Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-09-13 / 37. szám
VI. évfolyam. Érmihályfalva—Székelyhid, 1913. szeptember 13. Melléklet a „Közerdek“-hez 36. szám. Felelős szerkesztő SÍM KŐ ALADÁR. főmunkatársak : Érmihályfalva: VAJDA RUDOLF. Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tár 20. szám Kéziratok nem adatnak vissza Nyilttér sora 50 fillér. S-T-TTÉmihályfalva. éíz érmelléki tanító’ egyesület közgyűlése • (Kiküldött tudósítónk jelentése..) A (kultúra Apostol női és Apostolai :f. hő 6-án Érmihályfalván gyűltek össze, hogy megtartsák évi rendes közgyűlésüket és határozatokat hozzanak a tanítóságot, a tanítványokat és a szülőket egyaránt érdeklő 'fontos ügyekben. A gyűlésen impozáns számiban jelentek meg a tanítók és tanítónők, de élénk érdeklődés nyilvánult meg a közönség részéről is, akiének sorában ott láttuk: Fráter Loránd országgyűlési képviselőt, Vég József esperest, Szőke János Tóm. kath. plébánost, Szathmári Sándor és Molnár JTzsef ref. lelkészeket, Molnár Bertalan járási számvevőt, lapunk főszerkesztőjét, ét igen sók szülőt és tanügyi barátot. A gyűlést Molnár Antal az egyesület köztisztelet és becsülésben álló elnöke vezette, aki „annak megnyitása előtt az alábbi gyönyörű beszédet intézte a közgyűlés tagjaihoz: 'Tiszteli Közgyűlés! Egybegyültünk ismét ez uj iskolai év küszöbén, hogy mielőtt az embernevelés nagy, de nehéz munkájához fognának, a k&rtársi szeretet és együttérzésből erőt és kitartást merítsünk s Istennek segítő kegyelmét ese- dezzük további fáradságos működésűnkre. Most amidőn ezen egyházmegye tanítósága itt egybe gyűlt azon céllal, hogy keresse, kutassa a módokat s eszközöket, melyeknek alkalmazásával nemes hivatásának legtökéletesebben megfelelhessen s a népoktatási ügy előbbre vitelén legjobb tudása szerint működjék, ha végig hordozzuk tekintetünket e kis seregen, úgy látjuk, hogy régi gárda mellett, mely hosszú éveken, évtizedeken keresztül szerzett tapasztalatának kincseivel megrakodva jött ide; az ifjú tanítói nemzedék, mely még a pálya kezdetén áll I szép reményekkel, nemes ambícióval van eltelve sokkal nagyobb számban van — már csak a természet rendje szerint is — e közgyűlésen képviselve. Engedje meg azért nekem a t. közgyü- I lés, hogy most egy uj iskolai év kezdetén, főleg az ifjú kartársakhoz intézzem egyszerű szavaimat: hozzájuk, akiknek egyrésze még csak a mai nappal kezd hozzá azon alkotó munkához, melyet mi már évtizedek óta gyengült erővel, de lankadatlan kitartással és türelemmel végzünk. A tanítói pályán vezető ösvény ifjú pályatársaink kevés, igen kevés rózsával, de annál több tövissel van megrakva, melyek a keskeny utón haladókat lépten-nyomon fájdalmasan megvérzik, hiszen bizonyára önök is ismerik ama latin közmondást quem di-i oderunt, preceptorem facerunt, „akit gyűlölnek az Istenek, tanítóvá teszik azt.“ Kötelességemnek tartom azért megismertetni önökkel a pálya nehéz keresztjeit, hogy aztán ezeknek mi módon leendő elviselésére is megmutassam az orvosszereket. .Nehéz és terhes a néptanítói pálya, mert hiszen ez nem az a tér, hol a hiú munkás vagyont, rangot, hatalmat s kitüntetést szerezhet, sőt ellenkezőleg, annak ki e pályát ! választotta magának életcélul, valósággal szegénységi fogadalmat kell tennie s igényeit a legminimálisabb fokra mérsékelnie. A magyar néptanítói kar anyagi helyzete i — bár némi csekély javulás le nem tagadható — még ma is oly siralmas, hogy igazán csak a mindennapi sovány kenyeret biztosítja — s ha összehasonlítjuk más nyugoti, műveltebb országot, sőt nem is menve oly j messzire a velünk társas viszonyban levő Horvát-Szlavonország vagy a most megtépett. lealázott Balkáni kis ország t. i. Bulgária tanítóinak anyagi helyzetével, méltán elkeseredhetünk azon, hogy a tejjel-mézzel folyó magyarhon oly szükmarkuan gondoskodik néptanítóinak tisztességes megélhetéséről s nelfelejtkezik arról, hogy csak megelégedett s anyagi gondoktól lehetőleg ment tanítóság képes a kultúra intenzív és hasznot hajtó művelésre, mig kiéhezett, elcsüggedt sereggel diadalokat nyerni nem lehet. De nemcsak szomorú anyagi helyzetünk, hanem .a népnevelés nagy meséjén lépten- nyomon előforduló számtalan akadályok is könnyén elriaszthatják e pályától az ideálokká! telt ifjú kartársakat, amikor a szülők részéről a nemtörődömség, a közöny, sőt egyenesen elienszev mutatkozik az iskola s ennek nyemán .a tanitó iránt, mert fájdalom még ma sem ismeri a' mi népünk amaz örök igazságot „elvész a nép, amely tudomány nélkül Való“ s ahelyett, hogy lelkiismeretes gonddal -igyekeznék gyermekeit az elemi tudományok elsajátítására buzdítani s legfőbb gondjának és büszkeségének tartaná a gyermekek jó nevelését, ahelyett mondom