Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-06-28 / 26. szám

KÖZÉRDEK

1913. junius 28. 26-ik szám.

,2-ik oldal.

z összes tavaszi és nyári divatujdonságokban

a legnagyobb választékkal szolgáló

I r, Kzssmr!tt*2MX3j&3ívrx&vs&f».

divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.)

Ha azonban a közszabadságok szempontjából nézzük a szőnyegen forgó kérdést, a községi és körjegyzők államosítását : szükségesnek kell tartanunk bizonyos előfeltételeknek a teljesítését, hogy ez a kérdés az ország érdekeinek megfelelően megoldható legyen.

Minden adminisztrációnak főcélja a közjogok és közszabadségok oltalma. Ha az ország polgárai az ő törvényes jogaikat és szabadságaikat a közigazgatási közegek törvénytiszteletének, kötelességérzetének és pártatlanságának oltalma alá nyugodtan helyezhetik, akkor a köz- igazgatás biztosan eléri a célját, fentartja a közrendet és ami még ennél is fontosabb, fentartja az emberekben a törvények iránti tisztelet érzését, megvalósítja azokat a feltételeket, a melyek lehetővé teszik a polgárok anyagi boldogulását és szellemi haladását.

Döntő fontosságú ennélfogva az adminisztráció kérdésében az a szempont, hogy lehet-e a közigazgatási közegektől a közjogok és közszabadságok oltalmát várni ? Lehet, de ez két tényezőtől függ. Az egyik a szigorú hivatalos felügyelet s erre nézve mi az államosítás tényében garanciát látunk; a másik, a jó törvények s ezek szerepelnek itt olyan előfeltételekként, a melyeket még az államosítás előtt kell teljesíteni.

Nálunk azok a közjogok és közszabadságok, a melyek a közigazgatási rend szempontjából jelentőséggel bírnak, a választási törvényekben foglaltatnak. Kezdve a községi választásoktól egész az országgyűlési választásokig, ezek a választási törvények határozzák meg a polgárok legfontosabb jogait és szabadságait. A ki tehát a közszabadságok oltalmának várát meg akarja építeni, annak egy jó választási törvényt kell alkotnia, még pedig minden fórumra, a köz- jségre, a megyére is kiterjedőleg. Egy ilyen törvény a gyülekezési és az egye- ! sületi jogot is a leghatározottabban be- i folyásolná, mert hiszen a gyülekezési és társulási szabadság ha nem is közvetlen, de mégis egyenes következménye a választói jog szabad gyakorlásának.

Ki kell építeni tehát a választói jogot az ide tartozó összes törvények megalkotásával. Igazságos jogkiterjesztő tori' vény állapítsa meg a választói jogosult- ! Ságot; világos és szabatos, ki nem forgatható rendelkezések határozzák meg a választási eljárást; könnyen kezelhető, szigorú törvény őrködjék a választások tisztasága felett az illetékes bírói fórumon.

Ha lépést akarunk tartani a legtöbb civilizált állam közigazgatásának rendezésével, menjünk egész bátran az álla* jmositás célja felé, de tegyük meg előbb azt, amit ezek az államök is megtettek, mielőtt a legszélesebb körű adminisztráció szálait a kezökbe vették volna: biztosítsuk jó törvényekkel a polgári jogokat és szabadságokat. Akkor azután jöhet az államosítás és pedig nemcsak a jegyzőké, hanem az egész közigazgatásé is.

Szenzációs újdonság! '•a

Royal kávéháziján

minden (

szerdán, szombaton és vasárnap

mozielőadás tartatik.

Változatos műsor! ‘^3! Belépti-dij nincs!

A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel:

Braun Márton tulajdonos.

Férfi cikkek: Zephir, turistaingek, rövid alsónadrág, vászon-, szalma- és posztó-kalap, nyakkendők, harisnyák, mellények, gummi- ooo köppenyek. ooo

! ! Uti-kosarak és bőröndök !! Tanulok fizetéssel felvétetnek.

lajonnamegr^yilt

n

55

leg-olcsoToToa-n. Ica-plxa/tols: I

Női és gyermek-cikkek: napernyők, fűzők, vászon-kalapok, divat női-harisnyák, gyermek-trikók és soknik, gyermekruhák és ooo kötények. ooo

Gyermek-kocsik és székek!! Tanulóit fizetéssel felvétetnek.

mat — folytatta Ramzesz — s mikor fog az bekövetkezni? — Kérdezte az orvost.

— Napkelte előtt. Ramzesz, vagy egészséges leszel, mint a rinocerosz, vagy szent gyűrűd Horusz kezén fog ékeskedni.

— Vezessétek — mondá Ramzesz elhalkuló hangon — Haruszt a fáraók termébe : ott várja be utolsó szavaimat és a gyűrűt, hogy az uralkodás egypillanatra se szűnjék meg.

Sirt Horusz (szive tele volt szánalommal) nagyatja közeli halála miatt; de minthogy az uralkodásnak nem szabad megszakadnia, elment a fáraók termébe, nagycsapat szolgától környezve.

Leült az érkélyen, melynek lépcsője egész a folyóig ért és végigtekintett a környéken, valami megmagyarázhatatlan szomorúságtól eltöltve.

A hold, mely mellett ott pislogott a gyászos Szaturnusz, megaranyozta a Nilus vizeit, odafestette a pázsitos mezőkre és a pompás kertekre az óriási piranusok árnyát és meg- világitotta az egész völgyet néhány mérföld- nyi távolságra. A késő éjszaka ellenére a házakban és palotákban égtek a lámpák és a lakosság kijött a házakból a szabad ég alá. A Niluson tömegesen úszkáltak a hajók, mint ünnepnapon; a pálmaerdőkben, a bazárban és az utcákon, a viz partjai mellett és Ramzesz palotájánál megszámlálhatatlan emberisokaság hullámzott. Mindennek ellenére oly csend rralkodott, hogy a vizi nád mormogása és a vadászó hiénák nyögő üvöltése elhalatszott egész Horuszig.

— Miért gyűlnek itt össze — kérdezte Horusz egy udvaronctól az emberi fejek mérhetetlen tengerére mutatva.

— Téged kívánnak, uram, üdvözölni, mint uj fáraót, és ajkadról hallani a kegyelmes kedvezményeket, melyeket nekik szándékszol nyújtani.

E pillanatban a büszkeség megüté a herceg szivét, mint az áradozó tenger veri a meredek partot.

— És azok a fénypontok mit jelentenek ott — folytatta Horusz a kérdezőskö- dést.

— A papok mennek anyádnak, Zeforé-nek sírjához, hogy át vigyék testét a fáraók katakombáiba.

Horusz szivében ismét szánalom ébredt anyja iránt, kinek testét a szigorú Ramzesz rabszolgák között temettette el, kinek a jó- lelkű nő életében mindig pártfogójuk volt.

— Lónyeritést hallok, — mondá Horusz hallgatódzva — ki utazik ebben az órában ?

— A kancellár küld futárokat tanítódért. Jetronért.

Horusz fölsóhajtott visszaemlékezve szeretett barátjára, kit Ramzesz száműzött az j országból, mert unokájának és utódjának leikébe beojtotta a háború ellen való iszonyatot és az elnyomott nép iránt való szánalmat.

— S az a fénypont a Niluson túl ?

— Az a te hűséges Berenikéd üdvözlete a zárda börtönéből, — válaszolt az udvaronc. — A főpap már küldött érte fáraói hajót s

mire a szent gyűrű felcsillan ujjadon, a klastrom súlyos ajtaja megnyílik és vágyakozó kedvesed visszajön hozzád.

E szavakat hallva Horusz nem kérdezgetett tovább; elhallgatott s kezével elfödte | szemét.

Hirtelen fájdalmasan fölsikoltott.

— Mi történt, Horusz ?

— Méh csípte meg á lábam, — válaszolt a herceg elhalványodva.

A hold zöldes fényénél az udvaronc megvizsgálta a lábát.

— Légy hálás Ozirisznak, — mondotta — hogy nem volt pók, mert annak a mérge ebben az órában halálos.

Oh milyen mulandók az emberi remények a kikerülhetetlen határozatokhoz képest.

E pillanatban bejött a főhadvezér és üdvözölve Horuszt igy szólt.

— Nagy Ramzesz érezve, hogy teste már hűlni kezd, elküldött hozzád engem a következő paranccsal: Eredj Horuszhoz, mert én nemsokára meghalok és teljesítsd akaratát, mint teljesítetted az enyémet. És ha ő azt parancsolná, hogy engedd át Felső Egyiptomot az etiopszoknak és ezzel az ellenséggel testvéri szövetséget köss, engedelmeskedj, mihelyt meglátod ujján a gyűrűmet, mert a fejedelmek szájával Ozirisz beszél.

— Egyiptomot nem adom az etiopszoknak — mondá a herceg — de kibékülök velük, mert kár népemnek a vérét ontani; ird meg azonnal a parancsot és készíts fel néhány futárt: mihelyt fölvillannak az első