Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-16 / 46. szám

4-ik oldal. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. KÖZÉRDEK Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. in.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziescbb kivitelben. november 16. 46-ik szám. László Jenő fogtechnikus. ERTESITES. A „Fillérbank“ ■ ■■— mint szövetkezet ~~ \?l. évtársulata 1913. január 1-én nyílik meg. Beiratások 1912. nov. 1-től a bank helyiségében eszközöltetnek. Ezidelg 2000 tag tartozik az intézet kötelékébe. A VI. évtársulatba belépő tagok beiratási dijat nem fizetnek. Heti betétek után 6 °/0 kamat téríttetik meg. HÍREK. ősszel. Az éj beszél s én hallgatom. Kinyitva van az ablakom. Az éj beszél s én hallgatom. Összesimul a sok levél, Fáznak, mert közéig már a tél S az éj a tavaszról beszél. Eszembe juttat egy nevet. Az őszi szellő közbenevet 8 a sok-sok levél lepereg. Dániel Kató. Mikor édes szerelemről... Mikor édes szerelemről Elgondolkozom : Azt hiszem, hogy e sok szépet Mind csak álmodom. Ifjúságom nem volt más, mint Bu és gyötrelem, A kegyetlen sors szeszélye Gúnyt űzött velem. A szenvedést és fájdalmat Már rég megszokám, Olyan kemény lett szivem, mint Szikla, bérc fokán. Csodákat tesz a szerelem, Csodát tett velem Ezt ez én bolond szivemet Alig ismerem. Kis kezed remeg kezemben, Ajkam ajkadon .. . Azt hiszem, hogy e sok szépet Mind csak álmodom. Szt. Hromkovits V. Győző. Előkelő helybeli cég főköny­velője esteli órákban könyvelést és ma­gyar- német levelezést vállal. Szives megkereséseket mérlegképes jelege alatt a kiadóhivatal továbbit. Kérelem előfizetőinhez! Ez alkalommal ujjólag felkérjük előfizetőinket, hátralékaik szives kiegyenlítésére, mivel ellenesetben kénytelenek lennénk -r- saját létérdekünk megvédése céljából — amit évek hosszú sora óta egyetlen esetben sem tettük — a hátralékosokat beperesiteni. Esküvő. Dénes Sándor az „Uj Szatmár“ laptársunk felelős szerkesztője, lapunk őszinte, önzetlen igaz barátja és munkatársa, f. hó 24-én tartja esküvőjét Deutsch Mór szatmári nagykereskedő kedves és bájos leányával Belluskával. Sok, igen sok boldogságot kívá­nunk a mély és forró szerelemmel koronázott szívből kötendő frigyhez. Adományok. Gróf Károlyi Istvánná ö méltósága a népkonyha céljaira 100 koronát, Ilosvay Aladárné önagyságá 30 koronát jutta­tott a népkonyha elnökségéhez. Be nem várva a szokásos gyűjtést, siettek a nemeslelkü úr­nők adományaikkal hozzájárulni azon intéz­ményünk fentartásához, mely városunk szegé­nyeit egész télen át naponta meleg étellel látja el. Fogadják a nemes adakozók ez utón is az intézet vezetőségének hálás köszönetét. Esküvő. Fényes esküvő folyt le f. hó 10-en Miskolcon. Fürth Ferencnek a helybeli izr. hitközség köztiszteletben álló főrabbijának, lapunk főmunkatársának fia, Fürth Mór hajdú- hadházi fakereskedö lépett házasságra Fürth János ottani nagykereskedő bájcs leányával Margitkával. Az esketési szertartást — mely­nél nagy és díszes közönség jelent meg — a vőlegény apja végezte s megható beszédet intézett a fiatal párhoz. Esküvő után estebéd volt a családtagok és jó ismerősök tiszteletére, melyen kedélyes felköszöntőkben éltették az uj párt és örömszülőket. Nőegyleti közgyűlés. A helybeli nőegy­let f. hó 23-án a városháza dísztermében köz­gyűlést tart. A Kölcsey-egyesület folyó hó 9-én tartotta második ismeretterjesztő előadását, a melyen Szentiványi Béla főgimn. tanár folytatta érde­kes és tanulságos fejtegetéseit a magyar dráma fejlődéséről. Első előadását Bessenyei működé­sének méltatásával fejezte be, ezen ismertette a magyar dráma s ezzel természetes kapcso­latban a magyar színészet tengödését Besse­nyeitől Kisfaludy Károlyig s következő elő­adásra, a melyet nov. 23-án este 6 órakor a városháza tanácstermében tart, Kisfaludy Ká­roly és Katona József méltatását ígérte. Az előadásról csak a dicséret hangján emlékezhe­tünk meg. Világos kópét adja a magyar dráma fejlődésének s nem volt száraz, ellenkezőleg, színes, érdekes, úgy, hogy teljesen lekötötte a hallgatóság figyelmét. De a közönséget még mindig nem dicsérhetjük. Jóval többen voltak ugyan, mint az első előadáson, de még mindig sokkal kevesebben, mint a Kölcsey-egyesület- nek ez a vállalkozása megérdemelné. Soltész Imre nagy alapítványa. A 300 éves jubileumát ünneplő ungvári kir. kath. főgimn. nagy alapítványhoz jutott. Soltész Imre kál- mándi plébános, c. kanonok, az intézetnek ez időszerinti életben levő