Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-11 / 19. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK május 11, 19-ik szám Tisztviselő urak részére ismert jó minőségben készült angol scheviott öltöny K 40 divat kamgárn „ ______K 38 ra gián sport divatfelöltö K 36 a legszebb szabással, ízléses kivitelben. KENDÉNÉL DEBRECZEN PIAC-UTCA 55. SZÁM ALATT. (Hungária mellett.) kellemetlent, mondhatnánk rosszat zengenek egy sokkal ridegebb s szárazabb tudomány szorgalmas művelői: a statisztikusok. Ok rideg számadataikkal kimutatják, bogy május hónapja a halál hónapja, az önkéntesen halálba menők hava, mert ebben a hónapban történnek a legtöbb öngyilkosságok, ilyenkor arat busásan a halál. Vájjon a statisztikusok soha nem tévedő megfigyeléseiben minő szerepet játszik a rügyfakasztó, virágérlelő május hónap? Miért szánják el magukat többen az önkéntes halálra ebben a hónapban, mint más hónapokban ? Ez a kérdés merül fel önkénytelen lelki szemeink előtt s erre keressük a választ, ha ugyan megtaláljuk reá. Bizonyos, hogy nap-nap után olvashatunk s hallhatunk öngyilkossági esetekről, melyeknek sokszor még magyarázatát sem találják s csak fejcsóválva vesszük tudomásul a szomorú tényt, hogy egy ifjú, még sok hasznot hajtható lélek ment az önkéntes halálba, noha semmi nagyobb ok nem késztette erre a lépésre. A tavaszi levegő zondus, illatos párákkal telitett 'zsibbasztó hatású ereje, talán különösebb gondolatokat ébreszt, az amúgy is szentimentálizmus felé hajló emberekben ? Talán a gyöngébb kedélylyel megáldottak, vagy mervertek, jobban érezzik azt a fájdalmat, keservet, mit a kiszámithatatlan vétet len reájuk mért? A szerelmesek jobban I szeretnek ? Az elhagyatottak jobban érezik i elhagyatottságukat ? Az érző ember hamar megtalálja ezekre a kérdésekre a feleletet. Aki valaha szeretett, akit valami nagy bánat ért, akit magára hagytak azok, akiknek jelenlétéhez úgy hozzá szokott, mint hal a vizvirág a harmat- csepphez, méh a virághoz, az visszatud emlékezni arra is, hogy bizony május havában minden érzelmek, e fájdalmak hatványozott mértékben érezhetők s ilyenkor minden külső behatásokkal nagyobb erőt vesz az amúgy is elkeseredett emberen, mint más hónapokban. Talán az éledő természetből s levegőben keringő termékeny párázatok, talán az előttünk még mindig ismeretlen s ilyenkér működő erők hatása az, de kétségtelen, hogy ilyenkor érzékenységünk sokkal fokozottabb és sokkalta hamarább határozzuk el magunkat még az ilyen végzetes lépésekre is, mint a minő az önkéntes hálál, az öngyilkosság. S éppen ezért ebben a hónapban mindenkinek, akinek van félteni való élet gondozása, felügyelete alatt, hatványozott mértékben kell ügyelni azokra. Meg kell erőltetni figyelő képességét s kutatni, vizsgálni az oltalma alatt állók lelkivilágát, vájjon nem vesz észre azon valami abnormálisát, szokatlant, mely az ügyelet megkettőztetését kivánja. Fiatal véreink, pezsgő ereiben ilyenkor gyorsabban lüktet az éltet adó nedű, Könnyebben követ el olyan megondatlan- ságot, mely soha többé meg nem javítható. ! Vigyázzunk tehát reájuk a halál hónapjában, mert a statisztikusok szomorú adataiból az is kiviláglik, hogy nemcsak a halál hónapja május, hanem'az is, hogy az önkéntes halálba menők legnagyobb százalékát a fiatal, még ki nem forrottak közül toborozza a könyörtelen' kaszás. FRISS FŐZELÉK. Van szerencsém a n. é. vásárló közönség szives tudomásara juttatni, hogy Kölcsey-utca 1. szám alatti fűszer- és csemegekereskedésemben ■ez alábbi friss főzelékek állandóan jutányos i nron kaphatók: Szóló spárga Ugorka (salátának) Betek (hónapos) Karalábé Borsó Burgonya (rózsa) Mindennap friss áru. Vidéki megrendelések azonnal elintéztetnek. Szives pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel Sclinell Imre. TJj sörnagyraktár! ifj. Matolcsy ••• Sándor nagy sörraktára. F. évi április hó 1-én megnyílt :: :: Nagykárolyban, a gencsi-utcán :: :: Azután folytatta útját a szomszédba levő szálloda felé. Az ember eleinte csodálkozva nézett a főhadnagy után, arca a dühtől eltorzult és érthetetlen szavakat mormogott maga elé. A pénzdarabot zsebre vágta, azután pedig felcsapta kopott, zsiros kalapját fejére s csöndes léptekkel követte a főhadnagyot, majd a fényesen kivilágított szálloda előcsarnokában valamelyik oszlop árnyékában észrevétlenül meghúzódott. Óra órára múlt, fent vigan csendült a dalt, pompásan mulattak a vendégek, már éjfél is régen elmúlott, mikor a szálloda kapuja kitárult. A sarkantyúk csörögtek, a kardok csörömpölve verődtek a járdához. Nagy csoport tiszt lépett ki a kapun az utcára. Némelyikük bérkocsi után fütyült és a városon kívül levő kaszárnyába hajtatott. Körülbelül heten a legközelebbi kávéház felé tartottak. A szálló oszlopától egy alak válik el, mely vele összeforróttnak látszott. Nesztelen léptekkel osont a vigan csevegő tisztek után. Épen a kávéházba akartak belépni, midőn egy bizalmas felkiáltás megfordulásra kész- tété őket. — Szervusz Gyuri! Az elhanyagolt külsejű ember mondta e szavakat és szembe állt Györgygyel. A tisztek csodálkozva néztek rá és György is mélyen az arcába tekintett. Kifejezése és egy könnyed kézmozdulat jelezte, hogy nem ösmeri a megszólitót. Ez azonban folytatta : I — No, néz csak jól meg Gyuri. En vagyok a Ladinger Józsi, a te öreg barátod. Mikor még a Vörös alma vendéglősének a fia voltál. Nos igen, a Józsi, hisz tudod, hogy az ezüst órát Zwillingertől a Királyutcában mi ketten közösen loptuk el. A tisztek egyike galléron ragadta a fickót és félre lódította az útból. A nyomorult a kávéház ajtaja elé esett, elzárva a bejáratot. Azután feltápászkodott és torka szakadtából kiáltozni kezdett: — Igen, igen! Együtt lopott velem és hozzá még be is csapott. Magának többet tartott meg belőle, négy forintot tartott meg, nekem csak kettőt adott belőle. De bezárni csak engem zártak be egyedül, ő a kadét- iskolába került, engem meg bezártak. Kihivó állásba vágta magát Györgygyel szemben, azután pedig az arcába ordítozta : — Mond hát. Gyuri, hogy nem igaz, mond az arcomba, ha mered! A tisztek most figyelmesek lettek a jelenetre, György sápadtan, de meg nem rendítve, állott előttük. — Üsd már le azt a fickót Gyuri! — mondotta egy hadnagy. — De ha te kővé váltál a canaille piszkosságától, majd elbánok én vele helyetted. Es a hadnagy keze gyorsan kapott a kard markolata után, de György megragadta ; a karját. — Hagyd Bogdánovics, ne nyúlj hozzá! — Ah, hát magad akarod eltiporni? — Nem — felelte György — én sem ütöm le. — Megörültél, Gyuri ? Ha csak csavargó is a kutya, üss a szájára. György halotthalványan felegyenesedett és azután dermesztő hangon mondta: — Hadd őt Lucián, igazat mondott! A következő pillanatban egyedül állott. Azután kocsiba ült és haza hajtatott. Az ezredes másnap ezt a levelet kapta: Ezredes ur ! Letagadhatnom ezt a tettet, amit csupán egy csavargó bizonyíthat, de nem teszem. A megtévelyedett király-utcai fiú lophatott egy órát, de a katona nem ha- zudhatik és ismeri kötelességét. Azután már csak egyetlen levelet irt: Kedves Vera! Nem feledkeztem meg a piros rózsáidról. ígéretemet im beváltom. A többit majd megtudod Kökényesdi ezredestől. Kéresd őt magadhoz és a kezéből vedd majd át a gyónásomat. Gyuri. A levelet a fehér rózsabokrétához kötötte, azután a tükör elé állt. Baljával ajkához szorította a rózsákat, jobbjával pedig egy golyót röpitott agyába. Es kiömlő vére a fehér rózsákat pirosra festette. hanem forduljon ^ huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természetim, :: gyönyörű kivitelű képet kap!
