Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-06-28 / 26. szám
3-ik oldal 1913. junius '28. 26-ik szám-, KÖZÉRDEK RÓTH LIPÓT fctí E E E vaikeieikedése ia^yharoly E Deák-tér. S WB&EHHEEEKEF2. \yrnmMm. A közelgő aratásra ajánlja a t. gazdálkodó uraknak kévekötő zsinegeit, vízmentes ponyváit, uj zsákokat, k valamint rudaió köteleket nagy választékban. Mentöszekrénv, gépszijak, olajok és cséplőgépekhez szükséges cikkek jutányos áron beszerezhetők. Telefon 105 TantliÓ fizetéssel felvétetik. Telefon 105 Máládatlan polgárság. A balkezü podeszta. HU Mileszapénzügyigazgatósággal? ii. A múlt év őszén Szatmár város érzékeny csapást akart mérni Nagykároly városára. Mozgalmat indított az iránt, • hogy egyedüli állami közintézményünket, a pénzügyigazgatóságot, Szatimirm helyeztesse át. Azt hitte, ennél a kérdésnél sem fog ellenzésre akadni a város részéről, mint a szilágysági vasutak osztálymérnöksége áthelyezésénél, a hol a legcsekéhebb ellent- állást sem fejtett ki a város képviselőtestülete, jóllehet ezrekre rúg az az összeg, a melyet a polgárság a vasút építéséhez való hozzájárulásként befizetett. Szatmár város vezetősége ismerte azt az indoientiát, amelyet a pénzügyigazgatóság hogy Nagykároly város 30 családos lakossal nem lett szegényebb. Ezúttal nem terjeszkedünk ki a pénzügy- igazgatóság ügyére, sőt még azt a durva inzultust sem akarjuk újra felemlíteni, a melyben városunk és vármegyénk közszeretet és közbeeső lésben áló pénzügyigazgatója: Plachy j Gyula kir. tanácsos ártatlanul részesült, de nem akarjuk meggyujtani azt a máglyát ! sem, a melyen a hibás egyént Debreczeni István polgármester ünnepéiyesen és nyilvánosan megégetni Ígérte, hiszen ezt a kérdést véglegesen elintézte vármegyénk szeretett i alispánja, a ki a polgármesternek a lapunkban megjelent cikkek miatt fegyelmi vizsgálatot kérő felterjesztésére elutasító végzést hozott, ezzel is dokumentálva azt, hogy a cikkekben foglalt adatok teljesen fedik a valóságot. Ami bennünket a felszólalásra és ebben a kérdésben újabb nstorozásra késztel : az a rut hálátlanság, a melyet ennél a kérdésnél a polgármester és erre vonatkozó előterjesztés hiányában a képviselőtestület tanúsított azokkal az emberekkel szemben, a kik mindent elkövettek azért, hogy a pénzügyigazgatóság kérdése egyelőre ideiglenes, de Nagykárolyra nézve kedvező megoldást nyerjen. az újkori magyar Cósár felé, az első szóra Nagykárolyban termett és összeköttetésbe lépett az ország legelső és legbefolyásosabb embereivel, haladék nélkül vonatra ült és lehetetlent nem ismerve, gróf Károlyi Mi- hálylyal együtt megmozgatták a legfelsőbb köröket, hogy megtartsák Nagykárolynak a pénzügyigazgatóságot és megmentsék a város polgárságának azt a hivatalt, a mely emeli a város tekintélyét, emeli a forgalmat és sok család költi el itten ezrekre rugó jövedelmét. Nagykároly városa minden kétséget kizárólag G-rTif Károlyi Mihály és Dr. Falussy Árpádnak köszönheti azt, hogy a péuzüyyigazgató- ságot nem helyezték át Szatmárra. És most lássuk, mivel hálálta meg a város ezen két ember önzetlen fáradságát? Még csak egy közgyűlési jegyzőkönyvi köszönetét sem szavazott a nemes grófnak, még csak kiildöttségileg sem köszönte meg azt az önfeláldozó szívességet, hogy betegen, orvosai tilalma ellenére, Bscsböl Budapestre s onnan vissza Becsbe utazott, hogy segítsen Nagykároly város apátián, anyátlan polgárságán. Hát nem szégyen ez a polgárság részéről ?'? Hát nem rut hálátlanság-e azokkal az emberekkel szemben, a kiket egy talpatnyi föld és a legkisebb érdekszál sem fűz Nagykároly városhoz. És mindez csak azért történt, mert ez a két nemes férfiú más politikai elveket vall, mint a város podesztája, mert azon a párton, a melyre a polgármester felesküdött, ismeretlen fogalom a hála. Más városok, még kis községek is, sietnek a város jóttevőit hálájuk kifejezéséül kérdésénél Debreczeni István polgármester tanúsított, a ki két év alatt egyetlen érdemle ges lépést sem tett arra nézve, hogy a pénzügyigazgatóság Nagykárolyban leendő végleges elhelyezését biztosítsa. Es Szatmár jól számított. A két évi indolentia megteremtette gyümölcsét. Csak egy hajszálon múlott az, hogy az áthelyezés nem történt meg, csak egy hajszálon, Abban az időben ugyanis, amidőn minden remény elveszettnek látszott arra nézve, hogy a pénzügyigazgatóság Nagykárolyban maradjon, a mikor már fejét vesztette a városi podeszta és az ő bizalmasaiból áló