Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-04-12 / 15. szám
vt V 2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. április 5. 14-ik szám. RÓTH LIPÓT vaskereikedéie Nagykároly Deák-tér. w/m? ■ Kerítés fonatok horgonyozva mindenféle gyártmányban, eke és ekealkat- részek nagy választékban jutányos áron £§ 1kaphatók. g BSBbd ros vezetősége és képviselőtestületben olyan intézmények létesítése iránt, mely a város terheit apasztotta, illetve apasztását elősegítette volna — lépten-nyomon uralkodott, megteremtette gyümölcsét. — Nagykároly városa feltartoztatlanul halad a csőd felé s ha még a kereskedelmi, ipari és gazdasági válság a folyó évben is.sújtja az országot és vele Nagykároly város polgárságát s ha még sokáig alusznak a városházán s nem sietnek segíteni a tarthatlan állapotokon, elérhetjük azt, hogy megütik a dobot a városháza előtt s a végrehajtó harsányan fogja kiáltani a városi képviselők kényelmes karosszékeire mutatva: „ki ad többet érte ? ? ? Egy nagyon szegény és nagyon Tcisirt szemű asszony állott teg nap a asztalom előtt. Hirdetést jött feladni és a hir detésbe egy egész kis családi tragédiát sirt belé ÖsszekuporgatoU 600 koronát és mikor a keservesen összeverejtékezett pénz együtt volt, be csomagolta egy pénzeslevélbe, hogy valami adós ságának a törlesztésére vagy kifizetésére elküldje A levelet rábízta egy cselédsorban levő rokonára aki elvesztette a kincset. Most aztán azt szeretné ez a nagyon szegény és nagyon naiv asszony, hogy a megtaláló becsületes legyen és 50 korona jutalom ellenében ! adja vissza a 600 koronáját. Nagyon sajnálom a szegény károsult asz- \ szonyt, de valósággal felháborít a naivitása. Ez az asszony nagyon idealista lehet. Ez soha nem olvassa a helyi lapoknak elveszett tár- ; gyak és talált tárgyak nem létező rovatát amely két rovat állandó fokmérője, statisztikája lehetne az emberek legendába veszett becsületének. Nézze meg jó asszony, nézze mega rendőrségnél mielőtt még jelentékeny hirdetési díjjal menne a pénze után, hogy mii veszítenek el A agykár olybán és nézze meg, hogy mit találnak meg. Elveszítenek türkizes, briliántos br oh lüket, órákat, láncokat, elveszítenek női erényeket, elvesztenek bujyellárisokat és elveszítik az emberek a fejüket is. Ezzel szemben mik azok, amik a talált tár- I gyak rovatában a rendőrségnél szerepelnek ? Ócska fuszeklik, telefirkált noteszek és olyan kulcsok, amelyeket a becsületes megtaláló előbb felpróbált a saját fiókjaira és rájött, hogy nem I pászolnalc egybe sem. Ami egyenleg marad a főkönyvnek „talált“ és „elveszett“ oldala közt, az oltvész azon a becsületen, azon a lelkiösmereten, amelytől most \ ez a jó asszony remélli, várja, hogy 600 korona parázs pénzt visszaad 50 koronáért. Nem, jó asszony, a maga 600 koronája jó helyen van. Azt maga, lelkem nem költi el egyhamar ebben az életben. i Az az ur, aki azt megtalálta, kártyázik a szerencsepénzzel valamelyik kártyaasztalnál és j ! cefetül leleplezné a partnerét, ha az egy point- I tel megcsalná a kártyában. Azzal az úrral kezet fogunk a kaszinóban, sőt valószínűleg meg- j tiszteltetésnek vesszük, ha leereszkedik hozzánk. Az az ur erkölcsbiró, párbajlovag, becsület- \ döntnök, puritán közéleti férfiú és az az ur, ka- I lapot vesz a feleségének, drága ruhát az unokáinak, vastag szivart szi és vigyázzon, lelkem, ha az utcán jár, el ne gázolja az a kocsi, aminek a fuvarját az az ur a maga pénzéből fizeti ki. Maga, fiacskám, lelkem naiv szegény asszonykám, koplalni fog, mint a kutya, meg fogja koplalni a hat darab százas bankót és csak akkor fog jóllakni betőle, ha véletlenül ahhoz az úrhoz áll be szolgálni, aki a maga pénzéből tart cselédet. A maga gyermekei, szegény, hiszékeny asz- szony, rongyosan, mezítláb fognak oskolába járni a télen és kicsufolják a rongyossága miatt azok a gyermekek, akiknek nagyapjuk talán éppen a maga pénzén szerezte be az ajándék meleg téli szvitlert. Maga, angyalom, nem tudja lehunyni éjszakának idején azt a két kisirt szemét a fájdalom, a gyötrődés miatt, annak a horkolása meg, aki becsülettel megtalálta és megtartotta a kincset, felveri a házat. Ne kérdezze, miért kérdezi, hogy hol van hát a lelkiösmeret és tud aludni az ilyen ember ? Tud, fiam. Ne