Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-03-15 / 11. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. márczius 15. 11-ik szám. \ Ruhát fest és I vegyileg tisztit Haufíel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett intézetében = Nagykraly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. hazában, rázzuk meg, mert a bilincször- ! gés imádság, mely sírva, könyörögve száll a Egek urához. A márciusi szellő indítsa meg ereinkben dagadó keringését a vérnek, hogy az uj életre támadásnak ellenállhatatlan ereje pattintsa le a lekötő, sorvasztó békjókat. Tagjainkon újra bilincsek szorulnak, más és uj bilincsek, melyek megakaszt­ják az éltető nedvek áramlását és idővel elsorvasztják a tagokat. Egyenlőség helyett jogtalanság, sza­badság helyett erőszak és elnyomás uralma, testvériség helyett vagyoni és erkölcsi javak igazságtalan elosztása, tár­sadalmi osztályok egymás elleni harca tartja lenyűgözve az ország erőit. Föl kell szabadítani az erőket, hadd végezhessék azok rendeltetésöket. Jusson el a földnek minden java minden élőhöz, a közös hazának java mindenkié legyen, szegénynek is adjon tüzelőt az erdő, a népnek is teremjen kenyeret a róna, hogy ne tegye ez a haza fiainak száz­ezreit hontalanná, idegen világok buj­dosó szolgájává. Értsük meg végre, hogy a negyven­nyolcas idők jobbágyfelszabaditó, iparfej­lesztő, kereskedelem teremtő munkája mellékkörülmények utján változott hős­tetteket termő, ország ország elleni sza- j badságharccá. Rabságban sínylődő nép is tűri a jármot, ha csak adója kell, de i szellemi és anyagi erői szabadon folyhat- j hatnak. De nincsen ott béke, hol elnyo­mott jogtalanok és kiváltságosak állanak egymással szemben. Hol nincsen egyen­lőség, ott szabadság sincsen ! Értsük meg végre, hogy a 48-as nagy időket nem valami örök időkig bámu­landó hatalmas szinjátékképen harcolták meg nagyapáink, hanem követendő pél­dául. Jövel, vezess bennünket dicsösséges útmutató, 1848-ik évi március! * * * Nagykároly város hazafias közön­sége különféle helyen ünnepli e nap emlékét. Az egyes ünnepségeket mű­sorával itt közöljük. Istentiszteletek. Március 15-dikén, háladó Isteni tisztelet lesz, a Kegyesrendiek templomában és a ref. templomban. A rom. kath. templomban délelőtt 9 óra­kor ünnepi zenés szent mise lesz, melyen a főgimnázium ének- és zenekara Langer F-dur miséjét adja elő Branecgky József tanár veze­tése mellett. A református templomban az ünnepi prédi­kációt délelőtt 10 órakor Kürthy Károly ref. s lelkész valláslanár tartja. A város ünnepélye. Nagykároly város hazfias közönsége méltó­képen fogja kivenni részét a márciusi eszmék kegyeletes megünnepléséből. Az ünnepély március hó 15-én délután 4 órakor fog megtartatni a Kossuth-szobor előtt, esetleg kedvezőtlen idő esetén a városháza nagytermében. Az ünnepély műsorán szerepel 1 a nagykárolyi dalárda, ünnepi beszédet tart s a város koszorúját elhelyezi Rédei Károly ev. lelkész, hazafias szavalatot tart Jenser Béla és Sallay Lajos. Az ünnepélyt a városi dalárda éneke zárja be. Este ünnepi lakoma lesz a Polgári Kaszinó helyiségeiben. Vacsora közben a Kossuth-ser- leggel az ünnepi beszédet tartja Mitrovitch Elek lelkész. A részletes programmal különben a fal­ragaszok is szolgálnak. A protestáns körben. A nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ f. hó 15-én délután 6 órai kezdettel hazafias ünne­pélyt rendez a következő műsorral. 1. Himnusz. 2. Emlékbeszéd tartja,Papp József gencsi ref. lelkész. 3. 1848. március lo-ike Tábori Róbert. Személyek : Tanár : Hadady Sándor. Diákok : Jenő: Turóczy Kálmán. Imre: Sikolya Ferenc. Béla : Fogarasy György. Dezső : Balázsy Béla. Árpád : Papp Zoltán. Stropke Janó pedellos : Tóth Elek. Piroska leánya: Poroszlay Ilonka. 4. Ének. 5. Felolvasás tartja: Sarkady Sándor polg. isk. tanár. 6. Hazaáruló. Alkalmi színjá­ték 1. felvonásban irta: Erdélyi Zoltán. Sze­mélyek : id. Kemény Gábor földbirtokos : Huszti Sándor, ifj. Kemény Gábor: Luczai Béla. Feri, Böjti idényre halak: Szardínia Orosz hal Tőkehal Kelettengeri héring Göngyölt héring Fiilé hering Lazac Halikra (Caviár) Böjti idényre sajtok: Ementháli Trapista Rocfort Imperial és különféle csemege sajtok gróf Andrássy és teschéni teavaj. SCHNELL IMRE FŰSZER ÉS CSEMEGE ÜZLETÉBEN NAGYKÁROLY. Legszebb húsvéti tojások Főzelékek: Friss Carfiol, különféle Conssrvek u. m.: borsó, bab, kukorica, Spárga g:mba stb. — ...— Ku gler, bonbon és sütemény znz= nagy raktára,____ Lo bogott a zászló, egész ország lázba, Nem lesz a magyar nép soha leigázva ! Ne mondta azt senki, csodák nem történnek, Seregeket gyöknek, gyermekek és vének. Szabadság hajnala, március Idusa! Nagy eszmékért vívott győzedelmes tusa. Dicső emléktcket, hogyha felidézem, Sűrű kénybe lábad a szemem egészen. Ámde nem a bútól, az örömtől van az, Akkor nyílt ki nekünk az igazi tavasz; Akkor lett minekünk ez a nap oly drága, Akkor nyílott ki a szabadság virága. Magyarok, honfiak! A példa előttünk. Fényes az az ösvény, melyen eddig jöttünk Szép magyar hazánknak minden talpalatja Régi vitézségünk hirdeti, mutatja. Magyarok, polgárok!. Álljunk ki a síkra, Gyűljön ki szivünkben az az ősi szikra. Legyen ez a nap ma kegyeletünk tükre, Legyünk méltók, vérrel szerzett hírnevünkre! Március tizenöt ! Szabadság nagy napja! Fényét dicső hazánk, ma tetőled kapja. Magyarok, polgárok! Fel hát a zászlóval! Esküdjünk mindnyájan, hogy a kürt ha szólal Esküdjünk meg arra, szentül megfogadjuk Szabadság zászlóját soha el nem hagyjuk. Hogy a mikor kell, bár mindnyájan elveszünk, Szabadság, vagy halál, mindnyájan ott leszünk ! Az apai szó. Irta : Fodor Miczi. Déry Annuskából, a miniszteri számtiszt j leányából Annabell lett. Annabell a színpad csillaga, e tizedik múzsa. S bár a számtiszt majd összeroskadt a súlyos anyagi gondok terhe alatt, mégis aggódva tekintett, a sze­rinte elzüllött leány felé, hogy leánya neki­vágott a nagy, az ismeretlen világnak, An- nabellt bőven kárpótolta az apai könnyekért a jövő reménysége. * A nézőtér az első helytől az utolsóig szi- nültig megtelt. A szinházat halk, de egyre növekvő moraj tölti be, mely mindenkor be­vezetője az est szenzációjának. Végre felsiklik a függöny, tapsarkán zug a házon keresztül, leomló ponmás ruhában megjelenik a közönség előtt Annabell. Dalra csendül az ajka s a dalra szinte megigózi az egész nézőteret. De még dalánál is szebben beszél az a gyönyörűen ragyogó szempár, mely merészen néz farkásszemet a nagy kö­zönséggel, ragyogó aranyszőke haja, gyö­nyörű idomai, melynek lázba hozzák a fér­fiakat. A közönség tapsol, tombol, éljenez szer­zőt primadonát egyaránt. De Annabell igen jól tudja, hogy mindez az ujjongás s tapsor­kán egyedül neki s csakis neki szólanak. — Újra 1 Újra! — zug fel a tomboló lel­kesedés, újból félre húzódik a függöny, szó­val Annabell végigélvezi mindazt, amit pá­ratlan sikernek szoktak minősiteni. Előadás után Annabell fáradtan dől visz- sza kocsijába, de szivében vadul lüktet a vér. Elérte célját, ünnepelt primadonna lett. * Egy ilyen siker után történt. Annát me­rengéséből halk kopogtatás riasztotta fel. Báró Sarkady Béla, ieghivebb s legkitartóbb udvarlója lépett be az ajtón, csüggedten és szomorúan. Még abból az időből ismerte Annabellt, amikor az még csak csupán Anna volt. ó is azok közzé tartozott, akik erősen ellenez­ték, hogy Anna szinipályára lépjen, de már akkor is annyira szerette a leányt, hogy nem állt boldogulása útjába, sőt kiképeztette ab­ban a reményben, hogy majd ha megismeri mennyi szúrós tövis rejtőzik a színi pálya mögött, majd elhagyja ő is, mint oly sokan, akik annyi ambitióval léptek a rögös pá­lyára. De csalódott. Sarkady báró nagyon féltékeny volt An­nabell sikereire, mert attól tartott, hogy si­kereket sáskarajként követő udvarlók ostro­mának Anna majd nem tud ellentállani s elbukik, mint oly sokan pályatársnői közül. A báró arcáról leritt, hogy komoly mon­dani valója lehet. Csakhamar elő is adta jö­vetelének célját. — Anna, még mindig nem unta meg azt a léha világot? — szólt remegő hangon. Annyira elbákult a lelkesedéstől s a tömén­telen tapstól, hogy nem látja, nem veszi észre, hogy azok nem magának szólnak, ha­nem annak az idegen ruhában ágáló, kifes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom