Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-01 / 44. szám
november 1. 44-ik szám. RUZÉRDÉK 5-ik oldal. SZÖLLŐPRÉS, SZÖLLŐZUZÓ, BORTAPOSÓ, ß()th LÍDÓt ZSÁKOK, (ÍUMMITÖMLÖK, RÉZCSAPOK vaskereskedésében jutányos ár ess kophatok Telefon105 Na$?y károly Deák-tér hogy ha pénzeiket, vagy pedig azok romját látni akarják, intézkedjenek gyorsan, amig nem késő, mert minden perc drága ! . . . Érthetetlen előttünk az is, hogy ebben a kérdésben, ahol százak anyagi érdekei forognak kockán, a nagykárolyi sajtóorgánumok mélységesen hallgatnak! Váljon miért?! Erre fele letet vár unk. Halottak estéjén Az cg kárpitján fekete fátyol . . . Gyászolnak mind mind a csillagok, Zúgó harangok nmira Iúrnak, Mécsesek fénye búsan lobog . . . Sirkert ligetén lágy szellő bujkál, Kényeim árján mély sóhaj kel : Higgjek e a feltámadásban, Menjek-e a sírokhoz el ? Fájó lelkemben kétkedés árnya . . . Zaklatott szivem félre dobog, á mint kérdezem : Miért e gyásznap ? Hisz a halottak mind boldogok . . . Néma sirhalom, hallgatva mélyen Kétkedésemre imigy felel : Előbb higyj a feltámadásban S csak úgy jöjj a sirhoz el! Kinos életed, meggyötrött szived Ide hozd mindig „Mementó*-ra Gondolj Istenre, múlandóságra Irgalmas, dicső Megváltódra; Akkor könnyebbül rabigád terhe 8 a meddig itt vagy, majd feledd: De higyjél a feltámadásban 8 jöjj gyakran a sirhóz el! Fájó sebére zaklatott lelked Gyógyulást itten mindig talál; A sir megtanít élni és halni S megtanít arra, hogy a halál Könnyű azoknak, a kiknek hitük Egybe volt forrva az Egekkel: Higgjél hát a feltámadásban 8 igy gyere a sirhoz el! Tasnádszántó. Vinczlér Ferenc. retetben egymásközt, szeressétek önmagatokat és mindazt, ami a tietek, a zsidóság összes erkölcsi és szellemi dicső javait és igy, mint erős sziklaszilárd jellemű, megingathatatlan meggyőződésű, hithü zsidó, szeressed önfeláldozásig embertársaidat külömbség nélkül, szeresd még akkor is „táchász áhávoszi jistönüni“, ha szereteted nem talál méltánylásra, ha vad gyűlölet a jutalmad, mert az igazi szeretet nem vár jutalmat. Hadd tomboljon körülöttünk a türelmetlenség, hadd viharozzon a vak szenvedély, hadd dúljon a gonoszság, Őrjöngjön az irigység és rosszakarat. mi csak sajnálkozva és az emberek jóságában csalatkozva Ő hozzá emeljük fel tekintetünket „Vááni szöfilo“, mi csak imára kulcsoljuk össze kezeinket és Istenhez felemelkedve imádkozunk az emberek felvilágosodásáért, a népek jólétéért boldogságáért. Oh Istenem hallgasd meg imánkat, hadd honoljon béke és szeretet a föld kerekségén, hadd egyesüljenek az emberek mindnyájan az Egyetlenegy szolgálatában és szeretetében, hadd teljesüljön ünnepi hafthóránk szavai szerint Salamon király fohásza: „Lömán dáász kol ámé hoorec ki Hásem hü Hoelo- kim én aud“. Hogy a föld minden népe egyesüljön Isten megismerésében és vallja, hogy az örökkévaló Isten egyetlenegy'és mi is, gyermekei, emberek mindnyájan egyek vagyunk szeretetben és békében. Amen! FILLERBANK mint szövetkezet 1914. január 1-én nyílik meg Beiratások 1913. évi november 1-től a bank helyiségében eszközöltetnek. Ezideig 1400 tag tartozik az intézet kötelékébe. — Heti beletek után e°|0 kamat téríttetik meg. ■ Egy betét 50 fillér. Síivel tudomásul! i i HÍREK. Az utcán ténfergek és előttem császkál egy rozoga öreg bácsi. Valami nyugalomba vonult apa, aki többszörösen letétén az apai vizsgát, belépett nagyapának és most útban van oda, hogy olajba festett képe bekerüljön az ebédlő plüseh díványa fölé, Kossuth Lajos vagy Montefiore Mózes szomszédságába. Addig is, amig ez az idő elkövetkezik, játszik az unokákkal, reggel húst hoz a mészárszékből, cukrot a fűszerestől, — minek ellenében kap teljes ellátást valamelyik fiánál, viseli az átjátszott ruhákat, olvassa a tegnapi lapokat és élvezi a gondatlanságot. Felteszi az igen domború szemüvegét, amelyik nélkül már álmot sem tud látni, kezébe vesz egy görbe sétapálcát nyakába kerít egy öreg keszkenőt, vattát dug a fülébe és elmegy, járja a várost, az utcákat, amelyeket jól ösmer még Nemes-utca, meg Kis- viz-utca. Nagyuj utca korából. Az öreg ember mind zsörtös. De akinek nincsen hol morogni, mert a gyerekszobában sem szabad idegeskedni, az kimegy az utcára. Megy, megy és mikor a Steib legénye a napellenzöt csavarintja le meg fel, nagytata zsörtölődik magában: — Hogy öregszik az ember; már azt sem hallom tisztán, mit verkliz ez az ember. Azután totyog tovább. Egy narancshaj van a járdán. Nagytata rúg bele egyet és mint ügyes csatár, rúg vele egy goalt — le a járdáról. Nagytata megy tovább. Egy eldobott újságpapír van a járdán. A botjával megböki és leviszi a járdáról. Kis darab eldobott kenyér. Nagytata gondosan felveszi, meg fuj ja, kihúzza nagy, piros zseblijét, megtörli vele és odateszi az Isten áldását egy nagy ház párkányára, ne tapos sák lábbal. Két kölyök verekedik. Nagytatában felébred az igazságérzet. — Nem hagyod el azt a kicsit, te huncut, bitang, majd adok én neked, a kisebbet bántani. — Es kedvesen, mint egy ócska, kopott Mikulás, felemeli a sétapálcáját. Totyog nagytata tovább, huzgálja a lábát és rúgja a varancshajat, piszkálja a papiros- szemetet lefelé a járdáról. És én Lassún megyek, ténfergek utána. Nézem az egyetlen embert Nagykárolyban, aki törődik a: utca tisztaságával. Kérelem előfizetőinkhez ! Újólag arra kérjük mélyen tisztelt előfizetőinket. hogy a múlt és folyó évi előfizetési dij hátralékaikat mielőbb ■ kiegyenlíteni szíveskedjenek. A nyomasztó pénzviszonyokra való tekintettel mi is abba a helyzetbe jutottunk, hogy minden segédeszközt kimerítve, előfizetőink támogatása nélkül kénytelenek leszünk lapunk terjedelmét korlátozni, sőt ha ezek dacára sem kapjuk meg jól kiérdemelt munkadijainkat, azt négy oldalon fogjuk megjelentetni. A „Közérdek—Ér mellék* becsülettel szolgálta a közönséget, tehát joggal elvárhatjuk azt, hogy a közönség is támogassa az önzetlen vidéki sajtót. Nekünk nincs állami szubventiónk. Mi becsülettel szolgáljuk a közt és a közönség érdekeit !!! Kiváló tisztelettel A kiadóhivatal. Csak egy virágszálat! Pusztulunk, veszünk ! Halottak napján visszanézve az elmúlt év távlatába, megdöbbenünk attól az árnyseregtől, amely hosszú, vegtelen rajvonalban tűnt el az enyészet siri éjjelében . . . ismét hetvenezer tüdővészes magyart temettünk el az elmúlt esztendőben. A tüdővész pusztitó szelemének kaszája végigsuhogott, a magyar töld fölött és rémes rendet vágott közöttünk. Halottak szomorú napján hetvenezer olyan testvérünket siratjuk, akiknek nagyrészét megmenthettük volna magunknak és a sokezer árnyarc most nem nézne ránk szemrehányóan az élet túlsó partjáról.Már nyujtanók utánuk kezünket, de mindennek vége. Befejeztetett . . . Azonban itt vannak az élők, az élve halál fekete könyvébe, ha idejekorán nem segítünk rajtuk. Ragadjuk meg hát lázas, segítségért nyújtott kezüket. A nemzetnek, a hazának, a társadalomnak, a családnak van szüksége rájuk. Halottak napján föllobognak a szeretet kis mécslángjai és kivirulnak az emlékezés virágszálai a sirokon. Gyújtson minden gyászoló egy mécsesei keve- sebet, kössön a koszorújába egy szál virággal kevesebbet és ennek az ellobogó lángocskának, ennek az elhervadó virágszálnak értékét ajándékoza oda a halállal eljegyzet tüdőbetegeknek. Bánatos temetőjárok! Fájdalomban közös testvérek I Adjatok néhány fillért a tüdővészesek orvoslására. Ki tudja melyik szivünkhöz nőtt embertársunknak adjuk, aki úgy lehet néhaivá válik, ha nem segitün rajta idejekorán. Csak egy mécsest ! Csak egy virágszálat! Uj ügyvéd. Dr. Borody Dezső ügyvédjelölt az ügyvédi vizsgát, a marosvásárhelyi ügyvédi vizsgáló-bizottság előtt jó sikerrel tette le. Gratulálunk ! Búcsúszó .Miután legmélyebb sajnálatunkra irodánk áthelyezése miatt Bajára költözködtünk el, nem mulaszthatjuk el jó akarónktól ezúton is búcsút venni, köszönetünket kifejezve az irántunk tanúsított jóindulatukért és kérjük, hogy tartsanak meg bennünket továbbra is barátságunkban. Krausz Izsák, Krausz Testvérek keresk. ügynökség cég tagja és neje Fürth Malvin.
