Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1912-03-30 / 13. szám
14. évfolyam. Melléklet a „Közérdek éhez. 13. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1912. március 30. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Érmihályfalva : KALMÁR JENŐ. Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Érmellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Gazdák figyelmét felhívjuk a »Duna“ biztosítótársaság rendkívül előnyös jógbiztositási feltételeire, 'amely társaság kiváló előzékenysége mellett, különösen kártételek lelkiismeretes mégállapitását általános megelégedésre eszközli. Képviselet : Grünfeld Béla, Érmihályfalva. A márciusi ünnepek tanúsága. Az a nemzedék, mely múlt héten március 15-ét ünnepelte, méltó volt elődeihez, mely a márciusi szabad eszméket kiküzdte. Hatvannégy esztendő távlatán nem látszik az esernyő-forradalom kisebb jelentőségűnek, sőt ahogy a nép jogok fegyvereivel egyre erőteljesebben, bátrabban, a nemzet és az egyetemes emberiség javára nagyobb sikerrel élünk, — látjuk csak tisztán, milyen nagykincset szereztek meg elődeink március 15-ével. Szilágyi Dezső Napóleonnak történelmi nagyságát abban összegezte, hogy e vasakaratu hadvezér győzelemtől megittasult katonái egész Európán végighordozták a szabadságeszmó- ket; ha ez az egyetlen igazán nagy történeti hivatása volt a korzikai hősnek, vagy ahogy a legitimitás behódolói mondják: a korzikai kalandornak, — mily nagy történelmi hivatást teljesítettek a márciusi ifjak, akik közül egyről, a dadogó Sükeiről megmaradt ez a szállóige: Nem az okos emberekre van most szükség, de a bátrakra. Esernyővel csinálták, de remekbe csinálták. Dicsősége a márciusi eszméknek, hogy vérnélkiil vívták; glóriája, hogy az ősi alkotmányért a harcmezőn 53,000 magyar halt meg utána. Mi azt a szabadságot, melyet napjainkban leszólunk, — drágán fizettük meg. De nem adták olcsón e becses emberi javat sehol. Mi mást kívánhatunk ennek az édes, szent hazának, ha nem azt, hogy a nemzet válságos napjaiban adjon az Isten a nemzet egyetemének szilárd akaratot, megállni a nemzeti jogok mellett. Mennyire illett ez évben is márciusnak szabad tavaszi fuvalmához, hogy a Lajtán túlról újra kísértvén a nemzet jogaitól való megtántorodás szirénhangja, — a nemzet hü maradt múltjához, tradícióihoz. Minden jel azt mutatja, hogy azt a nemzeti lendületet, mely az előtt 04 évvel megszállta a magyart, ma is hőn kell ápolnunk és a múltnak minden tradícióval melengetnünk kell. A hatvannegyedik évi márciusi eszméknek kitartó munkával nekünk kell tartalmat adnunk. Az a Magyarország, melyet „Mit kíván a magyar nemzet“ cimü kiáltványban ezelőtt 64 évvel megalapoztak, ma sincs megépítve, ennek a generációnak az 1848-as eszmék teljes diadalára, belső, tartalmas megvalósítására kell törekednie. S mily okos mily szép, mily nagy nevelő hatású a március 15-ki ünnep, amelyen az eszmék kultuszának szolgálnak s ezzel ráháritják a következő generációra a nemzetfejlesztés munkáját. Műkedvelők Érmihályfalván. Jóllehet, hogy nem adhatunk más címet jelen referádánknak, mert hisz — egy-két egyén kivételével — majdnem valamennyi szereplő ezúttal lépett először „a sokat jelentő“ deszkákra, mindazonáltal mindjárt az elején constatálnunk kell, hogy az előadás magasan a műkedvelői nívón felül sikerült. — A kibocsátott jelentést egyébként itt adjuk. — Az Érmihályfalvai Ifjúság folyó évi március 24-én, a felépítendő polgári iskola alap javára a „Nemzeti szálloda“ nagytermében műkedvelői előadással egybekötött zártkörű tánc- mulatságot rendez. — Színre kerül az „Iglói diákok“ Farkas Imrétől. Áttérve a méltatásra nagyon kellemesen érvényesült Marossy Margit,csengő szopránja és nyugodt biztos játéka Éviké szerepében. — Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Marossy kisasszony csak fellépésére nézve bájos és fiatal, mint műkedvelő ő már az „öregebb- jóhez“ tartozik; akiről nem először beszélünk e helyütt. — Ha az a sok fiú partnere más alkalommal is fog tudni „okosan beszólni a mamával“ úgy reméljük, hogy még lesz hozzá szerencsénk. A kezdeményezés, adminisztrálás, szinházi rendezés és oktatás nehéz munkája Zih Rezső nevéhez fűződik. — O az ifjúság