Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1911-08-05 / Rendkivüli kiadás

v\

Rendkívüli kiadás. Nagykároly, 1911. augusztus 5.

Ingyen példány.

JO

OZERDEK

■ j;

1' 11 Vi iß ".>■?&

................ 1 "

A l

ovagiasság

vagy

terror a sajtószabadság ellen.

Lapunk folyó évi 30-ik számában, De- midor Ignác rendőrkapitány fegyelmi ügyében, dr. Merts László főmunkatársunk tollából egy erős cikk látott napvilágot. A cikk tartalmát feleslegesnek tartjuk újólag ismertetni. Megvagyunk győződve arról, hogy aki azt olvasta, teljesen igazat adott munkatársunknak abban, a midőn jóllehet éles kritikát gyakorolt a rendőrkapitány hivatali működése felett, viszont elitélőleg nyilatkozott azon taktikázás felett is, a melyet egyes helybeli lapok gyakoroltak, hogy t. i. dicshimnuszokat zengtek Demidor hivatali működése felett és a cikkeket a közönség köréből irányitottaknak jelezvén, különféle kezdőbetűkkel látták el.

A cikkben hozzávetőlegesen meg lett írva az is, hogy ugyanazok a férfiak, a kik a nemzeti ellenállás idejében, leg- elkeseredettebb ellenségei voltak a rendőrkapitánynak, ma pártfogóként állanak mellette, holott épen ők voltak azok, a kik ezen időben gúnyos melléknévvel ruházták fel és fejét követelték sajtóban, városi közgyűléseken egyaránt. A kik nem ismerik indító okát annak az elkeseredett küzdelemnek, a melyet mi folytattunk Demidor ellen, — a mely jóformán örökségül maradt reánk azokról, akik most pártfogójaként mutatkoznak — szükségesnek véljük emlékükbe hozni 1906. évi március 16. és 17-ik napjait.

Ezeken a napokon történt ugyanis, hogy a „Magyar Király“ kávéházban „Kossuth Lajost, Széchényit és Deákot“

fenhangon szidalmazó dr. Brebán Aurél darabont vármegyei főjegyzőt, minthogy nemzeti nagyjainkra tett becsmérlő kijelentéseit visszavonni nem akarta, tett- leg insultálták, dr. Merts László, Kirilla Adolf és lapunk felelős szerkesztője.

Másnap délelőtt az insultálást követő napon Nagy László darabont királyi biztos és Majos Károly az alispán] címet bitorló bécsi lakáj, magukhoz hivatták Demidor Ignácot és elrendelték, hogy az „izgatók, hatósági közeget tettleg insul- tálók, a lázitók“ ellen a legszigorúbb vizsgálatot ejtse meg s bízva Demidor törvényismereteinek hiányában, a szatmári kir. ügyészségnél kieszközölték, hogy egy sürgönyben rendelje el a három egyén leartóztatását és az ügyészség fogházába való kisérését. Demidor sző- szerint vette a parancsot Egyiket családi körből, másikat temetésről, a harmadikat kedélyes társaságból vitték el elfogatási parancs kiadásával a rendőrségre, ahol letartóztatottnak jelentve ki, tudomására adták, hogy még az éjjel elszállítják őket Szatmárra, az ügyészség fogházába.

Ekkor egy szép, feledhetlen jelenet következett.

A rendőrségen mecrielpnt Tlr Vattát

férfia és első volt azok között a ki 80,000 koronát ajánlott fel készpénzben biztosíték gyanánt felelős szerkesztőnkért. Azután jölt Dr. N. Szabó Albert és Simkó Géza hasonló ajánlatokkal. Megjelent később Merts Imre tekintélyes földbirtokos és háztulajdonos és egész vagyonát ajánlotta fel biztosítékul fiáért. Id. Kirilla Adolf ezrekre menő vagyont lett volna hajlandó letenni fiáért, a melyre Demidor csak egy rövid választ adott „nem.“ Még azt sem

engedte meg — a felajánlott rendörfede- zet dacára — hogy felelős szerkesztőnk családjától elbúcsúzzék.

Este 11 órakor Nagy Gáspár rendőrbiztos és erős csendörfedezetlel kikisérték a három fiatal embert az állomásra és elvitték Szatmárra s a gyilkosok, tolvajok és rablók közé zárták őket.

Borzalmas* éjszaka volt 1 Egyiket egy életfogytiglan halálra Ítélt melé zárták, a ki egész éjjel imádkozott, a másiknak egy testvérgyilkos volt a szomszédja, a ki sírással és zokogással töltötte az éjszakát, felelős szerkesztőnket abba a cellába zárták, a hol Papp Béla az apagyilkos töltötte felakasztatása előtt utolsó óráit.

Eltelt a rémes éj is. Már reggel ott volt az ügyész által látamozott biztató sürgöny, a melyben Nagykárolyból kitartásra buzdítják a három embert s értesítik őket, hogy mindent megtettek megszabadításuk érdekében.

Hosszas volna itt leírni azokat a kihal- gatásokat, tárgyalásokat a melyen keresztül estek, a mig végre ütött a szabadulás órája s megnyílt a börtön ajtaja s megjelent az éltető tiszta levegőn hajukban csilogva öszszálakkal Demidor törvény nem ismerésének három áldozata.

Ekkor fogadást tettek, hogy a rémes éjszaka kínjaiért az ősz apa és anya, a hitves és ártatlan gyermekek könnyeiért és a tudatlanság miatt elszenvedett fog- vatartásért elégtételt szereznek maguknak.

És most vessünk fekete fátyolt az ezután történtekre.

A kormány képviselője által adott szó éppen a jelenlegi pártfogói indítványára elrendelt fegyelmi vizsgálat dacára, haja szála sem görbült meg Demidornak. Először azért, mert megvédték őt a darabontok, az akkori kormány képviselőjének minden igyekezete dacára; másodszor a fegyelmi vizsgálat azt derítette ki, hogy a letartóztatást egyfelől a törvények félremagyarázása folytán eszközölte, másfelől a darabontok befolyása alatt állván, nem volt szabad elhatározása birtokában.

Ezek az adatok a Demidor elleni fegyelmi vizsgálat irataiból lettek véve és ott bármikor feltalálhatok.

De térjünk vissza a tárgyhoz.

Miként említettük, az olvasó közönséget igen könnyen tévútra vezethető cikkek betűjelzésekkel lettek ellátva.

Egy a Szatmárvármegyében megjelent cikk P . . . .j&gyet viselt.

Erre vona,——’ag fömunkatársunk azt a megjegyzi'^9*1 hogy a P . . .-bői „pénzért“, t 'ehet kiolvasni.

I . . 1 , ■ O rtrrt l r.

pofonért, purgóért, pászkáért, parafáéq^öi-; puskáért, puliszkáért és Isten tudja ~~ milyen P. betűvel kezdődő dologért lett írva

Mert nézetünk az, amit valószínűleg az olvasóközönség is vall, ha valaki egy állítólag ártatlan ember védelmére kel s ezáltal szép és nemes hivatást akar teljesíteni, nincs oka a szégyenre, ha teljes nevét aláírja a cikknek, ahol a mentő okokat felsorolja.

Ez maga a száraz tény, amely a cikkben foglaltatott.

Most következik azután egy oly eljárás, amely méltán felháboríthat minden embert, akiben csak a legkisebb paránya is él a 48-as ifjak piros vére hullatásával kivívott sajtószabadság iránti tiszteletnek.

Lapunk fömunkatársát a cikkben foglalt állítólagos sértések miatt provokál- tatta dr. Vetzák Ede, a „Nagykároly Érmellék“ főszerkesztője és Gsáky Gusztáv, az „Északkeleti Újság“ szerkesztője.

Ennél a pontnál újból ki kell terjeszkednünk egy igen sajnálatos körülményre, amely talán fényt dérit arra is, hogy jóllehet a P . . . betűs cikk sem egyik, sem másik lapban, de a „Szatmárvármegyédben látott napvilágot, miért kellett dr. Vetzák Edének épen lapunk íő- munkatársát ezen ügyből kifolyólag provokálnia ?

Megmaradunk a tárgyilagosság határain belül s szigorúan a valódi tényállás leírására terjeszkedünk minden sértő szándék kizárásával s jóllehet, el lett dobva a keztyü, felvesszük s mi mindenkor ott leszünk a küzdő porondon s ha kel tollal, ha kell ököllel, bátran, férfiasán vívjuk meg a küzdelmet, de előre is kijelentjük, hogy részünkről a többször is hangoztatott uriszamárságnak tartott „lo- vagiaskodás“ esete ez alkalommal teljesen ki van zárva.

Nem azért mintha féltenők a bőrünket, a világért sem I Van már azon elég nyoma a lovagias mérkőzésnek. Egygyel több, már úgy sem számitana, de az „úri szamárságért“ ültünk már 1, 8, 12 napot s a mi most következne az 24 lenne s ez alatt az idő alatt kenyérkereső hiányában a család éhen halna, vagy az emberek könyörületességére lenne bízva.

Már pedig kegyelemkenyér, igen keserű volna a két ártatlan gyermeknek még magáért Demidorért is.

Ezt minden tisztességes ember beláthatja s ebben igazat ad nekem.

Ezeket előre bocsájtva reá térünk a tulajdonképeni ok megnevezésére s ennél a kérdésnél is mint minden más alkalommal nem szépitgetjük az ügyet, de elétárjuk olvasóink elé, a valóságot, any- nyival is inkább mert ez a lapszám nem az előfizetők terhére, de saját keservesen keresett filléreinken lát napvilágot.

A mikor a „Közérdek“ legelőször napvilágot látott ezelőtt négy évvel és zászlajára tűzte az ország függetlenségéért harcolni, azok sorában akik a lapnál támogatásunkra siettek, helyet foglalt mint főmunkatárs Dr. Vetzák Ede is.

Úgy társadalmilag mint hirdetésekkel is támogatta lapunkat s igen sokat kö-