÁRUNÁZÁBAN NAGYKÁROLY, BANK= PALOTA. REFLEXIÓK. Irta: ZOLTÁN BENŐ a Nagykároly Közgazdasági Bank R.-társaság főkönyvelője A már vége felé járó esztendő sok meg­próbáltatásnak tett ki bennünket. Háborús félelem és gazdasági gond emésztette az or­szág erejét. A bizonytalanság Damokles- kerdja egy napra sem tűnt el fejünk fölül, örökös rettegésben telt el az egész esztendő. A balkáni háború alatt. A közelmnlt hónapokban lefolyt balkáni események fölött, úgy látszik, hogy mind­nyájan napirendre tértünk. Pedig az a szel­lem, amely a Balkánon felelevenítette a leg­sötétebb középkort, hozzánk is bekopogtatott és ha nem is gyilkoló fegyverekkel végezte rombolásait, részünk volt az egész országon keresztül tomboló viharban, amelynek kímé­letlen rombolása alatt nemzetgazdaságunk a sir szélére jutott. Mig megdöbbentő véres­ségében a vadál latias, vérlázitó, undortkeltő balkáni eseményeket távolról kontempláltuk, észre sem vettük, hogy itt belül, tulajdon hazánkban is mily rémesen pusztít a háború gazdasági életünkben. A Kelet véres esemé­nyei megakasztották a rudját annak a sze­kérnek, amely hivatva volt gazdasági éle­tünkben egy kis fellendülést előidézni. A nyugati nemzetek kárörvendve, gúnyos mo­solygással kisérték a a Monarchia kátyúba rekedt szekerét, s titokban talán úgy vélték exponált állásáért, a vandalizmás erős gát­jáért kárpótolni, hogy mikor tiltó szavát fel­emelte a vérszomj lokalizálására, majdnem műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása néikül- is: természetim fogpótlásokat arany­ban és vulkánit kautschukban ; száj­padlás nélküli fogpótlások u. in.: aranvbiűak. Goronüx, uSaptOgSi. a i.egmuveszi- esebb kivitelben. Foghúzás. FGgtömés. vizsgázott fogtechnikus. hogy az élet nagyon szép és hogy ebben a csodaszép őszi bervadásban annyi báj, annyi poezis van, amennyi csak egy ilyen mesés költeményben lehet, amilyen a természet. Nagy, uj Overland gépje már a kapu előtt állott. A soffőr már jelezte is többször a megérkezését, de Karcsi nem sietett, gyö­nyörködve nézte a fenséges pusztulást, hall­gatta a bokrok meséjét. A soffőr még egyet tülkölt s erre figyel­mesebb lett. Eszébe jutott, hogy ma talál­koznia kell Taszáry Böskóvel, azzal a kis bakfissal, akit imádott az egész város ifjú­sága, akit kényeztetett az egész társaság s aki úgy tudott kacagni, mint a mesebeli tündérkisasszonyok. És Melleky rohant le a lépcsőkön. Beült a kormány mögé, a soffőrnek megmondotta, hogy ma egészen fölösleges a gépre ülnie s nekivágott a lombokkal behintett útnak. Az autó repült, gondolatai mégis megelőzték a jó öreg Overlandot, mert azok már ott jár­tak az Audrássy-ut egyix villájában, ahol Taszáry Böske rendezgette aranyszőke baját a kiránduláshoz. * A Liget fasorai között állott meg az autó. Böske elemében volt. A remek őszi idő fel­villanyozta egészen, de az is bizonyos, hogy jókedvének volt más oka is. Nagy könnyed­séggel ugrott le a gépről s be' sem várva, mig Melleky leszáll, már neki rohant a sár­guló gyepnek, hogy egyetlen szálat elfogjon azokból a menyasszonyi foszlányokból, ame­lyekkel úgy telve volt a levegő. A nagyszerű csendben egyszerre idegen hangok értek hozzájuk. Benn a szökükutak felé vezető utón járt yalaki. Még jártak. A két ut, amelyiken ők mentek, összefu­tott a park bejárójánál és azok is, ők is arra mentek. Melleky nem is figyelt arra, Böske sem, de a két alak egyre közeledett s amikor már csak egy buja fabokor takarta el őket, mégis arra nézett a fiú. Arra nézett és hangos ha­hotára fakadt. — Pista! — Megismételte újra hangosabban : — Pista 1 És Füssy Pista a nőgyülölő, á férfias erő, a higgadt ifjúság prédikátora meglepetve ál­lott meg egy gyönyörű leány karján, akit bizonyosan nem az esti szellő hozott le mel­léje a Liget fasorai közé, de aztán elmoso­lyodott és kedvesen nyújtotta ki acélos kar­ját Melleky felé: — Jól van fiú, hát győztél. Azaz, hogy nem is te győztél... A hatalmas, sima járású Overland gép repülve vitte be őket a város felé. Füssy Pista nem szónokolt többé, legalább Mellekynek nem. Egészen más dolga akadt neki is, ba­rátjának is azon az utón, amelyet olyan vil­lámgyorsan szelt át az autó. Nem gondolt egyikük sem arra, hogy melyiküké a bölcsebb életfelfogás, csak re­pültek tovább a jegenyesorok között a város felé. Melleky nem nézte a gyorsaság jelzőt, de nem nézték a többiek sem. Nagy boldog­ságukhoz éppen illett a szédületes rohanás, mintha nem is a földön: de a levegőben jár­nának. Az ut egyik kanyorulatánál egy motor­biciklis rendőr tanyázott. Gépét egy fához támasztotta, ő maga pedig a levegőbe bémász- kodott. Az ősz hervadó szépsége megejtette az ü viharedzett szivét is. Egyszerre megrázkódott és magához tért. Automobil közeledett, még pedig riasztó se­bességgel. Gyakorlott füle hallotta a suho­gásról, az érzékei megsúgták neki, hogy akik az autóban ülnek, egyáltalában nem tö­rődnek a városi regulációkkal. Hirtelen a gépére ugrott, de mielőtt még megindithatta volna a motort, mint egy óriási madár úgy suhant el mellette az automobil. — Megállni! Kiáltását meg se hallották. Hol jártak már azok. De megindult a motorbicikli is. Ha az autó úgy ment, mint egy óriási madár, a motorbieikli úgy suhant előre mint a fecske, a madarak leggyorsabbika. Két perc se telt bele, már az automobil mellől kiáltotta: — Megállni rögtön! Melleky gondolkozott volna, hogy meg- álljanak-e, de a lányok megállást parancsol­tak. Azután a rendőr kérdezett és ők feleltek (

Next

/
Oldalképek
Tartalom