Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-02-08 / 6. szám

február 8. 6-ik szám. KÖZÉRDEK 5-ik oldal. szerelem sokkal nagyobb valami, mint a „művelt nyugaton“, ezért irodalmunk való ságos pornográfia, színmüveink olcsó esz­közökkel érnek el sikereket. Sorraveszi leg­jobb Íróinkat, jnindeniknek megadva a ke­gyelemdöfést. Ő huzza le Molnár Ferencet, kinek „Ördög“-ét még Ausztráliában is elő­adták. Vajon jogosan haragudt->- meg a pesti közönségre Salten Felix? Az „Erős láncok“ károlyi előadása után mi is hozzá­szólhatunk. A darabnak van morális tartalma, a me­séje elég érdekes és eredeti (a trónörökös házasságra lép egy varrólánnyal), vannak benne jó alakok is, a darab mégis meg­bukott. Miért? Azért, mert nekünk idegen a kidolgozás módja. A távolság már ott van, hogy: történik egy német hercegségben, j Az a lakáj-lojalitás, ami a bécsi képes lapok ban az elmaradhatatlan hercegi képek köz­lésében nyilvánul, fogvatartja az Írókat is. Szeretnek uralkodókról, hercegekről írni. A mi demokratikusabb Ízlésű közönségünk előtt nem hatásosak ezek az alakok. Pláne, ha még német. Mikor a Marci huszár, a | tiszti szolga megszólal, csak akkor érezzük magunkat itthon. idegen ízlésű a kidolgozás módja. Van benne egy nagyon jól megrajzolt alak, a hercegnő, de rosszul hat az a kétségbeejtő németes kétszerkettő pontosság, az a türel­mes babrálás, amivel olyan sokáig foglal­kozik az iró eze;: az alakon, valósággal próbára téve türelmünket az első felvonás alatt. A mi íróink, kik a könnyedebb francia színmüveken okulnak, sokkal elevenebb menethez szoktattak minket. Azonkívül sok a darabban a naiv számítás, amit azonban a közönség már , jóelőre észrevesz, igy a várt, hatás elmarad. Salten Féiixnek kellene ismernie a magyar közönséget s akkor nem csudálkozna azon, hogy egy bécsi kedvenc darab Pesten meg­bukik. * * * Láttunk egy olyan darabot is, mely nem bukott meg Pesten se, de másutt se. Útja diadal járás, mely magyar földről indult meg és valahol a másik féltekén, ha már bejárta a világot, csak akkor áll meg. Zseniális mű­vészi alkotás, mely felül áll a népek faj sajátságain alapuló különbségeken, már ál­talános emberi magaslatra emelkedik. Nin­csenek benne hazai sajátságok, nem keli odaírni, hogy történik pl. egy német herceg­ségben ; történhetik akárhol, előadhatják akárhol. És elő is adják mindenütt. Nem akarok most a darab kiválóságairól tanul­mányt írni, mák rámutatni egy pár olyan erkölcsi értékre, amit az emberi élet silány-! ságai közt meglátni csak egy iisztult világ-1 felfogású művészember tud. Ér. Kelemennek sok dologban gyarlónak rajzolt férj-tipusában j vannak olyan aranycsillogásu vonalak, miket | odarajzolni csak helyes erkölcsi alapon álló ember tud. Dr. Kelemen nagyon ellenszen­ves fajtájú férjnek mutatkozik be. Valóságos pokollá teszi felesége életét féltékenységével. Emlékszünk még az álombéli jelenetre, ■mikor Kelemen farkas vadsággal veti ma­gát hűtlen felesége után. A meglepetés bé­nító hatásával magyarázható, hogy a dühödt ember megdermetten, kitörés nélkül hallgatja végig a felesége szerelmes vallomásait. A visszatért, régi szerelmes hívja az asszonyt. Uj világot, uj boldogság képét festi előtte. Az asszony őrült vehemenciával szeret bele és — nem megy. Hát mi ez? — Az álom meséje szeszélyes szárnyakon száll tovább. Érezzük Kelemen fájdalmát, mikor egy karszékbe rogyva sírva jajdul fel. Nem dü höngő férj már, hanem betegápoló. Nem csapodár a felesége, hanem beteg, rajongó. Mit, érdeklik őt a grófné ceremóniái a házán esett sérelem miatt, mikor őt nem sérelem, hanem csapás érte. Ő tudja, érti a feleségét és megvédi a hideg idegenektől, kik nem az igazságot, hanem az illemet keresik. Milyen szép fordulat! A férj első felgerjedósótől idegenek védik meg a bűnös asszonyt; ké­sőbb a lecsillapodott, megértő férj a védője szerencsétlen feleségének az idegenek Ítélete ellen. Hidegen Ítélni csak idegen tud, a szerető ember mindig túloz, gyilkos vagy nemesen megbocsátó egyaránt lehet. Nagy emberi mélységek ezek, miket az álom sze­szélyes röpülése közben megpillanthatunk. Az asszony, ki torkig van férje tortúráival, mikor eljön a régi imádó mint hadvezér, államférfi, művész stb. végtelen szerelemre gyulád, de tehetetlen otthagyni a férjét, mindig visszatér, hozzámenekü1 elviselhe­tetlen érzelmével. A férj nem pózol, nem vindikálja magának a holmi megtorlás jogát, hanem érzi a segítés kötelességét. Érzi, hogy nem bűnös az asszony, hanem szerencsétlen, ki egy benne feltámadott hatalmas erővel, a szerelem érzésével viaskodik. És a férj se­gítségére siet, elűzni ezt a betolakodó idegen erőt. Így látja ezt Molnár Ferenc és ha a férjek is igy látnák, nem golyókkal intéznék el a feleségük hűtlenségét. Még egyet. Molnár Éerencet megszoktuk a gyarlóságok ostcrozójának. Erre Íródott az Ördög is. De az ábrándok rózsás világát még úgy meg nem tépázta ember, mint ő a Farkas csattanójában. A régi ideál, kit diadal­mas hadvezérnek képzelünk, katona se volt — ludtalpu. Művészetekhez nem ért, az I ügyvédi vizsgát hat év alatt se tette le ; a konzulátuson egyszer Volt, akkor is kidobták. Még annyira sem képes, hogy egy tálcát tova vigyen, nem hogy lakáj lehetett volna. A január 25 és 26-án este adott darab „A kedves Augusztin“ azok közül a sablo- | nos operettek közül való, melyek kip céznek maguk egy képzeletbeli Balkán-országocskát. s arról költött naiv és képtelen mesével mu­lattatják a publikumot. A kedves Augusz­táiban mind a mellett van bizonyos költői vonás, Augusztáinak, a fiatal zongora-mes­ternek gyöngéd viszonya a hercegnővel (Szigeti 1.) Csákinak helyes színészi izlé- ! sére vall, hogy Augusztin szerepében meg­látta és érvényre juttatta ezt a vonást. A hercegnő már nem tudta úgy beleélni ma­gát egy ilyen romantikus viszonyba. De ne­héz szerep is. Egy ..rontom-bontom“ bal­káni hercegnő, aki a zongoristával szemben gyöngéd szerelmes. Gáspár „elsőrendű“ Ope­rette balkáni fejedelem volt. A direktornó pompásan játszotta a kapaszkodó, affektáló udvarhölgyet. Az egész darabban ő volt a legélethübb. Bay temperamentumos, fektéién herceg volt. Játékában, modorában megvolt az igazán balkánias jelleg. De már a kato­nák és az önkéntes jelenete nagyon emlé- j keztetett a Tatárjárás hangulatára. Pelsőczi most is kitűnő volt, mint a r szeges barát. Az operett zenéje bájos, változatos. Ei- lágyulások, eleven fordulatok váltakoznak benne a szöveg fordulatai szerint. Vasárnap délután „Az ezreg apja“ ment. A darab állandó jókedvben tartotta a közön­séget. Különösen kivált Szigeti J., Gáspár es Kun, Stella pedig talán mig ez idény alatt se játszott olyan jókedvvel mint most. J Ernyei azonban unottan játszott. Január 27-én mind darab tartalmát, mint a játékot illetőleg gyenge élvezetben volt részünk. „Bál az udvarnál.“ Mi érdekelhed J ebből bennünket, a polgári nézőközönséget a fejedelmi termetek ? A káprázatos pompa, a csillogás? Szolgalelek, aki ebben gyönyör­ködni tud. De aki ezt akarja a világ elé vinni, az vegyen mozgófénykép felvételt egy ilyen bálról és ne darabot írjon róla, mert a színház,- pláne vidéki,- kereteit felülmúlja ilyen pompa visszadása. Nem volt az egész darabban egy szerep sem megírva, hogy abban a színész meg­mutathassa képességeit. Jövés-menés, kö- zönbös beszélgetés nem ambicionálhatják a színészt szép játékra. Mind a mellett nagy volt az, igyekezet, a darabot érvényre jut­tatni. Ők adtak a darabba annyi elevenséget, hogy a közönség mégis jól mulatott. 28-án a „Csókszanatorium“ léhaságait él­vezhettük. Voltaképen svindli-szanatórium lehetne a darab címe. A borbólybél vedlett szanatórium-direktor, a kasszírnőből lett rek­lámhercegnő, grófi, betörő, mind tipikus alak­jai korunknak. A levegő pedig jasz-roman- tika. Csáky igen találóan fogta fel szerepét. Szigeti I. is nagyon sok igazsággal ját­szotta meg a neki jutott szerepet. Satrikája bámulatosan hü volt. Elsőrendű alak volt a hosszú költő, Horváth. Nála már régen észre­vettük, hogy alakjait sok gonddal, tanul­mánynyal játsza meg. Ebben a szerepében is kitűnő volt. Teljes elismerés illeti Kun De­zsőt.?,Igen szép táncbeli virtuozitásra mutata, ahogyan poreellán-lábbal táncolt, illetve grimászolt a zene ütemeire. 29. és 30-án „Erős láncok“, Salten Félix ismeretes darabja került színre. Ha a darabnak vannak is fogyatkozásai, az est sikerét garantálta a szereplők névsora. A főszere­pekben a társulat legjobb erői léptek fel s valóban művészi munkát végeztek. Füzes Annus érzelmesen, finoman játszotta meg a kis varrólányból fejedelemnővé lett Zogel- mann Hedvig nehéz szerepét. A közönség tapsviharral üdvözölte a betegségéből fel­épült művésznőt s jól sikerült jelenetei után is lelkesen tapsolta minduntalan. Radó Rózsi kifogástalan Ízléssel, finom árnyalatokban gazdagon színezte a szeszélyes hercegnő alakját. Csáki mindig jó mikor trónörökös vagy uralkodó, de sohasem elég érzelmes mikor szerelmes. Nagyon jól beleilleszkedtek a darab miliőjébe Gáspár és Horváth. Jan. 31-én „Berkovits és Társa“ került ismét színre. A bohóságok most is jól hatot­tak. A szereplők ismert kiválóságaik érvé­nyesítésével játszottak. Február 1-én Molnár Ferenc zseniális alkotását, a Farkast élveztük. Ismételten í megállapíthatjuk, hogy Füzes Annusnál ro- I konszenvesebb Kelemennét el sem képzelhet­nénk. A teljes beleélés, szeretés és szenvedés kidomboritása teszik jelesse ezt az ala­kítását. Boros nagvon hűen ideges, kissé erőszakos, szerelmében féktelen férj volt, Csáky legjellegzetesebb volt az attasé sze­repében és a végén mint ügyvédjelölt. Február 2-án d. u. „Abrahám a menny­országban“ ment. Nagyon helyesen volt megválasztva délutáni előadásra ez a darab. Látványosságaiban örömmel gyönyörködött a délutáni publikum. Este „Tengerész Kató“ került színre. A gyér közönség nem hatott lehangolólag a szereplőkre, akik mind nagy kedvvel játszot­tak. A címszerepet Szigethi I. énekelte. Tisztelői szép kamélia-csokorral lepték meg. A fiatal asszony szerepében nagyon jó volt Juhos Margit. Füzzess L. kellemes énekével és szép táncával aratott sikert. Gáspár, a hajóskapitány szerepében, Ernyei, mint a nőcsábitó báró volt jó. Nagyon jó volt a tiszti­szolga (Kun D.) Február 3-án „Éva", 4-én „Rablólovag“ került színre. Mind a két darab ismert a közönség előtt, a szereplők hasonló sikerrel játszottak. Február 5-én „Lengyel menyecske“ cimü silány operettet adták. A szereplők a legjobb igyekezetei tanúsították, hogy a darab sikerét kicsikarják. A darabnak sikert nem igen, de maguknak szép érdemeket szereztek. Csákit ritkán láttuk ilyen jól játszani. Szigeti I. pompás lengyel menyecske \olt. Gáspár kü­lönösen jó formában volt ez este. Kun Dezső most is nagy tánebeli virtuozitást tanúsított. Igen bájosan táncolt a kis Ne- ményi Liliké is. Február 6-án, csütörtökön „Tengerész Kató“ nagy operette került színre. Elég szellemesen s gördülékenyen megirt darabot sajnos, hogy nem tudtuk végigélvezni — a rövid zárlat miatt. Valósággal pánix-félelem fogta el a közönséget, midőn teljesen elsö­tétedett. A szereplők igyekeztek a legjobbat nyújtani. Különösen kedvesen játszottak Szi­geti Irén és Füzes Lenke. A főszereplők közül Csáki, Bay, Gáspár és Pelsőczy re­mekeltek. Pénteken „Sarkantyú“ színmű. Szomba­ton „Mekxikói leány“ operet a müsordarab. Színházi műsor. Vasárnap délután „Berkovits és társai“ este „Mekxikói lány“ kerül színre. Hétfőn „Éva boszorkány“ páratlan. Kedden „Bál az udvarnál“ páros. Szerdán „Mexikói leány“ páratlan. Csütörtökön „Sarkantyú“ pá­ros. Pénteken „Tengerész Kató“ páratlan. Szombaton „Györgyike“ páros. Vasárnap este „Obsitos“ bérlet szünet. Zinner István étterme Nagykároly, Nagypiac. Kitűnő ételek és italok. Ju­tányos árak. Pontos kiszolgálás. Friss villásreggeli. Abonoma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom