Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1913-03-22 / 12. szám

4-ik oldal. ÉRMELLÉK 1913. március 22. 12-ik szám. Miniszteri titkár mint csempész Automobil-kaland az országúton. Érdekes afférja volt pénteken délután dr. Révffy Béla földmivelésügyi miniszteri tit­kárnak a bihardiószegi csendőrséggel. Dr. Révffy, Kelemen István fogalmazóval Buda­pestről automobilon elindult, bogy egy hiva­talos vizsgálaton résztvegyen. A miniszteri titkárnak négy-öt biliarmegyei községet kel­let meglátogatnia. Hogy milyen rendellenes­ségeket konstatált a földmivelésügyi minisz­térium, vagy milyen célzata volt az automo- bil-turának, az nem fontos ebben az esetben. Dr. Réyff'y Béla pénteken este Bihardósze- gen szállott meg. Inkognitóban érkezett meg, sem a községházán, sem másutt nem tudta senki, hogy az automobil defektus követ­keztében megállani kényszerült utasok kik tulajdonnképpen és mit akarnak ? Személyük és foglalkozásuk leálcázáaa után sok bonyo­dalomnak, félreértett helyzetnek lett a ki­induló pontja. Utasáink megszállottak a kis bihardó- szegi korcsmában, ahol megvacsoráztak és a soffőrrel az automobilból kicsomagolt pod- gyászokat a sarokba állították. A korcsmá­ban néhány ember tartózkodott csupán. Két- három falusi ember, egy finánc, aki egy má­sik asztalnál magában iddogált és szemmel kisérte a magányosan elkülönzött urakat. A finánc szeme egyszere csak felragyott. Az egyik csomagban dohány volt. A finánc előtt — Egely Kálmánnak hívják — vérbe bo­rult a világ. Gyanús idegenek, gyanús do­hány a csomagban, most lehet megmutatni, hogy mire képes egy igazi szemlész. Félrehivta a korcsmárost és nagy biza­lommal elmondta felfedezését. Nyomban a csendőrségre mentek, ahol jelentették az ügyet. A csendőrősvezető intézkedett és ki­adta az ordrét: — Amikor a titokzatos utasok reggel automobilra ülnek, két csendőr Egely Kál­mán pénzügyőr intésére a bihardiószegi ha­tárban tartóztassa le az automobil utasait. Révffy Béla és Kelemen István másnap reggel 6 órakor nyugodtan beültek az auto­mobilba és tovább utaztak. Alig mentek más­fél kilométert, a bihardiószegi csendőrök ki­vont szuronnyal útját állottak. — Tessék rögtön megállani — kiáltották oda az utasoknak. A soffőr megdöbbenve fékezett. A minisz­teri titkár és a fogalmazó kiugráltak. — Kik az urak ? Igazolják magukat ! — förmedt reájuk az agilis pénzügyőr. — Ennek fele sem tréfa — gondolták az automobil-utasok és kénytelen kelletlen iga­zolták magukat. És a dohány mit jelent ? — kérdezte még mindig meg nem nyugtatva a finánc. — Hivatalos titok — felelt a miniszteri titkár. — Tudni akarom. Az elibük meredő szuronyok láttára a mi­niszteri titkár előadta, hogy ez egy gazda­sági tanulmányuttal van kapcsolatban és ne­hogy a községházára istálják őket, töviről- hegyire elmondottak mindent. A karhatalom engedett. Az utasok vissza­ültek az automobilba és tovább utaztak, a mikor visszaérnek Budapestre, valószínűleg vizsgálatot fognak kérni a túlbuzgó pénz­ügyőr ellen. A csendőrség pedig értesítette a nagy­váradi csendőrséget is az esetről. Képviselőtestületi közgyűlés. Székelyhid képviselőtestülete pénteken rendkívüli köz­gyűlést tartott Doby József főbíró elnöklete alatt, amelyben az 1912 évi zárszámadásokat tárgyalták le. Ugyanezen gyűlésen jelentette az előjáróság, hogy azon kísérlet, hogy a vásárjog Gróf Stubepberg József gróftól meg- váltassék, meddő maradt, mert a gróf kije­lentette, hogy a vásárvámszedési jogot el­adni nem hajlandó. Sándor és József napja. A régi jó ma­gyar szokáshoz híven, hétfőn dr. Biró Sán­dor és dr. Gulácsy Sándor ügyvédeket, szer­dán Olasz József kir. járásbirót, Fándly Jó­zsef főjegyzőt és Doby József főbírót keres­ték fel, számosán névnapjuk alkalmából, jó­kivánataik tolmácsolása végett. Felesleges mondanunk is, hogy a Sándor napja egybe­folyt a József napjával hamisítatlan székely­hídi magyar szokás szerint. Március 15. Hatvanöt évvel ezelőtt avatta a magyar nemzet felejthetetlen idusává ezt a napot, amikor a Pilvax kávéház asztalán felállott Petőfi Sándor és a hazafias tömeg mámorhevületébe beledobta a Talpra magyart a nép forongó, felfokozott érzéseibe. Azóta évről-évre megujhódik ennek a napnak min­den emléke és minél messzebb megyünk az időben, minden kis részlet annál ezüstöseb­ben csillog. Ami akkor még csak egy tárgy volt, melyhez szavak, indulatok fűződtek, ma ereklye, ami akkor az ifjúság pillanatnyi lán­golása, ma kultusz. Ragyogó, drága teher ez a nagy emlék a magyar ifjúság vállán, melyet áhítattal emeli fel a szeles tavasz má­morában, hogy uj szavakkal, uj érzésekkel sulyosbbitva, gőggel tovább hordja a szürke hétköznapokon. Ézt a napot is, mint minden évben, ezúttal is szokatlan lelkesedéssel ün­nepelte meg Székelyhid hazafias polgársága. A reggel 7 órakor elhangzott első mozsár lövésre zászlóerdőbe borult a város, amelyen meglátszott, hogy ünnepre készül. Mozsár- lövések és a tüzoltózenekar kifogástalan játéka között indult a polgárság beláthatlan sokasága délután 3 órakor a ref. templomba, ahol Szabó Zoltán ref. lelkész tartott gyö­nyörű hazafias beszédet, ecsetelve a március 15-ike jelentőségét. Innen a közönség a Zolyom térre vonult, ahol Dibáczi József elszavalta alkalmi költeményét, majd Thamásy Géza hazafias beszédben ismertette a már­ciusi eseményeket s közönség a dalárda éneke mellett oszlott szét. Este a Központi vendéglő nagytermében társasvacsora volt, a melyen 185 en vettek részt, közöttük a város legelőkelőbb urinői. Az első pohárkö­szöntőt a Kossuth serleggel Dr. Vámos Andor mondotta, aki azt a márciusi nagy napok ifjúsága emlékéért ürítette. Pohárkö­szöntőket mondottak még dr. Póchy György, Stetner János, dr. Gulácsy Sándor, Szent- györgyi Lajos és még sokan. A társaság a kora reggeli órákig maradt együtt. Sorozás eredménye. Folyó 12-én fejezte be a sorozást Székelyhidon. Rákossy Jenő alezredes, Wolf János százados, Gondos Gyula és Egry Géza hadnagy és Erős Zol­tán polgári elnökből álló bizottság. Előállit- tatott 716 egyén, ebből besoroztatott 198,; melyhez hozzáadva 3 önkéntest és 9 póttar­talékost, a besorozottak száma: 210. Alig 30%-a, az állítás köteleseknek, bizony szo­morú szám. Vasúti carambol. Szerdán délelőtt a Bi­hari h. é. vasút 7062 sz. tehervonata Várad- Püspökiben beleszaladt az állomáson tolató tehervonatba. Az ütközés folytán több kocsi megrongálódott. Az alkalmazottak közül senki sem sérült msg. Az üzletvezetőség az össze­ütközés ügyében szigorú vizsgálatot indított. Az „Ér" szabályozása. Székelyhid község lakosai körében élénk mozgalom, észlelhető az iránt, hogy szabályozzák az Ér vizét, a mely rakoncátlankodásával nem egyszer okoz tekintélyes kárt a lakoságnak. Az életrevaló eszme megvalósítása iránt felhívjuk az elöl­járóság, de különösen Doby József főbíró ur figyelmét, a kinek lelke fáj, ha Székely­hídi földjéből egy talpalatnyi tér is kárba vesz, pedig az Ér, különösen tavasz és ősz idejében mindég elmos egy jókora partot a vizmenti lakoság földjeiből. A bihardiószegiek már belátták a szabályozás áldását, miért legyen különb Bihardiószeg a király látoga­tásra büszke Székely hídnál ? ! Őskori sirok