valóságos művészetet fejt ki, hogy a tudomány áldá- -saitól megfossza azokat. Ily körülmények között aztán természetesen szó sem lehet igazi intenzív tanitó s nevelői munkáról s ily körülmények között a tanitó lelkét is ezek láttára esüggedés szádja meg és el kell keserednie azon, hogy nemes ambíciója hajótörést szenvedett, Mig továbbá a sorsukat intéző felsőbb hatalmak nem valami nagy ambíciójukat helyezik abba, hogy a tanítói kar anyagi gondoktól lehetőleg mentve legyen s mig az iskolák benépesítése és szorgalmas, pontos látogatása körül a szülőkkel szemben meglehetős lanyhán viselkednek; arról azonban nem feledkeznek meg, hogy a sikeres tanítás feltételeitől s eszközeitől megfosztott tanitó működését a lehető legszigorúbban s minden oldalról ellenőrizzék, ami nem volna baj, ha megadnák a módot is a sikeres tanítás folytatására s ami a fő ne laikusok, hanem vérbeli hozzáértő szakemberekre bíznák a felügyeletet. Ma már ott tartunk, hogy a többnyire egész mást pályára készült, de a viszonyok folytán a tanfelügyelői állásokat elfoglaló nagy részben jogászi s más képességgel, — de nem pedagógiai készültséggel rendelkező megyei tanfelügyelők mellé, tisztán laikus — földbirtokos ügyvéd, orvost stb. — hozzá nem értő egyénekből idegen mintára járási iskolatanács szerveztetek s a 6-ik osztály záróvizsgájára szintén nem pedagógus, hanem teljesen laikus miniszteri biztos fog kiküldetni s az eddigi s továbbb is megtartandó és be is vált egyházi felügyelet helyett, egész csapat hozzá nem értő egyén szabadítottak rá a népiskolára. Megjósolhatom, ez uj intézményekre fordítandó tekintélyes összeg kidobott pénz lesz, mert ezek az uj tanfelügyelők egy sem fogják élőbbé vinni a népoktatásügy lassan döcögő szekerét, csak egyedül arra lesznek hivatottak, hogy a tanitó egyenletes*, folytonos és sikert biztositó működését — hozzá nem értő eljárásukkal — lépten nyomon megzavarják s akadályozzák. Ma már a fától nem látjuk az erdőt. Annyi az ellenőr a népiskolában, hogy ember legyen aki mindannyinak szájaize szerint képes legyen tanitani s ha aztán a felügyelő valamelyikének nem imponál az ; eredmény, a szegény néptanító issza meg a levét s suhogván árva feje felett a fegyelmi j paragrafusok özöne. Nem akarom tovább fűzni a fonalat, mert egyáltalán nem az a célom, hogy a pályára lépő ifjú kartársakat jó előre kétségbe ejtsem e pálya viszontagságai felől, csak felvilágo- 1 sitással óliajtottan nekiek szolgálni s tiszta 1 képet nyújtani a reájuk várakozó nehéz feladatokról és most ígéretem szerint megjelö- I löm az eszközöket, melyek alkalmazása mellett hitem szerint — minden eléjük tornyosuló akadályokkal sikeresen megküzdhetnek. Megjelölöm pedig ezen eszközöket 3 szóval és pedig: „összetartás, munka és türelem“. Anyagi helyzetünk gyökeres javítását, mely magunk és családunk elsőrangú érdeke csak egyedül összetartással érhetjük el. 32,000 tanitó, ha összetart, ha egybe forr, ha a széthúzás, egyenetlenség, visszavonás ördöge közibök nem férkőzik, oly erőt képvisel s oly eredményesen küzdhet az össztanitóság érdekeiért, hogy utóvégre is el kell érje a rég [ óhajtott és kiérdemelt eredményt. A kartársi szeretet és összetartás nemes érzésének ápolására hivom azért fel az ifjú kartársak fi- I gyeimét s erősen hiszem, hogy ők az én szerény felhívásomat mindenkor követni fogják. A második eszköz, melyet minden rossz akarat, minden támadás ellen biztos sikerrel használhatnak a lelkiismeretes és kitartó munka. Aki népnevelői fontos kötelességeinek hiven eleget tesz, az ne féljen senkitől, mert ha még méltatlan bántalmak érnék is — amire bizvást elkészülhetnek - - jól végzett munka felett érzett lelki nyugalom a zaklatott szivnek visszaszerzi a kellő összhangot s a méltatlan támadások felett érzett fájdalma egy csapásra megszűnik. A harmadik kellék, mely a tanitói pályán valóban nélkülözhetetlen fegyver nem más, mint az áldott türelem. Ez azonban oly kiválóan tanitói erény, hogy ennek követését szinte felesleges is külön hangoztatni, mert hiszen ez oly magától értetődő dolog, hogy annyit már a legutolsó napszámos, vagy cseléd is elismer, hogy igazán nagy türelme van a tanítónak. No mégis van hát elismerés a tanitói pályán is, mert ha egyebet nem, de azt mindenki elismeri, hogy a tanítónak türelme igenis van. Legyetek tehát türelmesek ifjú kartársaim, mert a biblia szavai szerint a türőkké és szenvedőké a menyeknek országa. Tisztelt közgyűlés! Amidőn talán kissé husszura nyúlt szerény megnyitóm türelmes meghallgatásáért hálás köszönet mondok, egyben szivem, lelkem egész mélyével s kartársi szeretettel üdvözölve az itt megjelent tagokat s kedves vendégeket, a mai napra kitűzött közgyűlésünket ezennel megnyitom.