örökbarátja ! — Hogy mennyi fáradságot, utánjárást, higgadtságot, hozzáértést igényel 15—20 majdnem teljesen páratlan egyént még csak hozzávetőleges sikerrel is, hát még az elért kitűnő eredménynyel kiképezni, azt csak alaposan hozzáértő szinészember ítélhetné meg tárgyilagosaidban. — Ezúttal Petki Palit játszotta a már szokott igyekezettel. Kitűnő énekesnek bizonyult az egyébként „újonc“ Weisz Sándor, aki Holéczy István szerepében előadott énekeivel általános tetszést és többszöri megismételtetést aratott. Kacagtató alakítást adott Vajda Rudolf mint Odrobína János. — Sikerült maszkja „orr- és korpótlékja“, továbbá temparamen- tumus játéka, mintegy predesztinálták e tő- rölmetszett tót szerepre. Egyik-másik énekszámát a közönség megujráztatta. Jól játszottak még Vargha József aki Szidor Ákos mindenképpen háladatlan szerepét oldotta meg ügyesen, mig a csongrádi polgármestert Katz Jenő jellemezte helyes felfogással. Ügyesen igyekezett még kis szerepét kihasználni Kalmár Jenő mint pedellus. Kellemes ensemblet nyújtott a tanári con- ferencia. — Különösen érdekesnek találtuk Radó Ernőt nyugodt hangsúlyozásával és hamisíthatatlan Barkóczy ellenes (?) prof- fessori külsejével. A többi szereplőkön is meglátszott, hogy szerepeiket komoly studium előzte meg. Áz activ szereplők után illőnek tartjuk a „műszaki“ személyzetről is egy-két megjegyzést tenni. Külön dicséretet érdemelnek a cigányok. — Ezek a derék legények ugyanis több alkalommal észrevették, hogy Odrobina és Zinák a színpad szélére jövet akaratlanul bár a kezeikre „pályáznak.“ Kapkodták is őket oly ügyességgel, hogy az öreg Bosko megirigyelhette volna, ha történetesen ő is kap meghívót, vagy ha véletlenül még él. Ugyancsak elismerésre tarthat számot Demjén József is, a súgó, aki a nem neki szánt, de sajnos őt ért szikvizfröccsöt hősies odaadással tűrte, türelmesen várva „zártkörű“ helyzetében, vájjon nem-e érkezik be hozzá az ellenkező oldalról ugyanoly sugárban a bor is. Passiv jellegű köszönet illeti még ama két ismeretlent, akik a kulisszák mögött ácso- rogván, a színpad alá estek és esés közben a hátsó színfalat maguk felé rángatták. Elvégre ugyanoly fáradsággal könnyen rázudithattak volna az ugyanakkor conferen- ciázó tanári kar fejére is. Ismét visszatérve a komolyabb hangnemre, őszinte köszönet és elismerés illeti meg nagy- kászoni ;dr. Andrási Ernő, Benedek Zoltán, Draveczky László, Kocsár Árpád és Grosz Béla urakat, a mulatság védnökeit, mint akik az ifjúság propagandáját tőlük telhetőleg pártfogolni igyekeztek. — Az előadást, melyen részt vett Érmihályfalva szine, java, (némelyek szerint a szine nem egészen, de a java mindenesetre), tánc követte, amely csak a hajnali órákban ért véget. (—da.) Kifosztott gazdálkodó. Csaló a vidéken. Eltűnt pénzestárca. A vasúton utazó furfangos csalók egyikének lett áldozata Bencze János szalárdi gazdálkodó, akinek 1230 koronája bánta meg azt, hogy felült egy csaló beszédének és vendég- szerető lakását osztotta meg azzal, aki felhasználva hiszékenységét, megfosztotta minden pénzétől. A csütörtöki érmihályfalvai vásárra jöttek Bencze János és Szabó József szalárdi lakosok lóvásárlás végett. A vasúton megismerkedtek egy jóképű idegen emberrel, aki midőn utazások célját közölték vele, rendkívüli örömmel tudatta, hogy ő is odautazik és püspökladányi birtoka részére sertéseket akar vásárolni. Mire Érmihályfalvára érkeztek, már mint bizalmas barátok beszélgettek és Benceék, akinek az idegen rendkívül megtetszett, meghívták, hogy jöjjön velük szállásukra, jó ismerősük Pálfy Miklós nyugalmazott tanitó házához, ők majd felkérik a háziakat, hogy részére is adjanak éjjeli szállást. Az ismeretlen köszönettel fogadta a meghívást és jól bevacsorálva, nyugalomra tértek. Benczének és az ismeretlennek egy szobában vetettek ágyat s Bencze az ut fáradalmaitól kimerülve csakhamar állomba merült. Az idegen csak ezt várta és Bencze nyakán levő zacskót, amelyben 1230 korona volt, fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástala- nul a legjutányosabb árak mellett, PEBRECEi» Telefonszám 701. Gyár és főüzlet; Arany János-utca 10. szám. Telefonszám 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek.