nyugtalankodjék, tud. Édes- deden, jóízűen. Sőt éppen attól a pénztől alszik nyugodtan, ami miatt magát kerülgeti az álom. Na igen, a lelkiismeret. Hja, lelkem régibben is aludt s ilyen nehéz időkben is elalszik ám 600 koronától. Mert nagyon ki van fáradva. Nagyon sokat kellett már elviselnie. Korai főzelékek : Retek Saláta Borsó Zöld hagyma SAJTOK: Ementüáli Traplsta Rocfort Imperial és különféle csemege sajtok gróf Andrássy és teschéni teavaj. SCHNELL IMRE FŰSZER ÉS CSEMEGE ÜZLETÉBEN NAGYKÁROLY. Főzelékek: Friss Carfiol, különféle Conssrvek u. m.: borsó, bab, kukorica, Spárga gomba stb. ......... Ku gler, bonbon és sütemény nagy raktára, 1 S kézzel, lábbal igyekezett a két napnak nyomatékot adni. Közben felugrott és Czé- , zár ur farkára talált lépni, aki, mint provokált fél, feljogosítva érezte magát az elég- tételvevósre s olyat harapott sértője lábába, hogy az kínjában kését iparkodott az agárba ütni, szidva annak őseit hetediziglen. — Velem jössz áruló 1 Foglyom vagy 1 — kiáltott a hazafi dühösen. — Micsoda? — Foglyom vagy! — ordított isteni hangján. — Hát tudod e te jámbor ember, hogy én ki vagyok ? kérdi Pirre csöndesen, ártatlan arccal. — Undok arisztokrata vagy I — Látod édesem, pedig én Robespirre embere vagyok. — Mi te? — Igen ülj csak le szépen. Tedd össze a kezedet. És — minthogy markos legény volt, — megkötözte a megijedt citoyent száját betömte, ruháit, irományait magához vette, arcát amazéhoz hasonlóvá piszkitani iparkodott, aztán otthagyta a dü- höngőt, aki csak most jött rá a csalásra. — Node most szökünk I — szólt Pirre az utcán Czézárhoz, aki beleegyezőleg csóválta farkát. Az eső azonban elállt, az utcát ellepték az emberek és egy csoport magával ragadta Pirret. — Gyere citoyen! Megyünk a börtönökbe, onnan a guillotinhoz I Éljen a szabadság 1 Mennie kellett. Yégigüvöltötték az utcákat, ittak, káromkodtak. így vonult a felséges nép a börtönökhöz. Betódultak, a biztos felolvasta a mai szereplők névsorát, a foglyok két csoportra váltak, az egyik elindult utolsó útjára. A visszamaradottak közt volt egy fiatal leány, szomorú, sápadt arcú, hervadó, mint a pincébe ültetett rózsa. Szép volt és Pirre nézte. Czézár pedig bólogatott, mintha mondaná : veszélyes Ízlés, de nem rossz ! A menet elindult, a tömeg utánna, a börtön magára maradt. És ez a szomorú lány addig motoszkált Pirre fejében, amig egyszerre csak megint a börtön előtt találta magát... Éjszakára már jó messzire vágtattak Párisiéi Pirre, a lány, meg egy szolga, kit a lány szülei küldtek Párisba, de aki eddig hiába próbálta megszabadítani úrnőjét, Céz- zár pedig a kegyelfutó szerepét vállalta magára. — Isten vele — szólt a lány bucsuzás- kor, — ön német földre igyekszik, mi pedig ellenkező irányban megyünk. Isten vele, sohase felejtem el . . . Czézár úgy tapasztalta, hogy mióta elváltak attól a lánytól, minden nap hevesebb utat tesznek meg, hogy Pirre képes elheverészni és naphosszat ezen az egy szón töprengeni: Ninon. Mert ez volt a lány neve. Aztán megfordultak s őrült sietéssel mentek abba a faluba, ahol a lány szülei laktak. De amikor odaértek, már tovament a család és senki sem tudta hova. Aztán meghallotta Pirre a Marseilesse [hangjait és nekibusulásában boáit katonának. Czézár persze vele együtt szintén belépett a hadsereg kötelékébe. Azt hitte Pirre, hogy a mozgó-hadseregben veszélytelenül kutathat Ninon után, akibe most már csak azért is szerelmes lett, mert nem tudta fiiegtalálni. De nem volt szerencséje. Sokszor félórányira volt Ninon- tól, de egy uj parancs az ország másik részébe dobta, mikor visszajött nem volt ott már se Ninon, sem pedig valami hozzátartozója. Robespire meghalt. A rémuralom hősei eltűntek s a bókehozó uj tavasz napsugaraiban boldogan sétáltak az emberek Páris utcáin, köztük Pirre és Czézár ur, azzal a különbséggel, hogy ők nem voltak vidámak, ők Ninont keresték. — Nini, Pirre I — kiált fel egy fiatal hadnagy. — Szervusz Euzsén! S a nagy barátság örömére összeölelkeztek. — Hogy ?, Mint ? Te már kapitány I ? Ez már valami. És Czézár is itt van! Czézár ur egy nyájas ugatás képében köszönte meg az érdeklődést. De alig beszéltek egy-két szót, előrukkol Pirre: — Te ide hallgas I Mit tudsz valami Cléry nevű családról? — Egy szép leánya vanl
