Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-02-22 / 8. szám
1 Nagykároly, 1913. február 22. 8-ik» szám. VI. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉF5MELLÉK KERESKEDELEM, I PAR ES TD EZŐG AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gycrgy-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor. 1 Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. Szegény tartalékos. Akárhogy is humorizál a vigoperett csintalan kupléja a szegény tartalékos siránkozásai fölött, — ő az, akinek nem kíván a vére veszedelmeket, aki rövid bakakardját a markában tartva, tőle maga a legjobban reszket, — az embernek most mégis megilletődve kell feléje fordulnia. Az ügyetlen és ijedt félszegségü rezervisták, akik a tréfás gúny és a köz-móka szapora céltáblái, most mégis szereznek maguknak egy kis megbecsülést és szégyenkező önbeismeréssel kezdi nézdegélni esetlen, bőre szabott nagy- bakkancsu figuráikat a kényes, a finom, az operettszerüen müveit nagyközönség. Mert most, hogy a háborús feszültség folytonos izgalmai, a pénzválságok örökös hullámai és rengései közben bekövetkezett az a kivételes lelkiállapot, ami egy állandó lázban a közeli tönk, a küszöbön leselkedő halál, a fenyegető megsemmisülés érzéseit megszokottá és a közibük préselt embert fáradt önmeg- adővá képes tenni, ebben a kedélyeket irtózatosan transzformáló időben, — ami a 912-ős 13-as esztendő a polgáriasuk világnézetnek, — a vértől, tömegveszen- döségtöl, elnyomorodottságtól fölriadt lelkiismeret valahogy másképp kezd maga körül szemlélődni, mint a béke jó és áldott operett időiben. A cibii, aki tiszta és puskapor-szagtalan esztendőkben kedves előszeretettel szidja a hadsereget, a védkötelességet és gömbölyűre moso- lyodott arccal fújja a szegény tartalékos csufolkodó kuplé-strófáit most más szemmel és más gondola! kkal nézdegél maga körül, hogy reggeli, féli, ebédutáni és lefekvés előtti lelki bar • latának szinte állandósult kísérő zenéje lett az ágyuszó és a halálhír. Lehetetlen, hogy emberséges ember napjában egynéhányszor rá ne eszméljen, hogy amig ő egy finom szivart elfüstöl, egy jó üzletet megköt, egy vidám nótát eldudol vagy egy csinos asszonykával csintalankodik, azalatt nem is olyan túlontúl messze tízezrek szeme akad fenn és az öldöklő lövegek rettentően zsúfolt szórással csapódnak alá török, bolgár, szerb, görög és akármilyen fajta, de vele egy vérből, egy időből, egy kultúrából rajzott embertömegekre. Most, hogy minden sarkából a legközelebbi világtájéknak háborús forgószelek nyargalnak elő, itthon a békében, egyformaságban is komolyabban kezdenek körülnézegetni. És mindenki előtt, utcán, országúton, egész utcasorok udvaraiban, üres boltokban, kaszárnyákban, ott áll kissé szomorúan, einyuzva és megtépázva, de hangos zokszó és kiáltó panaszkodás nélkül a szegény tartalékos kifigurázott alakja. Mint sok-sok szipeha.gyott, ütő- dötté, kopottassá átjátszott ólomkatona, olyan csapzottan, jelentéktelenül, kicsiségüknek teljes keserű tudatában szolgálnak, gyakorolnak, koplalnak, tűrnek és szenvednek ezek a szegény sokféle A LEGJOBB MINŐSÉ6Ü VÁSZNAK, KÉSZ NŐI- ÉS FÉRFI FENÉRNEMÜEK, FE- NÉR ÉS SZÍNES PAMASZT TERÍTÉKEK, TŐRÜLKÖZÖK DIVATÁRU ÜZLETÉBEN KAPNÁTOK NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Tanuló felvétetik! VÁSZON TÖRLŐK ÉS MINDENFÉLE FINOM ZSEBKENDŐK MINDIG A LEG- NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN VANNAK RAKTÁRON 0-0 TÁRCZA. Tubukának. Születésnapod lelkünk ünnepe, Rózsaszín fénnyel kél fel a nap. Mosolygva hinti csókjait feléd . . . Rezgő sugára szivünkké hat. Tizenkettedszer jött el a nagy nap : Születésnapod kicsi leányom. Tizenkettedszer borulok térdre S a Mindenhatót úgy imádom. Te vagy mindenünk. Te vagy a jövő. Te vagy a szivünk szép viránya; Te vagy a hajnal, álmokat szövő; Te vagy két lélek fény sugára; A mi életünk dús adománya, Minden vagy, minden, kicsi lányom ; Öröm, aggódás, remény és áldás, Drága aranyos szép virágom 1 Mi volt életem ? . . . Puszta sejtelem. A mig nem jött az édes remény, Hogy meg lesz a küzdelmem jutalma S ragyog még csillag éltem egén. Elült a kétség s koromnak delén Nyugvóra tért már a fájdalom, S gyógyult lelkemmel Istenhez tértem, S a Mindenhatót már imádom. (Tasnádszántó.) Vinczlér Ferenc. Ide cigány . . . Ide cigány, sir ni vágyom, Szivem, szemem oly nehéz, Húzzál fájón, keservesen Egy nótát, mely bút tetéz . . . . . . Ezt a nótát zokogja el Száraz fádnak kebele: „Lehullott a rezgő nyárfa Ezüst színű levele . . .“ Húzzad, húzzad, vedd ki szivem, Hisz te tudod, hogy mi bánt ? El kell hagyni, felejteni, Azt a halvány barna lányt . . . Mindkettőnké volt e nóta . . . Húzd hát fájón epedve: ,Lehullott a rezgő nyárfa Ezüst szinü levele . . .“ Ide hallgass cigányprímás! Hogyha szivem megpihent, Nem fáj majd e nótára sem, Meggyógyult már odalent; Húzd el kicsiny ablakánál, Szived lelked sírd bele: „Lehidlott a rezgő nyárfa Ezüst szinü levele . . .“ Kotrobay Nagy Sándor. Az asszony. Irta : Domingo. Nagyon búgott a gyár kürtje. A munkások, akik eddig az udvaron csoportokba verődve beszélgettek, most megindultak az egyes szakosztályokba vezető bejáratok felé. ; Hosszú, sötét menetben, egyenkint, egymás után. Mindenki helyére ment, rendbe hozta szerszámait, aztán kezdetét vette a munka. Először a gépek indultak meg. Zúgva, sisteregve tört a gőz a hengerekbe, aztán megmozdultak a kerekek, azoktól az erőátvitel, attól meg a sok apró-cseprő gép. Hangot j sem hallani a süketitő zajban, lármában. Az emberek némákként, a szájról való olva- 1 sás művészete szerint beszélnek egymással.
