Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1912-10-12 / 41. szám
4. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 41. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1912. október 12. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak Székelyhid : LACKOVICH LÁSZLÓ. Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. A falu bajai. Irta: Rubinek Gyula, az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület szociális bizottsága részéről a falu érdekében megindítandó akció előmunkálatai folynak s a vidékről beérkező tájékoztató adatok rendkívül érdekés képet tárnak elénk az egyes községek gazdasági elhaladásáról; legnagyobb részük azonban oly gazdasági és társadalmi bajokra mutat reá, amelyek a köz érdekében a legsürgősebb orvoslást kívánják. Az ország legkülönbözőbb részeiből beír- kező anyaghalmazból különösen három jelenség az, amely minden egyes jelentésen stereotipszerüleg végig vonul: az alkoholizmus terjedése, a közegészségügyi viszonyok siralmas állapota és mint legveszedelmesebb jelenség, a mezőgazdasági foglalkozástól való idegenkedés. Az a gazdasági fellendülés, amelyet országszerte előidézett a legutóbbi évek áremelkedése. sajnos, ez az alkoholizmus erős térfoglalását idézte fel. Községi vezetők, jegyzők, plébánosok, tanítók, mind arról panaszkodnak, hogy a legsürgősebb feladat a falu megmentése érdekében az alkoholizmus terjedésének gátat venni, aminek leghathatósabb eszköze a korcsmának vasár és ünnepnapon való bezárása, illetve az italmérésnek e napokon való betiltása. Csodálatos, hogy e téren még sem történt semmi, bár ez a kérdés, illetve ez a kívánság az ország hangulatát tükrözi vissza, mert nincs társadalmi testület és érdekkör, a melyik ennek szükségességétől át ne volna hatva s ezen nézetének a kormány előtt kifejezést ne adott volna. Az állam tehát ezen kívánság teljesítésének megtagadásával egy országos akarat teljesítése elől zárkózik el. Épen ezért szükséges, hogy a társadalom s első sorban a gazda társadalom vegye fel a küzdelmet az alkoholizmussal. Sajnos ugyanis, hogy az ország egyes vidékein különösen a nyugati felvidéken általános szokás még ma is, hogy a munkás munkabérén kívül pálinkája randóságot köt ki. E tekintetben kellene a gazdaközönségnek, egyes községek gazdáinak egyöntetű megállapodásra jutni, hogy a munkabér kapcsolatában semmiféle italjárandóságot nem nyújtanak. A vasárnapi korcs- mázáson pedig oly társadalmi körök és népházak alakításával kellene segíteni, amelyek módját nyújtják a tisztességes, egészséges és olcsó szórakozásnak. Az alkoholizmussal karöltve közegészség- ügyünk ellen is igen sok panasz hallatszik a vidékről az orvoshiány miatt. A fiatal orvosgeneráció is mind városba torlódik, ezenkívül a községi és járási körorvosi állások bizony silányan is vannak díjazva. Ezen a bajon az orvosok díjazásának megjavításával és a körzetek kisebbítésével lehetne segíteni, mert 6—15 községet egy körorvos ellátni képtelen. Legaggasztóbb jelenség azonban, hogy a mezőgazdasági munkás és a kisgazda ma már nemcsak az Alföldről, hanem a kultúrában előrehaladottabb vidékekről is ott hagyja a falut és vonul a városba, valami gyártelepre, vagy vasúthoz munkásnak, jóllehet, hogy a kisgazda jövedelmét a magas mezőgazdasági terményárak tetemesen fokozták. Ennek a bajnak a megszüntetésére a kormánynak és a gazdatársadalomnak válvetve kell közreműködni. A faluval és népével intenzivebben kell foglalkozni, a falusi népnek gazdasági nevelésére nagy súlyt kell helyezni, hogy a mezőgazdasági foglalkozást az ifjúsággal meg- kedveltessük, már az iskolában is, hogy amikor az iskola porát leverve az életbe kerül, kedvvel és tudással fogjon őseink örökének műveléséhez. Messze vagyunk ugyan még attól, hogy mint az angol társadalom, azzal a problémával foglalkozzunk, mikép lehetne az ipari munkás tömegekkel a mezőgazdálkodást megkedvelteim, mert hisz egyelőre még ipari munkástömegekkel nem rendelkezünk, mindenesetre azonban fontos, hogyha a bajt, a kisgazdaosztály városba özönlését nálunk is észleljük, igyekezzünk azt csirájában elfojtani, mielőtt a városi proletáriátus veszedelmesen megnövesztetnék a vidék és a köz kárára. A faluval, a falu mizériáival érdemes tehát országos szempontból is foglalkozni s azokat helyi jelentőségükből