Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-11-11 / 29. szám
2-ik oldal. ER MELLÉK november 11. 29-ik szám. tásán dolgoznak Grosz Béla vezérigazgató és dr. Nagy Zoltán ügyvéd. Az alakuló gyűlés még e hó folyamán meg lesz tartva. Egyházmegyei gyűlés. Az érmelléki ref. egyházmegye f. hó 6-án rendkívüli bírósági ülést tartott Székelyhidon, melyben a székelyhídi főgondnokválasztás ellen beadott felebbezést és az asszonyvásári papválasztás ellen beadott felebbezést tárgyalta. Ez utóbbi ügyben — amint értesülünk — a választás megsemmisítését és uj választás elrendelését határozta a bíróság. Utonállók. Ifj. Vass Sándor bagaméri lakos Érmihályfalváról a hetivásárról hazafelé igyekezvén, Érkenéz községen kellett keresztül mennie, hol is megszomjuhozván, bement a korcsmába egy pohár borra. Ugyanakkor bevetődött oda két érkenézi ember, akik potyázni óhajtván, felszólították Yasst, hogy nekiek is rendeljen italt. Vass erre nem lévén hajlandó, a kérést megtagadta. Az érkenézi római utódok erre megtámadták a rosszat nem sejtő fiatal embert és jól elagyalták. Megszabadulván az oláh atyafiak kezéből, szekerére igyekezett felkapni, azonban a hős rumunyok egyike felülés közben egy furbós bottal úgy vágta fejbe a bagaméri magyart, hogy az az ütés következtében még ma is az ágyat nyomja, sőt az orvosi vélemény szerint operáció segíthet csak rajta, vagy belehal serüléseibe. — A vitézkedő oláhok egyike a büntetés elől Amerikába akart szökni, de a távirat utolérte s most hozzák hazafelé, hogy elvegye megérdemelt büntetését. — A másik bicskást 6-án kisérte be a bagaméri csendőrőrs a székelyhídi járásbíróság fogházába. Bagaméri szüret eredménye. A bagaméri és környékbeli homoki szőlők jól fizettek ez évben, amennyiben sok és jó bor termett. Vidéki borkereskedők 32—36 koronáig vásárolták a most kiforrott jó borokat; a gazdák igy tele zsebbel mennek a télnek; azonban mit is mond a szociálista dal: „Hívja, hivő-| gatja. az adó, a kamat“. Érmihályfalva—nyírbátori vasút. A szabolcsi h. é. vasút részvénytársaság igazgatósága értesítette a község elöljáróságát, hogy a folyó évi május hó 31-én tartott közigazgatási bejárásnál, a községi elöljáróság és az érdekelt birtokosság által előterjesztett azon kérelem- hez, hogy a tervezett vasút ne a Barantótól a kisgazdák földjén, de a penészleki utón vezettessék be Ermihályfalvára, a kereskedelemügyi miniszter hozzájárult és utasította a tervező társulatot, hogy ezen tervváltoztatást tegye tanulmány tárgyává. A társaság megkezdette az előmunkálatokat, de minthogy a változtatás több kilométer kibővítést tenne szükségessé, felkérte az elöljáróságot, hogy az uj vonalvezetés által érdekelt bir-, tokosságot hivja fel nyilatkozattételre az iránt, hogy hajlandók lennének-e az igy felmerülő nagyobb költségeket törzsrészvények jegyzésével aránylagosan viselni s egyben kérte az elöljáróságot is, hogy nyilatkozzék a hozzájárulást illetőleg. — Reméljük, hogy a képviselőtestület nem fog elzárkózni ezen — a város fejlődését rendkivül előmozdító kérdés — támogatásától és lehetővé teszi azt, hogy az uj vasúti vonal mielőbb kiépíttessék. Lopás. Özv. Nagy Józsefnét pénzes asz- szonynak ismeri az egész falu. E hir valódiságáról akart meggyőződni a múlt éjjel valaki, aki a Nagy Józsefné lakatlanul álló tiszta szobájába belopódzott s ime reménységében nem is csalódott az ipse és fáradságát óhajtott siker koronázta, amennyiben 180 korona olcsó zsákmányra akadt, mely a szekrény- j fiókban eladdig békésen pihent, de a pihenésben a tolvaj által megzavartatott, általa csendesen elemeltetvén. A tettest — ki a viszonyokkal ismerős lehetett — a bagaméri csendőrség szorgalmasan nyomozza. Nyugdíj a tisztviselőknek. Az Országos Központi Hitelszövetkezet a vidéki tisztviselők részére nyugdíjintézetet szándékozik létesíteni. A tervezett intézet alapszabályai elkészültek s azt a központi igazgatóság a Hitelszövetkezeti Értesítőben közé is tette, fel- hiván az érdekelteket a hozzászólásra. E nagyfontosságu tényre felhívjuk hitelszövetkezeti tisztviselő olvasóink b. figyelmét. Székelyhid. Eilőfosrat- és — Előadta az Önkéntes Tűzoltó-Egyletek biharvárinegyei | és nagyváradi szövetségének Nagyváradon 1911. október1 29-én tartott évi rendes közgyűlésében FANDLY JÓZSEF, a Biharvármegyei Tűzoltó-Szövetség elnöke, székelyhídi . tűzoltó íőparanesnokal. — Tekintetes Közgyűlés! Vármegyei Tüzoltó-Szövetségiink választmánya 1911. évi julius hó 9-én Derecskén tartott gyűlésében, azt a megtisztelő meg- | bízást kaptam, hogy — a vidéki viszonyokra I való tekintettel — tüzeseteknél előfogat biztosítás és a vizszerzés legalkalmasabb módjáról mai közgyűlésünk keretében előadást tartsak. Készséggel vállaltam e megbízást és midőn azt teljefiteni szándékozom, előre bo- ; csátom, hogy minden idegen kutforrást és elméleti fejtegetést mellőztem, s amit elmondandó vagyok, az tisztán 32 óves tűzoltói működésein alatt szerzett tapasztalatom, eredménye. Egyéni meggyőződésről lóvén szó, természetesen a csalhatatlanságra nem pályázom és előre is beismerem, hogy javaslatomnál lehet sokkal jobb és célraveze tőbb megoldás is. I. Előfogat-szerzés. Mindenesetre az volna a legeszményibb j állapot, ha az őrtanya istállójában megfelelő számú lófogat állana készenlétben. Jól je- gyezzük meg: megfelelő számú, mert hogy egy pár ló képviselje ott a készenlétet, alig jobb a semminél, hiszen ha tűz támad, mit | mit csináljak veié? Ha fecskendőbe log, a vizes-hordó marad otthon, ha ebbe fog, fecskendő- nincs, Ezzel szemben áll azután az egy pár ló és kocsis tartása, mely hivatalosan évi 1800 koronába van megállapítva. Már ennek az egy pár ló tartásának költsége is oly magas, hogy azt egy község vagy tűzoltó-testület nehezen bírja meg; arra pedig, hogy a szerekhez szükséges fogat álljon készenlétben, — gondolni is képtelenség. Némely helyen szokásban van, hogy a lótartó gazdákat beosztják és akire a sor kerül, egy napot tartozik fogatával az őrtanyán tölteni. Ez pedig a legnagyobb igazságtalanság ; nem is bírom elképzelni, hogy ez törvényes intézkedésen alapulna, mert nincs oly felsőbb hatóság, mely az egyenlő teherviselés elvének ily eclatáns arculesapá- sát jóváhagyásával sankcionálná. Miként oldhatjuk meg tehát e kérdést? Nézetem szerint akként, hogy a tűznél elő- fogataikkal szolgálatot teljesítőket dijjazzuk. Ez a rendszer csaknem általában be van hozva mindenütt. Nem tartom azonban helyesnek és gyakorlatinak azt a módot, ahogy alkalmazzák. Ugyanis a legtöbb helyen az első megjelenőt jutalmazzák. Mire vezet ez? Arra, hogy ha látja a csak egy perccel későbben érkező azt, hogy megelőzték és ő már semmit sem kap, — vagy haza megy, vagy ha szolgálatot tesz is, abban nincs köszönet. Mert ne magunkból induljunk ki, kedves baj társaim! — kiket az ügyünk iránt érzett lelkesedés vezet a küzdelemre. Annál a lótulajdonosnál — tisztelet a kevés kivételnek — jó indulat mellett még a büntetéstől való félelem és a jutalom tudata is egyenrangú motivomul szolgál, midőn magát közreműködésre szánja. Más helyeken viszont úgy van, hogy az első fogat kap legtöbb jutalmat, a többi pedig fokozatosan kevesebbet. Ez sem gyakor- latos eljárás, mert az első — módjában lé- vén válogatni — rendszerint a legkönnyebb ; szerelvénybe fog s indokolatlanul beeéztetr 1 azzal szemben, aki más — talán sziiksége- ! sebb — szerelvényt szállít. Véleményem szerint a díjazások a szerelvények minősége szerint állapitandók meg. Például a vízszállító fogat, mely ! többször fordul s hosszabb és terhesebb szolgálatot teljesít, jobban díjazandó annál, mely szerkocsit, szóval olyan szerelvényt visz, melyet csak a tűz helyére szállít, aztán ki fog abból és pihen annak hazaszállításáig, ha ugyan elég szives addig az időpontig várakozni. E kérdésnél csak általános elvet lehetett fölállítani, mert egyes tűzoltóságoknál sem a szerelvények, sem a helyi viszonyok nem azonosak. Ugyanis ahol a közönség vérében van a vizhordási buzgóság, ott a fecskendő favorizálandó, más viszonyok között a viz- szállitás, melynek jármüve után egy mozdonyfecskendő könnyen akasztható. Különös gond fordítandó arra, hogy a jutalomdijjak ne a teljesített munka rendes viszonyok között szokásos bérével azonosan legyenek megállapítva; mert a tűzoltás gyors, hatványozott és megerőltető tevékenységet kíván, ennek arányában dijjazandó tehát és ezenfelül abban még a jutalmazásnak is kifejezésre kell jutnia. Ne gondolják azt bajtársaim, hogy e jutalmazás a község pénztárára — mert hiszen csak természetes, hogy ez a község érdekében tett kiadás oda és nem a tűzoltóság szegényes pénztárára tartozik — valami nagy terhet jelentene. Ennek támogatására felhozom, hogy a székelyhídi Önkéntes Tüzoltő-testület összes szerelvényeinek kivonulására 8 pár ló szükséges. Az 1908. év 14 tűzesettel, tehát elég szép számmal zár rult és előfogat jutalmazásokra összesen 337 K 66 fillér adatott ki. Természetesen, csekély tűzhöz kevés szerelvényt viszünk s a költség is kevesebb. Ebből láthatjuk, hogy a legtüzesebb évben is egy 5000 lélekszámú helyen 4, 3 és 3 koronás árszabály mellett alig egyhatodába kerül az összes szerelvények viteldija, — mintha csak egy pár lovat is tartanánk. Megjegyzem e helyen, hogy a ló és takarmány beszerzési ára emelkedésére való tekintettel, árszabályunkat mi is 6, 4 és 3 koronára emeltük fel. Hogy azonban ez a jutalmazási rendszer eredményes legyen, feltétlenül szükséges, hogy a jutalom azonnal vagy legkésőbb 24 óra alatt a jogosítottnak önként a kezébe adassék. Ha a meghívásra a nyugta aláírására fel nem jön a községházára, akkor oda kell neki vinni házához a nyugtát és a pénzt is, mert a magyar ember büszke, jutalmáért önként nem jelentkezik s ha igy nem járunk el, az ő diját ugyan megtakarítja a község, de hogy többet nem látjuk a tűznél, az is bizonyos. Ezt tapasztalásból tudom. Én a tűz után azonnal kifizetem őket, s a vonatkozó nyugtát azután adom be. Ezt ajánlom bajtársaimnak is, mert a községi pénztárosok civilek, ami érdekeinket — főleg ilyen finomabb lélektani vonatkozásban — fel nem fogják, mulasztásuk a gyors kivonulás rovására esik, ez ellen tehát védekeznünk kell és lehet is. Összegezve az előadottakat, véleményem szerint vidéken tüzeseteknél a szükséges előfogatozást általános és nem szűkmarkú jutalmazás utján biztosítsuk. Házlebontás miatt! rjiofno np7or)kézimunka üzletében Hatóságilag engedélyezett végkiárulás I UdiUu UuLuU Debrecen, Piac-utca 12-ik szám mindennemű rajzolt, kezdett és kész kézimunkák, női- és gyermek/iarisnyák gyári áron árusittatnak. Ez év november 1-én üzlete a Csapó-utcai zálog- —Harisnya tej elés, fehér s ház épületének Piac-utcai oldalára lesz áthelyezve. szines himzés vállalat. H r TT^lZSSSGl^ZGSi
