Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-06-24 / 25. szám
2-ik oldal. KÓzERDEK junius 24. 25. szám. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készitek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenű fogtechnikus. SZILAGyi BOSKE kálváriája! Visszavonják a kiutasító határozatot ? Fővárosi színésznő lesz ? Még a f. év március havában a fővárosi sajtó szenzációs hírrel lepte meg a közönséget, amely bennünket is érdekelt, amennyiben egy nagykárolyi születésű leányról volt szó, akitalapok állítása szerint személyi bosszúból kifolyólag szélhámosság címen örökre kitiltottak a fővárosból. A közönség már el is feledte, csakis a „Nap“ foglalkozott egy kis szenzánciós hir alakjában a napokban az üggyel, ahol közölte, hogy elutasították a Szilágyi Böske részéről a kiutasítás ellen beadott felebbezést. A dolog felkeltette a mi érdeklődésünket is és beszerezvén előleges informátiÓnkat, elhatároztuk, hogy felkeressük Szilágyi Bös- két s saját szájából tudjuk meg élete törté-1 netét s megírjuk azt, hogy olvasóink tiszta képet nyerjenek a szegény leány kalváriá- j járói. A Nagyhajduváros-utca 24. szám alatt egy kis szobában fogadott bennünket az egykori hires és ünnepelt művésznő. A silány bútorzata hónapos szobácskábán a falon egy pár szent kép. Szilágyi Böske egy kissé megtört arcú szőke nő, feketébe fénylő szemei révetegen néznek maga elé. Egyideig gondolkozott affelett, hogy megadja-e a kért felvilágosítást, majd megszó lalt, miközben egy-két könnycseppet törölt ki szemeiből. Igazat megválva nem szívesen teljesítem a kérését, mert rövid idő előtt egyik helybeli és szatmári lapban bizonyára ellenségeim j sugalmazásából kifolyólag durva támadásokban volt részem, de eltekintek ettől. Önnel szemben, akiről tudom, hogy családom egyes tagjaihoz őszinte baráti kötelék fűzi. Nagykárolyban születtem, az idő mellékes, ki beszél erről .szívesen. Gyermekéveimben . nagybátyámhoz a főváorsba kerültem, aki I saját gyermekeként nevelt fel s megvalósi- \ tóttá azon vágyamat, mely a színpad deszkái felé vonzott. Beíratott a Rákosi Szidi ! színi iskolájába, melyet jó eredménnyel vé- ; geztem. Nagybátyám házánál ismeretséget kötöttem a főváros élőkelő férfiaival s nyitva ! állott előttem az ut a művész göröngyös pá- i lyáján a boldogulásra. Vágytam az önállóságra s nagybátyám minden tiltakozása ellenére beléptem a „Bon- bonier”-féle kabarét társulatba, melynek hosszabb ideig tagja voltam. Ismerőseim, különösen az aristrokratia köréből igen gyakran felkerestek; körükbe fogadtak, úgy, hogy több oldalról kaptam kedvezőbbnél-kedvezőbb ajánlatot szerződtetés végett. Kiléptem a ca- barette társaságból, miközben tárgyalásokat folytattam Nagy Endrével, a társulatába való belépés céljából. Innen kezdődött kálváriám. Ellenségeim, akiket sikereim felingerelt, mindent elkövettek tönkretételem céljából Fájt nekik az, hogy nem keresem fel társaságukat, fájt, hogy nem jelenhetnek meg abban a körben, amelynek én szivesen látott vendége voltam. Feljelentettek szélhámosság miatt s jóllehet pártfogóim mindent elkövettek a sérelmes határozat meggátlása iránt, állítólag felsőbb hatóság utasítására a rendőrség meghozta a határozatot, hogy örökre kitilt a főváros területéről és Nagykárolyba internál. Felebbeztem a határozat ellen, de hasztalan, el lett rendelve annak végrehajtása s én nem, mint a lapok illák rendőrfedezettel, de minden kiséret nélkül hazajöttem Nagykárolyba. Rokonaim szivesen fogadtak, tudták jól, hogy amit állítottak rólam, az mind rágalom, de fényes bizonyítéka állításaimnak ez a soksok levél is, amely napról-napra érkezik számomra a fővárosból, amelyben részvéttel érdeklődnek sorsom iránt s biztatnak azzal hogy ügyem kedvező megoldása küszöbön van s ne vesszem el a reményt, mert rövid- idő alatt újra körükbe lehetek. Ügyvédemtől tegnap kaptam levelet, ime olvassa. Azt írja benne, hogy a másodfokú határozatot megfelebbezte a belügyminiszterhez, ahol a kedvező elintézésre határozott Ígéretet nyert s igy csak rövid idő kérdésrí, hogy a teljes rahibilitálást megkapjam. Üjból pár levelet vett elő, a melyekben állítólag az ország több nagyobb városából ajánlatot küldenek részére szerződtetés végett. Van közöttük állítólag olyan is, a hol az igazgató havi 1000 koronát ajánl fel. S lássa, én ezek egyikére sem válaszolok. Nekem meg lett Ígérve az operához való szerződtetésem, ha a kiutasító határozatot a minisztérium feloldja. Arra a kérdésre: mivel tölti idejét VKijelentette, hogy tanul. Azért költözött jelenlegi helyére, ahol napalait tölti, mert éjjel rokonainál tartózkodik, hogy tanlujon s készüljön egyes szerepekre. Búcsút vettem a