Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1913-03-22 / 12. szám

2-ik oldal. ERMELLÉK az Érmelléki Hitelbank nevében tett azon kijelentését, hogy az uj pénzintézet részvé­nyeiből 600.000 koronát lejegyez. Elfogad­ták az állások szervezése iránti javaslatot, valamint azon inditványt is, hogy az igazga­tóság tagjai száma 14-re, a felügyelőbizott­ságé 7-re emeltessék s hozzájárult a közgyű­lés az alapszabályoknak az egyesülés foly­tán szükségessé vált megváltoztatásához. Ezután megejtették a választásokat. A disz- elnöki állást, minthogy azt, a megválasztott Báry Béla előrehaladott kora és megrendült egészségére való tekintettel nem fogadta el, betöltetlenül hagyták. Balási József azon indítványának elfogadásával, hogy az újon­nan rendszeresített állásokat ne élethosszig­lan, de hat évre töltsék be, egyhangú fel­kiáltással megválasztották elnökké : Fráter Istvánt, igazgatósági elnökké Lovass Istvánt és vezérigazgatóvá Grosz Bélát. Igazgatósági tagokká 3 évre megválasztattak: Balási József. Draveckv László, Kocsár Árpád, Ko- csár Lajos, Nagy Károly és Takács Zsig- mond. Felügyelőbizottsági tagokká : Dobozy Kálmán, Poroszlay László, Grosz Herman és Reizmann Mór. Megálapitották a javadal­mazásokat. Elnök tiszteletdijját 2000 koroná- nában, igazgatósági elnökét 1500 koronában, vezérigazgató fizetését évi 10,000, igazgató- sági tagokét 1000 és felügyelőbizottsági ta­gokét évi 700 koronában, Felhatalmazták az elnökséget a vezérigazgatóval a szerződés megkötésére, végül elfogadták az igazgató­ság és Lovass István volt vezérigazgatóval kötött azon megállapodást, hogy nyugdíj igényéről lemond s ezzel szemben élethosz- sziglan évi 2000 kor. járulékot kap. Ezzel a gyűlés elnök lelkes éltetésével véget ért. * * * Befejezve a nagyfontosságu gyűléseket, a a Nemzeti Szállodában rendezett bankettre sétáltak el a résztvevők. A jól rendezett lakomán körülbelül 50-en vehettek részt s az egész délutánt együtt töltötték. Fráter István a lakoma folyamán felszabadítva magát a már lezajlott gyűlések hivatalos formái alól, barátságos, sőt mint mondá, családias han­gon s egy hasonlat alapján szól a társa­sághoz. Kiemelni óhajtja egy férfiúnak, Wilhelms Emilnek érdemeit, ki mint egy apa, gyermekei javára egy becses csemetét ültetett el a fúzió utján született uj bank által, melynek mig megerősödne is, kéri, hogy gondját viselni kegyeskedjék. Wilhelms Emil^bankigazgató nemes sze­rénységgel hárítja el az ünnepeltetést, azon­ban örömének ad kifejezést, amiért kívánsá­gát, a fúziót, teljesítették s reméli ennek áldásos hatásait. Szathmáry Sándor ref. lelkész előre ki­jelenti, hogy mint minden előnyös egyesülés­ben, úgy e fúzióban is nagy erőt lát, ezért már eleitől kezdve szívesen viselte a „fúzió mester“ nevet. Élteti Poroszlay Lászlót, az Alf. Tak. igazgatóját, ki a két banknak jó tanácsadója és támogatója volt. Konrád László ügyvéd méltatva a pénzintézet alapí­tásának és vezetésének nehézségeit, kiemeli Grósz Béla érdemeit, ki ilyen munkára ki­válóan alkalmasnak mutatkozott. Grósz Béla a becsületes hitel fontosságát kifejtve, meg­állapítja, hogy az Érmihályfalvai Takarék r. t. is egy erős láncszemként illeszkedik Magyarország hiteléletébe, amit Lovas Ist­ván érdemének tulajdonit. Dr. Andrássy Ernő orvos humoros, ver­ses felköszöntővel nevetteti meg az egybe­gyűlteket. A két bank egyesülését vajúdás­hoz hasonlítja, hol a bába szerepet a deb- reczeni Osztrák Magyar Bank vitte s a szü­lött egy szép kis szerencse-malac lett. Ez a szerencsét képviseli, mely kísérni fogja a bank működését. Élteti a nagy közönséget. Lovas István v. ig. a reámondott köszön­tőt Hantel Vilmosra származtatja, ki a bank tulajdonképeni felvirágoztató ja volt. Poroszlay László a két bank igazgatósági tagjait élteti, kiknek a fúzióban oly nagy és becses szerepük volt. Fráter István a felügye­lő-bizottság erélyes tagját, Dobozy Kálmánt élteti. Takács Zsigmond megemlékezik dr. Nagy Zoltánról, az intézett jogtanácsosáról, ki fiatal kora dacára is szép tudásával és buzgalmával viszi az intézet ügyeit. Lovas élteti a jelenlevő kollegát, a Székelyhídi Népbank elnökét, Farkas Gábort, Szatmáry Sándor a két régi bank temetésének és az uj keresztelésének napján az egyik alapitóra Konrád Lászlóra emeli poharát. Fráter Ist­ván az érmiliályfalvi közélet nagy alakjának Bory Bélának hódoló éltetésével kívánja be­zárni a tasztok sorát. De bizony még sok érdem maradt felemlitetlenül, amit meg­tenni a következő felszólalók tartották köte­lességüknek. Grósz Béla elismerését fejezi ki Végh Jó­zsef ref. esperes érdemei felett, kinek már esperessé választatása, a közbizalomnak ezen iránta való megnyilvánulása mintegy jelzi, hogy a közért tud és szeret tenni. Végh József a bank tisztviselői karát kö­szönti fel, mit társai nevében Vajda fő­könyvelő köszönt meg. Nagyon értékesek voltak azok a felköszön­tők, melyeket a gazdasági élet egyes kérdései­vel kapcsolatban mondottak. így pl. igen nagy- fontosságu érdeméről emlékezett meg Jakab Rezső főjegyzőnek Grósz Béla, ki a kivitel számára termelve, nagy mennyiségben szál­lítja külföldre borait s igy legutóbb Angliá­ban ismertette meg az érmelléki borokat. Jakab Rezső köszönetét mond ezért Grósz- nak és Dobozynak az anyagi és erkölcsi tá­mogatásért. Szép eszmefuttatásban világit rá Dobozy Kálmán főszolgabíró arra a segélyező akcióra, mit a pénz a tömeggel szemben teljesít s melyben elől az Osztrák Magyar Bank jár. De nem lehet végig követni és megörökíteni azokat a már nem toasztképen, hanem a megindult eszmecsere folyamán mondott kijelentéseket, véleményeket, me­lyek mind elevenen demonstrálták, hogy Érmihályfalva gazdasági ügyeinek vezetése komolyan törekvő, fontos kérdésekkel szív­vel, lélekkel foglalkozó emberek kezében van. A kedélyes társas ebédet Grosz Béla ve­zérigazgató házánál fényes vacsora követte, j ! ahol számos pohárköszöntő hangzott el a; j kedves szívélyes háziasszonyra és vendég- | } szerető házigazdára. Végül meg kell emlékeznünk Praszner j vendéglősről, ki úgy kitűnő ételeivel, mint ; a pontos kiszolgálással a megjelentek teljes 1 elismerését érdemelte ki. Lapunk olvasóinak, bará­tainak és munkatársainak bol­dog és kellemes húsvéti ünne­peket kivetnünk. Uj esperes. A hajdudorogi apostoli ad- : minisztrátor, Papp Antal munkácsi gör. kath. ! püspök, Kávási György érseléndi gör. kath. lelkészt, az újonnan alakitatott érmelléki gör. kath. esperesi kerület esperesévé nevezte ki. A kinevezés az egész vidéken általános örömet és lelkesedést keltett, mert Kávásit mindenki mint rendkívül jó hazafit, vallásos és jólelkü embert ismeri. Március 15. Érmihályfalva lelkes és haza­fias polgársága mint minden évben úgy az idén is kegyelettel ünnepelte meg a sajtó- szabadság kivívásának évfordulóját. Már aj reggeli órákban fellobogózták a házakat és az egész város ünnepi díszt öltött magára, j A templomokban Istentiszteletek, az iskolák­ban hazafias ünnepeket tartottak. Este a j Iparos Otthon helyiségében társasvacsora volt, ahol Szatmáry Sándor ref. lelkész, Szőke János róm. kath. plébános és igen sokan mondottak szebbnól-szebb, hazafias pohárköszöntőket. Meghívó. A bagaméri úri műkedvelők 1913. márc. hó 24 én Bagamérban, az óvoda összes helyiségében, az ifjúsági pénztár ja­vára előadással, szerpentin- és konfetticsatá­val egybekötött zártkörű táncvigalmat ren­deznek. Beléptidij: személyjegy 2 korona, családjegy (3 személyre) 4 korona. Kezdete este pont 8 órakor. Felülfizetéseket köszönet­tel fogadnak és hirlapilag nyugtáznak. Színre kerül: 2. Az „Egér“ dialóg. 2. „Valami hi­bája van“ vígjáték 1 felvonásban, 4 szerep­lővel. 3. „Levelek“ vígjáték 1 felvonásban, 5 szereplővel. Elmaradt közgyűlés. Érmihályfalva köz­ség képviselőtestületének f. hó 14-ére hirde­tett közgyűlése, közbejött akadályok miatt bizonytalan időre lett elhalasztva. Bajok egy számadás körül. Az érmihályfal­vai izr. egyház számadásai körül bajok van­nak. Még pedig valószínűleg nem minden­napi esettel állunk szemben. Azt írják ugya­nis lapunknak, hogy a számvizsgáló bizott­ság már több alkalommal kérte a számadá­sok előadását, de az elnökség annak kiadá­sát megtagadta. Legutóbb az országos auto­nómiai iroda is megkereste az elnökséget a számadások kiadása végett, de ez sem veze­tett eredményre. A legnagyobb felháborodás­sal utasítjuk el a szálingó híreket, amelyek sikkasztásokat emlegetnek s éppen ezért el­várjuk az egyház elnökségétől, hogy tisztázni fogja a súlyos, de reméljük méltatlan váda­kat. Országgyűlési választók névjegyzéke. Az or­szággyűlési képviselő választók névjegyzéké­nek kiigazgatására kiküldött bizottság Érmi­hályfalva község jövő évi választói névjegy­zékét március 26-án d. u. 1 órakor fogja kiigazítani, illetve véglegesen megállapítani. Felebbezés. Úgy látszik Szilágyi Sándor gazdálkodó pályázik újabban a Hintalan- Ruszkay féle hírnévre, mert lépten nyo­mon felebbezget a képviselőtestületi határoza­tok ellen, holott mint halgató részt vesz a gyűléseken és halhatja az elhangzott véle- ménj^eket. Most újabban a csendőrlaktanya építése ellen felebezett persze a Balogh ér­dekében. És ezek dacára a laktanya épül és tégláit nem rendíti meg az a felebbezés, amelyről Szilágyi azt hitte, hogy földrengés lesz belőlle. Öngyilkos kereskedöinas Lapunk múlt heti számában részletesen ismertettük Bodnár Gáspár kereskedőinas tragédiáját, aki af'fe- letti elkeseredésében, hogy gazdája — mert nem tudott jól számolni — elbocsájtotta a szolgálatból, a múlt héten revolverrel meg­lőtte magát. A szerencsétlen gyermek da­cára súlyos sebének, még mindig él s dr. Andrássy Jenő tb. megyei főorvos megope­rálta és sikerült a sebből a golyót eltávolí­tani. Állapota azonban teljesen reménytelen, mert a golyó neves ' szerveket sértett meg s minden percben beállhat a reá nézve földi szenvedéseit megváltó halál. — Lapzártakor értesültünk, hogy Bodnár Gáspár csütörtökön kínos szenvedés után elhunyt. Panasz a gyámválasztás ellen. Felebbe- zésnek sem lehet minősíteni ezt a cikornyás írást, amely a Szilágyi Sándor tollából eredt, de Kovács Zsigmond és Joó Zsigmod által van aláírva, amelyben azt panaszolják a Zsigmondok, hogy a közgyámi választásnál hiba történt, mert csak egyet jelöltek az állásra, holott nem is volt más pályázó. —- Egy kis iráspróba az egész, de azért dolgot ád a hatóságnak, mert meg kell- rá hozni az elutasító határozatokat. Csak rajta kedves jó urak felebbezgessenek, hiszen önöket még nem ismerik a vármegyeházán! A felebbe- zésből meg fogják nagy an is ismerni. Csendőrlaktanya ügye. A község elöljáró­ság újból elküldte az állam építészeti hiva­talhoz a csendőr istáló építésére beérkezett ajánlatokat és terveket. Az államépitészeti hivatal, fentartva régi véleményét, ez úttal is csak a Katona-féle tervek mellett döntött. Leleplezett tolvajok. Felfedezett régi bűnök. Jó fogást csinált az elmúlt héten az ér­mihályfalvai csendőrség. Leleplezett egy no­tórius tolvajt, aki már hónapok óta űzi mes­terségét anélkül, hogy a legerélyesebb nyo­mozás eredményre vezetett volna. A múlt hónapban nap-nap után tűntek el Érmihályfalván értékes dolgok. Bükköny, répa, szalma és egy úri szánkó teljes fel­szereléssel és a tolvaj, aki a tetteket elkö­vette, úgy látszik válogatós volt s csak az értékesebb tárgyakat kereste. A csendőrsóg a károsultak jelentésére minden esetben megindította a nyomozást s jóllehet az sikerre nem vezetett, állandóan figyelemmel kisérte a gyanúsított alakokat. Most végre eredményt ért el a csendőr­ség. Kiderítette a tettest Szilágyi Boldizsár gazdálkodó fia személyében, a kinél megta­lálták a összes ellopott dolgokat. A leleplezett tolvaj, akinek orgazdája 1913. márczius 22. 12-ík szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom