Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-11-16 / 46. szám
november 16. 46-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal Iü "CT 2v<C ZE=> O ZHZ!! HMM MÁSNAP MMM LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyl főlerakata SCHNELL IMRE czégnél van. 99 Csaba Adorján férfiasán járt el ebben a Tcérdésben. Arra kérte a Minisztert, mentse fel az információ adása alól, mert ő éppen úgy főispánja Nagykároly, mint Szatmár városnak s igy elfogulatlan véleményt nem adhat. 8 mig a szatmáriak mindent elkövettek, hogy céljukat elérjék, addig Ón, kedves Polgármester ur, bizalmasaival tanácskozott és nem tudott megállapodni abban, hogy mit tegyenek a pénzügyigazgatóság ittmaradása érdekében s e kése- dehnezés voll oka annak, hogy csak egy hajszálon függött, hogy most a pénzügyigazgatóságot nem Szatmár mondja magáénak. A legválságosabb órákban, amidőn minden remény elveszettnek látszott, akadtak emberek, akik átérezték a polgárság kétségbeesett helyzetét és megtettek minden lehetőt arra nézve, hogy Nagykároly városát polgármestere mulasztásából eredő szörnyű csapástól megmentsék. A nemeslelkü férfiak nevei: gróf Károlyi Mihály és dr. Falussy Árpád. Ez a két ember hetekig kilincselt a hatalmasok ajlaján mig Ön, kedves Polgármester ur, — minthogy nem fogadták — a folyosón várta a kihallgatások eredményét. Hogy mily eredménynyel járt e két nemeslelkü férfiú munkája, arra bizonyíték az, hogy véglegesen el lett döntve, hogy a pénzügy igazgatóság Nagykárolyban marad. Abban a válságos időkben, amikor még kétséges volt az itlmaradás kérdése, amikor végre összehívta a képviselőtestületet és a képviselőtestület még a legnagyobb, erejét meghaladó áldozatra is képes volt és l<y"/u-os pótadót szavazott meg egy uj pénzügy igazgatósági épület céljaira, Polgármester ur, egy, a vétkes mulasztások miatt interpelláló képviselőtestületi tagnak az alábbi választ adta: „Hagyjuk most, uraim, a szemrehányást; ne kutassuk, ki az oka annak, hogy a kérdés ennyire elfajult. Ha a vészfellegek elvonulnak a város egéről, akkor alkalmunk lesz meg gyújtani a máglyát a bűnös felett, hogy elvegye bün- hödését. Polgármester ur l A vész felhő elvonult a város egéröli Lássuk a bűnöst és gyújtsuk meg a máglyát! Szenzációs újdonság! "W Royal kávéházban minden szerdán, csütörtökön, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor ! SS“ Belépti-dij nincs ! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Megy a Vörös-kereszt. A háborús hírek vastag, kiáltó betűi között picike, szerény napihir vész el, talán el is kerüli az olvasók figyelmét; a genfi szövetség felhívására, a magyar Vörös-kereszt is indit egy kis csapatot a balkáni háborúba. Mennek, mennek a jó Isten szelíd és hősies katonái, viszik a inaguk fegyverzetét: hordozó ágyat, a hófehér kötéseket és a finom, kicsiny szuró-vágó acélszerszámokat, melyek közül egy sem arra való, hogy sebet .üssön azon, akit Isten épnek, egészségesnek, akii: testvérünknek teremtett, hanem a gyógyítás eszköze valamennyi arra való, hogy az Ur nevében helyrehozzák véle — ameny- nyire lehet — azt, , amit elvakult, megvadult emberek vétettek egymás ellen. halott. A kis leány csodálkozva nézett fel rá, mint egy más csillagról lepottyant csodalényre. Nem nevetett, nem szólt. Szerencsére végre hamarosan véget ért a keringő és beharangoztak a négyeshez. Danes menekült a bálteremből, melynek levegője fullasztotta, ki a folyosóra. Ott leült egy sa1- rokba s nézte a fel s alá siető, ösmeretlen ifjakat. Végre egy ösmerőse tűnt fel, régi asztaltársa, sőt egy ideig lakótársa. Az is felösmerte. — Szervusz öregem 1 Hát te még élsz ? Hogy vagytok Erdélyben ? Nincs táncosnőd a négyeshez ? Nó majd keresek részedre, s ezzel elrohant. Danes kissé értelmetlenül nézett utána. Tehát itt azt sem tudták, hogy él és azt sem, hogy hol ? S ebben a pillanatban végtelen keserűség szállta meg. Hát ebben a körben élt, ezek között, kik annyit sem törődtek vele, mint ő otthon egy beteg állatjával. Ezért robotolt, küzködött s ezeknek a mulattatása miatt lopta idejét rontotta idegeit I Azt képzelte, hogy itt, pótolhatlan hiány támadt távozása folytán s csak most látta, hogy a társadalom nagy kereke épp úgy végezte körforgását mint előbb. Eltörött egy küllője, hamar akadt helyébe friss. Az emberi sors, az elmúlás, a feledés rikitó színekkel állt előtte, megborzadt még a gondolattól is, hogy neki újra ebben a világbun kellene éllnie, ebben hol nincs barátság, csak cimboraság, hol nincs nagy szerelem, csak hamis utánzata, a fiirt, hol az embert frakkja után Ítélik meg s nem keresik abban az embert. S -oly szomorúan üresnek találta ezt a tülekedő életet s oly elhagyottnak magát. Nem volt többé maradása, menni készült. Még csak vezekényinétől akart elköszönni, de nem tudott, mert egy nagy hajú fiatal szociológussal folytatott éppen nagyon komoly eszmecserét a nőnek a szerelemhez való jogáról. Danes ezt már könyv nélkül tudta s igy vette kabátját és ment, gyalogosan, egyedül boly go tt a téli éjben egy ideig, azután beült az útjába akadt, első, füstös kávé- házba és teát ivott sok-sok konyakkal. Fázott, nagyon fázott kivül-belül. A reggeli gyorsvonattal pedig ment visz- sza a tanyára, kissé csalódottan, de örökre gyógyultan. Ment vissza a munkához, az igazi élethez s úgy örült annak a gondolatnak, hogy este egyedül, egészen egyedül lesz, ami sokkal kellemesebb, mint mikor az ember ezred magával van és mégisegyedül. | Ök is ott vannak már, a magyar testvérek, ahol a háború dühöng. S hogyan dühöng! Azt mondjak a híradások, hogy a lent verekedő félvad törzsek között bőven vannak olyanok, akik az ő fekete, komor hegyeik között, örökké egy fejlődési fokon maradt életükben, soha sem hallottak még a hadviselésnek azokról a kül- , sőségeiről sem, amelyeket Európa többi országaiban még a gyermek is ismer. Nem értik, mi a fegyelem, nem ismerik a fehér zászlót s életükben sem hallottak soha ambulanciáról, szanitatsz-katonáról, genfi-szövetségről. Ök a háborúnak csak egy törvényét ismerik: ölni, ölni, amig a szemük előtt vörössé nem változik a levegő és a karjaik vádig nem fürödnek az ellenség vérében. Aki puskát, Mauser-fegyvert adott ezeknek a vad harcosoknak a szekercével is félelmetes kezébe: az öldöklések és a kegyetlenkedések borzalmas uj változataira szabadította fel őket. A vezérlő gondolatuk ugyanaz, ami handzsárral, késsel hadakozó ősapáiké volt: legyilkolni az ellenséget, — főként a keresztényt! — amennyit csak lehet. Csupán a kivitel módja változott, hogy frivol szóval éljünk: kiadósabbá, hiszen az ismétlő fegyver bőven ontja a halált; biztosabban, mert messziről védett helyről is lehet vele hadakozni; s a félvad ősember-ravaszság- I nak megfelelőbben, mert lehet vele gyilkolni hátulról, rejtekből, úgy, hogy akit megöltek, talán az ő hitük szerint meg a másvilágon sem tudja meg, ki juttatta oda ? S ezek az emberszörnyetegek mégis ismernek egy szimbólumot: a keresztet. De nem úgy ismerik, mint minden más ember e világon: vallásra való tekintet nélkül a szelidség, a hit, a béke jelének, Isten fia irántunk való halálos, nagy szeretete emlékének. Ök jelvénynek, érdemnek tekintik a keresztet, azt hiszik, ékesség, amelyet a keresztény csapatok tűznek fel a zászlójukra, hogy őket ingereljék, boszantsák vele. Ahol tehát a fehér zászlót látják a vörös kereszttel: arra felé fordítják minden haragjukat, gyilkos fegyvereik minden erejét. „Jel, amelynek ellene mondatik . . .“ S a jelet nők viszik magukkal, szelíd, gyönge asz- szonyok, akik nem félnek, ném keresik remegve naponta az újságokban, nem mozgósitanak-e még nálunk is, mint keresi mostanában igen sok délceg párbajhös fiatalúr ... E gyönge karú, jóságos szivü nőket nem „mozgósították“, nem kényszerűi senki a harctérre s ök maguk könyörögtek vetekedve: melyikük menjen oda, ahol százszor jaj nekik, ha a vad ellenséggel kerülnek szembe. Fiatal ábrándozó leánykák, akik valami ostoba kis csalódás miatt betegápolónőnek akarnak menni: olvassák el néha-néha a harctéri tudósításokat s gondolják meg a dolgot! Azokon a pályákon, amelyeken önzetlen nők szolgálják Isten nagyobb dicsőségére szenvedő embertársaikat, olyan dolgok fordulnak elő, amelyek előtt hamar cserben hagy a legnagyobb bánat és elkeseredés is, amelyet odavittünk. Csak a mélységes hit segit, a szeretet, amely ha kell: harcos, a szelidség, amely ha kell: hősies, a veleszületett önmegtagadás, halálmegvetés, röviden : a hivatás. Vevő előtt frissen pörkölt kávé, naponta friss kassai virtsli és felvágottak kaphatók Faragó Vendel fűszer- és kávé- behozatali üzletében, Fényi-utca 19. ROTH LIPOT vaskor esketlése károly Deák-tér. Mindenféle legjobb minőségű kályhákban nagy raktár.
