Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-11-16 / 46. szám
Nagykároly, 1912. november 16. 46-ik szám. V. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉKELLEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TTíEZŐöAZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Előfizetési árak: Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8’— kor. félévre 4.— kor Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gyoigy-tér 36. Telefon 95. Egyes szám ára 20 fillér. Itt van a tél. (—.) Itt-ott már szállingóznak a hó- pihék, a zúzmarától fehérük erdő s mező, hideg északi szél süvít a tarlóit mezőkön keresztül, hatalmas léptekkel közelit a tél. A természet rendje igy kívánja azt, forró nyár követi a napsugaras tavaszt. — A gyümölcsérlelö ősz után télapó tipeget. De ez esztendőben a sok nyomorúság közepette, mintha még a természet is a föld gyermeke ellen esküdött volna össze, elsikkadt tavaszunk, a nyár rövid volt s a szép őszi napok teljesen elmaradlak. Annál ridegebben, kérlelhetetlenül köszönt be a tél. A szegények, nyomorultak félelmetes ellensége. Máskor ilyenkor még a bágyadt napsugár aranyos fényét hinti szerteszét, ma ködös, borús, fagyos idő fagyasztja ereinkbe a vért. S mig távol keleten egymásnak tüzel a sok férfinép, mi itthon remegve lessük az újságok híreit, vájjon! ■ ahhoz a sok nyomorúsághoz, melyekkel ez az esztendő meglátogatott, nem járul még újabb veszedelem is?! Nem kell a mi fiainknak, véreinknek is a csatamezöre vonulni, megvédelmezendő érdekeinket? Hogy mit jelent egy téli hadjárat idegen mezőkön, kietlen tájakon: arra a historikusok megadhatják a választ. Csak forgassuk szorgalmasan az élet legnagyobb könyvét: a történelem lapjait s megtudjuk belőle, hogy minő rettenetes pusztítást követ az ember-vetésekben a hideg s rossz táplálkozás által elgyöngült szervezeteken egy téli hadjárat. S ez esztendőben nem köszöntjük oly I vidáman télapót, mint szoktuk az elmúlt években. Nem vidit fel a csilingelő szánka I ezüstös hangja s nem mulattat a kor- i csolyázók mulatsága, a téli sportok gvö- 1 nyöre is lelohad, ha elgondoljuk, mi várhat még mireánk, erre a szerencsétlen országra ez esztendőben. A szegények nyomorúsága már amúgy is elegendő. A tél szigorát amúgy is nehezen viselik el. Hiányos ruházat, még hiányosabb táplálkozás nem tud lépést tartani a hideg időjárással, melyet még fűtéssel sem ellensúlyozhatnak. A Vörös-kereszt egyesületek már eltávoztak, hogy idegen nemzetek sebesült nyomorékainak segélyére siessenek s most itt a legfőbb ideje, hogy a mi jótékony- sági egyesületeink a mi házi, itthon lévő nyomorultainknak siessenek segélyére s emeljék fel az elbukottakat, akik már eleve lemondottak arról, hogy sikeresen küzdhessenek egy előreláthatólag igen kemény s szigorú téli időszakkal. Ne ülésezzünk, ne tanácskozzunk, hanem elő az erszénynyel s akinek van még mit megfeleznie, az adja oda azt a kis részt annak, aki éhezik, fázik s nyomorg az ö fütetlen, rideg vackában s kihunyt reménynyel várja szebb idők tavaszát. Ködös, borús téli alkony szomorú árnyéka vetődik ide az asztalunkra. Mintha valamely borús sejtelem ülné meg kedélyünket, olyan szomorúan, lehangoltan . TÁRCZA. \7issza. Irta : Thuróczy Tibor. A gyorsvonat zakatolva, prüsszögve vitte a hóborilotta alföldön keresztül Danes Sándort Pest felé. Oly különösnek találta, hogy évek óta először ismét vonaton ül és hogy elhagyta a nagy tanyát, mely ott terpeszkedett a Kunság szélén. Négy éve annak, hogy látszólag minden különösebb ok nélkül elszánta magát erre az önkéntes számkivetésre és hazament parasztnak. Igen éppen négy éve! Egy farsangi délelőtt ébredéskor valami meghatározhatlan, furcsa érzés szállta meg. Kissé szédült a feje, ideges remegés járta át tagjait. Fázott, majd melege volt és a szive oly idegen- szerüen kopogott, hol halkan, hol sebesen, mint egy megromlott öreg - inga óra. Iparkodott nem törődni az egésszel, de mikor éjjel lefeküdt s ezen jelenségek újra jelentkeztek hatványozottabb mértékben halál sejtelemmel párosulva, komolyan megijedt, nem a haláltól, de állapotától. Másnap az orvos komolyan csóválta a fejét: — Bámulatos, hogy ily fiatal és erős testben igy tönkre mehessenek az idegek. Barátom itt csak egy mód van. Menjen, fusson még ma ebben az órában a fővárosból, ez a levegő nem magának való. Keljen hajnalban, dolgozzék, fárassza a testét, kímélje az idegeit. Ne olvasson, ne igyék. ne dohányozzon. Sok viz, sok levegő, zöldség, gyümölcs, ez minden amit ajánlok, de sürgősen. És Danes pakkolt sürgősen. Este már ott ül egyedül a dohos, szellőzetlen tanyai házban, hallgatta, mint csorog a piszkos esővíz a tetőről és mint vonitanak a tanyai komondorok. Tehát most igy fog élni. Kétségbe volt esve. Kaszinó, színház, versenyek, bálok, melyeken ő volt az első táncos, mind ez a gyönyör, mely éltette s melynek s melyben élt, az ezentúl már csak a múlté legyen?! Nem bírta elképzelni és mohón leste a postát, a lapokat, hogy lássa mi történik azóta a társaságban nélküle. Melancholi kus volt s folytonos kisértésben élt. A nagy világnak a lapok hasábjain egész hozzá hangzó vásári zaja, húzta, Vonzotta, de életösztöne, az egészség utáni vágya erősebb volt a csábításnál s megmaradt a tanyán. Dolgozott emberfeletti erővel. Volt mit. A gazdaság gazda nélkül züllőben volt s RÓTHADOLF posztó, gyapjúszövet és szabó kellé- --------- kék gyári raktára ■■■■■■— Na gykároly, Cservenyák-ház. Egy tanuló felvétetik. Van szerencsém a n. é, közönség szives tudomására adni, hogy Nagykárolyban, a Cservenyák-házban, Varga Imre ur szomszédságában üzletet nyitottam. Raktáron tartok a mai kor igényeinek megfelelően ‘ a legújabb divatu_angol és hazai gyártmányú szöveteket és az összes hozzátartozó kellékeket. = Nagy választék Kosztüm-kelmékben.