Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-25 / 4. szám
január 25. 4-ik szám. (KÖZÉRDEK Külömben nem is kell ehez semmiféle kommentárt fűzni, mert pénteken e hó 17-én mikor Füzes innen nyitott autóban ment át Szatmárra, abban a nagyhidegben hült meg és beteggé tette magát, annyira hogy még ma is fekvő beteg és kilátásom van rá, hogy kedden 21-én a már hirdetett „Erős láncok“ darabot le kell vennem a műsorról. Azt nem veszi igen tisztelt szerkesztő ur „Krajzleros“ kolegialilásnak, hogy én pénteken, dacára annak, hogy Füzes Annánakaznap este „Csitri“ cimszerepét kellet volna játszania, a szatmári közönségre való tekintettel engedtem át, hogy ott „Farkas“ premierje el ne ma- radjon. A szombati előadásra ha jól emlékszem és tanúim is vannak rá, én magam ajáltam fel Heves kolegámnak Füzes Anna felléptét, mire ő azt válaszolta; hogy szombatra nem kell, mert akkor debreczeni ven- dégmüvésznő játszta el ott a „Farkas“-ban a szerepet. Azt csak megfogja engedni mélyen tisztelt szerkesztő ur, meg Heves kolegám is, hogy egy színésznő,; kire itt is műsor vau kitűzve, még pedig premier, és a ki végre még is szerződött tagom, hogy olyan betegen nem engedhettem át, de ha átengedem akkor sem tudott volna menni. Azt hiszem nekem is kötelezettségeim vannak Nagykároly mélyen tisztelt közönségével szemben és azoknak kell legelőször is megfelelnem. Meg arra kérem, kegyeskedjen megállapítani, hogy kettőnk közül ki a nagyobb „Krajzlcr“ ? —- Az-e, a ki olyan szívességet tesz már több ízben (a mit nem akarok felróni) a miért semmiféle viszont szolgálatot nem vár és nem is óhajt, vagy a ki nagy összeget Ígér kolegájának, hogy engedje át a művésznőt ? Még egyet kell megállapítanom, azt, hogy mennyire beteg még ma is, dacára, hogy Heves kolegám azt sürgönyözte neki dringend táviratban; „Jöjjön rögtön, felelősséget vállalom, ha kell azonnal szerződtem“, ' hogy erre egy fiatal törekvő színésznő bizonyára elmegy igazgatója engedelme nélkül is ? r Hát ezt minek minősiti mélyen tisztelt szer-1: kesztő ur? Mert a mi törvényeink szerint ezért fegyelmi jár a színigazgatónak. Azért : voltam bátor ezeket megírni tekintetes szer- , kesztő urnák, mert eddig mint ismeretlent i bántott úgy engem mint társulatomat. Elő szőr: „Ripacs“-nak, végül ma már „Krájzler“- ] nek nevez, pedig tudomásom szerint még eddig sem a szerkesztő urnák sem i Szatmár város közönségének nem vétettem, i Kelt Nagykároly, 1918. január 20-án. Mély tisztelettel: Neményi Lipót színigazgató. J A mungószócső hitéhez, valamint Neményi i leveléhez felesleges minden kommentárt fűzni. ( Városunkban mindenki ismer a föispáni irodából dirigált „Szamos“ cirnü lap főr- • medvényeit, amely ádáz dühhel fordult min- i denkor a város és polgársága ellen, lekicsinyelve, ( lebecsmérelve intézményeinket, abbeli dühé- i ben, hogy Kelemen Samunak nem sikerült 1 magát Justh rozsdás fringiájával lovaggá t üttetni és a székhelyet valamint pénzügy-; i igazgatóságot Szatmárron átvitetni. j j Ezzel az államilag támogatott föispáni s orgánummá! szóba sem álunk, de követel- j 1 jük Heves Bélától, hogy már erre való tekin- i í tettel is hogy városunk közönsége előtt — a I ki öt éveken át támogatta — s a kihez I I bizonyára kellemes emlékek fűzik, tisztázza J az ügyet, mert ellenesetben igazán azt kell j g higyjük, hogy a Szamos cikkirója a neveket r elcserélte s nem N eményit, de Heves Bélát! a akarta „Krajzleros“ jelzővel titutálni. I r Az elmúlt hétről az alábbiakban szá- ■ £ mólunk be : Pénteken, a „Csitri“ ment. Füzes Anna ! 1 helyett, (kit Heves kérelmére Neményi szat- j s mári vendégszereplésre engedett át) Pálma I j Tusy a szatmári színtársulat bájos naivája s játszotta a címszerepet. | ii A vendégmüvésznő játékában különösen j v az érzelmesebb jelenetek emelkedtek művészi ] j; magaslatra. Tiszta kiejtései, elragadóan ked- n vés egyénisége, már az első jelenetben meg- ^ s ragadta a közönség figyelmét, aki a vendég- í is művésznőt minden felvonás után sokszor j ti hívta a lámpák-elé, sőt egy remek csokor isik lett jutalma kedves játékának. Rado Rózsi, v Szelén vi mama. Boros. Gáspár. Csákv. Ernvei í k és Stella, a tőllük megszokott kitűnő alakítást produkálták s minden igyekezetük oda irányult, hogy a vendégmüvésznő teljes siker ét biztosítsák mely fáradságuk fényes eredményei is járt. Szombaton. „A kis barátnő“ operettet mutatta be a társulat. Sajnos színészeink minden igyekezete kárba veszett, hogy az üres és léha darabot megmentsék. A darab meséje az, hogy egy fiatal gróf szerelmes egy virágárus leányba, de atya az ezredes leányával akarja egybeházasitani. Az eljegyzés napján a fiatal gróf nem érkezik meg s innen kezdődik a bonyodalom, a melyben egy barátnő helyettesíti a fiatal gróf kedvesét a szigorú atjrával szemben. A darab vége az, hogy a fiatal gróf feleségül veszi imádottját, az öreg gróf a barátnőt s az ezredes lánya pedig egy tudós felesége lesz" akit már régen szeret. -- Gróf Artoist Neményi Lipót kreálta, ügyesen teljes biztonsággal s ami a darabban érdekeltséget keltett az kizárólag az ő alakításának köszönhető. Neményiné Lousin szerepében aratott teljes sikert Füzes Lenke, Philine szeinélyesitósében ex- cellált, mig Juhos Margit, mint Claire, gyönyörű énekével szerzett a közönségnek igen kellemes perceket. Gáspár, Kun, Csáki, Er- nyei és Stella a tőlük megszokott kiváló alakítást produkáltak. Vasárnap délután, a „Gésákat“ adták elő, vasárnapi előadásban, kihagyásokkal és ami a legsajnosabb a dologban a szerepek tudása nélkül, a súgó igen erős támogatása mellett. Vasárnap este, végre egy népszínművet láttunk, léha operettek helyet a társulat által bemutva s jóllehet előző eHe Caberett estély aznap a legényegyesület bálja volt, a közönség teljesen megtöltötte a nézőiért. A „Piros bugyeláris“ került színre. Egyike azon régi népszínműveknek, amelyre ma is mosolyogva emlékeznek ami drága jó öregeink. Török Mihálynét, Neményiné játszotta s a takaros fiatal menyecske élethü alakításával zajos tapsokat nyert jutalmul. (Sőt uram bocsá! akadtak a n :zők között, a kik hangosan kifejezést adtak azon nézetüknek, hogy nem szeretnének a Neményi bőrében lenni) Szelényi mama a kártyavető cigányasszony, Kiss Eszti és Béresi Gizi a cselédek szerepében tartották állandóan derültségben a közönséget, utolsók, sajnos, a túlzás legszélső fogáig mentek s valósággal bohózattá alacsonyitották le a népszínművet. Bay László, Csillagost, Ernyei a bírót, Csáky a Gyurkát alakította művésziesen, Gáspár a káplár, Horváth a gazdatiszt, Pelsőczy a jegyző szerepét adták teljes sikerrel. Reméljük azt, hogy Neményi a vasárnapi példán- okulva több népszínművet is felvesz a műsorra. Hétfőn, este Füzes Anna közbejött betegsége miatt darab változtatással „Lili“ került 3zinre. A közönség a legtöbb tapsot Szigeti Irénnek juttatta. Sikerült jelenetei és gyönyörű táncai után elementáris erővel valóságos tapsvihar zúgott fel. Hangja, különösen a magasabb járású helyeken valóban igen szénen csengett, noha — az időjárás viszontagságai alól ő sem vonhatván ki magát — dssé meg van hülve. Csáki különösen a 2 is 8 felvonásban remekelt. Jól alakított írnvei, természetimen utánozva a fognél- mli nagyapó hangját, az öreges mozgást, j ró volt Gáspár és Pelsőczi is, ki azonban j (yakran túloz az alakításával, annyira hogy, | íem lehet érteni a beszédét. Horváth József íz apa szerepében volt otthonos. Méltó partiere volt Zöldi H. Jó volt Perényi M. még Stella kissé unottan játszott. Kedden, az „Abrahám a mennyországban“ átványos bohóságaiban volt ismételten ró- j izünk. A nagyon gyér számban megjelent { mblikum bizonyára lehangolóan hatott a | izereplőkre. Nem csodáljuk. Ennek ellenére í s a kellő lélek megvolt a játékban. Kedv- j rel és kitartással játszott Csáki. Jól össze- átszott vele Szigeti 1. Egyáltalában nem nondhatjuk, hogy Gáspárrá van teremtve a zerelmes hóditó szerepre, de hát a végén 3 mindennek van hatása. Nem lehet valakiül mindent kívánni. Különben váltig igye- :ezett a szép asszonynak (Juhos M.) a bedébe járni, aki olyan odaadással tudta ala- itani a szerelmes asszonyt, hogy a végén ' mégis csak el kellett hinnünk Gáspás apó sikereit. (A színpadon!) Egész lényével visszadta . Kun D. a Sanyaró Vendel-féle, napszámba iró szerkesztőségi alakot. A rendezés pontosabb munkát végzett volna, ha a mennyei jelenetben Petőfit a Ijól ismert Petőfi-gállérba öltözteti és nagy haj alá bujtatja. így mégis nagyobb az illúzió, még ha mindezeken belül Gáspár apó rejtőzik is. Szerdán, a bájos, olasz-zenéjii „Boccaccio“ i még mindig elég szép közönséget hozott össze. Az eleven, élettől lüktető darab magával ragadta az egész személyzetet s egységes, élénk játékot eredményezett. A kardalos személyzet is szép összjátékot és precíz éneket produkált. Bájosan játszott és szépen énekelt Juhos M. Boccaccio szerepében Szigeti I. végzett néhol jellegzetes és erős alakítást, azonban szerelmesével (Juhos M.) való páros jeleneteiről meg kell állapítanunk, hogy nő nővel szemben a színpadon is csak — nő. Nem volt képes azt a féktelen vágya- j kozást és tüzet kifejezni, ami Boccaccio keb- ! lét keríthette. Azért, mert nő. Élénk és széles gesztusokkal dolgozott, de nagyon jó volt Bay László. Jól átgondolt és helyesen felfogott alakítást végeztek a három mester ember szerepében Kun, Csáki és Gáspár. Mindenik típusát adta a maga fajtájának, Kun a nyegle és nagyratartó borbélyt, Gáspár a gyámoltalan és babonás szatócsot, Csáki pedig a részeges, kissé már öreges pintért hangjával és játékával is jól alakította. Gáspárnak méltó párja volt Szelényi E. Sok derűs pillanatot szereztek a közönségnek. Csütörtökön. Földes Imre „Nincs tovább“ színmüve került bemutatóra. A színmű tagadhatatlanul ügyes alkotása Földesnek. Az előadásban volt valami ünnepiesség, valami megértőbb — melegebb tónos. A művészi gárda nagy ambícióval játszott. Különösen ki kell emelnünk Radó Rózsit (Alice), ki j született talentum. Tulajdonosa a bájosan csengő hangnak, a művészi rutinnak, behízelgő játéknak és üde, formás női szép- [ ségnek. Ma olyan jó játékot nyújtott a csekély számú közönségnek, amilyet csak a kiváltságos művészek adhatnak. Boros, Csáki játéka disztingvált volt, mint mindig, Gáspár, Stella, Pelsőczi szintén hozzájárultak az est, sikeréhez. Pénteken. „Berkovits és társa“ operettet ismételték. Ma. Kedves „Augusztin“ operette van müsorron. Színházi műsor. Vasárnap délután. „Ezred apja" vígjáték. Vasárnap este. „Obsitos“ operett. A heti műsort egyfelől Füzes Anna betegsége, másfelől vendégfellépések miatt Neményi nem bocsájthatta rendelkezésünkre. . ..... 7-ik oldal. Közönség köréből. Néhány szó az 1913. évi városi költségelőirányzathoz. Nyakunkon az állandó pénz krízis, a gazdasági váltság, az irtózatos drágaság, nyomor és elszegényedés, agy, hogy az élet kezd elviselhetetlenné válni és azt se tudjuk, hogy minő sors csapást hozhat még a jövendő. Mindezek dacára a jelzett költségelőirányzatnak csak futólagos áttekintéséből is az tűnik ki, hogy itt van az „Eldorádó“ mindenki duslakodik a jólétben s könnyen fizetheti á lakosság a- 105°/o mesterséges pótadójt, nem csak a közszükségletekre, hanem meg egyéb fölösleges luxus kiadásokra is, mikre egyáltalában szükség nincs, pedig az adóssággal már eddig is túlterhelt, jövőben még erősebben túlterhelendő városnak a fölösleges kiadásokra még gondolni sem volna szabad a jelenlegi kivételes viszonyok között. „Tempora mutantur et nos non mutamur in illis“. A város sokszor emlegetett annyagi helyzetének szem előtt tartása abban fel nem fedezhető s feltétlenül megkívánt takarékosságnak abban nyoma sincs.