egykori növendékeinek egyik legidősebbje (81 éves) ugyanis egykori alma matere iránti háláját úgy rójja le, hogy a jubileum alkalmából 5000 koronás alapít­ványt tesz, melynek kamataiból évenként az intézet egy szegénysorsu tanulója neveltessék. A helybeli szinügyi bizottság kedden délután ülést tartott, melyen Neményi színigaz­gatónak megengedte azt, hogy színi előadásait január 15-ike helyett már december 15-én ; kezdje meg, azonban a helyárak felemelése iránt előterjesztett kérés teljesítését megtagadta. f Maggi Gyula Röviddel ezelőtt Kempttal- ban (Svájc) végső nyugalomra helyezték Maggi Gyulát. Az elhunyt 66 éves kort ért el. Vele oly férfi tűnt el az életből, akiben rendkívüli tehetség és képzetség nyugalmat nem ismerő munkakedvvel és ritka tettérövei párosult, ü, : aki Svájcban eredetileg több gabonaörlö ma- I lomnak volt a tulajdonosa, 80-as évek elején avval a feladattal foglalkozott, hogyan lehetne gyorsan elkészíthető, teljes értékű es amellett olcsó élelmiszereket előállítani a nép számára. Hosszas kísérletek és nagy nehézségek leküz­dése után feltalálta ama ismert termékeket, melyek nevét minden világrészben elterjesztet­ték. Biztosítást és támogatást talált a „Svájci közhasznú társaság“ részéről, mely ugyanezen kérdéssel foglalkozott és amely tagjai közzé számította a tudománynak több elsőrangú kép- I viselőjét. Különösen az ismert orvos és gyár- felügyelő, Schuler-Mollis dr. volt az, aki ezen találmány nemzetgazdasági jelentőségét felis­merte. Kiváló jelleménél és rendkívüli szellemi képességeinél fogva Maggi Gyula csakhamar derék munkatársakat tatait, akiknek segítségé­vel a fiatal vállalatot a virágzás legnagyobb fokára juttatta. Már 1886 bau Maggi Gyula és Társa cég alatt Bregenzben gyárát alapított, melyet azóta ismételten meg kellett nagyob- bitani, hogy az Osztrák-magyar monarchia szükségletét fedezhesse. Ennek egyik lerakatta Budapesten van Maggi Gyula azonkívül több általánosan mintaszerűnek ismert mezőgazda­sági üzemet létesített a legnagyobb stílusban i és a további gyárakat és társaságokat alapított Singenben (Baden), Berlinben, Parisban, Milá­nóban. Régi munkatársai, akik ma a Ma&gi- vállalatok élén állanak az elhunyt müvét az ő szellemében tovább folytatják. Vaddisznó vadászat az utcán. Náci újabb baklövése. Perelik a várost. Kedden délelőtt zavaros kiabálások zavarták meg a Majténg-utca megszokott csendjét. — Üs­sék le ! Vaddisznó! Löjjék le ! — hangzott az emberek ajkáról, akik egy hatalmas vadkant üldöztek az utcán végig. Az Orosz Lajos füszer- kereskedö üzlete előtt, elébe állott a vadkannak egy napszámos ember és ásóval feléje sújtott, de a vadkan agyarával felhasitotla támadója lábát, majd letiporta az árokba, s csak a segélyére siető emberek lélekjelenlétének köszönhető, — akik revolverlövéssel és ásócsapásokkal a vadállatot agyonverték — hogy komolyabb veszedelem nem történt. A vadkan ugyanis valamelyik szilágy­sági erdőből vetődött a város határára s a genesi ut mellett lévő homokbányában dolgozó emberek észrevették és üldözni kezdték. A szorogatott állat üldözői elöl a városba menekült, ahol azután elérte végzete. A vaddisznót a vadászatban részt­vevők megnyuzták és húsán meg akartak test­vériesen osztozni. Eközben hire ment az esetnek a városban és a városi vadásztársulat egyik tagja — aki a városnál tisztviselő — kiment a helyszínére s anélkül, hogy erre a legcsekélyebb joga is lett volna, azon kijelentéssel, hogy ettől ugyan váshat a foguk a vad elejtöinek, lefog­lalta az elejtett vadat s azon állítással, hogy az a vadásztársulat tulajdona, a városi vágóhíd egyik kamrájában helyeztette el. Délben meg­jelent a városi rendörbiztos is a vadásztársulal két tagjával, de a hatósági közeg nem volt haj­landó az elkobzást teljesíteni s igy a vadászok — akiknek fájt a foguk a pecsenyére — alku­dozni kezdtek és 12 koronát ajánlottak fel a 87 kilós disznó húsáért, azok jogos tidajdono- sainak. Az emberek, névszerint: Buschmann István, Hevele András és Gedeon Jakab azon­ban ragaszkodtak jogos tulajdonukhoz. A vadász­társulat tagjai azonban mindenáron hozzá akar­tak jutni a ritka pecsenyéhez s igy Demidor Ignác rendőrkapitány törvényekben való járat­lanságát használták fel céljaik eléréséhez.'Panaszt adtak be ugyanis hozzá, amelyben előadva a történteket, kérték a vaddisznó húsának elkobzá­sát s részükre való kiadását. Minthogy pedig ez nem sikerült, reávették arra, hogy koboztassa el

Next

/
Oldalképek
Tartalom