Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-06-24 / 25. szám
Nagykároly, 1911. junius 24. 25-ik szám. IV. évfolyam. KÖZÉRDEK Sil "VI25 ERMELLEK ^ ^ KERESKEDELEM, IPAR ÉS TTÍEZŐöAZDASÁQ ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adjunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkó Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér Telefon 95. Főszerkesztő : Dr. BISITZ BÉLA. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő : SIMKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3-— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Főmunkatárs : Dr. KIÉRTS LÁSZLÓ. Egyes szám ára 20 fillér. Vajon (S.) Itt van anyár, uj ruhák kellenének. Kiinnt mosolyog a kékes ég s uj czipök kellenének. A liget balzsamos levegővel csábit, ki kéne rándulni. Költségbe kerül. Uj kalap, az uj, ruhához, napernyő, lceztyü és tudja a Isten mi minden kéne. Azután itt van a nyár, nyaralni kell a munkában kifáradt családnak. Lehetőleg szép s drága nyaralóhelyen. Pénzbe kerül, még pedig sok pénzbe. Be hát miből, az Istenért miből?! Ez a szomorú kérdés tolul ajkainkra, ha azt a rengeteg sok kívánságot, ami ilyentájt felmerülni szokott élénkbe terjesztik. — Miből édes szivecském, az Istenért miből ?! Ez a stereotip, válasz, mely mögé bújunk s azt hisszük, hogy ezzel azután elintéztük azt a sok kívánalmat, mely nagyrészt jogos s csak kis részben jogtalanul hangzik fel hozzátartozóink ajkairól. Hát gondolkozzunk kissé komolyan, hiszen most épen van időnk reá. Csakugyan, miből is fedezzük mindazt, amire feltétlenül szükségünk van. Miből fedezzük azokat az elsőrendű'szükségleteket, melyek az év folyamán felmerülnek ?! Abból a nyomorult keresetből, amelylyel életünket uyy ahogy tengetjük, abból a koldúsbérböl, melyet az állam, vagy ' a magánosok juttatnak nekünk? Ez épen elegendő arra, hogy lassan, de biztosan éhen vesszünk, elseny védjünk, elsorvadjunk. Pedig ; mindazoknak a szükségleteknek elő kell te- í remtődniők, még ha a föld alól is, mert ha nincsenek, akkor itt a kész veszedelem, az örökös perpatvar, sirás, zokogás, átkozódás s fogak ‘ csikorgatása. Már pedig melyik családapa tudja j azt engedékenység nélkül megállani, hogy azok, kik szivéhez anyira közel állanak a nélkülözések következtében könnyes szemek- ket tekintsenek reá, melyik apa tudja megindulás nélkül szemlélni szeretteinek fájdalmát keservét ? S igy hasztalanul vetjük fel a kérdést, hogy miből? Az uj ruhák elkészülnek, az uj cipőt is megcsinálja a suszter, a kalapot pontos időre szállítja a kalapos, a keztyü, meg napernyő, a kirándulási költségek is elöteremlődnek. Ezek pedig már olyan elenyésző kicsinységnek a többiekhez képest, hogy természetesen előkerülnek, valamely elrejtett zugból, fiókból, vagy harisnyából. Hátra maradna még a nyaralás. KzJ p< m orvos tanácsol™, mert a munkában elemyedt tagoknak szükségük van egy kis felfrissítésre, hogy tovább robotolhassanak abban az igában, melyet a sors mindnyájunkra rakott. S igy azután nyaralunk is s ha nem is meggyünk Ostendébe, sem Seveningenbe, de talán még Tátrafüredre sem, hanem elpihenünk valahol a Balaton hüs partján, ahol az iiditő viz felpezsdíti kiszáradt életenergiánkat, ahol újabb erőket szerzünk a létért való nehéz küzdelem sikeres megvívásához. Mindezt előteremtjük abból a szegényes fizetésből, mit az állam s magánosoktól kapunk, előteremtjük abból a koldus kenyér bérből, mit egyébb munkálkodásaink, jutalmazásául szeriünk. Előteremtjük, mert a muszáj nagy ur s annak elletállani senki sem tud. így vér- ködjük végig életünket s mikor a fekete rög dübörögve hull koporsónk fedelére, még az is, mintha azt hajtogatná; — Miből? Miből? Az bizonyos, hogy minden egyes ember ;ebben az országban nyakig úszik az adósságban, mindenki a jövendő keresetéből él s megeszi azt a kenyeret ma, amit tiz esztendő múlva szabadna csak elfogyasztani. De hát ugyan ki törődik nálunk a jövővel? Nem elég, ha a holnap gondjaival megküzdünk, nem elég. ha a ma szükségletét ügygyel-bajjal beszerezzük? Hagyjuk hát ezt az unalmas kérdést, hogy miből s próbálkozzunk meg azzal is már hogy legyen költeni valónk abból, amit szerzünk, vagy talán anynyit költeni, amennyit keresünk?! Állandó lemez újdonságok Helica, Ff Világhírű kerékpárok egyedüli raktára, Gramafon, Eufon, Pathefon beszélőgépek dús választékban. Legújabb rendszerű varrógépek. Mindezek alkatrészei és javítása jutányos árban 5 IVSnlnár* Tach/áraí* műszerészek Debrecen, Inui fidi I ebivei Egyház-tér 3. sz. a. Nagytemplomnál. Telefon 727, villanycsengő berendezés, Javítás, jókarban tartása. Telefon 727 > TARCZA.-HsS-*Balogh Pistuka gyűrűje. (Vázlat.) Irta: Hinta. “Közérdek“ eredeti tárczája. Balogh Pistuka volt a legnagyobb ur abban a kicsi hegyi faluban, ahol született, ahol lakott, ahol madárfészket szedett egykor a fehérvirágu vadgesztenyefáról, amelyik épen a házuk szegleténél nőtt s virított minden istenáldotta tavaszon. O uralkodott az egész falun már gyermekkorában, lévén neki jó cimborája a pap is, a jegyző is, az egész úri kompánia, a tanítóval meg épen atyafi- ságban állott, lévén neki a tanító ur a kedves édes apja A parasztok is szerették az öklönnyi kölyköt, aki torkaszakadtából visította a zsoltárokat az orgona mellett s szívesen elnézték neki, ha úgy néha gyümölcsös I kertjeikben kapták, amint a jóféle szilva- s körtefák ágai közt nem épen istenes célzattal kapaszkodott fölfele. De hát semmi sem tart örökké, még a Balogh Pistuka gyermeksége sem. Mindenki észrevette ezt, csak épen, hogy Pistukát nem érdekelte a dolog. Jobb szerette ő a vadgesztenyefát, a nagyapó csikóját, a virágokat, a szép kék papirossal behúzott könyveit, minthogy ráért volna arról is gondolkodni, hogy minden eltelt esztendővel kereken egy évvel lesz öregebb a földi halandó. Pedig már jó a 16. esztendő felé nézett a Pistuka. Mit törődött ezzel? A kollégiumban jól tanult. Vizsga után hazavittók; az apjának odaadta az értesítőjét, az édes anyjának kezet csókolt, a könyveket berakta a ládába, s elment hátra a kertjükbe. Csendesen meghúzódott egy fa alá s nézte, mint csókolódik a vadgerle a párjával. Úgy indult ez a szünidő is, mint a többi sok ezelőtt. S még sem úgy végződött. Mert már a második napon meglátta Pistuka, hogy egy valaki van a faluba, akit ő még sohse látott. Ott lakott velük szemben, az öreg, beteges Dan- cséknál. Városi ruha volt rajta, szőke volt a haja, a hajában kék szalag s egész nap ott ült az eperfa alatt, a. kőpadon. Épen ott, ahova a Piskukáék ablakából a legjobban oda leheteit látni. Pistuka megkérdezte az édes anyjától: — Édes anyám, ki az. aki Dancséknál ül az eperfa alatt ? Sohasem láttam többet, máskor ? ! — Nem tudom Pistuka! Úgy mondják, valami urileányka Brassóból, Dancséknak rokona, itt ül majd a nyáron. Árt neki a 35 személy. CIRKUSZ GAZDAG 20 idomított ló. műlovardája városunkba érkezetts megkezdte előadásait. Mindennap szenzációs műsor. ------- Tisztelettel GAZDAG, igazgató.