Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

1913-03-01 / 9. szám

Nagykároly, 1913. március I. 9-ik S2ám. VI. évfolyam. KÖZÉRDEK Éf^MEL LÉK KERESKEDELEM, I PR R ES TTlEZŐGflZDflS A 6 ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton regt el. Nyilttér sora 50 filiér. — Kéziraut nem a('er!< visszr. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szeikesztó jogcsult Szerkesztőség és kiadiivatíl Gróf farciyi Gyi'rcj-íér ?6. Telefon 95. Felelős szerkes tó: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4,— kor Egyes szám ára. 20 fillér. Tömegsztrájk előtt. Mint mikor a természet vihar előtt ünnepélyes csendbe burkolódzik, szó nem hallik, nesz nem fakad, éppen olyan fé­lelmetes csend tanyáz azokban a táborok­ban is, mely a nagy társadalmi vihart készíti elő, a szocialisták szervező- bizottságában. A szocialisták kimondották, hogy em­beri jogaik kivivására nem riadnak vissza a legélesebb s legkétélübb f égj/verek hasz­nálatától s kimondották, hogy a tömeg­sztrájkot is méltó eszköznek tartják arra, hogy az általános, egyenlő és titkos vá­lasztójogot megszerezzék. A tömegsztrájk előkészítése azóta csendben, de annál intenzivebben történik az ország egész belsejében s csupán az időpont, a dátum ismeretlen még, amikor a pártvezetőség a tömegsztrájk megkezdését elrendeli. De ha csend és rend honol az or­szág szervezett munkásainak táborában, valami földalatti moraj, félelmetes dübör­gés hallatszik mégis, mely a gondolkodó s a társadalmi rendet kedvelőket meg­fosztja ' csendes, megszokott álmától. Va­lami készülődik ott lent. a társadalmi rend földalatti részében, mely aszerint, a mint jól. vagy balul üt ki, az egész or­szág mostani képét megváltoztatni hi­vatott. Jól tudják ezt mindazok, akiknek hi­vatása őrködni a társadalmi rend s béke zavartalan fentartásán, de rrejök sokkalta gyatrább, kiiebb, semmint, hogy ezt a ké­szülődést megakadályozni tudnák, a tömeg- sztrájk ijjesztö réme Damvkles kardként függ az egész elkényszeredett Magyarország társadalmán. A kiilháboruktól amúgy is agyonsanyargatott közgazdasági állapotokra ez az elkerülhetetlennek látszó tömeg­sztrájk feltenné a méltó koronát. Ma még úgy ahogy eltengődik társadalmunk a nyomasztó pénzügyi viszonyok dacára is, de a tömegsztrájk, különösen ha az hosszabb ideig tudná sakkban tartani azokat, akik ellen készül, a végső csapást mérné kereskedelmünkre s iparunkra. S dacára a mérhetetlen károknak, mit egy esetlegesen bekövetkezhető tömeg­sztrájk okozhatna, dacára az elkényszere­dett közgazdasági viszonyoknak, mégsem vehetjük rossz néven a szocialistáktól azt, hogy az őket megillető jogokért, ilyen késhegyig menő harcot vivjanak. Az élet maga örökös háború. A had­viselő felek az egymás mellett s egymás­ért élő emberek. A háború az életért folyik. Az életért, melynek fentartása oly mérhetetlen súlyos terheket ró az embe­rek egy-egy osztályára, inig a földi gyö­nyörűségek mérhetetlen tárházát nyújtja a másiknak. A háborúban pedig, nem is­mernek kíméletet. Aki bírja, az marja. A genfi konventió ugyan előírja, minő fegy­verek engedélyezendők hadviselőfeleknek egymásközti hadakozásában, de igen jól tudjuk, hogy a genfi konventiót össze­hívó angol nemzet volt az első, mely hinduk ellen viselt hadjáratban a genfi A LEGJOBB MINŐSÉ6Ü VÁSZNAK, KÉSZ NŐI- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK, FE- NÉR ÉS SZÍNES PAMASZT TERÍTÉKEK, TÖRÜLKÖZŐK Rubletzky Kálmán DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik ! VÁSZON TÖRLŐK ÉS MIN­DENFÉLE FINOM ZSEB­KENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0 TÁRCZA. Nagyapó. Irta: Kovács László. Nagyapó meghalt, nagyapót eltemették. Ez a mindennapi szomorú aktus a fél­város apróságait borította gyászba. .Mert nagyapó nemcsak nekünk, hanem valamennyi gyermeknek nagyapja volt, aki csak ismerte. Pedig nagyon sokan ismerték, úgyszólván minden gyerek. Ott lakott a Bethlen-utcában, egyszerű kis házban, mely virágos kert közepében állott. Öreg volt már, igén öreg, baja, bajusza fehér, mint a hó. De azért még mindig pec­kesen, egyenesen, délcegen járt, kifent ba­jusszal, mert hát nagyapó gavallér volt, az, világ életében. Pedig hát szép időt élt, fia­talnak senki se látta, mindenki csak Nagy­apónak ismerte. Olyan örökifjú volt Nagyapó, a kinek kedélyén nem fog az idő. Csak a tavaszt szerette. A virágos, madárdalos tavaszt. A mint jött a tavasz, nagyapót nap-nap után kertjében lehetett látni, ott leste az első rügy fakadását, az első bimbó pattanását s ott élt az ő féltett virágai között, mig csak az utolsó virágszirom is le nem hullott. A kis kertnek rácsos kerítése mögött minden gyermek, akinek csak arra volt já­rója, megállóit, hogy Nagyapót meglássa és naponta tiz-tizenötször is bekiáltott egy-egy vékony, gyermekhangocska: — Édes Nagyapó, kérek szépen egy kis virágot! Es nagyapó adott, szívesen adott, külö­nösen kislányoknak. Mert hát nagyapó gavallér volt. Szerették is nagyon. Mi, unokái is na­gyon szerettük őt, jobban mint az atyánkat. Már mint meglelt férfiak is époly szeretettel és tisztelettel tekintettünk reája, mint apró gyermekkorunkban, pedig az ritkaság, hogy ! egy köztünk élő ember alakját gyermekko- I runk, sőt férfikorunkig változatlanul tudjuk megőrizni. De ő megmaradt olyannak, ami­lyennek akkor láttam, mikor kis padra ülve, nekünk, apró unokáknak mesét mondott. Legszívesebben beszélt az ő fiatalkoráról, nagyanyóról meg családjáról. Mert hát nagyanyó igazi úri famíliából származott. Az apja 500 holdas nemes, aki gyönyörűen verte el mind az 500 holdját pezsgő mellett, cigány mellett s amikor egyetlen ezrese volt csak az ősi domínium­ból, abból szépen fidibuszt sodort, a zsebé­ből előkotorászott egy utolsó szivart, azután rágyújtott az ezres tüze mellett. S mikor a szivar végig égett, elővette revolverét es elment ő is a domíniuma után. Mert gaval­lér ember, úri ember volt ő is, akárcsak nagyapó, özvegy, apró gyermek nem maradt utánna, csak nagyapó. Nagyapó pedig már megtudott állani a maga lábán. Jurátus volt az alispán mellett. Majd nemsokára esküdt. Vígan élt ő is, gond nélkül haladt, emelték az alispán kis­asszonyok érdekében. Csak az anyagi gon­dok zavarták néha-néha és pedig mindig szaporábban. Szerette a legényszabadságot, de még jobban megszerette a Rusz Molnár Klárát, a gazdag Rnsz Molnár Máté leányát. Talán mert igen kívánatos leány volt, talán mert igen módos is volt. Nem tudom, lehet, ám­bátor nagyapó igen gavallér ember volt. A leány is szerette, nagyapó megkérte. Nem adták. Megszöktette. Aztán elvette. Megesküdtek, mert nagyapó gavallér ember volt. Hanem a hivatalban nem emelkedett tovább. Nem segítették most már a pártában maradt alispán kisasszonyok. Sőt az alispán

Next

/
Oldalképek
Tartalom