Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-01 / 44. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK november 1. 44-ik szám. EGERKEZETT Ugyanott egy esti tanfolyamot végzett kisasszony alkalmazást nyer. a legújabb divatu kabát, ragián és mindennemű női felöltő mintagyüjte- ményetn, melyet elsőrangú külföldi cégeknél szereztem be. Raktáromon találhatók a legújabb melyet ajánlok a n. é. hőiggközönség szives figyelmébe. Tisztelettel KATZ divatterme Nagykároly, Nagypiac, őszi és téli újdonságok Az első év elég jól beütött és az intézet osztalékot is fizetett. Következtek azonban a nehéz esztendők. Egy pár könnyelmű kihitelezés miatt nézet eltérés támadt az igazgatóság tagjai között, a melynek vége az lett, hogy az igazgatóságból kiléptek a vagyoni tekintetben legtöbb garanciát nyújtók és kezdődött a balekfogás iránti kísérletezés vagyis uj igazgatósági tagok megnyerése. Időközben azonban a pénzintézet iránt megcsappant a bizalom is. Azok a pénzintézetek, akik visszle- számitolási viszonyban állottak a Takarék- pénztárral, mind óvatosabbá váltak és megtagadták a további hitelezéseket, a melynek vége az lett, hogy a pénzintézetnél elöálottak a zavarok és fizetési nehézségek, amelyek jelezték a szomorú vég kezdetét. Az igazgatóság azonban még akkor sem akarta beismerni azt, hogy az intézet nem tarthatja fenn magát a felszínen és ahelyett, hogy igyekezett volna csendes felszámolás üljem valamit a részvényeseknek megmenteni, újabb erőfeszítéseket tett és a visszleszámitoló pénzintézetek javaslatára felkért két előkelő igazgatósagi tagot, a sülyedő hajó megmentésére. A két szakember megkezdette működését. — Legfőbb igyekezetük a mentésre irányult. — Megmenteni a betevők pénzét és lehetőleg az intézet csendes felszámolását elősegíteni. Azt már előre látták, hogy az alaptőke meg nem menthető, igyekeztek tehát megmenteni magát az intézetet a csődtől. A mentési akéió azonban óriási nehézségekbe ütközött — A helybeli pénzintézetek közül, egy pár kivételével, egyáltalán nem akartak a segélyakcióban résztvenni és lépLen-nyomon oly akadályokkal áloltak szemben, a melyeket legyőzni képtelenség voit. Már hetekkel ezelőtt az intézet nem tudta a felmondott betéteket visszafizetni és hasztalan fordultak a legjobb váltók, betáblázott követelésekkel azokhoz az intézetekhez, közöttük a „ÍN, agy károlyi Takarékpénztár“-hoz is, amelyek érdekelve nem voltak, mindenütt tagadó választ kaptak. Pedig oly betétek visszafizetése is lett szükségessé, amelyek közpénzek voltak, ahol már az első visszafizetés megtagadása alkalmával kötelessége lett volna az illető hatóság fejének a közvagyon biztosítása iránt az intézkedéseket megtenni. Hogy mért ngm tették meg? az kön yen magyarázató,. Hiszen az igazga: tóság és felügyelő-bizottságban vármegyei és városi tisztviselők is helyt foglalnak és talán ez elég garancia arra, hogy a közvagyon megmentése biztosítva látszék. Mert értsék meg jól a részvényesek, itt nem arról van szó, hogy az ö érdekeik megvédessenek, de arról, hogy az igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok mentessenek meg az anyagi bukástól, még a részvénytőke teljes elvesztése árán is. Itt tehát, ha a részvényesek bármi csekélységet is megmenteni akarnak, gyors intézkedésre van szükség. Követeljék az igazgatóságtól rendkívüli közgyűlés összehívását, ahol világo- í sitsák fel a részvényeseket az intézet vagyoni állapota felől. Küldjön ki a közgyűlés egy — az igazgatóságtól teljesen távol áló — bizottságot, I annak megvizsgálására, hogy mi okozta az intézet vagyoni romlását? Végül kímélet nélkül állítsák a bíróság elé azokat, akik a legszegényebb polgárság, véres verejtékkel szerzett filléreikkel oly könnyelműen gazdálkodtak, hogy el kellett veszíteniük a teljes alaptőkét, holott egy évvel ezelőtt annak egy része, még megmenthető lett volna. A betéteseket pedig figyelmeztetjük, űztök, ártatlanokra hárítjátok és azzal, amit ti követtek el, azokat vádoljatok, kiknek a legcsekélyebb részük sincs benne. Szégyenetek magatokat!“ „Omar Rábi Pinchosz ben Chomo siveim pórim hojü Jiszroél makrivim böchág köne- ged siveim ümausz sejésvü bösálvo“ olvassuk a Midrásban. Eegy talmudbölcs tanítja : Hetven tulkot áldozott Izráel Szukosz-ünnep hét napján a jeruzsálemi szentélyben az akkor ismert hetven nép jólétéért és boldogságáért. íme, ájtatos Híveim ! ez tükrözteti vissza leghübben a zsidó nép korlátot nem ismerő emberszeretetét. A legszentebb ünnepeink egyikén hét napon át más nemzetekért, népekért áldozott és imádkozott Istenéhez. „Má tám“, miért tette ezt? — kérdi a Midrás, — talán valami érdekből, számításból, haszonlesésből ? „Táchász áhávoszi jisz- tönüni“ hangzik a szomorú, de annál fel- emelőbb válasz a Zsoltáros szavaival. Oh, dehogy, hisz szeretetünk jutalma az ő gyűlöletük, de én mégsem tudom őket gyűlölni „vááni szöfilo“, én csak imádkozom érettük, hogy világosítsa fel Isten elméjüket és szivüket, hogy szeretni tudjanak, hogy boldogok és erősek legyenek. Es nézzük csak ájtatos Híveim az emberiség történetét, váljon melyik nép, melyik nemzet adott többet az emberiségnek, áldozott többet más népekért, mint a zsidóság ? Melyik nép, melyik nemzet tudja jobban szeretni hazáját, mint mi ? Nelyik nép, melyik nemzet lelkesedik jobban az emberiség nagy eszményeiért, mint Izrael népe ? Váljon van-e a civilizált világnak egy talpalatnyi helye, amelyet nem áztatott volna zsidó vér a szabadságért, testvériségért,és egyenlőségért folyó nagy harcokban? Oh sokkal többet, mint hetven tulkot és hót napot áldoztunk mi a népek és nemzetek haladásáért, boldogságáért. Mi min dig szívesen áldozunk és mindenünket szeretettel feláldozzuk a hazáért, a trónért, a nemzetért, a közjóért és a szabadságért, ha e szent ügyek azokat tőlünk követelik. „Vá- jos/.imü oláj rooh táchász tauvo vöszinoh táchász áhávoszi“. Vannak azonban gonosz népek — hála Istennek, fogyófélben vannak — kik a jót rosszal fizetik és a szeretetért gyűlöletet. Mi azonban a Zsoltáros szavaival szólunk : „váani szöfilo“ mi csak imádkozunk jólétükért, nem a bosszúvágy, hanem az emberi gyűlölködésen felülemelkedő szeretet tölti el lel kőnket. Mert az Egyetlenegy szolga tatából és szeretettből az emberek szeretete is következik. III. „Bájaum hásmini ácersz tihje lochem“. „A nyolcadik nap kizárólag a ti ünnepetek legyen“ és bölcseink folytatólagosan magyarázók : „Omár Hákodaus boruch hü ljiszroel bonáj kol jömé háchág onü tarchin im hoaurchim“ Isten szól Izraelhez: „Gyermekeim, Szukosz minden napján a szívesen látott vendégeinkkel voltunk elfoglalva, érettük szólt imátok és áldozástok „áni vátem niszaud hájaum“. Ma a nyolcadik napon gondoljatok magatokra is, üljetek ti is asztalomhoz és áldozzatok önmagátokért,és fohászkodjatok saját boldogságotokért. Ájtatos Híveim I Az önzetlenség, embertársainkért való áldozatkészség csak akkor bir kellő súllyal és értékkel, ha a sajátunkat is megbecsüljük és annyit igyekszünk becsületes szorgalommal gyűjteni, hogy másnak is juthasson belőle. Ä szegény, tehetetlen, nyomorult, ügyefogyott ember hiába önzetlen, jó és segíteni kész, mivelhogy nincs neki mivel segíteni, mit áldozni, maga is nyomorban van, nélkülöz és támogatásra szorul. De mit tapasztalunk manapság ? Izrael egyik része a más emberek, népek szeretetében odáig megy, hogy önmagáról, a saját népéről, a saját vallásáról megfeledkezik annyira, hogy csakis azt szereti és becsüli, amit más népeknél lát, amit más vallásbelieknél talál, csakis azokat igyekszik utánozni és elsajátítani, de ami a zsidóság talajából hajtott ki, ami a zsidó vallás emlőjén nőtt fel, amit zsidó tradíció avatott sznntté, lefitymálja, lebecsüli, megveti. Mindezek önzetlenségükben legelsősorban saját zsidóságukat áldozzák fel és ezt a legszívesebben, a legkószségesebben. Ájtatos Híveim 1 Nem ily önzetlenséget kíván tőlünk az igazi emberszeretet. Mert ez az önzetlenség nem önzetlenség, hanem gyáva meghunyászkodás, megfutamodás a kötelességek teljesítése elől. „Bájaum hás- miai áceresz tihje lochem“ hirdeti a mai ünnepünk. Szenteljetek magatoknak is egy napot, ne feledkezzetek meg önmagátokról, emeljétek büszkeségeteket zsidó voltotokra, ne hanyagoljátok el saját vallásotokat, tiszteljétek hagyományaitokat, tanulmányozzátok dicső törtélnelmünket, thóránkat, irodalmun kát, áldozzatok szeretettel, őrömmel, lélekkel, szívvel saját vallásos intézményeitek fen- tartására, fejlesztésére, éljetek békében, sze-
