Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-11-16 / 46. szám
2. oldal. KÖZÉRDEK november 16. 46-ik szám. 11 Saját érdekében mielőtt férfi vagy női divatcikket vásárol, tekintse meg Blau Károly midi vat nagy raktárát, hol olcsón vásárol férfikalapokat, ingeket, nyakkendőket, esöernyöket, zsebkendőket téli bőrkeztyüket harisnyákat, illatszereket stb. n tekintünk e kegyetlen időszak elé, mintha a tél első lehellete belénk fagyasztotta volna mindazt a lelkes hévet, tüzes aka ratot, mely más időkben hevitette keblünket. Künt hideg északi szél sivit a kémények felett s belül nem hevít, nem forral semmi, ami ellensúlyozhatná azt a lehangoltságot, mely az események tekintetekor erőt vesz kedélyünkön. Pedig talán nem is olyan szomorú a kép, mit a jövendő vetít sorsunk hófehér leplére s talán még megvirrad egyszer, amikor majd nem sírva vigad a magyar, hanem amikor majd még a szomorúsága is vigságba megy át. Vájjon ki tudja?... Az elkényszeredett lélek mindenkor örömest tekint a reménység mindenkor zöld lombkoronájára, melyről oly szívesen szedne érett gyümölcsöt a reménykedő lélek. Lakás kerestetik. Egy urinő keres 3 szoba esetleg 2 szobából álló tiszta és rendes lakást május 1-ére a Nagyhajduváros-utcában. Értekezni lehet a kiadóhivatalban. Polgármester ur! Igazán sajnáljuk, hogy Albanézi polgártársunk még nem készítette el a hozzá javítás céljából átadatott hosszuszáru csizmákat s így nem vihetjük ezúttal sétálni, jóllehet igen sok sétánk van még hátra a kormányzata alatt álló város — Ön által még nem ismert — utcarészein, ahonnan a polgárok százai ajakáról hangzik fel a panasz — a podesztai működés ellen. Addig azonban, míg elkészülnek a vízhatlan csizmák, csevegjünk kissé aktuális dolgokról: elsősorban a pénzügyigazgatóság immár befejezettnek tekinthető ügyéről. Aktákból beszélünk, vaskos csomagokból, a melyek a pénzügyminisztérium hatalmas épületében igen sok kézen forogtak meg addig, mig döntésre került a dolog, amely döntés kedvező lett ugyan Nagykároly városra nézve, de annak kieszközléséig hónapokon keresztül aggodalmas napokat élt át a város polgársága. Kezdjük attól az időtől, amikor a helybeli pénzügyigazgatóság főnöke panaszkodott a Polgármester urnák arról, hogy a pénzügyigazgatósági épület nem felel meg céljainak, hogy abban az épületbm veszélyeztetve van a hivatalnok egészsége. Polgármester ur megígérte, hogy megteszi a lépéseket a felmerült panaszok orvoslása iránt. Hetek, hónapok teltek el mély hallgatásban, mig végre egyik miniszteri kiküldött az áüam- épitészeti hivatal közbenjöttével lakhatatlannak jelentette ki a pénzügyigazgatóság elhelyezésére szolgáló épületet. Ekkor — de ekkor is csak többszöri sürgetésre — végre feliratot intézett a Miniszterhez, melyben kérte, hogy tudassák a várossal, milyen építkezéseket kívánnak a pénzügyigazgatóság elhelyezésére, anélkül azonban, hogy megnevezte volna azokat a módozatokat, amelyet a város a megoldást illetőleg a maga részéről felajánl. Másfél év alatt egyetlen egy esetben sem I tartotta érdemesnek felterjesztése elintézését megsürgetni, jóllehet a pénzügyigazgató részéről lépten nyomon figyelmeztetve lett ama, hogy Szatmár város-aknamunkát épit a pénzügy igazgatóságnak Szatmárra való áthelyezése érdekében. A vaskos aktacsomagok között egyetlen sürgető felirat sem található; az aktaczomag mellett egyetlen terv sincsen, amely a pénzügyigazgatóság kérdésének megoldására vonatkoznék! Szatmár város polgármestere ezalatt dolgozott és munkásságát siker kecsegtette. A pénzügyminiszter ugyanis leiratot intézett Csaba Adorján főispánhoz, amelyben információt kért Szatmár városnak hozzá intézett azon kérelmet illetőleg, amelyben — igen kedvező feltételek mellett — a pénzügyigazgatóságnak Szatmárra helyezését kéri. A leirat megérkezése után azonnal értesítették Önt annak tartalmáról, de Ön bölcsen hallgatott s ahelyett, hogy a képviselőtestületet informálta volna a dolgok állásáról, egy pár bizalmas emberrel tanácskozott a teendők felett. Ruhát fest és vegyileg tisztit Haufel Sámuel = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. villany- és gőzerőre berendezett intézetében most két kézzel fogott az újjászervezéshez. Reggeltől estig lovon ült, járta a határt, a hajnal az istállókban találta s lassan a gazdálkodás, mely orvosságnak volt szánva, kenyerévé lett. Megszerette, örömét lelte benne. A róna, a messze terjedő sok-sok fszáz hold, melyet sajátjának mondhatott, felébresztette benne a magyar ember ősi szunyadó föld szeretetét és rabul ejtette. S igy suhant tova feje felett négy, munkában töltött, nehéz év és és ő egészséges lett. Karjain feszült az izom. A levegő barnává cserzette halvány arcát s a szemében a kun legények szilaj lángja lobogott. Erős volt és biztos magában, többé nem csábította semmi a városba, tehát megakarta ebben a farsangban újra próbálni, hogy mi is volt mindaz, amiért valaha élt, halt. Most hogy hangzik a hangtompitott cigányzene a városi nagy karaván serailok éttermében, hogy megmámorosodik a báltermek izzó, parfümös levegőjében. S a vonat vitte rohanva Pest felé. S ő elmerengett és színezte a képet, melyre számított. A kasinóbál volt az nap este, azé a kasinójé, melynek minden estélyét ő rendezte volt. Látta maga előtt barátainak kellemesen meglepett arcát. Az asszonyok, a szép, kissé kacér, kissé romlott, de annál kívánatosabb asszonyok, kikkel órákon át járta az a vérforraló csárdást, szemrehányó szavait előre hallotta s a lányok, az ünnepelt bálkirálynők szomorú sóhaját vélte hallani, mely azt látszott mondani „Vágytál a magányra ? A magány úgy szép, ha ketten vannak hozzá. Miért nem szóltál, oly szívesen mentem volna veled, messze, innét a te fészkedbe". Igen így lesz minden. A cigány amint meglátja őt bele kezd majd kedvenc keringöjébe s ő meghajlik a szép Vezekényiné előtt s megindulnak ketten lágyan, simán tova suhanva a forgó tömegben, úgy mint régen. Fűzte a gondolatot, szinezte a képet. A farsang újra megtért királyának érezte magát, kit várva vár a farsangi, tarka sokadalom s hozsannával üdvözöl újra a trónján. A vonat ezalatt észrevétlen begörgült a keleti pályaudvarra. A szállodában gyorsan átöltözött s ment i le az étterembe vacsorázni. Ment egyenesen a régi asztalához, mely évekig volt az övé. Három idegen fiatal ember ült ott. Kissé kedvtelenül ült máshová. Megrendelte a vacsoráját és szemlét tartott. Idegen arcok, idegen emberek vették körül. Persze, persze az ismerősök fent vannak mind a bálon. igy vigasztalta magát. Lenyelte a vacsorát, a pezsgőt kissé fanyarnak találta és indult a bálba. Izgatott volt, mint a süldő leány az első tánc előtt. Izgatta előre az öröm melyeket másoknak okoz majd megjelenésével. S belépett a bálba. A cigány emelvénye alatt álló pár frakkos kérdőleg nézett rá. Ez volt minden I Az ösmeretlen párok keringtek tovább és senki sem sietett üdvözlésére, egy nő sem küldött feléje barátságos üdvözlést meleg tekintetet. A zaj, a szokatlan fény, a nagy tömeg ideges hullámzása közepette zavarban állt, mig végre felfedezte Vezekényinét egy pálma csoport alatt. Hozzá sietett s mielőtt az bármit is szólhatott volna felkérte táncra. A szép asz- szony felkacagott: — Nem, nem édes Danes! Köszönöm, a leányom első bálján jó báli mama akarok lenni s nem viszem el előtte a táncosokat. Hanem táncoljon vele. S ezzel már beis mutatta a mellette ülő, semmit sem mondó csitri. kis szőke leánynak. Danescsal fordult egyet a világ. Gépiesen vitte a leányt táncba. A régi bizalmas, meleg hangon próbált szólni majd hozzá, banalitásokat, melyekkel a keringő lágy zenéje mellett egykor táncosnőinél úgy Gazdák figyelmét felhívom du- 1» pCAVAIl raktáramra, a mely minőség tekintetésan felszerelt WvWwllvBCiCp ben felülmmlja a összes égetett cserepeket. Teljesen vízhatlan és idők folyamán mindig tartósabb lesz. Továbbá ajánlom beton- és hidcsövek, itatévályuk, cement folyamhomokkal dúsan felszerelt raktáramat az építtető közönség szives figyelmébe. Pontos, olcsó és jó kiszolgálás JENŐ ©,z éxrx^üxa-l3rfa-lT7“a-I első "betoxig^reur tulajcLonosa. Ha valódi orosz bagaria csizmát akar, azt Hermann Samu cipészmesternél lehet megrendelni.
