Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1913-09-13 / 37. szám
2-ik oldal ÉRMELLEK 1913. szeptember 13. 37-ik szárm Tisztelt közgy űlés! Mielőtt a mai gyűlésre kitűzött dolgok tárgyalásához fognánk, szomorú kötelesség hárul reám. Mély megilletődéssel jelentem ugyanis, hogy Péterfy Sándor a magyar tanitók atyja, az Eötvös-alap és Tanitók háza lelkes megteremtője sándorfalusi magányában csendesen elhunyt. Hült tetemeit a hálás tanítóság Budapestre hozatta s a székesfőváros által adományozott disz sírhelyre nagy részvét mellett temette el. Az ifjabb tanitónemzedék alig ismeri Péterfy örökbecsű munkálkodását, de mi öregebb tanitók soha el nem múló hálával gondolunk az Eötvös-alap és Tanitók háza nagyérdemű megteremtőjére, ki egy egész hosszú életen keresztül küzdött, fáradott, hogy minél több tanító özvegy könnyeit letörölje s minél több tanító gyermekét se- geitsen emberré tenni. Ezen egyszerű falusi tanítóból kizárólag saját erején képezdei igazgatóságra s kir. tanácsosi rangra emelkedett nagy férfiú valóban méltó a magyar tanítóság örök hálájára s ez okból bátor vagyok inditványozni, hogy egyesületünk nevében külön gyászlapon örökítsük meg az ő áldott emlékét s majd amikor a tanitók kegyelete az ő sírja felé — bizton hiszem — díszes emléket óhajt állítani, mi is tehetségünkhöz képest járuljunk hozzá e nagy emberbarát sírján felállítandó emlékoszlop költségeihez. Ezeket határozatképpen kimondom. Nem kímélte meg a halál a mi sorainkat sem, kiragadván közülünk egyik legjelesebb kartársunkat Szabó Gyula margittai kollegánkat, kinek hült tetemeit éppen ez órában adják át a földnek, melyből vétetett. Az egyesület utólagos jóváhagyásának reményé- nyében intézkedtem, hogy egyik tisztviselőnk búcsúbeszédet mondjon elhunyt jeles kartársunk sírja felett, valamint a felől is, hogy egyesület nevében díszes koszorú helyeztessék a ravatalra. Jóváhagyást kérek s az ő emlékét is kérem jegyzőkönyvben megörökíteni s indítványozom, hogy a jövő közgyűlésre kéressék fel Szatmári Károlyt emlékbeszéd tartásra. Rendkívüli meleg ováció kisérte az elnök beszédét és a közgyűlés Kiss Lajos indítványára elhatározta, hogy azt jegyzőkönyvileg örökíti meg és az abban foglaltakért elnöknek hálás köszönetét nyilvánítja. A gyűlés első tárgya a múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása volt, amelyet némi módosítással elfogadtak és a kiküldöttek hitelesítették is. A második tárgy H. Kovács Zoltán érkőbölkuti tanító felolvasása volt, amelyet a közvizsgák reformjáról tartott. Rendkívül ügyesen dolgozta ki a nehéz témát, amellyel radikálisan akart véget vetni az j unalmassá váló vizsgáknak s fűszerezni akarta azt, testedző sportok összekötésével és játékokkal akarta kellemessé tenni a vizsgázó növendékek számára. Ugyan- ehez a tárgyhoz Üröghy Sándor és Csóka Lajos indítványokat adtak be és ebből kifolyólag érdekes vita indult meg, amelyben részt vettek Kiss Lajos, Rácz Béla, Csóka Lajos, Debreczeni Ferenc, Szilágyi Árpád tanítók és Király Piroska a székelyhídi ref. egyház bájos tanítónője. A vita eredményeként a közgyűlés kimondotta, hogy a tárgyatjkiadja a tanügyi bizottságnak, azzal a kéréssel, hogy a Kovács-, Üröghy- és Csóka-féle javaslatokból egy javaslatot készítve, terjessze azt a legközelebbi közgyűlés elé. A harmadik tárgy a tankönyvek bírálatáról szóló jelentések levétettek a napirendről, de a közgyűlés utasította a bírálattal megbízott tagokat, hogy jelentéseiket a tavaszi közgyűlésnek okvetlen terjesszék be. Ezután Üröghy Sándor olvasta fel nagy érdeklődés és gyakori éljenzések és tapsok közölt „A társadalom és a népnevelés“ cimü pedagógia értékezését. A mesteri munka, amely jeles tolira és kiváló népismeretre val, csak gyarapította azokat az érdemeket, amelyet Üröghy a népnevelés terén eddig is szerzett. A gyűlés berekesztése előtt, elnök felolvasta Soós József nagylétai tanító sürgönyét, amelyben arra kéri a közgyűlést, hogy írjon fel az országos szövetségnek, hogy pártolja azt az indítványt, amely az igazgatói, tiszteletdijjaknak a nyugdíjba való beszámítását célozza. Felolvasta végül a „Tanitók Lapja“ szerkesztőségének azon kérelmét, amelyben anyagi támogatást kér. Az első indítványt a gyűlés egyhangúlag magáévá tette, a másodikra nézve beható vita után kimondotta, hogy egyszer s mindenkorra 20 koronát segélyként megszavaz, de az előfizetésen kívül nem áll módjában a lapot segélyezni anyagilag. Az elnök meleg záróbeszéde fejezte be a közgyűlést, mely után a tagok társasebédre gyűltek össze Andriskő János magyar konyhájáról hires vendéglőjében. A minden tekintetben kifogástalan és lukulusi ebéd közben, az első pohárkö- szőntőt az egyesület aranyszáju és arany- tollú főjegyzője Csóka Lajos mondotta, aki a vendégekért emelte poharát. Végh József esperes gyönyörű beszédben a magyar tanítóságért, Molnár Antal elnök a tanítósággal karöltve haladó, bátor szókimondó és független lap szerkesztőjét. Simkó Aladárt, lapunk felelős szerkesztője a kultúra Apostolnőit, a tanítónőket, B. Kovács Lajos rendkívül szellemes köszöntőben a Csóka felköszöntőjében kimaradt Molnár Albert számvevőt és Timkó István és Győry Istvánt, Rácz Béla igen sikerült ánekdotta kapcsán az érmihályfalvai vendégeket. Erdős Endre, Végh József esperest éltette. Szathmáiy Sándor á tanítókért és azok nesztoráért Üröghy Sándorért, Szőke János a magyar nyelv lelkes zászlóvivőjeiért a tanitók és tanítónőkért, H. Kovács Zoltán, Vasady tanfelügyelőért emelte poharát. Ebéd után Bálint szebbnél szebb magyar nótáira megcsendült a dal az ajkakon, majd a fiatalság táncra perdült és élénk jókedvvel járta a magyar csárdást egész a székelyhídi vonat indulásig, amikor elszéledtek az Apostolok és Apostolnők magasztos hivatásukat, a gyér-, meknevelés nehéz munkáját teljesíteni. Nviracsádon. Mikor a körjegyző Cristen a faluban. Letartóztatott kereskedők. Lapunk múlt heti számában rövid hírben közöltük, hogy a Nyiracsádi körjegyző egy árverésen letartóztatta és a községházára kisérte Weisz Ignác érmihályfalvai kereskedőt. Most az ügyet teljesen megvilágítja az alábbi feljelentés, melyet Weisz adott be a nyiracsádi szolgabirói hivatalhoz. A feljelentés a következő: Tek. Főszolgabíró Ur! Knepfelmacher Mártonná és Knepfelma- ehef Mariska nyiracsádi lakosok ellen 1913. év augusztus hó 29-ik napjára nyilvános ár- I verés volt javamra kitűzve, a nagykállói I kir. járásbíróságnak 1912. évi 1409—4. sz. végzése folytán, amelyen mint végrehajtató [én és ügyvédein megbízottja Weinberger Béla érmihályfalvai lakos jelen voltunk. Az