Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-02-01 / 5. szám
február 1. 5-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal LUMPOK!! ■ ■■ MÁSNAP HMM 9* LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA" kénes ásványvíz nagykárolyl főlerakata SCHNELL IMRE czégnél van. kiilözhetetlenné, s ez utón olyan befolyásra tesz szert —- amely bizony nem is ritkán — veszedelmessé válik. A kisasszonyt szerződtették, hogy a kis béhét őrizze és ápolja. Ha tehát felelősséget kell vállalnia a gyermekért, szabad kezet is kíván a szükséges intézkedésekben. A kisasszony megmondja, mit szabad a gyermeknek enni, hogyan kell öltözködnie, berendezni szobácslcáját, tehát a gyermek nem szülőinek természetéhez szokott, hanem a kisasszony gondolkodását sajátította el. De hát ha az anya gyámoltalanságból nem képes arra, vagy élég közönyös ahhoz, hogy gyermekeinek nevelését maga vezesse, bizony akkor tűrnie kell azt a káros hatást, amelyet idegen elemek gyakorolnak lelkűkre, akkor aztán nem is panasz- kodhatik. A Isisasszony uralma napról- napra észrevétlenül szélesebb körre terjedj amíg egyszer a félig felserdüli gyermekkel szemben az anya aggodalmasan kérdi önmagától s kije is vagyok én gyermekemnek ? Lakások is Széohenyi-utca 34. szám alatti sarokházamban egy bolthelyiség május elsejére ^ kiadó. T7"sid-rLsi3r EtelItesL. A jegyzőkérdós rendezése minden előtt." Irta: Nagy Márton. Biharvármegye föszolgabirája. Harminc évvel ezelőtt a közigazgatás akkoriban már „küszöbön lévő“-nek hirdetett általános rendezése csábított a vármegyei közszolgálatra. Harminc év hosszú idő egy ember életében, majdnem egy emberöltő. Alig éri utol az emlékezet. S mi öregek, bizonyos mélabus megadással tekintünk vissza a titáni harcra, melyet a közigazgatási reform legkiválóbb apostola Grünvald Béla folytatott önlelkót tépő kínnal, a sajtóban megvilágított örökbecsű munkáival s az országgyűlésen elmondott lánglelkü szónoklataival. De visszazeng lelkemben a nemzet jogász- ifjúságának lelkesedése is a közigazgatás általános rendezése nagyjelentőségű kérdésében, midőn jobb sorsra érdemes küzdelemmel vitázunk önképzőköri összejöveteleinken a választás vagy kinevezés jelszavaival ékesített harci lobogóink alatt. Magyarországon négy évtized óta foglalkoztatja a közvéleményt a közigazgatás rendezésének meg-megujuló nagy kérdése. Időszakonként fel-felcsillant a reménység a kérdés megoldására. A szerencsétlen politikai viszonyok csakhamar sírját ásták a legjobb akarattal indított mozgalomnak is s már-már odajutottunk, hogy azt a felebarátunkat, ki a közigazgatás általános rendezésében bizal- kodni merészelt, gyanús szemmel figyeltük meg, nem volna-e idején részére mihamarább felvételi engedélyt eszközölni ki — a lipót- mezei téboldába. * * A rendkívül értékes ciksorozatot Nagy ur szives volt lapunk számára közlés végett beküldeni, melyért ez utón is hálás kőszönetünket nyilvánítjuk. Végre a f. évi belügyi költségvetési vita tagadhatatlanul magas színvonalon álló iránya alapos reményt ébresztett mindnyájunkban e nagy kérdés végleges rendezésének közelségére. Elodászhatatlanná teszi ezt a most már felszínre kerülő választói jog újjáalakítása is. Ezenkívül' megkönnyíti keresztülvitelét, a képviselőház működését éztizedekig megbénító obsti ukció letörése s azon körülmény, hogy a vármegyei tisztviselők már megtörtént s a körjegyzőknek mostan folyamatba vett fizetésrendezése a közigazgatási reform utjából a pénzügyi, tehát a legkardinálisabb akadályt végleg elháritandja. Most már magam is bízni kezdek egy jobb jövőben : közigazgatás annyira megérett rendezésének elérkeztében s annak hajnalhaladását látom a belügyi költségvetés tárgyalása közben elhangzott magvas beszédekben, melyek minden tételében igazolják negyedszázadot meghaladó toliforgatói pályámon mindenkor hirdetett abbeli meggyőződésemet, hogy közigazgatásunk általános rendezését a községi jegyzői intézmény fejlesztésével kell megkezdeni. Ki kell emelnünk a jegyzőt eddigi szégyenletes, aláren delt helyzetéből. Anyagi jóléttel ellátni, ha- 1 tósági jogkörrel felruházni s megnyitni előtte a megyei tisztviselői állásokat. S ami mindezeknek koronája : szabadítsuk fel az Íróasztalnál való örökös görnyedéstől azt az emberi erőt meghaladó munkatömeggel megterhelt, jobb sorsra érdemes köztisztviselőtársunkat, ki legfőbb tényezője a községe boldogulásának. S akkor elérkezik a jó községi közigazgatás igéretföldje, akár kinevezési rendszerrel, akár életfogytiglani választással oldják meg bölcseink a vármegyei közigazgatás reformját. Régen hirdettem, hogy egy-két szakaszos novellájával az 1886. évi XXI-ik és XXII-ik törvénycikkeknek meglehetett volna vetni a fundamentumát már régen a jó közigazgatásnak, csak megyésiteni kell a községjegyzőket s 6 év helyett életfogytiglan választani a vármegyei tisztviselőket. (A választójogi törvény azonban ma már a vármegyei autonómia legrendithetetlenebb híveit és az úgynevezett államosítok táborába tömörítői magasabb érdekekből.) Visszatérve már most az úgynevezett jegyzőkérdésre, hirdetem és vallom, hogy ez állásnak a megyei tisztviselők stílusába leendő emelésével kell megkezdeni a most már elodázhatlan közigazgatási reformokat. Mert hiszen ki ne tudná, hogy a községjegyző lelkiismeretes működésére van felépítve közigazgatásunk hatalmas orgánuma? Mindene egy jó jegyző maga községének, vagy körének. Legelső tanácsadója a népnek amellett, hogy közvetítője az állami, hatalom érvényesülésének. Az ő értelmi erejétől, hazafias érzelmétől és jellemétől függ községének vagy körének szellemi felvirágzása s az anyagi jóléte. S ha meggondoljuk, hogy hazánk népességének zöme a községekben él, a nemzet jövőjét szivén hordó, minden tisztességes hazafinak érdeklődni kell a nép szellemi vezérének: a falu jegyzőjének sorsáért. S erre első lépés, hogy népünk tulajdonképpeni kormányzójának adassák meg a mód, idő és alkalom, hogy fenséges hivatását a haza üdvére betölthesse. A szaksajtóban évtizedek óta hirdetett ezen elveim diadalát látom a lezajlott belügyi költségvetés tárgyalása során elhangzott szónoklatokban. „A jövő nótáriusai“-ban általam megrajzolt megrajzolt községjegyző alakja domborui ki lelki szemeim előtt, a képviselőházi beszédek olvasásakor. Ezeknek az eszméknek nemes visszhangja szól a képviselőházi talpraesett beszédekből — hóditó útra kelve széles e hazában — egy szebb jövő körvonalait világítva meg a községjegyzői intézmény fejlesztése érdekében, kellően megalapozott reményt gyújtván mindnyájunk szivében, hogy még 1913. év folyamán részletekben is kidolgozva szőnyegre kerül a közigazgatási reform kormány- javaslata. S erős reménységünk lehet, hogy a közigazgatás általános reformjában most már a szervezés kiinduló pontja bizonyosan a községi közigazgatás rendezése leend. S a községi adminisztráció rendezésében legfontosabb szerep kétségtelenül a községi s körjegyzői állásnak jut, mely állás radikálisan átszervezve fogja képezni gerincét az egész 1 községi községi közigazgatási reformalko- tásnak. A községjegyzői tisztség ugyanis a legfontosabb szerv a közigazgatás egész orga- í nizmusában. A állami nagy gépezet egyik legnélkülözhetetlenebb motora. — Terebélyes, évszázados tölgy, melynek életgyökerei mélyen nyúlnak bele az édes hazai föld tápdus talajába. — Egy speciális magyar intézmény, melynek párját nem találjuk sehol, más államok közigazgatási szervezetében. Tény az, hogy nemzetünk erkölcsi és szellemi haladásának nagy átalakulásában azok a szerény, fakó kis emberek, a nótáriusok végzik a sisiphusi munkát, melytől népünk politikai érettsége, hazaszeretete, kultúrintézményeink iránti fogékonysága függ s akinek gyönge vállaira nehezül a kormány adminisztratív intézkedéseinek végrehajtása. Hazánk szive Magyarország 12000 községében dobog s az egészséges fejlődés annak a 4650 községjegyzőnek a kezeibe van letéve, kik nemcsak a törvények és rendeletek végrehajtói, de a közélet vérkeringésének is lelkiismeretes szabályozói. Aki csak felületesen is ismeri a község- jegyzői munkakört, elcsodálkozva látja, mily óriási munkateher nehezedik egy ember vállaira. Ismerek körjegyzőt, ki 4000 lelket számláló 5 községből álló jegyzői körében egymaga látja el segéderő nélkül az összes jegyzői teendődet. Egymaga iktat, indexel, fogalmaz, másol, expediái, százféle nyilvántartást vezet, irattárt és levéltárt kezel. Adókat vet ki, adókat hajt be s a rengeteg adómunkálatokon felül végzi az összes közigazgatási teendőket, levelezéseket, vezeti a mezőrendőri és bagatell ügyekben a tárgyalásokat, hetewkint 4 községbe jár ki, előadója 5 községben a képviselőtestületi üléseknek, vezeti 5 község számadását az imi nem tudó elöljárók helyett, összeállítja a költségelőirányzatokat, vezeti a számadási főkönyveiket, a községek vagyon leltárát. Végzi az állami anyakönyvezetést. S a szédítő irodai teendőkön kívül 5 községben ellenőrzi a törvények s felsőbb rendeletek végrehajtását, fejleszti az anyagi és szellemi életet, hitel- szövetkezetek megalakításában rósztvesz, népkönyvtárakat szervez, kezel, az ügye- bajos embereket tanáccsal ellátja; szóval a községben a jegyzőt megillető összes munkásságot kifejti s mindezek felett tanulmányozza a gombamódra szaporodó, újabb ter- hekről bőven gondoskodó törvényeket és utasításokat. S az itt nagyjában felsorolt rengeteg teendőkön felül békén viseli valamennyi hatósági fórumnak derűre borúra érkező özön rendelkezését s a kapott határidőkre azoknak — rendbírság terhe mellett — megfelelni : martyriumnak magasztos, de tapasztalatnak nagyon szomorú. Az utóbbi két három évtized oly óriási munkahalmazt rakott az eddig is túlterhelt
