Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-05-24 / 21. szám
1913. május 24. 21-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal *ZVOLENSZKYvíiíjosNE Elvállalja ingek, gallérok, kézelők, csipkék, védkendök,függönyök ésegész férfi öltönyök mosását és vasalását a legnagyobb figyelemmel. — Kívánatra a mosni és tisztítani valókért Első nagy gőzmosó és vegytisztító intézete Nagykároly, Kishajduváros-u. 1. sz. házhoz küld és azt haza szállíttatja K! kacag, a bicikli ember népszerűvé vállik, mert egy pompás viccet csinált, rendőr pedig nincs és a slájferos a másik utcasarkon már egy uj áldozat nyaka közé hajtat biciklijével. Ha egy két ilyen vaksi, lámpátlan és süket, cseng ötlen kétkerekű vadállatot felírna a rendőr és a nyakába sóznának egy kis bírságot vagy akár nem kicsit is, az utca közönsége nem elé- gedetlenkeenék a rendőrség szigora miatt. A Széchenyi-utca malacai is megérdemlik, hogy felhívjuk rájuk a rendőrhatóság figyelmét. A Széchényi-utca malacai két lábon járnak és hivatalosan iparostanoncoknak hívják őket és délután hangos röfögéssel jönnek végig a Szé- chenyi-utcán a csürhéből. Mert ha rendes, négylábú malacok lennének, ha csak állati nyelven röfögnének, hát nem lenne ugyan valami nagyvárosias, de viszont még mindig kevésbbé lennének ezek a malacok, mint azok a malacok, akik az iparostanonc-iskolába menve vagy onnan jövet malackodnak végig az utcán. A lárma, amit csapnák, még hagyján, mert nem a dallam a súlyos, hanem a szöveg. Trágár és komisz káromkodás, durvaság veri fel a Széchenyi- utca csöndjét és jaj annak a nőnek, akár kalapos, akár hajadonfös, aki az utjukba akad. Meglökdösik, megcsipkedik és hatmázsás disznóságokat súgnak a fülébe úgy, hogy a szomszéd utcában a süket ember is meghallja. Távol áll tőlem, hogy azt a sablont húzzam rá erre is, hogy a tanerők igy, a tanerők úgy. Ezeknek a lelkére nem beszélhet a tanerő. A Széchenyi-utca malacainak a testére kell hatni és oda sem tanerővel, hanem más, jobban érzékelhető erővel. És hatni kellene rájuk, mert abban az utcában családok laknak, akiknek leányaik vannak. Es a jövő iparosai nem respektálnak semmit. Ordítanak, trágárkodnak, malackodnak. Akinek i nem tetszik, fusson utánuk és álljon be az utcán suszterinasokkal kergetözni, verekedni. Az egész környéknek nagy szívességet tenne a rendőrhatóság, ha a tanonciskola látogatási idején nem egy, de két nádszálas rendőrt jár- káltatna le meg fel az utcán. ____________________________G)_ Ela dó füszerüzlet. Nagykárolyba.i, a Gróf Károlyi István-utcán j 24. szám alatt fennálló jóforgalmii füszerkereskedésem más vállalat miatt eladó. — Értekezhetni lehet SZABÓ JÓZSEF tulajdonossal. N AGYKAROLYI mesék. II. A piszok. Pesten az Ubor kávéházban kezdődött és a ^bíróságnál végződött a dolog. A nagyká- rolyi származású Eggyeltöbb Mór volt a felperes és Munkácsról felkerült Korona Izor az alperes ebben a becsületsértési perben. Kérdi a biró az alperest. — Bűnösnek érzi-e magát abban, hogy a felperesnek tanuk előtt, sértési szándékkal azt mondta: „Te piszkos nagy károlyi!“ — Nem, nagyságos biró ur. Én mondtam ezt, de nem akartam őt ezzel megsérteni. Én, amikor azt mondtam piszkos nagykárolyi, csak pontosabban akartam megmondani, hogy honnan való. — Ne kerteljen itt hiába. Tehát beüsmeri, hogy a,vád igaz! — Én csak azt ösmerem be, hogy mondtam, de nem azt, hogy sérteni akartam. Tessék csak meghallgatni engem nagyságos biró ur. Én csak azért mondtam, hogy piszkos nagykárolyi, hogy ne lehessen azt érteni, hogy ő a másik Nagykároly nevezetű hunyadmegyei faluba való. — Minő másik Nagykárolyból? — Hát kérem abból a Nagykárolyból, a melyik nem nagyon messze van Munkácstól. Eggyeltöbb Mór érezvén fölényét, sarokba akarja szorítani ellenfelét azért kéri bizo- nyittatni, hogy lehetséges-e az, hogy az ő Nagykároly városát, megkülönböztetésül piszkos jelzővel lehet jellemezni. Kéri ezt birói- lag megállapittatni, kost was kost. Mert ekkor fog kitűnni, hogy igenis sértő szándékkal mondta neki Korona Izor, hogy piszkos nagy károlyi. Meg is történt. Mint bírói szakértőt egy köztisztasági felügyelőt küldtek ki Nagykárolyba. Minthogy a rosszon, kellemetlenen szeret mindenki előbb átesni, a kirendelt szakértő is előbb a hunyadmegyei falucskát, Nagykárolyt látogatta meg. Egy másfél ut- cás kis faluba jutott, de meglepetve látta, hogy elég tiszta lenne még városnak is. Látta, hogy az utca szemetét naponta gyüjBÚTOROK Háló-, ebédlő-, uriszoba és vendégszoba berendezés mindennemű styl- és minőségben van raktáron. Száraz anyagból, kitűnő iparosok által készitett mahagóni-, palisander- kőris-, eseresznye-, dió-, tölgy- és szilfából művésziesen kiállított, divatos legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig legolcsóbban óriási vá- -------------- ---------- , = lasztékban egyedül csak -------------— --------= BÚ TORAIM IBI Lövy Rudolfbutorraktárában kaphatók Nagykároly, Széchenyi-utca 2rofa Saját jól berendezett elsőrendű kárpitos műhelyemben a legdivatosabb kárpitos és díszítési munkák ízlésesen előállittatnak Szcmloat és “ö.2nLnep>zn.a,^ zái^ral Kálmán a fővárosba érkezett. Első útja az Orczy-féle imaházba vezetett, hol az estima elvégzése után egy nagyobb társaság gyűlt egybe a talmud egyik traktátusának a tanulmányozására. A talmudnak ezt a tételét fejtegette az előadó, mely az embernek Isten iránti kötelességeiről szól. E sokat felölelő témát a jelenlévők némelyike arra használta fel, hogy feszegetni kezdte az ember szabad elhatározási képessége és Isten mindentudása között látszólag kidomborodó ellentétét. Kálmán elemében kezdte érezni magát. Beleszólt a vitába s oly precizitással, oly szépen megmagyarázva adta elő Maimonidesnek, a zsidó tudományok héroszának erre vonatkozó filozófiai tételeit, hogy egy csapásra megnyerte a jelenlevők tiszteletét és jóakaratát. A jelenlevők egyike, a fővárosi zsidó hitközség egyik nagytekintélyű tagja, meghívta vendégül aznap estére, aztán másnapra, aztán mint korrepetitort gyermekeihez végleg magánál marasztotta. Kálmán hovatovább jobban megszerette a fővárosi életet s oly kicsinyesnek szinte nevetségesnek tiint fel előtte még annak gondolata is, hogy ő valaha arra vágyott, hogy egy Isten háta mögötti kis községnek legyen a lelkipásztora. . . . Téged akkor is áldjon Isten, mikor mást zársz ölelésre karjaid közé! Ezek a szavak visszhangzottak Kálmán szivében, valahányszor egy-egy kellemes délutánt töltött el házigazdája szép lányának társaságában. „Álom volt az egész“ — igy mondá sokszor magának — csalta önmagát s avval azt hitte régi szerelme végkép’ a feledés homályába van temetve. * * * Kálmán már negyedéves orvostanhallgató volt, mikor egy szép napon az a magas kitüntetés érte, hogy egyik tanára, ki az alma mater polgárai között szókimondó természetéről és igazságszeretetéről volt hires, midőn Kálmán az előadási terembe lépet, felemelkedett helyéről, elébe ment és e szavakkal üdvözölte: Olvastam kollega ur a Feminizmus és a magyar nők cimü a napokban megjelent müvét, melyről az egész magyar sajtó oly dicsérőleg nyilatkozott. Gratulálok, önnek. Csak egy orvosnak lehet oly alapos \ emberismerete, amilyenről müve tesz tanúságot. Kálmán alig várta, bogy vége legyen az előadásnak, hazasietett lakására, rendbe szedte magát s el barátnőjéhez, volt házigazdája szép lányához. — Csakhogy látni lehet büszke ember magát-e szavakkal fogadta Elza. Megkaptam és áttanulmányoztam küldött müvét. Igen szép alkotás, gratulálok önnek. S kezecskéjét csak úgy szórakozottságból ? egy kissé az ifjú kezében felejtette. Kálmán hevesen megszólította a leány kezét, ajkához emelte és egy forró cs'ókot lehelt rája . . . Aztán elcsevegtek egyről-másról, leginkább jövő boldogságukról, mikor majd mint fiatal párok elvonultan a nagy világ zajától valamely csendes vidéki városkában letelepednek s csakis egymás boldogitásának szentelik életüket. Alig távozott el Kálmán, elővette Elza azt a müvet, melyről ez imént oly elragadtatással nyilatkozott s melynek mindössze első nehány oldalát nézte át futólag, szépen becsomagolta és elküldte azt annak a másiknak Visóvölgyre. Ez volt as első fecske, ami hirt hozott Herminnek egykori szerelmeséről, Kálmánról, kinek örök szerelmet fogadott mikor több mint öt évvel ezelőtt eltávozott Yisóvölgyről. S habár tudta, szive megsúgta, hogy neki e müvet ki küldi, mégis össze-vissza csókolgatott minden lapot, mindegyes szócskát; hogyne, hiszen ezt „0“ irta. III. Visóvölgy jámbor zsidó papja mély fájdalommal látta, micsoda lelki tusán megy keresztül Hermin, egyetlen lánya. Összehivatta a hitközség vezetőit, egy szép beszédben elbúcsúzott tőlük s egyetlen kérése csak az volt. hogy lemondását a hitközség mennél előbb elfogadja és fizetésének csak egy csekély hányadát küldje el neki a hitközség a Szentföldre. Hátha — igy gondolá — az