Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-02-22 / 8. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. február 22. 8-ik szám. ■ ! i Ruhát fest és vegyileg tisztit Hauftel Sámuel villany- éa gőzerőre berendezett intézetében = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. hajtókás, egyféle nyomoruságu fegyveres bábuk. A sors egyenlőre még nem sakkozik velük, de tél-eleje óta egyre- másra rendezgeti tizezreikböl a próbajátszmákat és játékmattokat. Milyen szánalmas, derék, jóravaló ábrázatok sorakoznak köztük, ahogy egy-egy tartalékos szakasz fej-glédáin végigfut a pillantás. Komoly, meglett emberek, érett és kidolgozott férfiarcok, elnyűtt, munkás családapa-fejek százai. A műhely, az otthon, az asszony, a gyerekek, a vagyon, a jólét, a szűkös, de aranyosra pingált polgári boldogság minden gyönyörűségétől kifosztogatva élik vasban, komiszban a nehéz „szegény tartalékos“ keserves sorsát és amig egy, keltő, egy, kettő ütemre rukkolnak, lövöldöznek, magukban számolgatják, hogy miből él jövő héten a család, mi lesz, ha az állást időközben betöltik. A szegény tartalékos kis katonabábuk néma tömegei mindennap felvonulnak a közönség sakktáblájára, az utcára. Vájjon, amig végigkopognak az esős, lucskos aszfalton a vaskos bakkancsok, gondol-e reájuk mindenki szeretettel, re- zonál-e még valakinek vidám trillákkal a fülébe, hogy : „Cédulát kapsz és berukkolsz, étien, szomjan marsolsz, drukkolsz.“ ? Kiadó üzlethelyiség Széchenyi-utca 34. szám alatti sarokházamban egy bolthelyiség május elsejére kiadó, T7"a,d.3nLa.37" Etelka. Mit kíván a városi párt? Lapunk múlt heti számában részletesen ismertettük az alakulás alatt álló városi polgári párt programmjának alapelveit. A vezetőség az uj városi csoportosulás alapján részletes programmot is dolgozott ki és húsz pontban foglalta össze működésének célját és irányelveit. E pontok tartalmát a következőkben ismertetjük: Városi irányzat és közigazgatás. Az egészséges városi irányzat elemi feltételének tartja, hogy a képviselőtestület tagjait a város egész közönsége nemre való tekintet nélkül általános és egyenlő választói jog alapján válassza, a virilizmus pedig töröltessék el. A képviselőtestületi tagok összeférhetetlensége törvény által szabályozandó s erre vonatkozólag szabályrendelet alakítandó. A városi költségvetésnek és a város szerződéseinek kormányhatósági jóváhagyása az önkormánjTzatot béklyába veri, tehát javaslat készítendő, hogy a jóváhagyások mellőzésével biztositassék a város önkormányzati joga. A szaktiszt.,’selők : mint a városi mérnök, orvos stb., rendelkezési joggal ruház- tassanak fel. A városi önkormányzat bírói védelméről kell gondkoskodni s e cél bői felirat intézendő a képviselőházhoz, hogy a közigazgatási biróság hatásköre kitágitassék. A város gazdálkodása. Az egyenes adó legyen a városi adózás alapja. Az élelmiszerek drágaságát előidéző fogyasztási adók megszüntetendők, mert első sorban a szegény lakosságot sújtják. A fé- nyüzési jellegű fogyasztási adók fentartan- dók. A városi adórendszerben érvényesüljön a progresszivitás. A város jövedelmi forrásai sorába beigtatandó a betterment és telekértékemelkedési adó. Progresszív városi örö- ködési illeték vetendő ki. A város szerezze meg a kötvénykibocsátás jogát. A programm a város feladatának tekinti ama cikkek termelését, melyekre minden lakosnak szüksége, mint villany, viz. A városnak kell gondoskodnia a közfogyasztás tárgyát képező cikkek olcsó beszerzéséről. A város ingatlanát ne idegenitse el, sőt a fejlődést irányítsa és a lakáskérdés rendezése céljából igyekezzék ingatlan birtokát szaporítani. A város kisajátítási joga bővíttessék. Gondoskodik a programm a közszállitá- sok és a vállalatoknak nyújtandó kedvezmények tisztaságáról. Szociális és kulturális feladatok. A polgárság érdekében — mondja tovább a programm — gondoskodjék a város egészséges és tiszta utcákról, terekről, parkokról, gyermekjátszó helyekről és sporttelepekről. A csatornákon és világításon felül gondoskodjék vásárcsarnokról, tüzelőszerek olcsó beszerzéséről. Szervezze a lakásfelügyeletet és közvetítést. Létesítsen munkáslakásokat, munkáskerteket, munkásszállókat, szegényházat, bölcsődéket és menedékházat, népkonyhákat, vándorkonyhákat és melegedő helyiséget. Városi kórház átalakítandó. Ben!akó orvos alkalmazandó. A szegények ingyenes gyógyításáról és jogvédeleméről a város gondoskodjék. A gyógyszertári jogok a várost illessék. A lábbadozó betegeknek támogatás nyújtandó. Az elhunytak eltemetése tétessék községivé és halottégető kemencék álli- tandók fel. Az anya és csecsemővédelem fejlesztendő, a munkanélküliek érdekében a város szükségmunkát végeztessen, állítson foglalkoztató műhelyeket s a munkanélkülieket támogassa. A város létesítsen eselédotthont, munka és cselédközvetitőt. A községi iskolák felszerelendők a gyakorlati életre való nevelés eszközeivel. Minden iskolában fürdőszoba álljon a gyermekek rendelkezésére. A népiskolában külön választandók a gyengetehetsógü gyermekek a normálisoktól, a betegeskedők az egészségesektől. Olyan hely ez, ahol a dolgozó, a munkál- [ kodó néprétegek százai keresik meg keser-1 vés, idegölő lázas munkában a mindennapi kenyeret. A nagy zajtól távolabb egy kis zugocskában három ember dolgozik. Csiszolnak, fényesitenek apró réz tárgyakat. Kalmár, Máté és Nagy. Nevükben semmi arisztokrata vonás sem fedezhető fel ugyan, de mindazonáltal ez a kis, jelentéktelen név is ér annyit nekik. Ha hangosabban beszélnek, megértik egymást, mert ide már a gópsk süketitő zaja kevésbbé hallatszik el. De nincs kedve egyiknek sem beszélni. Leköti nyelvüket a kenyérért, a létért való küzdelem nagy harca, meg az elvégzendő munkából folyó kötelesség. Közvetlen egymás mellett ülnek mind a hárman. Velük szemben ablak van, melyen át az udvarra lehet látni. Dolgoznak szótlanul, mig a gyár kürtje jelt nem ad a reggelizésre. Fólreteszik a szerszámot, kimennek az udvarra es ki-ki sovány ennivalóját kezdi falatozni. Mohón, éhesen. S mikor mindenik evett már, megoldódik a nyelvük is. Jelentéktelen dolgokról beszélgetnek, de oly érdeklődéssel, amily érdeklődéssel csak a munka emberei tudnak és szoknak. Ők hárman, mindig együtt vannak. Kerülik a többit. Ok testi-lelki jóbarátok. Hisz a sorsuk is közös. — Hány óra — szólt pipáját tömködve Kalmár. — Háromnegyed nyolc. — Na, akkor még van idő. Nagyot hallgattak azután. Majd Máté szólalt meg. — Te Nagy — kérdi Máté — mikor beszéltél az asszonnyal ? Kelletlenül felelt Nagy: — Van annak tán két hete. — Az sok — felelt Máté. — Hanem hallod pajtás, ez nincs igy jól, ahogyan te csinálod. Én nem engedném el annak az asszonynak szárazon . . . Elhallgattak. Mindenikük a gondolataival volt elfoglalva, de végre a csendet ismét Máté szakította meg. — Te Nagy ! — No. — Kivel él most az az asszony ? — Nem tudom, ügy beszélik, hogy egy urnák lett a szeretője . . . — De tudod, ez nem való ilyen magunkfajta szegény embernek. Urnák született az. De mond csak Nagy, nem fáj neked az, hogy az az asszony ilyen csúnyán bánt el veled ? Mintha megcsípték volna, úgy ugrott föl e szavakra helyéről Nagy. Szemei rémesen villogtak, arca fehér lett, szája kék. De nem szólt semmit. Csak ment tétován, falhoz támaszkodva, be a műhelybe, hogy folytassa a keserves munkát. Leült helyére, arcát kezébe temette éa sirt. Sirt, mint egy gyermek. Rettenetes sebét kiujitották. Künn pedig tovább is folytatták a megszakadt diskurzust. — De elhiheted Kalmár, én az olyan asszonyt agyon tudnám ütni, aki a jó helyét nem tudja megbecsülni. — Hát mondasz valamit. Mert ha engem az én asszonyom otthagyna azért, hogy mással éljen, agyonverném. Ez a bolond meg csak állja. De búgott a kürt és abba kellett hagyni a beszélgetést. Bemenetkor azért Máté még megkockáztatta a szót: — Te Nagy, én az olyan asszonyt, aki nem tudja az urát megbecsülni, agyonütném. Agyon ón. Nagy nem szólt semmit sem. Gondolataiba merülve, szó nélkül dolgoztak késő estig, hogy a napi munkálattól kifáradt testüket majd az éjjeli pihenéssel megfrissitsék. Az utcán bazamenet, este Kalmár folyton csak ismételgette : — Agyonütném az olyan asszonyt. — Agyon én. Egy utcasaroknál aztán elváltak. Mind- egyikök másfelé ment. Nagy megvárta, mig társai eltávoznak, aztán visszasietett a gyárba. A kapusnak azt mondta, hogy valamit ott felejtett. Bement helyére. Kabátja alá rejtett egy súlyos vaskalapácsot. Aztán kiment a gyárból. Végig a rengeteg város füstös, zajos, lármás utcáin. Egyikből ki, a másikba be . . . Kereste az asszonyt.
