Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
Érmellék, 1913-03-22 / 12. szám
/ 1913. márczius 22. 12-ik szám ÉRMELLÉK 3-ik oldal volt édes apja is, váltig tagadta a lopás elkövetését, de hasztalan volt ezen törekvése, mert a házkutatás során előkerültek a lopott tárgyak, a melyek lesújtó bizonyítékok lettek bűnössége mellett. A csendőrség a Szilágyiék ellen megtette a feljelentést a nagyváradi kir. ügyészséghez. Testvérháboru. Érsemjénben Gázsi Ferenc gazdálkodó megsértette bátyja feleségét. Effe- letti dühében Sándor öccsét egy késsel oldalba szúrta. A súlyosan sérült embernek nek az első orvosi segélyt dr. Szirmay Vilmos nyújtotta, akinek állapota életveszélyes. Nádaiékat újból letartóztatták. A Kábái csendőrség egyik őrjárata jelent meg kedden Érmihályfalváu és letartóztatta Naday Sándor és Kálmán cigányokat, akiket alaposan gyanúsítanak egy Kábán elkövetett betöréses lopás tetteséül ... A lopott holmik közül párnát és dunyhát találtak a cigányoknál, amelyet hátukra kötve kisértek a vasúti állomásra és onnan Kabára. Meglopta a férjét. Ersemlyénben nem mindennapi lopási eset történt. Nem is lehet lopásnak minősíteni, csak egy kis önkényes osztozkodás-kiigazításnak. Gazsi József férj és Geszti Róza feleség látva, hogy az élet I útjait kettesbe egy kicsit dörögősen járjak, békésen megegyeztek, hogy útjaikat elválasztják egymástól. A már eddig felszedett földi javakon az osztó igazság jól mutató mérlege szerint meg is osztozkodtak szépen. De az asszonyba belebujt a szerzés ördöge s a neki jutott részt meg akarta toldani az uráéból. Égy nehány tyuk eltűnése vezette a megkárosított osztozó felet a csendőrséghez, honnan a kir. járásbírósághoz utasították a nyilván nem jól sikerült osztozkodás kiigazítása végett. Jégbiztosiiásolat előnyös feltételek mellett a JUNá4 biztosító társulatnál köthet. oo Főügynökség: oo —a» GRÜNFELD ADOLF SS o ÉRMIHÁLYFALVA. o Nyilt-tér.*) Válasz Bányai László ílagytiszteletü urnák. Bagamér. Az „Érmellék“ utolsó számában felszólla- lásomot azzal cáfolja meg, hogy állításaim valótlanok, egyben hozzám intézett soraira választ kér. Megadom tehát a választ, tételről, tételre. Válaszában először is a tiszteletes ur azt mondja, hogy a presbitérium elhatározta, hogy minden más vallásu gyereket 20 koronáért fog évenkint tanítani. Ezt én törvényesnek látom, csak azt nem hagyom helyben, hogy az én fiam református és mégis 20 koronát kellett érette fizetni. Mert azt nagyon jól teszik tudni, hogy a mi atyáink az ingyen iskoláztatást már előre be fizették és az én fiam református — hihető, hogy annak is marad — tehát ezt nem lehet más vallásu egyénekkel összehasonlítani. Azt írja a tiszteletes ur, hogy az iskola fentartásához nem akarunk hozzájárulni; ezt tagadom, mert épen a tiszteletes ur tanácsát kértük ki az iskoláztatásra nézve s azt a tanácsot adta, hogy adjunk be egy kérvényt a presbitériumnak, hogy a kiknek iskolaköteles gyermekei vannak megfizetjük az egyházi adót, ami ugyan itten rendes já*E rovat alatt a közlöttekért nem vállal felelőséget a szerkesztőség. rulék a szokásos mód szerint. Mi ezt meg is tettük még ezelőtt 5 évvel és mikor megkérdeztük a tiszteletes urat, hogy a gyűlés mit végzett a kérvényünkre, azt a választ kaptuk, hogy nem tartottam magukat érdemesnek arra, hogy a kérelmüket előterjesszem. Ez a kérvény még mostan is a tiszteletes ur kezében van, tehát nem áll az az állítás, hogy mi nem akarunk hozzájárulni az iskola fentartásához. A második pontra közölt állítására, hogy a 32 gyermeknek nem ismeri baptista szüleit, ennek az az oka, hogy nem ismeri az idegen beköltözőiteket és a helybelieknél, ha a férj, vagy feleség baptista, úgy, látom, akkor egyiket sem veszi tudomásul. És ebben az állításomban nem hazudok, mint ahogy a tiszteletes ur azt állítja, mert én hivatalosan beigazolom, hogy a 32 gyermek szülei, vagy a férj, vagy a feleség a gyülekezetünknek rendes tagja. Azon állításra, hogy nincsen csak 5—6 baptista gyermek, én erre azt mondom, talán annyi sincsen, csak azt nem tudom megérteni, hogy az én fiam református és az a nyugta, a mire az iskola fentartási címen fizettem 20 koronát, igy hangzik: Molnár József baptista vallásu III. osztályú tanuló az iskola fentartásban egy évre 20 koronát kifizetett. Hát én már csak ilyet nem csinálnék, hogy azért a 20 koronáért valakire ráfogjam, hogy babtista, holott református vallásu. Azt tetszik állítani, hogy én a régi vallásomat és a hitemet elhagytam, erre nézve legjobbnak látom a Péter apostol tanítását idézni, a mi megtalálható apostolok cselekedetei második rész 38. verstől végig a 42. verséig. Arra tetszik figyelmeztetni, hogy ne féljek, mert a miniszter urnák törvényesen lesz kiállítva a vallási lajstrom. Én nem félek, pedig a tiszteletes ur adott rá okot, hogy féljek, mert egy időben, mikor az iskolai tandíjról tárgyaltunk az irodájában és azt mondtuk, hogy ha ilyen magasra veszik a tandijat, mivel más felekezetű gyermekek is vannak, kénytelenek leszünk kérni állami iskolát; erre azt tetszett mondani: „azt merjük megpróbálni, akkor elbánik velünk“, tehát nekem ez adta meg arra a kétséget, hogy féljek, mert tiszteletes ur akadályozni fogja az iskola létesítését. Hogy én azzal ijesztegetődzöm, hogy a miniszter urnák megfogom mondani, hogy rendezze az iskolát ? Én ezt nem fogom tenni. Én azt tudom, hogy a miniszter ur tudja, hogy kell az iskolákat rendezni, de azt is tudom, hogy nem tudja, hogy Ba- gamérban van iskola, mégis dacára a 20. századnak vagy 25 gyermeknek iskolázatlanul kell felnőni, akik részben baptisták, részben izraeliták, részben róm. kath. vallá- suak. Ezeknek a szegény szülőknek nincsen 20 koronájuk, hogy fizessenek. Ezt tudom, hogy a miniszter ur nem tudja, pedig a tanítók nálunk az államnál végeztek és állami segélyt élveznek. Az igaz, hogy én semmi hivatalban nem vagyok, nem is óhajtok lenni, de azt óhajtanám, hogy ilyen berendezett községben a hivatalnokok megemlékeznének a szegény gyermekekről, mert az Ur Jézus azt mondta, hogy: „szegények mindenkor lesznek veletek“. Végül azt írja tiszteletes ur, hogy ijesz- tegetődzök azzal, hogy megírom, hogy bánik a baptistákkal. No hát tessék mondani nem igaz, hogy valahányszor megjelenünk a tiszteletes urnái hivatalosan, annyiszor hajba kell kapni, épen csak a bot hiányzik közüliünk. Épen mostan, alig volt egy pár hete, hogy ottan voltunk és mi ketten