Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-11-18 / 30. szám
2-ik oldal. ÉKMELLÉK november 18. 30-ik szám. 1500 koronáért a vásárban, és csütörtökön azzal a szándékkal jött be Érmihályfalvára, hogy ezen a pénzen újabb tinókat vásárol. Ki is ment az állatvásárra és alkudozni kezdett, miközben minden valószinüség szerint eldicsekedett azzal, hogy mennyi pénz van nála. Ezt a körülményt használták fel a csalók, hogy kifosszák áldozatukat. Egyikük azzal lépett elébe, hogy neki van 10 drb jó minőségű tinója, de nem hajtotta ki a vásárra, hanem jöjjön lakására, ahol megmutatja őket s ha megtetszik neki, minthogy most adóért úgy is nagyon szorongatják, olcsó pénzen átadhatja a jószágokat. Szűcs András a jó vásár reményében követte az uriasan öltözött — elég jó megjelenésű embert, aki őt a temető felé vitte. Alig értek a temető árkához, szaladva jött feléjük egy vidéki birtokos kinézésű ember, aki nagy lármával vádolta meg Szűcsöt azzal, hogy általa a vásárban elvesztett 2000 koronát tartalmazó pénztárcáját megtalálta és magához vette. Szűcs erélyesen tiltakozott a vád ellen, de ez mit sem használt, az illető kutatni kezdett táskájában, majd csizmáját is lehu- zatta vele, végül a kebelébe rejtett zsacskót is elővette s egy darabig keresgélt benne, majd visszaadta neki azzal, hogy az nem olyan értékű pénz, amilyet ő elvesztett és a tinók állítólagos gazdáját gyanúsította, hogy az találta meg a pénzt, sőt dulakodni is kezdett vele, miközben nagy veszekedés között azon kijelentéssel, hogy a rendőrségre viszi, ott hagyták az utón a mezitlábra vetkeztetett gazdát. Szűcs miközben csizmáját felhúzta, elővette a pénztárcáját, hogy nem-e hiányzik belőle valami s megrémülve tapasztalta, hogy a pénz eltűnt belőle és helyette ujságpapiro- sok lettek téve. Szaladt a csendőrségre és megtette a fel- lelentést az ismeretlen tettesek ellen, ahol azonnal intézkedtek a csalók elfogatása iránt, de lápzártáig eredmény nélkül, jóllehet a nyomozást a járás derék és érdemekben gazdag őrmestere vezeti. Halálozás. Súlyos csapás »rte Dr. lvepes Ármin ügyvédet. Édesanyja Kepes Leopoldné élete 75 évében f. hó 12-én Tunyogon elhunyt. Temetése 13 án folyt le nagy részvét mellett. Képviselőtestületi gyűlés. Érmihályfalva képviselőtestülete folyó hó 11-ikén rendkívüli közgyűlést tartott P. Kovács Sándor főbíró elnöklete alatt. A gyűlés első tárgya a vármegye törvényhatóságának a selyemtenyésztési felügyelőnek a járványkórliázból való kilakoltatása ügyében hozott határozata volt, amelyre nézve előadó főjegyző tudomásvételt indítványozott. A javaslattal szemben Benedek Zoltán bizottsági tag hivatkozott arra, hogy kétségbe vonja a törvényatóság azon jogát, melylyel ez ügyben, a község autono- mikus jogait érinteni hivatott volna, a határozat megfelebbezését hozta javaslatba. E tárgyban szavazás rendeltetvén el, igennel 6, nemmel 6 szavazván, elnök döntésével a közgyűlés a határozatot tudomásul vette. Tudomásul vette a közgyűlés a Kovács Sándor tűzoltóparancsnok fizetésének felemelését jóváhagyó határozatot, elintézett egy illetőségi ügyet, évi 4 korona tagsági dij fizetése mellett belépett az Alföldi Gazdasági Egyesületbe, végül Neumann Dávid kérelmére folyamodást , nyújt be a pénzügyigazgatósághoz, hogy Érmiliályfalván az italmérések számát egygyel emelje, úgy azonban, hogy az engedély a 887. számú telekre engedélyeztessék. Mezőgazdasági szövetkezet. Érmihályfalva fejlődési és gazdasági fellenditésére rendkívül kiható intézmény van alakulóban. Ugyanis a város vezető férfiai a vidéki nagybirtokosok bevonásával „Ermihályfalvai Mezőgazda- sági szövetkezet“ cim alatt intézményt létesítettek, melynek célja tagjainak közös gazdálkodással keresetüket előmozdítani. Miként lapunk hirdetési oldalán közölt alapítási tervezetből is látható, az alapítók között a város és vidék legelőkelőbb férfiai állanak, akiknek neve elég biztosíték arra, hogy itt egy! életképes vállalatról van szó, amelyet bizonyára a kormány is segélylyel fog támogatni. A szövetkezet létesítése oly kedvezően lett fogadva, hogy az érmihályfalvai kisgazdák közül eddig 60-an jegyeztek üzletrészt. A szövetkezet alakuló gyűlését már a jövő hó első felében meg fogja tartani. Felebbezés. A képviselőtestületnek a selyemtenyésztési felügyelő kilakoltatása ügyében hozott azon határozata ellen, amelyben tudomásul vette a törvényhatóságnak a község autonomikus jogát mélyen sértő határozatát, több képviselőtestületi tag felebbezést adott be és kérte az ügynek a belügyminiszter által leendő eldöntését. Országos vásárok 1912 ben. A községelől- járóság már megállapította az 1912. évben tartandó országos vásárok napját. Ezek szerint országos vásárok lesznek: Március 13. és 14., junius 26. és 27, szeptember 2. és 3., végül december 11. és 12-én. Az első napor kon állatvásár, a második napokon kirakodó vásárok' tartatnak. Tüzesetek. Az elmúlt héten Pataky Sándor Tivadar és Kincsem tanyáin tűz volt, a mely alkalommal pajták és akol lett a lángok martak kává. A tűz okának kidéi itése iránt a csendőrség széleskörű nyomozást indított. Régészeti illetve történelmi ásatások az Érmelléken. Dr. Karácsonyi dános nagyváradi kanonok kiváló tudósunk megbízásából Kiss Valér értarcsai gör. kath. lelkész kutatásokat végez a történelmi eseményekben gazdag Érmelléken. Már meg is kezdette az Érkeserü határában levő Püspökhalom kutatását, de nagy mennyiségű emberi csontokon és cserép edény maradványokon kívül még nem akadt másra. Megtalálta a halmon levő régi templom alapjának a helyét, melyet a vad hordók dúltak fel s romboltak szét. Most Tyukszorapáti régi község kutatása, majd a tatárjárás előtti időben létezett Sztmiklós s más nevezetes helyek kutatása következik s ha ezen kutatások eredményesek lesznek, kilátásunk van rá, hogy a kormány segítsége melleti megfognak történni a rendszeres ásatások is. Részünkről a legjobb eredményt kívánjuk. A mulatság vége. Nagy táncmulatságot rendeztek f. hó 9 én a gáíospetri-i legények. A ! mulatságban részt vettek Kondor Mihály és Tóth András szalacsi legények is. A mulatságból hazamenet találkoztak Nyegre József és Brebán György gálospetri-i, valamint Futaki Lajos értarcsai lakosokkal, akik Bogdán Flóra és Nyiki Marit kisérték haza a bálból. Nyegre és Kondor között szóváltás támadt, állítólag azért, hogy Nyegre édes anyját szidalmazta Kondornak, aki táncközben lábára lépett, miközben Kondor egy bottal akarta az igazságát a Nyegre fejére mérni. Nyegre azonban kikapta a botot a kezéből és Futaki segélyével úgy elverték, hogy az félholtan maradt a helyszínén. Kondor sem maradt adós, mert egy késsel Nyegre karjába szúrt. A félholt embert bevitték Szalacsra, ahol az orvos bekötözte sebeit, egyben a feljelentést megtették a verekedők ellen a csendőrségen. A banda pénze. Nyika Sándor, Lőrincz József és Orosz József érvasadi és Gaál Sándor gálospetri-i hegedűművészek a zenét szolgáltatták Érkörtvólyesen, a Balási-tanyán rendezett táncmulatsághoz. Jó volt a kereset, 28 koronát tett ki a banda pénze, amikor reggel összeszámolták. Dalolva mentek Érvasadig, ahol betértek a Spitz-féle korcsmába s alaposan fogyasztották a jóféle gabonapálinkát. Már három liter ment le a garaton, miközben hűségesen megosztoztak a kereseten. Amikor azonban az elfogyasztott pálinka fizetésére került a sor, Gaál nem akarta a reá eső részt fizetni s efelett összevesztek s pofozkodással akarták kiegyenlíteni a dolgot. Verekedés közben kikerültek az utcára, ahol Gaál Oroszt egy késsel úgy oldalba döfte, hogy az elterült s jóllehet sérülése kevésbé volt súlyos, olyan lármát csapott, hogy az egész falu összecsődült a tett színhelyén. Bevitték egy házba, ahol bekötözve sebeit, lefektették s mire kijózanodott, hóna alá kapta hegedűjét s mintha mi sem történt volna, walzer-lépésekben ment haza. A banda becsületéért azonban feljelentette Gaált gyilkossági kísérlet miatt. Szövetkezés egy iparos kifosztására. Csep- reghy Ignác cipészmester észrevette, hogy kész árui rohamosan fogynak, jóllehet az eladás nem áll arányban a befolyt pénzzel. Figyelemmel kisérte a dolgot és rajtakapta inasát Gerő Jánost, hogy megkérdeztetése nélkül fióküzletet csinál és potomáron árusítja a cipőket. Bejelentette az ügyet a csendőrségnek, amely meglepő dolognak jött a nyitjára. Kiderült ugyanis, hogy Gerő a Csepreghynél alkalmazásban levő segéddel Klein Samuval szövetkezett a mester megkönnyebbítésére és álkulcscsal szerezték be az árut a Klein és Gerő féle fióküzlet felvirágoztatásához. Vevőjük is akadt — Klein Dávidné személyében, aki viszont a potomáron megvett árut tovább értékesítette. Eddig 13 cipő-geseft került napfényre s a társascéget úgy látszik ez az ominosus szám kergette bele a nem remélt csődbe, amelyért a bíróság orgazdájukkal egyetemben kérdőre is fogja őket vonni. Cirkuszi kocsis mint betörő. Már nyolc nap óta egy vándor cirkuszcsapat ütött tanyát a piacon, amely dij birkózásokkal csalta ki a pénzt a polgárság zsebéből. Különféle dij birkózók vettek részt a versenyben. Egyik néger, másik angol cim alatt, de azért a győztes mindig Czája Bertalan magyar bajnok maradt. A cirkusz már talán el is távozott, de a becsapott publikumon kívül egy emléket is hagyott hátra. Ugyanis a cirkusznál .alkalmazásban levő egyik kocsis Ács (Ötvös) Lajos megkísérelte betörni Mándoky József mészáros, Grünwald Márton és Hintalan Ede szatócsoknál, azonban ezen céljában meg lett zavarva s igy a betörésekkel járó csekély rongálásokon kívül kárt nem okozott. Érdekes a dologban az, hogy a szatócsok észrevették a betörést, de teltek bemenni az üzletbe, csak lármával kergették el Ácsot A betörő még az éjjel kereket oldott a városból s most országos körözése lett elrendelve. Tűz-, élet- és betörés biztosításra legjobban ajánlható a „DUNA“ biztosítótársaság. A lcgelőzékenyebb e járás úgy kárbecslésnél, mint a dijak száinitá-an.ti. Főügynökség G.ünf ld Béla Érmihály- f ilvn. Székelyhid. Háborog az Ér vize. Nagykároly, 1911. XI 16. Lapunk múlt heti számában csak egy pár soros hir alakjában emlékeztünk meg egy Ítéletről, mely szerint az „Érmelléki ref. egyházmegye időszaki tanácsa“ f. hó 6-án tartott ülésében megsemmisítette az egyháztagoknak január 18-án megejtett tisztujitását és azokat, akiket a nép bizalma a tisztviselői állásokba helyezett, kizárta a választók, tehát a választhatók sorából is. Már maga a spártai szigoruságu Ítélet felkeltette érdeklődésünket az ügy iránt, de azok a személyek is, akiket az Ítélet sújtott, köztiszteletben állván a székelyhídi polgárság előtt, kötelességünkké tette azt, hogy meggyőződést szerezzünk arról, mi lehetett az oka annak, hogy mig egyfelől a népszeretet a legfőbb egyházi tisztséggel ruházta fel őket, addig az egyházi bíróság egyszerűen megfosztja ezen méltóságuktól és kimondja reájuk azt, hogy nem méltók ahhoz, hogy helyet foglaljanak azok között, akik hivatottak a székelyhídi ref. egyház belső ügyei intézésében közreműködni. E sorok írója személyesen járt künn Székelyhidon és ebben a kérdésben a szigorú tárgyilagosság mellett óhajtja az ottani állapotokat ecsetelni. Áz ügy előzménye a lelkész és a tanító között imár két év óta tartó folytonos torzsalkodás és áldatlan bosszúban leli indokát. Ezt a kérdést már a f. év tavaszán megvilágítottam s akkor is megírtam azt, hogy kultúra eme két harcosát egymástól elválasztó ellentéteket, az egyház és a hívők érdekéből el kell simítani s véget kel vetni annak a harcnak, amely úgy látszik nem válogat eszközökben, hogy célját elérhesse.
