Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-11-18 / 30. szám
november 18. 30-ik szám. ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Ezen nézetemet osztották a reí. egyház elén álló nagytudásu érmelléki lelkészek is s jóllehet közreműködésüket ígértek meg ebben a kérdésben, az vagy sikerre nem vezethetett, vagy pedig egyszerű, könnyen elfeledhető Ígéret maradt. A harc tehát folyt tovább s végeredményében csak az egyházra lett káros, mert ma ott állunk, hogy rövid idő alatt a hivők és a lelkész között egy oly áthidalhattam űr támadt, amelynek betöltésére a béke pálmaága kevés s a nép körében mind jobban észlelhető elégedetlenség, elkeseredésé fajul s a testvéri szeretet magasztos fogalmát, a rut gyűlölködés váltja fel. Ézutal figyelmen kivül hagyom ezt a kérdést. Erre még alkalmilag visszatérek, most egyedül az Ítélettel óhajtok foglalkozni, amely rendkívüli nagy konsternatiót keltett a hivők körében s amelyet én magam részéről a legnagyobb igazságtalan és méltánytalannak tartok. Személyesen ismerem az ítéletet kimondó férfiakat Megvagyok győződve arról, hogy annak meghozatalánál, ha közrejátszottak is olyan körülmények, amelyek befolyásolhatták egyes kérdések elbírálásánál, ők az előttük fekvő adatokból mondották ki Ítéletüket, szigorúan ragaszkodva a §§-okhoz s azok Írott szavaihoz. De megbocsátanak nekem, ha azt is határozottan állíthatom, hogy figyelmen kivül hagyták azt a magyar közmondást: „Nincsen szabály kivétel nélkül“ s mielőtt az Ítéletet kimondották volna, nem vizsgálták meg a saját lelkiismeretüket abból a tekintetből: „Váljon nem-e követtek el hasonló cselekedetet, amelyért nekik embertársaik felett könyörtelen Ítéletet kellett mondaniok ?! ? Mert engedjenek meg nekem igen tisztelt tanácsbirák, ha ezt a kérdést teszem fel hozzájuk : ha váljon nincs-e közöttük olyan, aki valaha elszólta vagy elkáromkodta volna magát, vagy nem követte volna el az Ítélet indokaiul kimondott szörnyű vétkek egyikét, vagy másikát ? ? Az emberi gyarlóság ezt teljesen kizárja, mert az, aki nincs négy fal közé zárva s a társadalomban mozog, önkénytelen is elkövethet még nagyobb vétket is. Az első vád, amely Gönczy János főgondnok megválasztása ellen emeltetett az, hogy az illető kettős szavazólapokat akart dobni az urnába és súlyos vádakkal illette a hitközség lelkészét, sőt olykor-olykor el-elká- romkodta magát. A vád azon része, amely a szavazólapra vonatkozik nevetésre méltó. Egyszerűen azért, mert először a szavazólapot megsemmisítették s igy nem befejezett tény, hanem csak kísérletről lehetne szó, de másfelől elfogadva vádlott azon kijelentését, hogy a zsebében levü szavazólapokból véletlenül vett ki két lapot s azt nyíltan adta át a választást vezető elnöknek, még a szándék sem volt meg s csak nagyitó üvegen keresztül lehetne találni egy porszemet ahhoz, hogy ebből va laki ellen tőkét kovácsolni lehessen. A vád másik része már kissé kényesebb kérdés. A vádirat tanúsága szerint ugyanis Gönczy János állítólag azt mondotta volna Szabó Zoltán lelkészről : „Ne hallgassanak reá, mert az mikor a katedrában van, akkor sem mond igazat, akkor is hazudik“. Gönczy ezt nem is tagadta, csak azzal helyesbítette, hogy nem a „katedra“, de a „templom" szót használta, állítását meg is indokolta. Itt már az a kérdés tolul előtérbe, hogy ha a lelkész ellen ily súlyos vád emeltetett, miért nem tartotta az időszaki tanács szükségesnek a vádakra nézve a bizonyítási eljárás elrendelését ? ? Mert ha igazak a vádak, akkor elesett a vádbeli cselekmény s a lelkész olyan főbenjáró vétket követett el, amely szigorú büntetést érdemel. Ha pedig rágalomnak bizonyul, akkor a bíróságnak kötelessége az ártatlanul meghurcolt lelkésznek elégtételt szolgáltatni. Ez a kérdés úgy látszik elkerülte a tanácstagok figyelmét s talánnyá teszi az egész ítéletet. A harmadik vádat, a káromkodást a bíróság se vette figyelembe, mert ezt az ítélet indokaiból ki is hagyta. Lássuk az Orbán Sándor elleni vádakat. Azt róják fel bűnül a 60 évet becsületben eltöltött székelyhídi gazdálkodónak, hogy nem fedhetlen előéletű, mert egyszer a bíróság által becsületsértés miatt pénzbírságra volt ítélve s ezért nem lehet gondnoka az egyháznak. Hát nem a XX-ik század szégyene ez az indokolás ? ? Hát kultur államba megtörténhetik-e ilyesmi ? ? Hát nem a legsúlyosabb becsületsértést követte-e el a bíróság akkor, amikor ilyen Ítéletet hozott ? ? Hát lehet-e ilyesmit büntetlenül elkövetni Magyarországon a Justitia a’reulcsapása nélkül! ? Uraim! Magyarország 20 millió lakosa között aligha lehetne találni ilyen körülmények között fedhetlen előéletű embert, aki ilyen és hasonló esetek miatt büntetve ne lett volna. Büntetve voltak hasonló esetekért nemzetünk nagyjai, a szabadságharc lánglelkü bajnokai, közéletünk szereplő férfiai, de azért egyikre sem mondható, hogy büntetett elő- életüek volnának s méltatlanok lennének egyházi tisztség betöltésére. A kancsukák hazájában lehet ezt állítani, de a független Magyarországban soha! Megvádolják a szegény öreg bácsit azzal, egy alkalommal fizetéséből 12 korona helyett 24 koronát vett ki a pénztárból. A jóhiszeműséget nem vonták kétségbe. Azt kérdem, nem-e éreztek egy kis lelkiismeretfurdalást akkor, amikor az ősz hajú ember felett ilyen ítéletet mondtak, akinek csak az volt az egyedüli vétke, hogy nem végzett kereskedelmi akadémiát és keleti tanfolyamot ? ? ? Aligha hiszem az ellenkezőjét! A harmadik kizárt Lackovich László. A vád ellene az, hogy a választásnál korteskedett. Ennél a vádnál bizonyítékok nincsenek. Egy tanú vallja azt, hogy nem is kérte, hogy szavazzon reája, de a lelkész terhelőleg vall ellene, pedig tőle vette arra a példát, hogyan kell korteskedni. — Élénken bizonyítja ezt a legutóbbi vármegyei bizottsági tag választás is. Nem terjeszkedem ki erre a tárgya. Lackovich lapom főmunkatársa, könnyen részrehajlással vádolhatnának, ezt pedig kerülni akarom, de azt sem akarom, hogy ebből kifolyólag informatio adás címén újabb fegyelmit kapjon a nyakába. Ezúttal közvetlen forrásból szereztem az adatokat maguktól az ! érdekeltektől s minden soraimért vállalom a felelősséget. Az ő reá kimondott ítélet áll legtávolabb az igazságtól. Mielőtt eltávoztam volna Székelyhidról, egy őszbe csavarodott hajú, az élet viharaitól barázdált arcú polgárt kerestem fel a városban. Kiváncsi voltam ebben a kérdésben a véleményére. Megkérdeztem. Ez volt szószerinti felelete: „Köszönjük érdeklődését Szerkesztő ur. Bizony szomorú állapotok vannak nálnnk három év óta. Fel lett zavarva közöttünk a béke. Amit mi akarunk, azt nem akarják az urak. Az urak leigázó törekvésének pedig nekünk kell ellenszegülnünk, mert károsnak tartjuk az egyházra nézve. így folytonos harcba állunk egymással. Nem is lesz annak jó vége, mert már most is sokan vannak közöttünk, akik tervbe vették, hogy kilépnek az egyházi kötelékekből. Különösen a legutóbbi Kalvineum-ünne- pély sokakban megérlelte már ezt az elhatározást“ . Egy könyesepp jelent meg a szemében. Egy gyémánt, egy drága kő, amely felér a világ kincsével, ragaszkodás jeléül az ősi hithez, amelytől oly nehéz lesz neki megválnia. Megszorítottam a kezét, talán nagyon is erősen és eltávoztam a községből. Utam az Ér folyón vezetett keresztül. Úgy vettem észre, hogy a különben csendes folyócska, hullámokat