Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

Érmellék, 1912-11-02 / 44. szám

4. évfolyam. Melléklet a „Közérdek éhez. 44. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1912. november 2. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szára Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 filler. Érmihályfalva. Kérelem előfizetőinkhez! Újólag arra kérjük mélyen tisztelt előfize­tőinket, hogy a múlt és folyó évi előfizetési dij hátralékaikat mielőbb kiegyenlíteni szíveskedje­nek. A nyomasztó pénzviszonyokra való tekin­tettel mi is abba a helyzetbe jutottunk, hogy minden segédeszközt kimerítve, előfizetőink tá­mogatása nélkül kénytelenek leszünk lapunk terjedelmét korlátozni, sőt ha ezek dacára; sem kapjuk meg jól kiérdemelt munka dijainkat, a megjelenésben akadályozva lennénk és lapunkat négy oldalon fogjuk_ megjelentetni. A „Közérdek—Érmeitek" becsülettel szolgálta a közönséget, tehát joggal elvárhatjuk azt, hogy a közönség is támogassa az önzetlen vidéki sajtót. Nekünk nincs állami szubvenciónk. Mi be­csülettel szolgáljuk a közt és a közönség ér­dekeit !!! Kiváló tisztelettel A kiadóhivatal. Beszélő fejfák. (S.) Az emberi kegyelet meglátogatta teg­nap, halottak napján, az elköltözöttek csen­des birodalmát, a temetőt. Kigyultak az apró mécsesek a kedvesek sírján, virágözön borította be a drága poro­kat befedő hantokat, a kegyelet érzése a borongós visszaemlékezés kapcsán hő imák alakjában szállott az ég felé. Nincs ember, kinek ne volna valakije: szülő, gyermek, testvér, rokon, barát, kit e napon legalább emlékei által fel ne keresne s alig van te­remtett lény, akiben ne rezdülne meg egy érzés: a kegyeletnek hódolatteljes vissza­emlékezése e napon. A társadalomnak, az államnak, egy nem­zetnek is vannak olyan emlékei, eszméi és történetei, melyek rövidebb vagy hosszabb idő óta kikerültek az élet forgatagából. Ki- szakitottan elraktározva, pihentetésre szánva, sokszor elfeledve ott nyugosznak a múlt nagy temetőjében. Ezek az emlékek bár | cimfelirással ellátva nincsenek, cyprus vagy emlékkő nem jelzi helyüket, a történelem tanításai által könnyen felismerhetők. Életre is kelnek s beszélnek ezen a napon : a ha­lottak napján. Beszélő fejfák! Igen, beszélő fejfák a magyar nemzet emlékei is. És amint a kegyelet és a visszaemléke­zés vezette érzéssel végigjárjuk a történelmi múlt csendes temetőjét, mécsvirág nélkül, virágözön híján is felismérhetőkké lesznek az elhantolt, eltemetett emlékek. Sorba vo­nulnak lelki szemeink előtt mindezek, ré­szint figyelmeztetve, részint emlékeztetve mindazokra, melyeket egy évezredes nemzet eltemetett és ezzel együtt elfelejtett is. Tények, alkotások, vágyak, elvek és re­ménységek feliratát viselik e fejfák. Nevek, eszmék, gondolatok kellenének, hogy rávésve t legyenek a sirkantok fölött kiemelkedő fej- ! fákra, hogy általuk emlékezzünk, gondol- I kozzunk és okuljunk. Mily nagy, hatalmas volt egykor a ma­gyar 1 Nemcsak három tenger mosta határát, hanem egy világ ismerte el erejét, hatalmát. „Régi dicsőség“ fejfája borongós érzéseket vált ki belőlünk. A magyar nemzet államalkotó és államot fentartó erkölcsi ereje, tekintélye mint for­rasztotta egybe e hazában élő összes nem­zetiségeket ! „Egységes magyar nemzeti ál­lam“ fejfája mered elénk, árnyéka beborítja a mi lelkünket is. Egyenlőség nagy eszméje kapcsolta egybe egykor a nemzetet és most a politikai meg­győződés, a társadalmi osztályfelfogás, a születési előjogoknak törvénybiztositotta kü­lönbözősége szerte tagolja az élő szerves or­ganizmust. Szabadság zászlaját lobogtatta fenn egy­kor a magyar, a függetlenség kivívásáért öntözte honfivér a völgyeket, sikokat s most, helyettük a „megalkuvás“ feliratot viseli az a fejfa, amely a nagykiterjedésii hantot jelöli. És a nagy sirhantok közül egész sora a kisebb, nagyobb domboknak. Egyik besüp­pedt, alig felismerhető, cserje, bozót, giz-gaz lepte be már, a másik uj hantolás, a har­madik csak félig kész; van olyan, amelynek csak helyét jelölték ki. Mennyi vágy, sejtelem, remény; mennyi elv, eszmény nyert itt örök nyugvóhelyet és mennyi az, melynek előre el van készitve nyugvóhelye, sírba tétele. Beszélő fejfák! Egy nemzet fájdalmas múltja, keserű csalódása, eltemetett boldog­sága, ti, ti vagytok itt körülöttünk az éjsza­kában. S mintha szellemlelkek kelnének fel a sirhantok mélyéből: egy király, egy had­vezér, egy államférfi, egy