árverés befejezése után a megvett ingóságok elszállítása céljából fuvarost kerestem, Weinberger pedig — mivel követelésem fedezetet nem nyert — törvényes jogánál fogva a folytatólagos végrehajtáshoz fedezetet kereset és talált is egy bádogedényben egy sorsjegy részleteivel és azt a bírósági végrehajtó őrizetébe lefoglalás végett átakarta adni. Erre Knepfelmacher Mariska, — aki úgy látszik felháborodott azon, hogy már a végrehajtás foganatosítása alkalmával Rákóczy Jenő bírósági végrehajtó erélytelensége folytán olyan botrányt sikerült előidéznie, amely az eljárás befejezését és sok értékes ingóság lefoglalását lehetetlenné tette, — odaugrott, a bádog- edényt a részleteivel elragadta Weinbergertől és előbbivel fejbe akarta ütni. — Weinberger revolvert rántott elő és önvédelemből maga elé tartotta, mert csak igy szabadulhatott kritikus helyzetéből. Ekkor Knepfelmaeherék Perger Endre községi jegyzőhöz mentek panaszra, aki odajött és Weinbergert letartóztatni akarta és kijelentette, hogy sajnálja, miszerint már az árverés előtt le nem tartóztatott bennünket. Ezen illetéktelen beavatkozásról és basásko- dásról tudomást szerezve, megkérdeztem Perger jegyzőtől, hogy milyen jogon és indokból kíván bennünket letartóztatni, aki magából kikelve ordította: „Én vagyok itt az atyaisten, letartóztatom magukat, kövessenek a községházára!“ és amikor kijelentettük, hogy csak karhatalomnak engedünk, a csendőrőrmesterrel kisértetett bennünket a községházához. Minthogy én semmi olyan cselekményt nem követtem el, amiért személyes szabadságomban jogosan korlátolható íettem volna, a Weinberger Bélával keletkezett incidenst pedig Knepfelmacher Mariska idézte elő minősitetlen, a hivatalos komolyságot sértő, meg az ő testi épségét is komolyan veszélyeztető magatartásával, amely ellen őt megvédelmezni még karhatalom igénybevételével is törvényes kötelessége lett volna a bírósági végrehajtónak, — ha a községi jegyző hatáskörének túllépésével a beavatkozást helyénvalónak tartotta, Knepfelmacher Mariskát, mint a botrány egyedüli előidézőjét kellett volna előállitatnia, én azonban, aki erre okot egyáltalán nem adtam, előállíttatásomban személyes szabadságom súlyos megsértését, Perger jegyzőnek hivatali hatalmával történt súlyos visszaélését látom, ellene a biróság előtt megtettem a megtorló lépéseket, egyidejűleg azonban fegyelmi panaszt is terjesztek elő és az iránt esedezem: Méltóztassék Perger Endre nyiracsádi községi jegyző ellen a fegyelmi vizsgálatot sürgősen elrendelni. Az eset tanúi Weinberger Béla érmihályfalvai, Rákóczy Jenő nagykállói és Terdik János nyiracsádi lakosok. Tisztelettel: Weisz Ignácz kereskedő. Reméljük, hogy ha a szolgabirói hivatal nem is, de az alispáni hivatal megfelelő elégtételt fog szolgáltatni a méltatlanul meghurcolt kereskedőnek, aki egyben a jegyző ellen a bíróságnál is megtette a feljelentést, személyes szabadság megsértése miatt. Csendőrök a vadászok ellen. Kié a vadászterület. Bagaméri vadászok pőre a káptalannal. A vadászati törvény megengedi a vadász- területek jogos tulajdonosainak, hogy az orvvadászt, ha fegyverét át nem adja, a legkisebb ellenkező vagy védelmi mozdulatra lelőhessék. Az orvvadász ismeri ezt a törvényt és ha a pagonybm véletlenül vadásszal találkozik, azon-
