Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-04-19 / 16. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. április 19. 16-ik szám. IIPlIlwlIrlÉrlrárf RÓTH LIPÓT íaikereikedéie Ma^ykaroly Deák-tér. Kerítés fonatok horgonyozva mindenféle gyártmányban, eke és ekealkatrészek nagy választékban jutányos áron W&T kaphatók. élvezheti a természet gyönyöreit, ilyenkor még egy bozót is lakást ad a hajléktalannak. Télen ellenben egymáshoz egész közel van a kiáltó nyomor s a fény. Az ivlámpák kék fényétől vakító havon vígan csilingelnek a pirinkó szánok, villanyárban úsznak, ragyoknak a kirakatok. S ezek a szánok mindig Muszkaországra emlékeztetnek engem, ahol sok-sok úri szánkó siklik csilingel a ropogó fagyon s ahol oly nagy a szenvedés, a nyomor, a zsarnokság. Ilyenkor a természet nem fogadja karjaiba a hajléktalant, hanem mint egy muszka zsarnok, vagdossa, harapja, csípi éhező agyoncsigázott inait. Gyakran láttam, amint a téli zsurok gőzös flörtjeitől párás ablakokra bambán, dermedt szemekkel bámult föl a hitvány rongyaitól meztelen hagyott keblű kis cigányleány s láttam, amint talpatlan, vásott oldalú „cipőjű-ében sóvárgó szemekkel nézte a cipészbolt fényes kirakatát. Most azonban, amikor*itt vannak a fecskék, nem remeg a fénytől a hó, nem csilingelnek a szánok, nem oly bántó, kínzó a ragyogás a nyo mór mellett. A természet langyos csókkal simogatja a szabadban alvó hajléktalant s megérez- zük, hogy a természet a demokrácia temploma. Ezt a szeretetet, testvériséget jelenti a fecskék érkezése s ezért örül meg öntudatlanul neki még az is, akinek van csengő szánkója, aki ródlizik Tátralomnicon, aki flörtöl a zsurokon, hisz a lélek nekik is megsúgja, — úgy sejteti — hogy a szeretet, a demokrácia átérzése az emberben a legfönségesebb misztérium, amely néha azok szivében is megrezdül, aki sohasem szenvedtek. Zinner István étterme Nagykároly, Nagypiac. Kitűnő ételek és italok. Jutányos árak. Pontos kiszolgálás. Friss villásreggeli. Abonoma. Inzultálták a haj dudor ogi püspöki helynököt. (Saját tudósítónktól.) Felháborító eset történt az uj hajdudorogi püspökséghez tartozó román községekben. Az uj püspökség ellen agitáló román papság által felizgatott nép inzultálta a hivatali kötelességét teljesitő püspöki vikáriust. Előre elkészitett terv szerint kiabálással, tojás- és kődobálással, életveszélyes fenyegetésekkel fogadták a községekben, sőt az egyik község templomából a szószoros értelmében kituszkolták a papjaik által fanatizált oláhok. Az eset részletei á következők : Jaczkovics Mihály hujdudorogi püspöki helynök, az uj görög katholikus egyházmegye főtanfelügyelője, a napokban kezdte meg iskolalátogatásait az uj püspökségnek Szatmármegye területén fekvő vegyházköz- zégeiben. Ismeretes, hogy Szatmármegye is egyik főfészke az izgató román papoknak, akik taktikájukban azt a rendszert követik, hogy előbb fanatizálják a tudatlan embereket, azután izgatott állapotukra való hivatkozással, a maguk ártatlanságát hangoztatják. Most is igv történt. Jaczkovics Mihály vikárius kissé későn" jelentette be a főispánnak körútja megkezdését, a hatóságok nem tehettek idejében intézkedést és igy egyedül ment el Reszege községbe. Itt azután nagy néptömeg várta a vikáriust, akinek magyar köszöntésére románul azt kiabálták vissza: — Mi nem tudunk magyarul! E mellett persze az egész község jól beszéli a magyar nyelvet. A püspöki helynök a nép fenyegető magatartása elől a paróchi- ára ment, ahol a plébános azt mondotta neki, hogy a nép nagy izgatottsága miatt nem vállalhat garanciát a testi épségéért. Piskolt községbe be sem tette a lábát a vikárius, mert azzal fenyegették meg : — Ne menjen oda az ur, ha kedves az élete ! Szaniszló községben hetek óta gyűjtötték a záptojást a püspöki helynök fogadására, úgy, hogy ebbe a községbe sem mehetett el i az iskolalátogatásra. Csütörtökön Jaczkovics Mihály Madarassy István nagykárolyi főszolgabíró társaságában Csaba Adorján főispán kocsiján Kismajtény községbe hajtatott. Először a templomba ment, ahol éppen istentiszteletet tartottak. Az istentisztelet végével haranggal adtak jelt a község oláhjainak a püspöki vikárius érkezéséről. A harangozásra rögtön össze is jöttek a parasztok és a szó szoros értelmében kituszkolták a szentélyből és a templomból a vikáriust. Mindez persze nem ment simán, közben a püspöki helynököt a hátán ütés is érte. A felizgatott oláhok ezzel nem elégedtek meg, elmentek a paróchiára, élet- veszélyes fenyegetéssel kényszeritették a főispán kocsisát, hogy a kocsival együtt azonnal hagyja el a paróchia udvarát. A vikárius és a főszolgabíró gyorsan felültek a kocsira és átmentek a szomszédos községbe, ahonnan csendőri fedezettel tértek vissza. A vikárius és a főszolgabíró egyenesen az iskolához hajtatott. Mikor a falubeliek megtudták, hogy Jaczkovics és a főszolgaI Korai főzelékek Retek Saláta Borsó Zöld hagyma SAJTOK: Ementháli Traplsta Rocfort Imperial és különféle csemege sajtok gróf Andrássy és teschénl teavaj. SCHNELL IMRE FŰSZER ÉS CSEME6E ÜZLETÉBEN NAGYKÁROLY. Főzelékek: Friss Carfiol, különféle Conservek u. m.: borsó, bab, kukorica, Spárga ---------- g:mba stb. Ku gler, bonbon és sütemény ____nagy raktára.____ sz ükséges. Először pénz, másodszor pénz és harmadszor ismét csak pénz. (A többit azután el is1 engedték neki.) Nos nálam is csak ez hiányzott a szabadsághoz. Dehát mire való a lóverseny? Hát nem azért teremtették meg a totaliza- teőrt, hogy a szegény ember is üstökön ragadhassa a szerencsét ? Kimegyek gázsim romjaival, azután megrakom a sportlapok tipjeit s a nyereménynyel úgy repülők Abbáziába, (no nem éppen a vasárnapi halálvonattal), akárcsak egy Marconi-féle távirat. Gyalogszerrel indultam ki a versenytérre, mert hát jobb a szerény kezdet és a fényes vég, mint megfordítva. A nap túlságosan meleg rokonszenvvel kisérte vállalkozásomat és bár teljesen feleslegesnek találtam, mégis valóságos gőzerővel durrantott le rám. A fényes magánfogatok, fiákerek s autók hosszú sorban repítették mellettem az ele- gántos közönséget a lóversenytérre és ón gúnyos kárörömmel mondogattam magamban: — No nektek sem árt, ha egy kissé megkopasztlak benneteket. Mert hogy összenyerem a pénzüket, azt holt bizonyosra vettem. Mihelyt kitették a versenyző paripák számait s a mázsáiéban megszemléltem a büszkén prüszkölő ló arisztokráciát, rögtön észre vettem, hogy egy Marcsa nevű szépmultu s feltűnő hajadon folyton rám pislog. Én elértettem a néma célzást és pár perc múlva már három húsz koronás tickettel ültem az újságírók karzatján epedve sóhajtozva, most felfedezett ideálom felé. — Oh édes Marcsikám, légy hü hozzám és ne hagyj cserben! Biztos voltam benne, hogy nehány perc múlva legalább 300 koronát gyűrök zsebre. Közben jobbra-balra forgolódtam, mint a tojó galamb. Egyszerre csak megcsendült az indulást jelző kis harang s a tribünön vó- gigmorajlott az izgatott kiáltás: — Start! Az arcok kipirultak, némelyik felfúvódott, mint a hólyag. Sokan felkapaszkodtak a vaskorlátra, mások székekre ugráltak, vagy lábujjhegyre emelkedtek s lázban égve lesték, melyik dressz van elől. Csakhamar ezer torok kiálltja a vágtató lovak neveit. Csak az én Marcsám nevét nem kiálltja senki Pedig jön. Gyönyörűen galoppozik. Egyszere csak előre szökik s a cél felé tart. Még egy-kót pillanat s egy halom pénz üti a markomat. De egyszere csak, mintha megütöttek volna, elszédülők. Marcsa csupa előzékenységből egy vérvörös lómamának engedte át az elsőbbséget. Ez az udvariasság mindenütt elismerésre lett volna méltó, csak éppen a gyepen nem, mert ott ősi jelszó, hogy aki bírja, az marja. En persze olyan dühös lettem, hogy nem szántam volna Marcsát megfojtani. Kivált mikor kihívóan tekintett rám és elég szemtelen volt felém prüszkölni. Megvetően mértem végig a hütelen Marcsát, de nem sok önérzet volt benne, mert még csak felém sem rúgott. Most már csak harminc koronám volt. Okosabb lesz átmenni a három koronás helyre s kicsibe játszani, — gondoltam magamban. Akadt is nemsokára egy mutyistám, akit most láttam ugyan először életemben, de akinek igen bizalomgerjesztő ábrázata volt. Ez az ur elővesz egy negyven koronás ticketet és elémtartva kijelenti: — Tartsa ön a felét, meglátja bejön elsőnek! Megnézem a ticket számát s azonnal lát- tom rajta a kettőst. Hiszen én is azt akartam tenni. Ha elsőnek be nem ßzalad, másodiknak, vagy harmadiknak csak becammo'?. S átadtam az ismeretlen gavallérnak a koronát. — Hogy pedig ön teljesen nyugodt legyen, — mondta az ismeretlen átadom önnek a jegyét s ha nyerünk, tessék a máso-