bizottság: egy ember jutott a kétségbeesett társaság eszébe: dr. Falussy Árpád, vármegyénk volt főispánja. Es ez az ember, akit sokszor. megrágalmaztak, a kinek főispánsága szálka volt azok szemében, a kik imádattal fordulnak Ruhát fest és vegyileg tisztit Haiiffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett intézetében = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett Alapiittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. tüzek az én tiszteletemre, fussanak a déli nap országába és vigyék kegyelmemet az etiopszokhoz. írj még egy rendeletet: sohasem tépjék ki többé a haremezőn a hadifog- jok nyelvét szájukból. így mondtam . . . A fővezér földre borult és távozott, hogy megírja a parancsokat; a herceg ismét kívánta, hogy az udvaronc vizsgálja meg sebét, mert nagy fájdalmat érzett. — A lábad kissé megtagadt, Horusz. —■ mondá az udvaronc. — Ali lenne, ha nem méh, hanem pók csípett volna meg . . . Most a kancellár lépett be a terembe és meghajolva a herceg előtt, igy szólt: — Hatalmas Ramzesz, érezve, hogy látása már homályosodik, elküldött hozzád engem a következő paranccsal: Eredj Ho- ruszhoz és vakon teljesítsd az akaratát. S ha azt parancsolná, hogy szabadistd fel a rabszolgákat bilincseikből és minden földet a népnek ossz ki, tedd mihelyt meglátod kezén az én szent gyűrűmet, mert a fejedelmek szájával Ozirisz beszél. — Oly messzire az én szivem nem céloz — mondá Horusz — hanem irj azonnal rendeletet, hogy a haszonbérek és adók fe- lényire szállitatnak le, a rabszolgáknak he- tenkint három szabad napjuk lesz és Ítélet nélkül sohasem fogják őket megbotozni, irj azonkívül még egy parancsot, hogy a száműzetésből hozzák Jetront vissza, ki a leg- bölcsebb és legnemesebb az egyiptomiak közt. így mondtam . . . — A kancellár még el sem távozhatott, hogy megírja a rendeleteket, mikor belépett a főpap. — Oh Horusz — mondá — a nagy Ram- zesz csakhamar távozik az árnyékok országába s Ozirisz ráteszi szivét a tévedhetetlen mérlegre. És mihelyest a fáraók szent gyűrűje megcsillan kezeden, parancsolj, és én engedelmeskedem, mgg ha Amon csodatévő szentélyét kívánnád is feldúlni, mert a fejedelmek szájával a halhatatlan Ozirisz beszél. — Nem fogom a szentélyeket lerombolni — válaszolt Horusz — inkább újakat fogok építeni és megnövelem a papi kincseket. Csak azt kívánom, hogy irj tüstént rendeletet édes anyám, Zefore testének a katakombákba való ünnepélyes áthozataláról és egy másik rendeletet az én szeretett Berenikémnek a zárdabörtönből való kiszabaditásáról. így mondtam . . . — Bölcsen kezded, — válaszolt a főpap. — Minden készen van már parancsaid teljesítésére és én tüstént megírom a rendeleteket; mihelyt megérinted őket a fáraói gyűrűvel, meggyujtom ezt a lámpát, hogy hirdesse kegyelmedet a népnek, a szabadságot és szerelmet Berenikédnek. Belépett Karnak legbölcsebb orvosa. — Horusz — mondá — halványságod nem lep meg engem, mert nagyatyád. Ram- zesz, már halódik. Az orvosság tulságosau erős volt neki, ennek a hatalmas nagyurnak. Csak a főpap helyettese maradt nála, mihely a faraó halott lesz, lehúzza kezéről a szent jgyürüt, és áthozza neked, mint a határtalan hatalom jelét. De te mindig és mindig jobban halványodsz, Horusz . . . ? — tette hozzá. — Vizsgáld meg lábamat — nyögte Horusz és egy arany székre hullott, melyen ölyvfejek voltak kifaragva. Az orvos letérdelt, megvizsgálta a lábat és megrezzent a borzalomtól. — Horusz — mormogta — téged nagyon mérges pók csípett meg. .— Meg kell halnom? . . . ilyen pillanatban? ... — kérdezte Horusz alig hallható hangon. Aztán hozzátette : — Mikor fog bekövetkezni ? . . . Mondd meg az igazat . . . — Mielőtt a hold eltűnik e mögött a pálma mögött. — És Ramzesz ? soká él még ? — Ki tüdhatná? Tán már hozzák is a gyűrűjét . . . Ebben a pillanatban beléptek a miniszterek a kész rendeletekkel. — Kancellár! — kiáltott Horusz, megfogva a kezét — végrehajtanátok parancsaimat, ha meghalnék ? — Érd meg, oh Horusz, nagyatyád korát — válaszolt a kancellár. — De még ha Ozirisz itélőszéke elé kerülnél tüstént Ramzesz halála után, minden parancsod teljesül, ha előzőleg megérinted a szent fáraói gyűrűvel. — A gyűrűvel! — ismételte Horusz — de hol van? . . . — Egy udvaronc azt mondta nekem — mormogá a fővezér, — hogy nagy Ramzesz utolsó Tehelletét lehelli. — Üzentem helyettesemnek — tette hozzá a főpap, hogy azonnal vegye le a gyűrűt, ! amint Ramzesz szive megszűnik verni.