szellemóriás, egy világbajnok, kik annak idején egy-egy eszme letéteményesei, hirdetői és harcosai voltatok, a ti _ hangotok csendül fel az éjszakában. És amit mondtok, az buzdit, bátorít. Erőt ad az elernyedt erekbe, megizmositja kar­jainkat, képessé tesz a küzdelemre. — Hit, remény, bizalom szállja meg lelkünket és könnyes szemünk megnyugvással pihen meg az éj sötétjéből kicsillanó temetőbejárat fel­íráson : „Feltámadunk 1“ Igen, feltámadunk ! Megbízatás. D. Radu Demeter gör. kath. püspök a vasadi gör. kath. esperesség ve­zetésével Marosán Demeter gör. kath. lel­készt bizta meg. Esküvő. Varga János városi Írnok f. hó 5-én vezeti oltárhoz Marossy Imre utbiztos kedves és bájos leányát Margitkát. Sok bol­dogságot kívánunk a szivből kötendő frigyhez. Előléptetés. A Máv igazgatósága Makutz Gyula ellenőr, állomásfőnököt, fő ellenőrré léptette elő. Az előléptetés széles körben keltett általános örömet, mert, Makutz Gyulát nem csak a szorosan vett Érmihály­falva és vidékének közönsége, de négy vár­megye társadalma mint kedves jó barátot és előzékeny tisztviselőt ismeri. Magunk részéről a midőn üdvözöljük a ritka kitünte­tésben részesített főtisziet, örömünknek adunk kifejezést a jól megérdemelt előlépte­tés felett, mert ezzel dokumentálva látjuk az igazi érdem elismerését, arról a helyről is, ahol Makutz Gyulát, mint kötelességtudó és minta szorgalmú tisztviselőt ismerik. Kilakoltatott selyemtenyésztési felügyelő. Ér­mihályfalva képviselőtestülete elhatározta, hogy a községi járványkórház egyik szobá­ját a selyemtenyésztés felügyeletével megbí­zott Kovács Sándor részére lakásul, illetve a selyemgubótenyésztés céljaira átadja. Ezen határozatot a törvényhatóság megsemmisítette. A képviselőtestület újabb határozatot hozott, melyben a lakosság jól felfogott érdekében, aki a selyemgubótenyésztéssel jelentékeny keresetforráshoz jut, nem vette tudomásul a törvényhatóság elutasító végzését és meg­erősítette régi határozatát. A határozat ellen Beck Izidor felebbezéssel ólt és a törvény- hatóság a járásorvos . véleménye alapján most ezen utóbbi határozatát is megsemmi­sítette ; a helyiségben a selyemgubótenyész- tését eltiltotta és utasította az elöljáróságot, hogy a helyiséget a községi fertőtlenítő őr­nek adja át. A sérelmes határozat, amely veszélyezteti az érmihályfalvai selyemgubó- tenyésztést, általános felháborodást keltett és a képviselőtestület tagjai el vannak ha­tározva hogy ellene panasszal élnek a köz- igazgatási bírósághoz. Utcai mizériák. Lapunk múlt heti számá­ban rövid vázlatban ismertettük Érmihály­falva utcáin uralkodó botrányos állapotokat. Szóvá tettük a vandalismussal egyenlő ut- széli fák kitördelését is. P. Kovács Sándor főbíró megvizsgálta a panaszt és miután meggyőződött annak alaposságáról, rendbír­ság terhe alatt utasította a városi rendőr­biztost úgy a fák kitördelésének megaka­dályozása iránti intézkedések megtételére, valamint annak kinyomozására, hogy hova lettek a járdából felszedett terméskövek ? ? ? Társasvacsora. Érmihályfalva, minden szép üdvös és nemesért lelkesedő közönsége is részt akar venni Makutz Gyula állomásfőnök­nek, főellenőrró való előléptetése felett érzett általános örömben. Ennek kifejezést adandó jóbarátai, a vasúti vendéglő éttermében ma este 8 órakor társas vacsorát rendeznek tisz­teletére. Egy teríték ára 4 korona. A társas­vacsorára eddig 46-an jelezték részvételüket. Sok a káposzta. Ember emlékezet óta nem volt annyi káposzta az Érmelléken, miut az idén. A hetivásárokon több a káposzta, mint a vevő. aminek következtében váltig panaszkodnak a termelők, hogy nincs ára. Keresztül döfött ló. Mielőtt a hold fet- tünne a láthatáron, vaksötétség honol az ut­cákon. A Kisujvároson hajtott szekerével Kapor Mihály, hol mellesleg legyen mondva, olyan homok van télen és nyáron, hogy a szekér néha tengelyig süpped. A kanyaru­latnál nem vette észre, hogy szembe jön véle egy szekér s igy Kapor neki ment és a kocsiruddal — a szó szoros értelemben — keresztül döfte Orosz János egyik lovát. Őszi és téli újdonságok női felöltőkben, divat bundákban, plüsch- és szörme-kabátok, leány- és —■— —• — ——- ^— — —-------o —----- gyermek-felöltők boák, muffok, costümök, pongyolák, szinházi és esti kö­pe nyek divatszinekben; csipke, selyem és divatblousok, divatos kötött kabátoknak dús választéka a legolcsóbb, szabott árak mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom