Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-30 / 13. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK március 30. 13-ik szám. Ne dobja ki pénzét házaló ügynököknek hanem forduljon Huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természetim, :: gyönyörű kivitelű képet kap! :: ragyogó magasságban áll az utókor előtt. A magyar nép, a magyar nemzet szemében egyre nagyobbra nő, mindjobban emelkedik glóriás alakja; ott él minden igaz hazafi szivében és emlékezetében ; ott él kitörölhetetlenül szelleme közöttünk; ott él az a csodás szellem, mely istenit alkotott, mely telteivel a halhatatlanságot szerezte meg magának és nemzetének. Az évforduló alkalmából a kegyeletes magyarság elzarándokolt a nemzet nagy fiának sírjához, elhozván legigazibb, legfájdalmasabb könnyeit, miket sírja felett elhullatott, elzokogta legőszintébb bánatát, hogy nincs már többé, aki izén. Az egész ország, az egész világ, hol csak magyar él, kegyelettel adózott Kossuth apánk emlékezetének, méltóan emlékezett meg a drága halott szomorú évfordulójáról. Feltűnik csodás, misztikus alakja és magunk előtt, látjuk fáradhatatlan munkálkodását, lelkes ténykedéseit az edes haza érdekében. Kidomborodnak magasztos eszméi, nemes törekvései és fenkölt cselekedetei és úgy érezzük, mintha ismét közöttünk látnók s mondaná: „Leborulok a nemzet nagysága előtt!“ Csodás érzés tart fogva bennünket s mi imára kulcsolt kézzel leboruluuk az ő halhatatlan nagysága, hatalma és szellem ■ előtt és áldjuk haló poraiban. Legyen áldott dicső emlékezete! Magyar gyártmány! • Magyar gyártmány! • Kobrák cipők, • Urak részére, • Nők részére, Gyermekek részére a világhírű * legjobbnak ösmert KOBRÁKcipők ajánlhatók. Kizáráiagos raktár Debrecenben Hermann Jenőnél Piac-utca 42. szám, • Olcsó szabott árak, Pörösködö Magyarország. 424,631 bünügy, — 432,990 sommásügy -- 360,058 végrehajtás. Jurista-nép volnánk s ha semmihez sem értünk, de a joghoz aztán istenigazában értünk. Emiatt pörösködik annyit a magyar. . Ez volt a régi okoskodás. Ma már aztán tudjuk, hogy nagy szegénységünk, gazdasági életünk fejlődésének eddigi lassúsága, tőke- szegénységünk miatt kell annyit pörlekedni s a sok pör miatt aztán — tapasztalatból — megtanuljuk a magunk bőrén a jogot. Annyi bizonyos, hogy Magyarország 385 járásbírósága, 67 törvényszéke, lt királyi táblája alig győzi a sok munkát, restanciák vannak, lassan, nyikorogva döcög Justitia szekere. Mikor a magyar pörlekedés statisztikájából adunk néhány érdekes szemelvényt, nem a táblabii ók jogászkodó, fifikus magyar vonását akarjuk kidomborítani. Mi a számok elszomorító nagyságában mást látunk; az or- I szág szegénységét, a tőkeszótosztódottság I aránytalanságát. S ez a szempont bizonyára [ helyesebb, mint az, amely a pörlekedést a nemzet jogászi hajlamaival magyarázza. Egy kicsit nehéz az érvényesülés, egy kicsit bajos kenyérhez jutni, egy kicsit kevés a munka- alkalom, a megélhetés lehetősége, az alkoholizmus a kelleténél is erősebb, tehát 387,867 VäinOS ArOfl ^e^ru nagykereskedése Szatmár,kir. törvényszékkel szemben. Ajánlja: festék-, lakk-, kence-, kefe- és ecset-árukban dúsan felszerelt raktárát. ••••#••• Iparosoknak és ismóteladóknak nagy kedvezmény! Ezek hívás nélkül is befutottak. Sírtak és jajgattak. — Ne verjétek föl a gyermekemet, hanem szedjétek le a falakról az órákat. Gyönyörű antik műkincsek, évszázados emlékek voltak ezek. A grófné attól félt, hogy összetörik a kozákok. Az órákat aztán egymás mellé rakatta az ágyra s a térítővel betakarta. Már a kastély előtt hallatszott a kozák fegyverek csörgése. A cselédek kifutottak. A kis gróf felébredt és pityeregni kezdett. A grófné fölvette a bölcsőből, keblére szorította és csititgatta. Aztán fel és alá sétált vele a szobában és ringatta, csókolgatta. De a gyermek tovább sirt, mintha érezné a veszedelmet. A grófné egyedül maradt gyermekével. Mindenki elbújt a kastélyban. A szive ' hangosan vert, lialovány arcát lángpirosra festette az izgalom. A kis grófot gyöngéd szeretettel babusgatta és közben halkan, félig öntudatlanul csatadalt dúdolt neki: Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára. Cseng, dörg az ágyú, csattog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart Hirtelen fölpattant az ajtó. Egy vad kozák rohant be. Hegyes puskáját döfésre emelve közeledett. Az arca vörös volt, szájából vutki gőze áradt. A grófné döbbenve hátrált. A szive kongott, mint a vészharang. — Istenem, ha ez a vad kozák keresztül döfi gyermekemet. A gondolat borzasztó volt. Szinte a vére is megdermedt tőle, a fejében meg mintha tüzes karikákat gurítottak volna. levegőben, hogy azt hitte, hogy menten a falhoz vágja. A szemét lehunyta, nem akarta látni ezt a szörnyű pillanatot. A fájdalom úgy tépte a szivét, mintha vasprés csavarta volna. A világ minden kínszenvedése ott sirt a szemében. De nem hallotta azt a tompa koppanást, amely anyai lelkét megtébolyitotta volna. Fölemelte lecsukott szempilláját. Irtózattal nézett a kozákra, de a másik pillanatban már kivilágította lelkét az öröm. Úgy tiint föl A kis gróf elhallgatott. Parányi kezével hadonázni kezdett. A kozák körülnézett. Valamit kiáltott, de a grófné nem értette meg. Mozdulatlanul állott a szoba közepén. A félelem odaszögezte. A kozák most az asztalra dobta a puskáját. Nagyot csörrent az. A grófné szivén hideg futott végig. A kozák most egyenesen hozzárohant és kikapta kezéből a gyermeket. A grófné félőrülten meredt rá. Sikoltani akart, de a hang torkába fagyott. A kozák oly erővel ragadta ki kezéből a csecsemőt s úgy meglóbálta a előtte a kozák, mint egy szörnyeteg, akiről hirtelen lehull a rémítő álarc és egy deli lovag áll a helyén. A kozák gyöngéden az asztalra fektette a gyermeket és megáldotta. Nagy, csontos kezével keresztet vetett a homlokára, szelíden megsimogatta, majd magára is keresztet vetett. Aztán fölemelte, visszaadta a grófnénak és zsebébe nyúlt. Előkotorászta az erszényét és hat kopeket olvasott le az asztalra. E pillanatban a pontosan járó órák egy-
