Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-07 / 36. szám
Nagykároly, 1912. szept. 7. 36-ik szám. V. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉF5MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉSTHEZŐQAZDASAö ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Grót Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3‘50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4,— kor Egyes szám ára 20 fillér. A magyar sovinizmus. Nagykároly, 1912 szept. 3. fS.) Azt hirdetik felőle, akik nem ismerik, hogy égetni való boszorkány. Mérget kever azoknak az ételébe, akik a testvériség tálából enni szeretnének. Nincsen egy porcikája, melyben szeretet lakoznék, de a gyűlölet tüzével áraszt el mindenkit, aki másnak mint magyarnak vallja magát. Átkozott boszorkány a magyar sovinizmus, rettenetes a formájára, még gonoszabb a lelkére, romlás, kárhozat, kétségbeesés támad a nyomában. Úgy gondolják és úgy mondják, hogy ez a magyar sovinizmus akadályozza Magyar- ország polgárainak békés harmóniáját. Ez dobja közibük a viszály almáját, ennek akadnak véres áldozatai, ez fogja megölni a magyar nemzetet. Német, román, szerb, tót és horvát újságok hasábjairól egy rettenetes szörny ijesztő arcával vigyorog felénk a magyar Me- duzafő, melytől holtra válik, aki véletlen reá tekint, a magyar sovinizmus. Valóban ideje volna, hogy azok, akik e szörnyetegtől rettegnek, kapjanak valahol végre egy elszánt Perseust, aki az irtózatos Meduzaföt ártalmatlanná tegye. Igen ha akadna! ... De mi nagyon is tudjuk, mivel jól ismerjük, hogy a magyar sovinizmus nem boszorkány, amelyet el kell pusztitani, hanem igé- zetes tündérleány, akit boldog örökkévalóság illet. Ott született ezer évvel ezelőtt a csaták tüzében, a honfoglaló hősök hadai közt, tisztán, ragyogón, egy fönséges hivatás dicsfényével a homloka körül. Azután nőtt é.-> fejlőik táplálkozva a szent királyok mélységes hitével, bölcs és vitéz fejedelmek hóditó hatalmával. Gyászban és veröfényben, nagyságban és hanyatlásban, mindenkor, mindenütt ott volt a magyar sovinizmus. A balsors kegyetlen csapásai során ez a tündérlány csepegtette a remény balzsamát a nemzet vérző szivébe, ez adott erőt, lelkesedést, kitartást és honszerelmet válságok és viszályok idején, hogy még lesújtva és letiporva, s a népek soraiból már-már kitörölve is — éljen a haza! A magyar sovinizmus a legtisztább lion- szeretet, a magyar állam éltető lelke. Ha még ennyire sem volnánk soviniszták, hazánk se volna már régen. Ez a mi napunk, amely melegít s amelynek a fénye bevilágítja a jövő utait. Társtalan, rokontalan, ellenséges indulatok hullámaitól ostromolt kicsiny szigetünk hogy fejlődnék, hogy virágoznék sovinizmus hiján! De milyen óriási a különbség a magyar sovinizmus és a többi európai nem- zfrtek, vagy akár a hazai nemzetiségek sovinizmusa között! Gondoljunk csak az ősi birtokaikról kisajátított pózeni lengyelekre, az Írekre, a romániai csángókra, hol a világon van még a nemzetiségeknek olyan teljes kulUj! mr ANGOL NŐIRUHA-VARRODA. -WJ Tisztelettel értesítem a nagyérdemű helybeli és vidéki hölgyközönséget, hogy nyT-u«oáíbsaz“'aSu ang-ol nőiruha-varrodát nyitottam, ahol a legújabb divat szerint ruhák szabását és varrását mérsékelt dijjazás mellett elvállalom. A külföld valamint az ország nagyobb városaiban szerzett több évi tapasztalataim feljogositnak annak kijelentésére, hogy képes OPlirpp MIUÁI V vagyok a hölgyközönség legmesszebb menő igényei teljes ki- olmLrin IViliir\LT elégitésére. Kegyes pártfogást kérve vagyok kiváló tisztelettel angol nöiszabó. üj! TÁRCZA. A diák életből. I. A reváns. Irta : H. Kovács Zoltán. Utánnyomás tilos. Felvidéki városban történnek a következő tragicomikus események: Borús őszi estén a vadjogászok, mondjuk enyhébben a prepák, (tanítójelöltek) bárom kilós kenyerüket, — aminek diák neve brugó — átvéve a főbrugó osztó öreg, mindenféle bájjal megkenegetett diáktól, hazafelé ballagtak a fehérre meszelt, szegényes butor- zatu kamarának elnevezett szobáikba. A „Vaxmánium“-ba nyolc prepa vonult be vigan, fütyörészve, pedig csak zsizsikes, sovány lencse lötyögött becses, szép reményű bendőeskéjökbe. Hogy a nyájas olvasó „Vaxmánium“ elnevezése alatt, ne valami divatból kiment ócska almáriumot értsen, megsúgom önöknek, hogy „Vaxmánium" nem más, mint Vaxmann Izsák — becsületes disznókupec — prebáknak bérbe adott lakása. A' vadjogászok egyike meggyujtotta az utcasarokról ellopott lámpát, rátette a füstös lámpaüveget s lön világosság; a brugó- kat ládákba helyezték el, leheveredtek ágyaikra. Egyetlen diványuk a zálogházba pihent. Pucski Tóni a képző legapróbb prepács- kaja, de nem a leggyengébb, mert az ötven kilós vassulyzótkét kezével kibírta nyomni, nagy diadallal, hangosan jelezte lakótársainak, a kamarásoknak: — Ide nézzetek az istiglineit neki! Öreg bátyátok lekvárt vett, holnap reggel ezt fogom bekosztérozni, brugóval; — szólt a kis vörös hajú, zömök diák s kenyerét a lekvárral eggyütt betette a ládájába; bezárta, kulcsát nadrágzsebébe dugta. — Te pocak, hátba nem fogsz belőle enni ? — monda beccelődő Pukcsinak, ágyról fekvőhelyzetében Szokcsó Pali, a középtermetű, fekete bajuszkáju, adoniszi arcú, másod éves prepagyerek, akinek különben „lucsecs* volt a gúnyneve, mert egyszer fogadásból, még polgárista korában, egy öreg kancát megszopott. — Halgass lucsecs, tán már megint lótejet szophatnál ? vágott vissza Púk esi. •ISKOLARUHÁKBAN LE6NA<íyOBB VÁLASZTÉK* SZOLID *► SZABOTT ÁRAK t Szántó Mór és Társánál 3 ► $zatmár. (A sziuházzal izembe.) ^ ^*1 SZOLID Kés- SZA BOTTÁRAK
