Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-03-30 / 13. szám

14. évfolyam. Melléklet a „Közérdek éhez. 13. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1912. március 30. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : KALMÁR JENŐ. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Érmellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Gazdák figyelmét felhívjuk a »Duna“ bizto­sítótársaság rendkívül előnyös jógbiztositási feltételeire, 'amely társaság kiváló előzékeny­sége mellett, különösen kártételek lelkiismere­tes mégállapitását általános megelégedésre eszközli. Képviselet : Grünfeld Béla, Érmihály­falva. A márciusi ünnepek tanúsága. Az a nemzedék, mely múlt héten már­cius 15-ét ünnepelte, méltó volt elődeihez, mely a márciusi szabad eszméket kiküzdte. Hatvannégy esztendő távlatán nem látszik az esernyő-forradalom kisebb jelentőségűnek, sőt ahogy a nép jogok fegyvereivel egyre erő­teljesebben, bátrabban, a nemzet és az egyete­mes emberiség javára nagyobb sikerrel élünk, — látjuk csak tisztán, milyen nagykincset szereztek meg elődeink március 15-ével. Szi­lágyi Dezső Napóleonnak történelmi nagysá­gát abban összegezte, hogy e vasakaratu had­vezér győzelemtől megittasult katonái egész Európán végighordozták a szabadságeszmó- ket; ha ez az egyetlen igazán nagy történeti hivatása volt a korzikai hősnek, vagy ahogy a legitimitás behódolói mondják: a korzikai kalandornak, — mily nagy történelmi hiva­tást teljesítettek a márciusi ifjak, akik közül egyről, a dadogó Sükeiről megmaradt ez a szállóige: Nem az okos emberekre van most szükség, de a bátrakra. Esernyővel csinálták, de remekbe csinálták. Dicsősége a márciusi eszméknek, hogy vérnélkiil vívták; glóriája, hogy az ősi alkotmányért a harcmezőn 53,000 magyar halt meg utána. Mi azt a szabadsá­got, melyet napjainkban leszólunk, — drá­gán fizettük meg. De nem adták olcsón e becses emberi javat sehol. Mi mást kívánhatunk ennek az édes, szent hazának, ha nem azt, hogy a nemzet válsá­gos napjaiban adjon az Isten a nemzet egyete­mének szilárd akaratot, megállni a nemzeti jogok mellett. Mennyire illett ez évben is márciusnak szabad tavaszi fuvalmához, hogy a Lajtán túlról újra kísértvén a nemzet jo­gaitól való megtántorodás szirénhangja, — a nemzet hü maradt múltjához, tradícióihoz. Minden jel azt mutatja, hogy azt a nem­zeti lendületet, mely az előtt 04 évvel meg­szállta a magyart, ma is hőn kell ápolnunk és a múltnak minden tradícióval melenget­nünk kell. A hatvannegyedik évi márciusi eszméknek kitartó munkával nekünk kell tar­talmat adnunk. Az a Magyarország, melyet „Mit kíván a magyar nemzet“ cimü kiáltvány­ban ezelőtt 64 évvel megalapoztak, ma sincs megépítve, ennek a generációnak az 1848-as eszmék teljes diadalára, belső, tartalmas meg­valósítására kell törekednie. S mily okos mily szép, mily nagy nevelő hatású a március 15-ki ünnep, amelyen az eszmék kultuszának szolgálnak s ezzel ráháritják a következő ge­nerációra a nemzetfejlesztés munkáját. Műkedvelők Érmihályfalván. Jóllehet, hogy nem adhatunk más címet jelen referádánknak, mert hisz — egy-két egyén kivételével — majdnem valamennyi szereplő ezúttal lépett először „a sokat jelentő“ deszkákra, mindazonáltal mindjárt az elején constatálnunk kell, hogy az előadás magasan a műkedvelői nívón felül sikerült. — A ki­bocsátott jelentést egyébként itt adjuk. — Az Érmihályfalvai Ifjúság folyó évi március 24-én, a felépítendő polgári iskola alap javára a „Nemzeti szálloda“ nagytermében műked­velői előadással egybekötött zártkörű tánc- mulatságot rendez. — Színre kerül az „Iglói diákok“ Farkas Imrétől. Áttérve a méltatásra nagyon kellemesen érvényesült Marossy Margit,csengő szopránja és nyugodt biztos játéka Éviké szerepében. — Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Ma­rossy kisasszony csak fellépésére nézve bájos és fiatal, mint műkedvelő ő már az „öregebb- jóhez“ tartozik; akiről nem először beszélünk e helyütt. — Ha az a sok fiú partnere más alkalommal is fog tudni „okosan beszólni a mamával“ úgy reméljük, hogy még lesz hozzá szerencsénk. A kezdeményezés, adminisztrálás, szinházi rendezés és oktatás nehéz munkája Zih Rezső nevéhez fűződik. — O az ifjúság örökbarátja ! — Hogy mennyi fáradságot, utánjárást, hig­gadtságot, hozzáértést igényel 15—20 majd­nem teljesen páratlan egyént még csak hoz­závetőleges sikerrel is, hát még az elért kitűnő eredménynyel kiképezni, azt csak alaposan hozzáértő szinészember ítélhetné meg tárgyi­lagosaidban. — Ezúttal Petki Palit játszotta a már szokott igyekezettel. Kitűnő énekesnek bizonyult az egyébként „újonc“ Weisz Sándor, aki Holéczy István szerepében előadott énekeivel általános tet­szést és többszöri megismételtetést aratott. Kacagtató alakítást adott Vajda Rudolf mint Odrobína János. — Sikerült maszkja „orr- és korpótlékja“, továbbá temparamen- tumus játéka, mintegy predesztinálták e tő- rölmetszett tót szerepre. Egyik-másik ének­számát a közönség megujráztatta. Jól játszottak még Vargha József aki Szidor Ákos mindenképpen háladatlan sze­repét oldotta meg ügyesen, mig a csongrádi polgármestert Katz Jenő jellemezte helyes felfogással. Ügyesen igyekezett még kis szerepét ki­használni Kalmár Jenő mint pedellus. Kellemes ensemblet nyújtott a tanári con- ferencia. — Különösen érdekesnek találtuk Radó Ernőt nyugodt hangsúlyozásával és hamisíthatatlan Barkóczy ellenes (?) prof- fessori külsejével. A többi szereplőkön is meglátszott, hogy szerepeiket komoly studium előzte meg. Áz activ szereplők után illőnek tartjuk a „műszaki“ személyzetről is egy-két megjegy­zést tenni. Külön dicséretet érdemelnek a cigányok. — Ezek a derék legények ugyanis több alkalommal észrevették, hogy Odrobina és Zinák a színpad szélére jövet akaratlanul bár a kezeikre „pályáznak.“ Kapkodták is őket oly ügyességgel, hogy az öreg Bosko megirigyelhette volna, ha tör­ténetesen ő is kap meghívót, vagy ha vélet­lenül még él. Ugyancsak elismerésre tarthat számot Demjén József is, a súgó, aki a nem neki szánt, de sajnos őt ért szikvizfröccsöt hősies odaadással tűrte, türelmesen várva „zártkörű“ helyzetében, vájjon nem-e érkezik be hozzá az ellenkező oldalról ugyanoly sugárban a bor is. Passiv jellegű köszönet illeti még ama két ismeretlent, akik a kulisszák mögött ácso- rogván, a színpad alá estek és esés közben a hátsó színfalat maguk felé rángatták. Elvégre ugyanoly fáradsággal könnyen rázudithattak volna az ugyanakkor conferen- ciázó tanári kar fejére is. Ismét visszatérve a komolyabb hangnemre, őszinte köszönet és elismerés illeti meg nagy- kászoni ;dr. Andrási Ernő, Benedek Zoltán, Draveczky László, Kocsár Árpád és Grosz Béla urakat, a mulatság védnökeit, mint akik az ifjúság propagandáját tőlük telhetőleg párt­fogolni igyekeztek. — Az előadást, melyen részt vett Érmihályfalva szine, java, (néme­lyek szerint a szine nem egészen, de a java mindenesetre), tánc követte, amely csak a hajnali órákban ért véget. (—da.) Kifosztott gazdálkodó. Csaló a vidéken. Eltűnt pénzestárca. A vasúton utazó furfangos csalók egyiké­nek lett áldozata Bencze János szalárdi gaz­dálkodó, akinek 1230 koronája bánta meg azt, hogy felült egy csaló beszédének és vendég- szerető lakását osztotta meg azzal, aki felhasz­nálva hiszékenységét, megfosztotta minden pénzétől. A csütörtöki érmihályfalvai vásárra jöttek Bencze János és Szabó József szalárdi lako­sok lóvásárlás végett. A vasúton megismerkedtek egy jóképű ide­gen emberrel, aki midőn utazások célját kö­zölték vele, rendkívüli örömmel tudatta, hogy ő is odautazik és püspökladányi birtoka részére sertéseket akar vásárolni. Mire Érmihályfalvára érkeztek, már mint bizalmas barátok beszélgettek és Benceék, aki­nek az idegen rendkívül megtetszett, meghív­ták, hogy jöjjön velük szállásukra, jó ismerő­sük Pálfy Miklós nyugalmazott tanitó házához, ők majd felkérik a háziakat, hogy részére is adjanak éjjeli szállást. Az ismeretlen köszönettel fogadta a meg­hívást és jól bevacsorálva, nyugalomra tértek. Benczének és az ismeretlennek egy szobában vetettek ágyat s Bencze az ut fáradalmaitól kimerülve csakhamar állomba merült. Az idegen csak ezt várta és Bencze nya­kán levő zacskót, amelyben 1230 korona volt, fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástala- nul a legjutányosabb árak mellett, PEBRECEi» Telefonszám 701. Gyár és főüzlet; Arany János-utca 10. szám. Telefonszám 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom