Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-12 / 28. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. julius 12. 28-ik szám. Férfi cikkek: Zephir, turistaingek, rövid alsónadrág, vászon-, szalma- és posztó-kalap, nyakkendók, harisnyák, mellények, gummiooo köppenyek. ooo ! ! Uti-kosarak és bőröndök !! .»fer Tanulók fizetéssel felvétetnek. ujoniiaEL naeg-n^ilt JJ leg'olcso'b'ba.n fea.plxa.t0l2:1 Női és gyermek-cikkek: napernyők, fűzök, vászon-kalapok, divat női-harisnyák, gyermek-trikók és soknik, gyermek-ruhák és 000 kötények. 000 Gyermek-kocsik és székek!! Tanulók fizetéssel felvétetnek. helytelenül vélekedik az, aki csupán csak a kormány intézkedésétől várja a drágaság elviselhetőbbé tételét, mert a kormány hatásköre igen gyakran nemcsak korlátolt, hanem- késedelmes is, mivel közvetett. A városok hatásköre e tekintetben sokkal tágabb és feltétlenül gyakorlatibb is, mivel közvetlen és igen sokoldalú, mint azt a régi magisztrátusok ténykedései is bizonyítják. A mai viszonyok között is a kellő szigorúság és közvetlen ellenőrzés mellett az árak, ha nem is megszabható!?, de feltétlenül a méltányosságig leszállíthatok lennének, ami különösen akkor keresztülvihető, ha a környék mezőgazdasági termesztése szer- veztetnék és annak a városba irányítása, ott nagyobb mennyiségben való raktározása megoldatnék. Ezen kérdést rendszerint néma fej- bólintással és fölényes mosollyal szokták az arra hivatottak elintézni, mert azt tartják, hogy ha meg lesz a vásárcsarnok, a termesztők terményeiket úgy is oda hozzák és igy a termesztés szervezése és a vásárcsarnok ellátása magától oldatik meg. A dolog nem egészen úgy van, mivel napról-napra tapasztalhatjuk, hogy a városok piacain elég magas ár érhelö el és mégis a kapcsolat a falu és a város között nincs meg elegendő mértékben, mivel a gazdák igen sokszor a termeszt- vényüket a közvetítő utján a messze idegenben értékesítik és igy elő áll az az eset, hogy a távoli idegen városban egyenletességben igy olcsóbban jutnak az élelmicikkekhez, mint a tulajdonképpeni termesztési helyén. A termesztőnek teljesen mellékes az, hogy terménye hol értékesül, neki csak az a fő, hogy terményeit föltétlenül elhelyezhesse lehetőleg kevés utánjárással és az adott s szükséges esetben előre is. Az egyéni érdekeiket szem előtt tartó közvetítők a lehetőleg megadható módokat mind nyújtják a termesz'őknek érdekében és ebben van erejük és beszerző képességük, tehát mint belátható, nem elegendő az elárusítóhelyek felállítása, hanem a piacrahozást elő is kell ! mozdítani. A vásárcsarnokot építtetőnek tehát csak úgy lehet teljes a munkája, ha a ;vásárcsarnok kellő ellátásáról is gondos, kodik, ebbeli gondoskodása csak akkor I szolgálhatja igazán a lakosság érdekeit, j ha az ellátott vásárcsarnok terményeit nem exportra szánja, hanem arra, hogy azt a közfogyasztás érdekében oly módon raktározza és iráayitsa a piacra, hogy az lehetőleg mindig megfelelő mennyiségben, minél hosszabb ideig egyenletessen kerülhessen eladásra. A környék mezőgazdasági termesztésének szervezése hivatalos, de képesített, kellő gyakorlati ember, ki a népet, az életet és a gazdálkodást ismeri, tehát nem a rokoni kötelék messzevivő szálain kúszó — utján végezhető, ki érintkezésbe lépne a környék gazdáival, őket a kereslet és kínálat viszonylataira, mint a legjobb árszabályozóra kioktatná, figyelmüket a szükséges termesztvényekre felhívná és azok termesztéséhez nemcsak az átvételt, hanem az adható ellőleges pénzbeli segedelmet is szerződésileg biztosítaná. A városnak fogyasztóképessége számottevő és egy nagy körzet gazdáinak biztosíthatja az állandó termesztésnek előfeltételeit és a város az érdekkörébe vont körzetre — kellő gazdasági vezetés pöfögött el mellettük, távolról pedig harsányan idehangzott a dübörgő vonatok hatalmas füttye. Hát ennek örült ő ilyen soká ? Ez volt az a viszontlátás, melyen éveken át gyerekes örömmel csüngött . . . Ezelőtt húsz évvel hagyta el ezt a helyet, mint nagyratörekvő ifjú, aki odafönn a a nagyváros forgatagában akarta a boldogulást keresni s a boldogságot megtalálni. Tes- testől-lelkestől belévette magát ebbe a forgatagba de azért mégsem tudott megszabadulni szülőhelye emlékeitől, — és idővel az emlékezés szikrája fellobbant, égett, világított és visszaüzte őt gyemekkori otthonába. Nem tudott többé ellentállani a honvágynak. Haza kellett mennie. Néhány kellemes hetet akart itt eltölteni régi barátaival. Az elmúlt évek folytonos izgalmai között nem gondolt arra, hogy szülőhelye is alighanem megváltozott. Azt remélte, hogy változatlanul fogja találni a kis vidéki helyet, két boltjával és kicsi templomával. De sajnos a valóság ellenkezője volt óhajtásának. És éjjel, amint álmatlanul, fáradtan kimerültén fetrengett ágyában gondolatai visz- szatértek régi otthonába, szüleihez, testvéreihez, amint körül ülték téli estéken a kerek asztalt és olvastak, tanultak, vagy egymással beszélgettek. Fáradhatatlanul lapozgatott a múlt könyvében, régen elmosódott emlékek újra feléledtek lelkében, oly tisztán látott mindent maga előtt. A toronyóra éjfélt ütött, de ő nem ügyelt többé reá. A képek lassan- 1 kint elmosódtak mind nyugodtabb lett, szemei lecsukódtak, elaludt. Az első éj, mint húsz év óta szülőföldjén eltöltött. Újra gyermek volt, tiz-tizenkét éves is- kolásfiu, boldog volt, szabad vidám. Futkosott, játszott és anyja mosolygott s nézte őt. És erre kép-kép után vonult el szemei előtt, látta magát, mint iskolás fiút, mint serdülő ifjút, látta életének minden képét, minden mozzanatát és első szerelme rózsaszínű fátyolét, Ott volt megint a kis lúgosban, ott állt még mindig a mohtakarta pad. Kedvese könyvet tart kezében és őt várja, őt, aki nesztelenül közeledik feléje és csókot lop kedvese ájkaira . . . ... És hirtelen felriad. Mi az ? Mi sivit oly élesen a levegőben? Eh valami távoli gyárnak harsány sípolása. És vége van az álomnak, eltűnt, el örökre, a semmiségbe, a múltnak tengerébe. És most, amikor feléeredt, lehangolt volt és szomorú. Régi óhaja nem teljesült, azt a húsz év előtti kis községet már viszont nem találta. Szabadsága hátralevő részét unottan, kedvetlenül töltötte el. Két hét múlva visszatért irodájába, boldogan, hogy othagyhatta szülőhelyét. melyben annyira boldogtalannak érezte magát. És csak most húsz óv után tanulta meg azt, hogy mindent adhat a pénz, a gazdaság, a vagyon, csak egyet nem, nem idézheti már vissza azt, ami örökre elmúlt . . . melleit — vezetöleg, irányitólag hathat. A helyes várospolitika alapja csakis az lehet, ha a lakosság eminens érdekei megvédetnek és elömozdiltatnak, meit akkor a városok asszimiláló ereje fokoz- tatni fog és igy fejlődésének még a kormányok szava sem vethet határt, mivel képessé tesszük magunkat nemcsak a nagyvárosias fejlődésre, hanem a magasabb mezőgazdasági kultúrán nyugvó egyéb kufiurintézményekre is. Egy vidéki gazda MiSZTRIK L. BIOSKOPJA NAGYKÁROLY, NAGYPIACZ-TÉR. :l A j 3lenkor legtökéletesebb és legkényelmesebben berendezett mozgó- fénykép színháza. Előadások naponta este 8 és fél órakor. Vasár és ünnepnapokon 3 előadás, u. m.: ddután 3 5 és 8 ^ órakor. UÜT ■ Számozott hely 1 K. I. fmL i AfínJA i hely 70 f, II. hely 50 f. III. hely 30 f. —■ 10 éven aluli gyermekeknek I. hely 40 f. II. hely 30 f. III, hely 20 f. Vasár és ünnepnap este a gyermekek teljes dijat űzetnek, Előadás előtt az óriási villany-orchestrion hangversenyezik, mely megfelel egy teljes katonai zenekar játékárak. Ezen orchestrion a Párisban tartott hangszerkiállításon aranyéremmel lett kitüntetve. Saját 12 lóerejü gőzgép = hajtással működik. = Minden második nap teljesen uj műsor!! Az állatorvos és polgármester. Kényszernyugdijazás a város zsebére. Egy becsületes iparos. Lapunk múlt heti számában hirt adtunk arról a felebbezésről, a melyet Lőbl Jakab városi állatorvos adott be a képviselőtestülethez, a nyugdijbizottság határozata ellen, a melylyel a teljesen ép, erős és egészséges embert anélkül, hogy azt kérelmezte volna egyszerűen nyugdíjazta. A képviselőtestület vasárnap foglalkozott a kérdéssel s ahelyett, hogy figyelembe vette volna a felebbezés indokait és a polgár- mester ellen emelt súlyos vádak tekintetében vizsgálatot rendelt volna el, azt egyszerűen elutasította s ezáltal a várost a nyugdíjazásból eredő felesleges kiadással I károsította meg. A határozat nem ment simán, mert Marián Ferencz, az ipartestület köztiszteletben álló elnöke, felszólalt a kényszernyugdijazás ellen és erős szavakkal ostorozta a polgármester eljárását egy városi tisztviselővel szemben és tiltakozott a város felesleges 1 megterheltetése miatt. De a csatlósok, akik
