Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-05-03 / 18. szám
Nagykároly, 1913. május 3. 18-ik szám. VI. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK X KERESKEDELEM, IPAR ES 1TIEZŐG AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. Gyermeknap. (8) Közeleg ismét azon két nap, amikor városunk társadalma az emberszeretet egyik legszebb cselekményét gyakorolja. Ezek a napok, azoknak a gyermekeknek napjai; akik az emberi érzés kö- nyörületére vannak utalva. A gyermek a nemzet kincse, jövendő reménye. Tárgya örök szeretetnek, forrása a legtisztább boldogságnak. Az elhagyott gyermek eldobott kincs és soha el nem hallgató szemrehányás. Rejtett gyökere a gyűlöletnek, keserű csöpp a társadalmi örömnek minden poharában. Ne tékozoljuk el, amit Isten adott, ne engedjük átokká válni az áldást. Gyermeket gyámot nélkül ne hagyjunk ! Nincs szív, oly tele önzéssel, bánattal, nincs lélek oly terhes, hogy a rongyokban didergő, éhező, elhagyott gyermek gondjának egy-'egy kis részét magába ne fogadhatná, magára ne vehetné. Csak egy kenyérdarabot kérünk minden asztalról, csak egy kis hasáb fát mindenik tűzhelyről, csak egy könnycseppet a könyőrületnek mindenik szemtől. Polgártársak ! Városunknak nagy napja van május 7-én és 8-án. Az „Országos Gyermekvédő Liga“ gyermeknapjául ezt a két napot tűzte ki. Szánjon ezeken a napokon mindenki néhány fillért az elhagyó" gyermekekre! Az utcákon városunk neincslelkü ur- hölgyei, élén H. Király Miklósné úrnővel, a helyi bizottság elnöknőjével, perselyeket fognak felállítani, kifogyhatatlan bajjal és kedvességgel az elmenőtől a gyermekszeretet nevében fogják kérni a nélkülözhető filléreket. Látunk magunk előtt az urnák körül mosolygós virágerdőt. Benne, körülötte szépséges asszonyok és leányok, mint színes pillangók röpködnek, hogy leszedjék a résztvevő áldozatkész . szivek mézét : a könyörüld filléreit. Mennyi ötlet és pajzánság, milyen buzgalom, és emberismeret nyilatkozik majd meg munkájukban. Mint hadvezér ül sátra alatt a vezető hölgy. Gyöngéd, sürgető szava minden elmenőt megállít. Urnájában sűrűn koppan a fillér, olykor-olykor cseng az ezüst. Csatárái: ifjú hölgyek raja, elkalandoznak a kiszabottjterületen : igazolásra szólítanak majd mindenkit, hogy van-e benne szeretet, könyörület és áldozatkészség, kínálják a portékákat, virágot, amiket ők áldoznak az oltárra, hogy dús kamatjával együtt az urnának adják. Megindító szavuktól csengeni fog az utca, éles szemük senkit se hagy átz összes tavaszi és nyári divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgál ubietzky Kálmán divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. •siteA piros csizma. Irta : PflKOTS JÓZSEF. 1. Ids'apám, ne vigye el a tordai vásárra azt a piros csizmát. Pünkösd napjára ide gyön a püspök, jaj, de szeretnék benne bérmálni 1 — Nem lehet, Kalára lányom. Kell a pénz. Az anyád szemfedőjét sem fizettem még ki a gyólcsos tótnak. Aztán gyűjteni kell a keresztre is. A szenicei kőfaragó furton-furt dolgozik rajta. Ujholdra kész lesz s akkorra ki kell fizetnem az első rátát is. — Hajh I Katóra leányzó sóhajtott igy, aztán magi' adással tette hozzá I — Igaza van kiednek, ids‘apám ! NagypálEstánnak, a tordavölgyi csizmadiának kezében szaporán járt a dikics, vagdosta, szabdalta a piros szittyánbőröket, a fényes kordovánokat, amelyekből apró, ezer ráncu csizmák készültek. Egy bét múlva volt a tordai vásár, bárom láda csizmát akart odavinni Nagypál Están. ; A három láda csizma között ott lesz a leg- I szebb piros czizma is, az amelyikben nem fog a püspök elé járulni Nagypál Están leánya, a szép Kalári. II. — Hahóha I Messze van-e még a szenicei fogadó ? — Ahajt., az éren túl! Csak még a hídon kell átalvetődnünk. A csizmadiák hosszú szekórsora lassan, döcögött végig a nagyenyedi orsázáguton a j vak éjszakában. Keresdrői, Tordavölgyről, Szentbáromságfalváról kerültek össze a tordai vásáron s most lassan baktattak hazafelé félig megürült ládákkal s megtelt bugyelá- rissal. Köztük volt Nagypál Están is. Ott ült a szekere tetején a legnagyobb ládán s a vendégoldalhoz kötözgetett sátorfák madzagját bogoztadta, hogy szét ne hulljanak. — Ejbaj 1 — sóhajtott fel nagy busán Nagypál Están és nehézkesen dörömbölt a nagy ládán lábával. Üres volt a láda és mélyen kongott az Nagypál Están szórakozott rugdosásától. — Mit tokái kied szomszéd? — szólt rá szekeréről a hátul jövő Csipók András, a keresdi céhmester. — Elmúlt már nagypéntek. ÜÜZLETÁTHELYEZÉS! £SS ÁRUCSARNOKOMATf: f. évi május hó 1-től kezdve Wéber Tibor ur házába, (a Szabó Kálmán-féle üzlethelyiségbe) helyeztem át. Tisztelettel: Nagy választék tavaszi és nyári divatcikkekben és mindenféle sportcikkekben. ♦ JAK0B0VITS JÓZSEF