ver. Sárga iszapos hullámot, amellyel elakarja temetni a földsziné- ről a Sodoma és Gomora méltó utódát Szé- i kelyhidot, ahol kiölték az emberek szivéből ( az egymás iránti szeretet magasztos érzelmét és el lett hintve közöttük a rut gyűlölködés magva. Az alispán üdvözlése. Az Országos Tűzoltó Szövetség elnöksége Fráter Barnabás alispánhoz üdvözlő iratot intézett abból az alkalomból, hogy a Biharmegyei Tűzoltó Szövetség október 25-iki közgyűlésén tiszteletbeli elnökének választotta. Örömét fejezi ki a szövetség, hogy a tűzrendészet és a közigazgatás szoros kapcsolatba került egymással, s kéri az alispánt, hogy a Szövetség ügyeit továbbra is jó akarattal kezelje. Járda átvétel. F. hó 14-én Vámos Béla államépitészeti mérnök az aszfaltjárdát megvizsgálta s a legnagyobb megelégedésének kifejezése mellett, annak átvételét javaslatba hozta az elöljáróságnak. Halál a vonatban. Turczer Pál turóczreme- tei aszfalt munkás Margittáról hazafelé tartott s a székelyhídi vasúti állomáson agy- szélhüdés következtében hirtelen meghalt. Turczert f. hó 13-án temették el a város költségén. Ebzárlat. Schvarcz Frigyes m. kir. járási állatorvos f. hó 11-én 40 napos szigorított ebzárlatot rendelt el. Táncmulatság. A bihardiószegi önkéntes tüzoltóegyesüiet 1911. évi november hó 19-ik napján Bihardiószegen, Tassi János vendéglője összes termeiben, saját pénztára javára, kabaréval egybekötött zártkörű táncvigalmat rendez. Belépti-dij az • első 6 sor székben személyenkint 2 K, a többi helyeken 1 K. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések hálás köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A zenét a helybeli első zenekar fogja szolgáltatni. Biharvármegye közbiztonsága. A 8. kerületi csendőrparancsnokság a Biharvármegyében elhelyezett csendőrőrsök október havi működéséről szóló jelentését beterjesztette Fráter Barnabás alispánhoz. A jelentés szerint Bi- harvármegyo közbiztonsági állapota október hóban, mint a statisztika is igazolja, nem volt rózsás. A bűnesetek ijesztően nagy számban fordultak elő. Egy hónap alatt f?4 lopás történt. A nyomozás 168 lopást derített ki. 18 tolvajt elfogtak. Feljelentés pedig lopás miatt 184-et adtak be. Testisértés vétségében 190 feljelentés érkezett a csendőrséghez, 109 esetet hideritettek. Gyújtogatás 164 fordult elő. Felségsértés, törvény elleni izgatás, levéltitok megsértése egy esetben szerepelnek az októberi bünkrónikában. Hatóság elleni erőszak történt 4 esetben, pénzhamisítás 2 esetben, szemérem elleni bűntett 2, rágalmazás, becsületsértés és ember élet ! elleni bűntett 7—7 esetben, magánlaksértés 11 esetben, rablás és zsarolás 3 esetben, sikkasztás 7 esetben, jogtalan elsajátítás 11 esetben, orgazdaság 24 esetben, csalás 7 esetben, okirathamisitás 23, idegen vagyon- rongálás 3, fegyveres elleni bűntett 3 esetben fordult elő. Rablás az országúton. Hazafelé igyekezett Szécsi György debreceni lakatosmester az' országúton Érselindről. A falu közepén megtámadta Orosz Sándor gazdálkodó és azon a címen, hogy Szécsi 12 koronával adósa, agyba-főbe verte, majd elrabolta tőle biciklijét. Szécsi panaszt tett a csendőrségnél, a mely hamarosan kiderítette a tettest és megtalálta a biciklit is és Oroszt feljelentette az ügyészséghez, a biciklit pedig bűnjelként lefoglalta. Szerkesztői üzenetek. Elkeseredett. Nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy a, piac drágaságot az is emeli, hogy K. . . . r Lajos bátyánk is csirkét vásárolt a csütörtöki hetivásár alkalmával. Szenzációs számba megy ugyan a dolog, de nem alkalmas a megírásra. Buzgó hitsorsos. Az izr. templom építésére vonatkozó cikket legközelebb hozzuk. Simkó Aladár.