Szűcs János bapt. prédikátorral tisztességen bementünk és jelentettük, hogy kilépők vannak az egyházból, a szokásos mód szerint. Erre úgy reánk kiabált a tiszteletes ur, hogy voltak egynéhány reformátusok, akik jobban hozzá vannak szokva a lármához, mint mi, azok is majd futásnak iramodtak. Hát mi, akik az ilyen lármától már elszoktunk, az az óhajtjunk, hogy ha hivatalos dologban megjelenünk a tiszteletes urnái tessék, bennünket humánusabban fogadni. Molnár Gyula építőmester Bagamér. Székelyhid. A nemzeti seb. (Mulatság a tüdőbetegek javára.) Az a kérdés, melyet szóba hozunk, sajnos, mindig aktuális. Az országos statisztikai hivatal kimutatja hőnaponkint és évenkint, hányán halnak el hazánkban tüdővészben? Még szerencsés esztendő, mikor a halálnak aratása csak hetvenezer embert ragad el tőlünk, de olykor nyolcvanezerre szaporodik ez a borzalmas szám, és ami legszigorúbb, a tüdővész az élte virágjában lévő, kereső embereket pusztítja s igy igen sok azoknak a száma, akik a tüdővész pusztítása következtében elvesztik kér nyérkeresőjüket és ki vannak dobva az etetnek. Ismételjük : a tüdővészről Írni mindig aktuális. Hiszen itt a magunk szülővárosában hányszor halljuk, hányszor látjuk egy-egy virágzó élet elsorvadását, hányszor látjuk azokat a lázas rózsákat az arcokon, azokat a csendes félelmetes köhögéseket, melyek mutatják, hogy a halál jegyeseivel állunk szemben. Nemzeti sebünk gyógyítása tisztán anyagi kérdés. Ha egy gazdag ember családjában lép fel a tüdőbetegség ősidején észiw veszi, az a különben halálos kór egész bizonyosan gyógyítható, mert meg van adva az anyagi erő, hogy a beteg pihenjen, gyógyintézetbe mehessen, kellőleg táplálkozhassék. A szegényre borzalom ez a betegség, aki köhécselve és tüdejében mindinkább pusztulja bípeli az élet keresztjét és meghal, mert a társadalmi könyörüiet meg nem látta, mert gyógyintézetbe nem mehetett, mert kenyeret kellett keresnie akkor is, amikor — embertársai veszedelmére — a halál csiráivul járt-kelt és ami öt megöli, annak gombáit szétszórja jártában-kel- tében , önkénytelenül, veszedelmére lévén nemcsak környezetének, hanem mindenkinek, akivel egy levegőt szív. A társadalomnak okos önvédelme tehát, ha a szent adót a tüdővészesek gyógyítására lefizeti. Székelyhid tiszviselői kara ezen nemes intencióktól vezéreltetve f. hó 24-én husvét másodnapján az „Érmelléki tüdővész ellen védekező egyesület“ javára táncestélyt rendez. Soha meghatóbb, soha poetikusabb alakban nem nyilvánulhat meg egy tekintélyes tisztitikar irgalma, mint abban, ha „Székelyhid Nagyasszonya“ példáját követve a nemzeti népmentés se gélyéresiet és a nemes célt, amelyet az egyesület tűzött maga elé, előmozdítani törekszik. Tiszta szívből kívánjuk, hogy adjon Isten ennek a szép vállalkozásnak sikert, arra a szent célra, amelyért indult. A nagy közönséghez pedig azt -a kérelmet intézzük, hogy pártolja a nemes célú táncestélyt, mert ennek jövedelmével nem egy apát és anyát menthet meg az életnek, akik különben elpusztulhatnának, ha a társadalom irgalmas kezét nem nyújtja feléjük. Simkó Aladár. Legszebb ékszerek, órák, ezüst- és arany- nemüek LÖFK0VITS ARTHUR és TÁRSA cégnél kaphatók Debrecen, Piac-utca.