kiemelni, mert az ország jó, vagy rossz sorsa a falu jólétén, egészséges, és nemzeti irányú fejlődésén fordul meg. Ép ezért az 0. M. G. E. szociális bizottsága egy nagy és szép feladet elé állította a magyar gazdatársadalmat, amely feladat betöltésének megkönnyítésére indította meg a falu érdekében országos akcióját. Mulat a cigánybáró! Pezsgős vacsora a Nemzetiben. Megvert éjjeli őrök. Lapunkban már nem egyszer megírtuk, hogy Érmihályfalva közbiztonságának legnagyobb veszélyeztetői a cigányok, akik évekkel ezelőtt a városba letelepedve, telket szereztek, házakat építettek s igy most mint adófizető polgárok, el sem toloncolhatók a város területéről. A férfiak lókötósből, lopásból és hasonló bűncselekményből élnek, feleségeik, mint notórius zsebtolvajok ismeretesek hat vármegyében. A járás összes községei nem adnak annyi gondot a csendőrségnek, mint az érmihály- falvai cigányfertály s a csendőrség, ha lopás vagy hasonló cselekményt kutat, legelső sorban is itt keresi a bűnöst. Rendkiyül ravasz nép, összetartó, úgy hogy csak igen ritkán érheti őket utói az igazságszolgáltatás büntető keze. A banda élén Tóth Pál, a bőrkabátos cigánybáró áll, aki vásárokon űzi furfangos mesterségét, azzal, hogy elállitja a beteg lovakban a kehet s azokat egészségeseknek adja el. Pár nap múlva azután, amidőn napfényre jön a turpisság és keresik Tóth Pált, az érmihályfalvai földbirtokost, uradalmi intézőt vagy gazdatisztet, kiderül, hogy rutul becsapták őket. Tóth Pál, a ravasz cigány, az megvau ugyan, de a pénz, amit a lovakért adtak, az már biztos helyen van s a házkutatás rendesen eredménytelenül végződik. Ez a Tóth Pál, akit mi sem árul el, hogy cigány volna, rendkívül szereti a mulatságot, a pezsgőt és a szép leányokat. Egy-egy sikerült lóvásár örömére nagy murit, csap, ilyenkor csak úgy röpködnek a tízesek s ha jókedve kerekedik, lovait beviszi a kávéházba, a billiárd-asztalról zabbal eteti meg s vederből pezsgőt itat velük. Ilyenkor keres a vendéglős, no meg a cigány, aki ha eltalálja a nótáját, 50 koronást ragaszt a homlokára. \ Kedden délután valószínűleg jó üzletet kötött a cigánybáró, mert Mohácsi Guszti kebelbarátjával a „Nemzeti szálloda“ helyiségében üritgette a poharat. Először kocsisbor került az asztalra, később deleváre, majd mikor Bálint is előkerült, ölszámra hordták fel a pezsgőt, amely mellett szórta az ötösöket olvasatlanul a Bálint markába, Tóth Pál, a cigánybáró. Este kilenc órakor vége lett a mulatság-' nak, amikor is felkerekedtek és dalolva, lármázva, utcahosszat kurjongatva hazafelé indult a két cigány. Útközben szemet szúrt nekik az, hogy Dobó Sándor éjjeli őr a lámpákat oltogatja s éktelen káromkodások mellett szidni kezdték a kötelességét teljesítő embert, majd mikor az csendre intette őket, nekiestek és agyba-főbe verték. A másik éjjeli őr, Csuka Zsigmond figyelmes lett társa kétségbeesett kiáltására, de látván azt, hogy nem segíthet rajta s csak magát is veszélynek teszi ki, a csendőrségre szaladt, ahonnan erős járőr ment ki a garázda cigányok megfékezésére. A csendőrök láttára a cigányok a verekedést abban hagyták, majd midőn kérdőre vonták őket a botrányos magaviseletükórt, tagadták azt is, hogy az éjjeli őrt látták volna, jóllehet az összevert ember mellettük állott. A cigánybárót és társát bekísérték a csendőrségre, ahol oly éktelen lármát csaptak, hogy az egész utca összegyűlt a kiabálásra. A csendőrök csitították, de Tóth Pál ordítozott, szidta a csendőröket s csak nagy- nehezen lehetett annyira venni, hogy kihallgassák, mely után szabadon bocsátották őket. Dr. Fráter Gáspár községi főorvos megvizsgálta a sérült Dobót s rajta ütéstől származó zuzódásokon kivül 5—6 nap alatt gyógyuló sérüléseket constatált. A csendőrök Tóth Pál és társa ellen, megtették a bíróságnál a feljelentést s most azon fáradoznak, hogy megállapítsák- azt, hogy honnan szerezte a pénzt a pezsgős vaKováén Cíynla én Tnn uoidiv at termei 1IEBRECE1, Fo-tér 55. Hungária kávéház ifeelSeik és Am ill fi AYieá CTk /Sr női felöltőkben, divat bundákban, plüseh- és szörme-kabátok, leányUJ UiwIlSwg VA. gyermek-felöltők boák, muffok, costümök, pongyolák, színházi és esti köpenyek divatszinekben ; csipke, selyem és divatblousok, divatos kötött kabátoknak dús választéka a legolcsóbb, szabott árak mellett.
