Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-04-19 / 16. szám
16-ik S2ám. VI. évfolyam. Nagykároly, 1913. ápriltaSOs KÖZÉRDEK ÉF5MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TTIEZŐG AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— lcor. félévre 3‘50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4,— kor Egyes szám ára 20 fillér. Minden drága itt. Nagykárolyban ebben a szerencsétlen városban minden drága, csak az emberélet olcsó. Mily könnyelműen, milyen gondatlanul bánnak itt az ember legbecsesebb értékével: az életével, az tisztára borzalmas és lélekháboritó. A múlt héten a Takarékpénztár építkezésénél egy álvány omlott össze és három ember sérült meg az épitészvezető gondatlansága miatt. Micsoda gyalázatos hanyagság s micsoda bűnös mulasztás mindazok részéről, akikre a felügyelet tiszte, feladata és kötelessége háramlik minden egyes építkezésnél. Szegény munkásemberek nemcsak dolgos erejüket adták oda, hanem részint a testi épségükkel, részint az életükkel is adóznak mások vétkes gondatlanságáért, mások felháborító könnyelműségéért. Csak olcsón, csak gyorsan és sebesen : ez a vállalkozók jelszava. A gond és kellő vigyázat is pénzbe kerül, — tehát mellőzik a szükséges gondot és köteles elővigyázatjt. Ha egy pár ember belepusztul : baj is az ? Hátha a kegyes véletlen folytán nem is pusztul. Őrködjék a Gondviselés, de ha el is vész egy pár munkás élete : a fő az, hogy a számadás kedvező legyen és dús jövedelemmel, pazar nyereséggel záruljon. Ez a könyörtelen, rideg spekulációnak felfogása. De hol van a hatóság és hol van a hires szociális érzés, amelynek kötelessége volna határt vetni a kizsákmányolás rendszerének ? Minden ilyen eset iázas izgalomba hozza a lakosságot, egy pár napon át nagy a felháborodás f a dóság is megmozdul a szerencsét ! mis ég — után ; de egy pár nap múlva feledésbe merül az egész. Itt a felháborodás is szalmaláng, mint oly gyakran a lelkesedés tüze. A hatóságok visszaesnek a rendes letargiájukba s a jó öreg kényelmet a világért fel nem adják. Gondoskodás, ellenőrzés, lelkiismeretes munka stb. : lári-fári. Ki fog mindenütt vészt és pusztulást szimatolni? És ki fog lépten-nyomon kellemetlenkedni a hatalmas, vállalkozóknak, építészeknek és háziuraknak, akiknek szerencsés összeköttetéseik vannak. Mit hoztak a fecskék? Itt vannak a fecskék, megjöttek. Csicseregve cikáznak a napsugár aranyporától reszkető tavaszi kékségben. S ezeket a hazatérő kis vándorokat mindenki észreveszi, mindenki örül, ha egy reggelen a villamos drótokon el kezdenek csevegni. Gyermekeknek, véneknek, hazabokázó lumpnak, szikkadt filozófusnak egyaránt valami kis szenzáció erejével üti meg lelkét megjelenésük. Mert a fecskék /t. znak rekünk valamit, amitől öntudatlanul dobban egyet a szív s megrebben a lélek, a szeretet: a demokrácia intenzív átfogását. Nyáron a természet demokratikus, mig télen zsarnok arisztokrata. Nyáron nem olyan gyilkoló a nyomor, nyáron még a szegény is z összes tavaszi és nyári ■■■■■■ bbb^í inin n m—iiiMiaa—t—a— divatujdonságokban a legnagyobb választékkal szolgál divatáruháza Nagykároly, Deáktér 18. szám. (Hadnagy-féle házban.) TÁRCZA. Tavasz. Kis madárkák, ágon ülve, Oly boldogan csicseregnek, Egymás száját csókolgatva, Örülnek a természetnek. A fecske is megérkezett, Vígan röpkéd fönn a légben, Dicséneket zengedezve, Nem talál helyt’ örömében. Minden levél, minden fűszál, A kertekben a virágok, t Jobbra, balra, hajolgatva, Érzik a nagy boldogságot. Egyedül csak én zokogok, Könnyeim záporként hullnak, Nem tudok már örvendeni, Sem jövömnek, sem a múltnak. pásztélyi Kovács Aladár. Biztatás. Előre ember! vészek viharában, Habár a lelked fölsír fájdalmában: Ne csüggedj ! de, remélj! Ha rád zúdúl is a lét ezer baja S rémes előtted e világnak zaja: Ne törj meg és ne félj! A csapást tekintsd lelked edzőjének, Csalódás, keserv mély temetőjének : így nem lehetsz szegény. Sohase feledd! nincsen szebb birtokunk: — Mihez e földön örökké van jogunk — Becsület és remény: II. Kovács Zoltán. Vége a szabadságnak. — Humoreszk. — Szomorú az én históriám, de hadd mondjam el szép sorjában tragédiámat. Most kellett volna pár heti szabadságra mennem, de a bohém embernek mindene van a világon, csak kettője nincsen: pénze és hitele. Már pedig éppen ez a kettő képezi a szabadság szárnyait. Az istenben boldogult vén róka, Montecuccoli halála óta mindenki tudja, hogy a hadviseléshez három dolog férfi és gyermek ruhakelmékből tavaszi újdonságait megvásárolná,győződj ék meg fagy választék női Roth Adolf deák-téri posztóüzle- tében az árak rendki- vilii olcsóságáról o-o koiKtüm kelmékben. M M M M M