Székelyhidon. Székelyhidról érdekes hirt jelentenek nekünk. Kint a község határában, most kezdték meg a szántást. Más­fél kilóméternyire Székelyhidtól a szőlődombok tövében a községi gazdák búzaföldjén régi kö­veket sodort felszínre az eke vasa. A szántó- i vető emberek mélyebben leástak a föld gyom­rába s körülbelül két méternyi mélységben ; egymás mellett több sirt fedeztek fel. A sírok­ban csontmaradványok, megkövesült szerszá­mok. A felfedezésről értesítették a község elől- i járóságát s hozzáértő emberek megállapitoták, j hogy őskori sírokra bukkantak. Dr. Karácsonyi János kanonok, az ismertnevü archeológus a ! napokban Székelyhidra utazik, hogy az érde­170—1913. végrh. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel köz­hírré teszi, hogy a székelyhídi kir. járás­bíróságnak 1913. évi V. 88. számú végzése következtében Konrád László ügyvéd által kép­viselt Barna György javára 300 K s jár. erejéig I végrehajtás utján lefoglalt és 1140 koronára becsült ingóságok, u. m.: lemezvágó-gép ko- tány-gyökér stb. 300 K tőkekövetelés és jár. erejéig Érmihályfalván 1913. évi április hó 7-ik napjának délutáni 4 órája nyilvános árverésen eladatnak. Melyhez a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi XL. t.-ez. i 107. és 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség ese- j tén becsáron alul is el fognak adatni. Székelyhid, 1913. évi március hó 15-én. Kollárik Béla kir. bírósági végrehajtó Eladó szőlőkarók. 30000 drb 5 sukkos akácfa szőlólravró^ ©lacLó, Csiri Sándor, Érmihályfalva. 387/1913. végr. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel köz­hírré teszi, hogy a székelyhídi kir. járás­bíróságnak 1912. V. 943. sz. végzése követ­keztében dr. Jakobovits E. és dr. Farkas A. ügyvédek által képviselt Vizelli Károly javára 300 K s járulékai erejéig végrehajtás utján felülfoglalt és 2665 koronára becsült ingósá­gok, u. m.: tengeri, lovak, takarmány, stb. 300 K tőkekövetelés, a már fizetett összeg betudásával jár. erejéig Almosdon a tanyán, 1913. évi április hó 2-ik napjának d. u. 4 órakor nyilvános árverésen eladatnak. Melyhez a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi XL. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Székelyhid, 1913. március hó 12 napján. Kollárik Béla kir. bírósági végrehajtó 98—1913. végr. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel köz­hírré teszi, hogy a székelyhídi kir. járás­bíróságnak 1913. évi V. 62. számú végzése következtében dr. Kepes Ármin ügyvéd által képviselt Freund Rafael javára 897 korona 55 f és jár. erejéig végrehajtás utján le­foglalt és 651 K — fillérre becsült ingósá­gok, u. m.: üzleti berendezés, fűszer áruk stb. 897 K 55 f tőkekövetelés s jár. erejéig Ér­mihályfalván I9i3. évi április hó l-sö napjának délelőtti II órakor nyilvános árverésen el­adatnak. Melyhez a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881 évi XL. t.-cz. 107. és 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is elfognak adatni. Székelyhid, 1913. évi március hó 12. Kollárik Béla kir. bírósági végrehajtó kés leletet megvizsgálja s intézkedni fog, hogy a sirmaradványokat a nagyváradi múzeumba szállítsák. A nagyváradi lat. szer. püspökség uradalom Pata pusztáján I. és II. Zsigmond király korabeli pénzeket, továbbá a tizenhete­dik századból származó ezüst és rézeszközöket találtak. A kincsek igen értékesek. Az ezüstök közt finom mivü serlegek, karkötők és gyűrűk vannak. Gróf Széchenyi Miklós püspök az egész kincsleletet a nagyváradi régészegyletnek aján­dékozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom