Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-05-20 / 20. szám
/1 f\ "Lx VL Nagykároly, 1911. május 20. 20-ik szám. / Jr IV. évfolyam. •• JP KÖZÉRDEK is; v VV j fc ERMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TTTEZŐG AZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP '•v * tMegjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult, 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. '-Ü Telefon 95, Főszerkesztő.' Or. BISITZ BÉLA. Felelős szerkesztő : SINIKÓ ALADÁR. Főmunkatárs: Di». wiERTs László. Előfizetési árakt Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Megjétyxéiek egy JiásKtorlevélre. Nagykároly. 1911. május 17. Aki a napi eseményeket megrögzitö lapokat nemcsak szenzációs hírek utáni vágyának kielégítésére olvassa, hanem az azokban naponta felmerülő szellemi mozgalmakban, az emberiség haladását vagy hanyatlását, előbbre töltetesét, vagy visszaesését akarja felismerni és eme olvasmányokat a maga okulására és azemberi társadalom javára akarja fordítani, annak figyelmét nem kerülhette el egy fontos, erkölcsi haladásunkat szomorú világításba helyező nyilatkozat, mely tudása, széles látóköre és európai műveltsége által egyaránt kiváló férfiú szájából hangzott el. Ezt a nyilatkozatot, mely az összes felekezetek szellemi vezéreihez intézett fölszólitás- ban csúcsosodott ki, Tisza István tette meg Nyitrán, hol felekezetinek egy nagy ünnepén való megjelenése alkalmából az egész lakosság, felekezeti különbség nélkül, tüntető lelkesedéssel fogadta. Először a katholikus vallásuakhoz intézett beszédében, azután a zsidó hitközség üdvözletét tolmácsoló küldöttségnek adott feleletében a nyilvánosság figyelmét hívta fel ama vallástalan, Istent és hitet tagadó irányzatra, mely manapság mindenütt észlelhető és napról-napra nagyobb köröket vonz hálójába. Felszólította általuk az összes felekezetek vezérlő egyéniségeit, hogy szemben ezekkel a rombolókkal, az emberek közerkölcsi világában kiszámíthatatlan kárt tevőkkel. vegyék fel egyesült erővel a szellem és hit nemes, soha el nem avuló, az emberiség igazi haladására termékenyitöleg ható fegyvereivel, a kérlelhetetlen, kemény harcot. Eme felszólítás még azáltal nyer súlyban és jelentőségben, hogy ezt nem papi hivatást betöltő egyén, nem felekezeti elfogultsággal vádolható férfiú dobta a napi mozgalmak felszínére, hanem oly egyéniség, kit nagy tudása és bő tapasztalata, a mindennapi eseményeket tiszta, elfogulatlatlan szemmel áttekintő gondolkodása, a közvélemény méltó kifejezőjévé és interpretorává avatta. Bizonyára csak a lépten-nyomon felbukkanó eszme- áramlatok és eseményekből éles, figyelő tehetséggel leszűrt megismerés volt szülője és előidézője eme őszinte nyilatkozatnak és oka eme kiváló fontosságú fölszólitásnak. És valóban, a korunkat mozgató szellemi áramlatokat kutató elmével biráló és vizsgálódó szemmel elfogulatlanul megítélő szemlélőnek teljes meggyőződéssel igazat kell adnia közéletünk eme kiváló férfiénak. A mai kor a tagadás és negáció szomorú jegyében mozog. Nem akarok itt az erények és erkölcsök hanyatlása fölött keseredni. Jól tudom, hogy e lapok hasábjai nem szószék, nem valók erkölcsi prédikációk közreadására. De azt csak kijelenthetjük, hogy korunk egyes áramlatai, nem egyes hitfelekezetek hitcikkelyei és tantételei ellen irányulnak, hanem magát az istenhitet támadják gyökereiben. Nincs Isten, nincs lélek a jelszavuk, melyet á köztudatba igyekeznek átültetni. Hogy ez rombolólag hat nem csak az egyedre, hanem az egész társadalomra, fölöslegesnek tartjuk bővebben bizonyítani. Készséggel, sőt lelkesedéssel csatlakozunk tehát mindama, az emberiség legdrágább javait szivükön viselő férfiakhoz, kik harcra és küzdelemre szólítják a vallások és felekezetek vezéreit és szóvivőit, hogy a hitet és az erkölcsöt védjék meg azok ellen, kik ezek alapjait alá akarják aknázni és romba dönteni. Ámde eme közös, a tudós és bit, a tanítás és meggyőzés nemes fegyvereivel megvívandó szellemi harcnak van egy fontos- előfeltétele, melyet az egyesülő és egymás támogatására kezet fogó feleknek okvetlenül respektálnak kell. Mindegyik hitbeli meggry Állandó lemez újdonságok I. Helica Világhírű kerékpárok egyedüli raktára, Gramafon, Eufon, Pathefon beszélőgépek dús választékban. Legújabb rendszerű varrógépek. Mindezek alkatrészei és javítása jutányos árban Mnlnár Tacfirárolr műszerészek Debrecen, iTluüidi 1 ebivel “ft Egyház-tér3.sz,a.Nagytemplomnál, Telefon 727, Villanycsengő berendezés, javítás, jókarban tartása. Telefon 727. TÁRCA. Hadnagy István. Irta : Hadnagy István. “Közérdek“ eredeti tárczája. Természetes, hogy a régi idő óta „nyájas“ és „jámbor“ olvasó már a cim láttára meg- botránkozik s bosszankodva szidja a szegény újságírót, ki egyéb fölöttébb fontos dolgok helyett saját magáról tárcacikkezik. Látott-e már ilyet a világ? Hát persze, hogy nem látott. No és most sem fog látni, mert ez a Hadnagy István még sem az, aki ezt a tárcát Írja. Brassóból igyekeztem Pest felé. Késő estére értem el dolgaimmal s alighogy az esti vonatot is el tudtam érni. Sietve adattam fel podgyászomat s a vonatra feljutva, rögtönöj sen végig feküdtem egyik díványon. Alig- I hogy indvlt a vonat, fülkémbe egy közönsé- I gesen szokatlan alak lépett. Csak egyetlen bot volt kezében, semmi egyéb. Mellénye j ezüst pitykékkel kivarrva, kalapja mellett árvalányaaj. Arcát császárszakáll diszitette. Rövid, ráncos csizmájában tökéletes képét adta a negmódosodott cigány vajdának, aki nem is paraszt (szerinte), nem is ur ( mások szirint). Neu törődtem vele. Tovább aludtam. Hogy meglop, attól nem tartottam. S hogy életeidben ez az ember még szerepet is fog játszsni, arról álmodni se álmodtam. — Segesvárnál durva kezekkel rázogattak fel nélységes álmaimból. Nehezen nyiló szemein kezekre tágultak, mihelyt a durva kezel elfinomult tulajdonosául egy rendőrt fedettem fel. Sőt mi több! Nem is egy, de kt rendőrt. (Gyalázat két rendőrt küldeni r-m, holott egytől is a hideg rázogat !) Becsületes szász rendőrök, kik ugyan tolvajt sohse fognak, annál kevésbbé betörőt. Pedig épen tolvajt kerestek. Egy nemzetközi szélhámost, ki épen e vonaton utazik, minek - utánna Brassóban többé, kevesébbé rendet zavart. — Hogy hívják? — kérdi az egyik rendőr hivatalszabta komolysággal. Az álmos embereknek legkönnyebb volna hazudni és mégis azok a legőszintébbek. — Hadnagy István — feleltem ilyen álmos őszinteséggel. — Akkor menni itt előttünk, — azonnal, rögtön — szólt a másikban a méltóságos durvaság. Időm se volt kérdezősködni, már a segesvári rendőrkapitányság tömlöcében üdültem, én, szerencsétlen, ki életemben egyszer sütöttem el egy puskát s akkor is visszafelé sült el. Ennyi egész életem összes rendzavarása . . . ALKALOMOLCSOBEVÁSÁRLÁSRA! A Szokott és Kovácsoczy-féle kiegyezésből átvett árukat élyen I e s z á I I i to 11 árak mellett bocsájtom a n. é. vevöközönség rendelkezésére Diamantstein Adolf Nagykároly, Nagyhajduváros (Friedl-ház.)
