Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-03-01 / 9. szám
Nagykároly, 1913. március I. 9-ik S2ám. VI. évfolyam. KÖZÉRDEK Éf^MEL LÉK KERESKEDELEM, I PR R ES TTlEZŐGflZDflS A 6 ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton regt el. Nyilttér sora 50 filiér. — Kéziraut nem a('er!< visszr. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szeikesztó jogcsult Szerkesztőség és kiadiivatíl Gróf farciyi Gyi'rcj-íér ?6. Telefon 95. Felelős szerkes tó: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4,— kor Egyes szám ára. 20 fillér. Tömegsztrájk előtt. Mint mikor a természet vihar előtt ünnepélyes csendbe burkolódzik, szó nem hallik, nesz nem fakad, éppen olyan félelmetes csend tanyáz azokban a táborokban is, mely a nagy társadalmi vihart készíti elő, a szocialisták szervező- bizottságában. A szocialisták kimondották, hogy emberi jogaik kivivására nem riadnak vissza a legélesebb s legkétélübb f égj/verek használatától s kimondották, hogy a tömegsztrájkot is méltó eszköznek tartják arra, hogy az általános, egyenlő és titkos választójogot megszerezzék. A tömegsztrájk előkészítése azóta csendben, de annál intenzivebben történik az ország egész belsejében s csupán az időpont, a dátum ismeretlen még, amikor a pártvezetőség a tömegsztrájk megkezdését elrendeli. De ha csend és rend honol az ország szervezett munkásainak táborában, valami földalatti moraj, félelmetes dübörgés hallatszik mégis, mely a gondolkodó s a társadalmi rendet kedvelőket megfosztja ' csendes, megszokott álmától. Valami készülődik ott lent. a társadalmi rend földalatti részében, mely aszerint, a mint jól. vagy balul üt ki, az egész ország mostani képét megváltoztatni hivatott. Jól tudják ezt mindazok, akiknek hivatása őrködni a társadalmi rend s béke zavartalan fentartásán, de rrejök sokkalta gyatrább, kiiebb, semmint, hogy ezt a készülődést megakadályozni tudnák, a tömeg- sztrájk ijjesztö réme Damvkles kardként függ az egész elkényszeredett Magyarország társadalmán. A kiilháboruktól amúgy is agyonsanyargatott közgazdasági állapotokra ez az elkerülhetetlennek látszó tömegsztrájk feltenné a méltó koronát. Ma még úgy ahogy eltengődik társadalmunk a nyomasztó pénzügyi viszonyok dacára is, de a tömegsztrájk, különösen ha az hosszabb ideig tudná sakkban tartani azokat, akik ellen készül, a végső csapást mérné kereskedelmünkre s iparunkra. S dacára a mérhetetlen károknak, mit egy esetlegesen bekövetkezhető tömegsztrájk okozhatna, dacára az elkényszeredett közgazdasági viszonyoknak, mégsem vehetjük rossz néven a szocialistáktól azt, hogy az őket megillető jogokért, ilyen késhegyig menő harcot vivjanak. Az élet maga örökös háború. A hadviselő felek az egymás mellett s egymásért élő emberek. A háború az életért folyik. Az életért, melynek fentartása oly mérhetetlen súlyos terheket ró az emberek egy-egy osztályára, inig a földi gyönyörűségek mérhetetlen tárházát nyújtja a másiknak. A háborúban pedig, nem ismernek kíméletet. Aki bírja, az marja. A genfi konventió ugyan előírja, minő fegyverek engedélyezendők hadviselőfeleknek egymásközti hadakozásában, de igen jól tudjuk, hogy a genfi konventiót összehívó angol nemzet volt az első, mely hinduk ellen viselt hadjáratban a genfi A LEGJOBB MINŐSÉ6Ü VÁSZNAK, KÉSZ NŐI- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK, FE- NÉR ÉS SZÍNES PAMASZT TERÍTÉKEK, TÖRÜLKÖZŐK Rubletzky Kálmán DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik ! VÁSZON TÖRLŐK ÉS MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0 TÁRCZA. Nagyapó. Irta: Kovács László. Nagyapó meghalt, nagyapót eltemették. Ez a mindennapi szomorú aktus a félváros apróságait borította gyászba. .Mert nagyapó nemcsak nekünk, hanem valamennyi gyermeknek nagyapja volt, aki csak ismerte. Pedig nagyon sokan ismerték, úgyszólván minden gyerek. Ott lakott a Bethlen-utcában, egyszerű kis házban, mely virágos kert közepében állott. Öreg volt már, igén öreg, baja, bajusza fehér, mint a hó. De azért még mindig peckesen, egyenesen, délcegen járt, kifent bajusszal, mert hát nagyapó gavallér volt, az, világ életében. Pedig hát szép időt élt, fiatalnak senki se látta, mindenki csak Nagyapónak ismerte. Olyan örökifjú volt Nagyapó, a kinek kedélyén nem fog az idő. Csak a tavaszt szerette. A virágos, madárdalos tavaszt. A mint jött a tavasz, nagyapót nap-nap után kertjében lehetett látni, ott leste az első rügy fakadását, az első bimbó pattanását s ott élt az ő féltett virágai között, mig csak az utolsó virágszirom is le nem hullott. A kis kertnek rácsos kerítése mögött minden gyermek, akinek csak arra volt járója, megállóit, hogy Nagyapót meglássa és naponta tiz-tizenötször is bekiáltott egy-egy vékony, gyermekhangocska: — Édes Nagyapó, kérek szépen egy kis virágot! Es nagyapó adott, szívesen adott, különösen kislányoknak. Mert hát nagyapó gavallér volt. Szerették is nagyon. Mi, unokái is nagyon szerettük őt, jobban mint az atyánkat. Már mint meglelt férfiak is époly szeretettel és tisztelettel tekintettünk reája, mint apró gyermekkorunkban, pedig az ritkaság, hogy ! egy köztünk élő ember alakját gyermekko- I runk, sőt férfikorunkig változatlanul tudjuk megőrizni. De ő megmaradt olyannak, amilyennek akkor láttam, mikor kis padra ülve, nekünk, apró unokáknak mesét mondott. Legszívesebben beszélt az ő fiatalkoráról, nagyanyóról meg családjáról. Mert hát nagyanyó igazi úri famíliából származott. Az apja 500 holdas nemes, aki gyönyörűen verte el mind az 500 holdját pezsgő mellett, cigány mellett s amikor egyetlen ezrese volt csak az ősi domíniumból, abból szépen fidibuszt sodort, a zsebéből előkotorászott egy utolsó szivart, azután rágyújtott az ezres tüze mellett. S mikor a szivar végig égett, elővette revolverét es elment ő is a domíniuma után. Mert gavallér ember, úri ember volt ő is, akárcsak nagyapó, özvegy, apró gyermek nem maradt utánna, csak nagyapó. Nagyapó pedig már megtudott állani a maga lábán. Jurátus volt az alispán mellett. Majd nemsokára esküdt. Vígan élt ő is, gond nélkül haladt, emelték az alispán kisasszonyok érdekében. Csak az anyagi gondok zavarták néha-néha és pedig mindig szaporábban. Szerette a legényszabadságot, de még jobban megszerette a Rusz Molnár Klárát, a gazdag Rnsz Molnár Máté leányát. Talán mert igen kívánatos leány volt, talán mert igen módos is volt. Nem tudom, lehet, ámbátor nagyapó igen gavallér ember volt. A leány is szerette, nagyapó megkérte. Nem adták. Megszöktette. Aztán elvette. Megesküdtek, mert nagyapó gavallér ember volt. Hanem a hivatalban nem emelkedett tovább. Nem segítették most már a pártában maradt alispán kisasszonyok. Sőt az alispán