szegény jobb sorsra érdemes leánytól, a kinek állítása szerint felsőbb utasításra kellett életpályáját — amely csak rózsákkal biztatta — derékon törni s miközben kezet fogtam vele, bánattól és szenvedéstől megtört széniéiből egy köny- csepp hulott a kezemre és ez a könycsepp úgy égetett . . . úgy fájt a helye ... de sajnos, az a meggyőződésem, hogy aligha nincs igaza Boda Dezső főkapitánynak, a midőn kiutasító rendeletét meghozta. Kérelem! Felkérjük igen- tiszteit előfizetőinket, előfizetési d ifit ik bek iildésére. F elvétetik Schnell Károly egy jó háztól való fiú lakatosmesternél tanulóul *»j& Nagykároly, Kishajduváros. városi levegő —- magyarázta neki az édes anyja. Pistukának elég volt ennyi. Tudta, hogy elébb-utóbb úgyis mindent megtud róla Az utcán azonban mégis elujságolta a Fekete Bercinek, aki rajta kiviil egyetlen uri- gyerek volt a fainban s tanulótársak, hogy a faluban változátos esett. Itt van egy városi leány. A Berci a nyakkendőjéhez kapott, I’istuka ezt nem vette észre. Nem ért rá ő a nyakkendőjével is törődni. Következő nap az édes anyjának dolga akadt Dancséknál. Pistuka is bebent az édes anyjával. S valahogyan esett, de Pistuka nagyon elpirult, mikor a kis leány szeme közé nézett. Gál Ilusnak hívták. Olyan volt, mint amilyennek Pistuka látta a kőpadon. A szeme is kék volt. És szépen tudott beszélni. Sokkal szebben, mint Pistuka. A zsebkendője széle ki volt hímezve, a balkezén kékkel zománcozott gyűrű volt. Pistuka egészen beleszédült a sok idegenszerűségbe. Városon a kis leányok sokkal okosabbak, mint a nagy leányok. Sőt kegyetlenek is. Gál Ilus ilyen kis leány volt. Gyönyörködött a Pistuka esetlenségén, naivságán, sőt még gúnyolódott is rajta. — Magát mindenki Pistukának hívja ? — ; kérdezte. Pistuka nem ütődött meg a kérdésen. — Igen, kérem, engem mindenki Balogh Pistukának szólít. Még a tanár urak is a kollégiumban. A leány űzte a kérdést tovább.- Hát aki paraszt, az is Pistukának szólítja ? Pistuka elpirult, nem felelt. De szivébe volt ütve életében az első tövis, amit kihúzni már nem tudott, aztán nem is akart. Legelső alkalommal figyelmeztette a kocsist, hogy őt urfinak szólítsa. A szolgálót durva szavakkal hordta le. De már a faluban nem boldogult, ott mindenkinek csak Pistuka maradt, Pistuka pedig állandó vendége lett Dan- cséknak. Ott ült ő az eperfa alatt, a kőpadon, Gál Ilus mellett. S mikorra a vakációnak vége lett, Baloph Pistukának a balkezén ! volt a kék zománcos gyűrű s a bepakkolt ' könyvek között ott rejtőzködött a hímzett szélű zsebkendő. Az édes anyja nem akarta, hogy Pistukának gyűrűje legyen, meg is szidta érette, sőt azt is mondta, hogy többé nem fog jól tanulni. Pistuka szentül megígérte, hogy itthon hagyja. De azért mégis belopta titokban. A kojlegiumban képeslapot kapott a leánytól. Ő levelet irt. Pistuka is. De azért a tanulásban soha nem esett egy makulányi hiba se. Már titokban az érettségit leste, várta. Bár már közelebb lenne. Vagyha az nem, hát legalább a nyári vakáció. El is jött az. De már a leány nem jött ki Brassóból. Pedig várta Pistuka. Irt képeslapot is, levelet is, de már a válasz olyan ritkán jött rá. Aztán lassanként minden elfelejtődött. Pistuka unta a gyűrűt az ujján, letette oda, ahol annak legjobb helye volt, a hímzett zsebkendő mellé a láda fenekére. Balogh István dr. elvégezte a budapesti tudomány egyetemet. Négy év óta nem volt már otthon, érettségi óta. Alig várta, hogy vége legyen a nagy komédiának, alig várta, hogy lássa az édes anyját, az édes apját, a vadkesztenyefát, a nagy kertet. . . A vonat Brassóba érkezett. A vicinális, amelyiken tovább kellett mennie, csak dél- j után indult. Félnapja volt Brassóban. Vasárnap volt. A, közönség lassan tért be a templom felé. O is oda tartott. Az első padokban két ismerős arcot látott. Gál Ilus volt az egyik. A másikat nehezebben ismerte fel. Sokat változtatott az arcán a bajusz. A Fekete Berci volt. Templom után rendesen lesegette a kijövőket. Sejtett valamit. S csakugyan, mikor kijöttek, a Fekete Berci karon fogta Gál Ilust . . . Otthon pedig, mikor a ládáját rendezgette, egy gyűrű akadt a kezéke, meg egy hímzett szélű zsebkendő. A zsebkendőről pedig eszébe jutott egy nap valamikor régen, mikor tőle megkérdezte valaki: — Mért is hívják magát Pistukának ? Vagy hogy igy kérdezték, az se bizonyos. Hiszen régen volt az. Játék, norinbergi és diszmüáru raktár. T?agy választék kézimunkákban. MM MM MM MM MM MM MM MM &2T Legolcsóbb bevásárlási forrás! Első Nagykárolyi Bazár NflG^KÄI^OLy, f)eák-tér. Kaufmann Jakab-féle ház. MM MM MM MM MM MM MM MM V Himzőselymek. TTlinden alkalomra célszerű ajándéktár- » _____gyak._____e
