Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-17 / 33. szám
KÖZÉRDEK aug. 17. 33-ik szám. V i 2. oldal. mim gf p! P m ^ g pj p ' ~ ~ p P H B M m m h IdppSS »} « w » 1 m. ia IP ® efi m m m m m ili ÜÉH ír ISKOLAI IDÉNY BEÁLLTÁVAL — s BaS IGEN OLCSON LEHET BESZEREZNI ISKOLAI KÖTÉNYEKET, LÜSZTER, CLOTT, gg CARTON SZÖVETEKBŐL GYEREKEK ÉS LEÁNYOK RÉSZÉRE. ÚGYSZINTÉN HARIS- P ® B NYAKAT, ZSEBKENDŐKET, RUHA- ÉS HAJKEFÉKET, FÉSŰKET LESZÁLLÍTOTT ÁRBAN NAGYKÁROLYBAN, KERESK. ÉS IPARBANK PALOTA (ZÁRDÁVAL SZEMBEN). BLAU KÁROLYNÁL Mi 4 9® iiiM M MMm mmmí a Pénzügyigazgatóság áthelyezéseinek kérdése is Damokles-kardként függ városunk feje felett, azzal fenyegetve, hogy halálos csapást mér egy erősen fejlődő, oly városra, mely kulturális, nemzetiségi és financiális szempontokból is olyan misz- sziőt teljesit, amelynek figyelembevétele esetén egy a közkormányzati ügyeket lelkiismeretesen intéző kormánynak elengedhetetlen kötelessége nem az, hogy ezt a várost anyagilag semmivé tegye, — hanem az, hogy annak fejlődését — és ezzel misziójának teljesithetését — minden rendelkezésére álló eszközzel elő- mozditsa. Legujjabb információk szerint a jelenlegi kormány is meghajolt ugyan a fenntebb elő adott érvek előtt s a Pénz- ügyigazgatőság áthelyezése — legalább ez idők szerint — nem fog megtörténni, de azért maga a kérdés továbbra is veszélyezteti városunk nyugalmát, életerős fejlődésének biztonságát. Kétszeresen kötelességünk tehát, hogy olyan intézményes biztositékokat szerezzünk, amelyek nem a koronként változó miniszterek szeszélye szerint, hanem tételes törvénnyel biztosítsák városunk jövő fejlődésének alapjait. Ilyen intézményes biztosíték lenne az ha a törvényhozás elhatározná városunkban a törvényszék felállítását. Mert hiszen úgy a mindenkori kormányoknak, mint a törvényhozásnak is elengedhetetlen kötelessége, hogy egy kulturmissziót teljesítő város fejlődő képességét és megerősödését előmozdítsa. Minden jel arra vall, hogy a jelenlegi — csupán politikai pártérdekeket szolgáló s a közkormánykori szempontokon negligáló — kormány nem sokára távozik. Eme törvényjavaslatot tehát valószínűleg nem a jelenlegi, hanem más kormány fogja a parlamentben képviselni. Egy olyan kormány, mely — esetleg kellő felvilágosítás s az úgy alapos tanulmányozása után — meg fog hajolni ama közkormányzati igazságügy politikai, kulturális, nemzetiségi és financiális szempontok előtt, melyek parancsolólag megkövetelik, Nagykárolyban egy uj törvényszék felállítását. Minthogy azonban a kérdés ma már aktuálissá vált, már most meg kell indítani a mozgalmat minden irányban. A késedelmezés az ügynek nemcsak hátrányára szolgál, se megölöje lehet. Én magam — sajnos — sem a parlamentben sem a városi képviselőtestületben fel nem szólalhatok, y Mint a városnak régi — a városi érdekekért a múltban folytatott küzdelmekI ben mindig első sorban harcoló — s a város érdekeit ma is szivemen viselő polgára, a rendelkezésemre álló egyedüli eszközt: a sajtót veszem igénybe s ezúton hívom fel a város sorsát intéző egyének és egyéb tényezők figyelmét e kérdésre, a mely —•. mint arról személyesen meggyőződtem — a megvaló- sithatás szempontjából nemcsak akadályokba nem ütközik, de az ez ügyben az igazságügyminiszterium által beszerzett szakvélemények szerint mint feltétlenül megvalósítandó szükségesség szerepel. Most fog évtizedekre kihatólag eldöntetni városunk egy régi, jogos igényének sorsa. Sem a kormány, sem az országgyűlés nem határozhat azonban a mi javunkra, ha azt magunk nem kérjük s mindent meg nem teszünk, amit az adott körülmények közt megtennünk kell. Részletekről nem irhatok, azoknak a módozatoknak a megállapítása, a melyeket szükségeseknek látnak, a város vezető egyéneinek belátásától, az eredmény az actió helyes irányításától függ. Célom csak az, hogy azt a lethargiát, melyben városunk ez idő szerint szuny- nyadni látszik, felébresszem s az illetékes tényezőket az activitás terére hívjam. Bármi történik is azonban e kérdésben, azért elismerés vagy felelősség a város közönsége előtt azokat fogja érni, akik a város sorsát intézni, érdekei felett őrködni ez idő szerint hivatva vannak. Videant consules! r Értesítés. A „FILLERBANK“ | S MINT S I SZÖVETKEZET“ 1! zálogintézetében mindazok az arany, ezüst ékszerek, értékpapírok és ingóságok, a melyek a lejáratukat követő 30 napon belül nem hosszabbittattak meg, 1912. évi szeptember hó 3-án, kedden d. u. 3 órakor tartandó 1 nyilván os árverésen el fognak adatni. Az árverésre kerülő tárgyak kimutatása a városházánál és az intézetnél látható. 1 Vasúti balesetek. Nincs nap vasúti baleset nélkül. Kocsik zúzódnak pozdorjává, gépek rongyolódnak alaktalan vastömegekké, s ami talán szintén nem utolsó dolog : emberek vánszorognak ki véres fejjel, nyomorékká tört végtagokkal a romok alól. Ez ma a vasúti közlekedés Magyar- országon. Szomorú állapotok ezek, miket azonban néha-néha derűsre fest a vasúti forgalom humora. Itt egy exellenciás urat várnak, tehát visszatartják a vonatot. Ott egy másik exeellenciás ur visszarendelteti a legközelebbi állomásról a vonatot, amott pedig két ponny-lovat szállit egy harmadik exeellenciás ur a fiainak, tehát természetes, hogy a ■ vasúti szolgálat minden gondja erre a két ponny-lóra irányul s nem az utazó közönségre. A két ponny-lónak pontosan kell megérkezni rendeltetési helyére, mert az exeellenciás ur fiai várják az ajándékot. A közönség késéssel is megérkezhetik, azt várhatják óraszámra a hozzátartozói. A közönség fizessen, de pontos, jó kiszolgálásra csak a ponny-lovak tarthatnak igényt. A ponny-lovak, amelyek oly szerencsések, hogy exeellenciás urat mondhatnak gazdájuknak. Azonban nemcsak a ponny-lovak körül kifejtett figyelem világit rá arra, hogy menynyire, nem törődnek a kereskedelmi minisztériumban az utazó közönséggel. Sokkal nyo- mósabb bizonyitéka ennek az a tömérdek vasúti katasztrófa és nap-nap után megismétlődő baleset, amely végül mégis csak a közönség kárára megy. Ha a kereskedelmi miniszter taksálná valamire az utasok élet- biztonságát és testi épségét, dehogy is fordulhatna elő, hogy a vonatok megrongált pályatesten robognak át, ahonnan lezuhannak a mélységbe. És az se eshetnék meg, hogy a vasúti személyzet munkaerejét any- nyira kiuzsorázzák, hogy képtelen a kellő éberséggel szolgálatot teljesíteni. A vasúti katasztrófák és balesetek legtöbbjét vagy az elhanyagolt üzemberendezés, vagy az agyon- fárasztott személyzet éberségének hiánya okozza, tehát két olyan körülmény, amelyért a kereskedelmi kormány tartozik felelősséggel. Ha ez a rendszer még sokáig tartja magát, a vasútnak nem lesz se mozdonya, se kocsija, mert az államvasutak gépgyárai annyi gépet és kocsit nem tudnak gyártani, amennyit a vasúti balesetek elpusztítanak. Ez apusztitás külön méltatásra szorul. A magyarországi vasúti balesetek milliókra és milliókra menő kárt okoznak az államvasutaknak, s ha a gyárak képtelenek annyi gépet és kocsit gyártani, amennyit ezek a balesetek hasznavehetetlenekké tesznek, a felemelt szállítási tarifák révén beálló jövedelemtöbblet szintén alig lesz alkalmas arra, hogy abból fedezzük azokat a rengeteg költségeket, amikbe a széjjelrombolt kocsik pótlása kerül. Látnivaló, hogy Beöthy László ur dilettantizmusát kissé drágán fizeti meg az ország. A kár, melyet pénzben és emberéletben okoz, kissé drága tandija annak, hogy Beöthy László beletanuljon a kereskedelmi miniszterségbe. Az ország utazó közönsége fájó szivvel bár, de mégis beletörődött abba, hogy kényelmesen, kulturemberhez illően nem utazik egyhamar az államvasutak kocsijaiban. De az életéről nem akar lemondani. Semmi Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus.
