Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1911-05-20 / 20. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK május 20. 20. szám. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. győződésének kölcsönös tisztelete, kölcsönös becsülése. Kölcsönösen küzdve azért, amiben egyek vagyunk, de egymás iránt türelmet tanú­sítva, amiben különbözünk. Mert ha a haza különböző vallásfelekezetei között nincsen meg a kölcsönös megbecsülés, ha hivei közt nem viseltetnek egymás iránt türelemmel, sőt ha az egyik nem kíméli a másik leg­bensőbb érzelmeit, hogyan egyesülhetnének közös küzdelemre kiilellenség ellen ?! Ebből az elvitázhatatlan elvből kiindulva, annál kínosabban lepett egy kiváló egyén­nek, egy szomszéd, Nagyecsed község refor­mátus lelkészének egy nemrég kibocsátott, híveihez intézett pásztorlevele, melyben min­den különösebb ok és minden szükség nélkül (nem is egyszer, de többször) következetesen a zsidó vallást egy sorba helyezi a pogányokkal, állhatatosan szólva „zsidókról és pogányokróV. Meggondolta-e a derék lelkipásztor, milyen sértést követett el egy sok ezer éves múlttal biró vallással szemben ? Meggondolta-e. hogy a zsidó vallásnak a pogány világfelfogással egy kalap alá vonásával hazánk 800,000 hí­vővel biró felekezetét sértette meg? Lelkész létére csak tudnia kell, hogy a keresztény vallásnak a zsidó a szülőanyja. Sőt épen neki kell ismernie ama alapokat, melyeken a keresztény hit épülete nyugszik, de a me­lyekben a zsidó vallás még máig is mélyen gyökerezik. Avagy nem tudná-e Nagyecsed nagy tudásu református lelkésze, hogy épen zsidók voltak azok, kik a zsidó vallás tanai­ból és örök igazságaiból kiindulva a pogá- nyokat fogékonnyá tették a zsidó vallás sze­rétéiről, erkölcsről és jogról táplált meggyő­ződései iránt? Nem tudná-e a lelkész ur, hogy a felebaráti szeretet parancsa az ó tes- tamentomban is benn foglaltatik : „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". Hogy állít­hatja egy sorba a zsidót és pogányt még akkor is, ha arra a korra gondol, melyben a ke­resztény vallás keletkezett. Ha buzgalommal és lelkesedéssel megakarja védeni gyüleke­zetét az ősi hite elpártolásától, jól teszi, tőle a jogot senki el nem veszi. De ha túlbuzgó­ságában odáig ragadtatja magát, hogy kiseb­bít és lebecsül egy ős régi felekezetet, mely­nek részéről bátran állíthatom, veszedelem nem fenyegeti, akkor ne csodálkozzék, hogy ez tiltakozást vált ki azok részéről és vissza­utasításban részesül, kik odaadó hazafiságuk mellett szeretettel ragaszkodnak ősi hitükhöz és akiknek vallási érzésüket mélyen sérti, ha hitü­ket egy sorba helyezik a pogányokéval. Gon­dolja meg az érdemes lelkész ur, hogy van egy közös oltár, melyen mindnyájan szere­tettel és odaadással kell áldoznunk, a sze­retet oltára és van egy közös ellenségünk, a hitetlenség, tagadás és reakció szelleme, mely ellen mindnyájunknak vállvetve kellene küzdenünk. Ne zavarjuk tehát a felekezeti békét, ne sértsük meg egymás vallásos meg­győződését. Szívleljük meg egy tekintélyes egyházfő intelmét, melyet nem régiben inté­zett híveihez: „A vallást nemcsak a hírekben és templomokban kell ápolni, de ki kell vinni az életbe, anélkül azonban, hogy mások igazi vallásos meggyőződését megsértsük “ Béke velünk ! Fürth Ferencz, főrabbi. Angol börbutorok készítése Nagykárolyban. Kecske, juh vagy antik bőrrel és mok- kettel, bárminő mintában a legszebb és legjobb kivitelben olcsón készül Holczmann István míibutor-készitö, kárpitos-műhelyében Nagy károlyban, Jókai-utca 7, szám alatt, — A készít­tető a rendelt bútorait, azok készítése alatt bármikor megtekintheti. Az aranyér, vérpangásnak és szokványos székrekedésnek a következményé. 1,„ esetleg egy egész pohárnyi természetes Ferencz Jó­zsef keserüviz naponta éhgyomorra véve rö vid idő alatt lényeges javuláshoz, gyakran tel­jes gyógyuláshoz vezet. A leghíresebb koródá­kon már évtizedek óta használják. A vételnél ügyeljünk arra, hogy a fűszeres­től vagy gyógyszerésztől igazi Ferencz József keserüvizet kapjunk, mert mint a budapesti Szt. Jánoskórház igazgatósága, az oszlályfőor- vosok egybehangzó véleményadása szerint, bi­zonyítja: a Ferencz József gyógyvíz a többi keserüvizeket, enyhe.ize, csekély (50-100 garmm- nyi) adagolása és legelőnyösebb sikere által messze felülmúlta : szokványos székrekedésnél, alhavasi vérpangásnál és aranyérnél. Ebből látható, hogy orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferencz József kese­rüviz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és említésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban is tetemesen felülmúlja. Kérjünk a gyógytárakban vagy kereskedésekben határozottan valódi Ferencz József keserüvizet Szinház. Czakó Mici. Kicsike kis szerep volt a Czakó Micié a Sárga liliomban (Judith). De ebben egy egész élet van. A szerelmese karján anyaságra si­ető, minden egyéb érdeket letörő, gondolkozni kezdő nagyleányé. Azé a nagy leányé, kinek a zárdától csak egy lépés az anyaságig, azé a nagyleányé, kinek lelkivilágát magyarul még nem elemezték. Férfiak még nem pró­bálták, mert nem ismerték, nők sem próbálták, mert nem merték. Biró Lajos merte és sike­rült. Czakó Mici pedig megérezte, megfejtette ennek a rejtélyes világnak lehetőségeit, igaz­ságait. Finom lelke ezeket a lehelet finom dolgokat gyönyörű művészettel játszotta meg. Altalán a Czakó Mici művészete, intelligen­ciája megtanítja szépen látni az élet egyes darabjait. Aki pedig szépen látni tanít, az maga is szépen tud látni. Szépen látni tudni: ez elsőrangú művé­szet. Szépen megérezni tudni: nagy szív keil hozzá. A hűvösön teljes 48 órát pauzáltam, mig a kapitány elé juthattam. Igazolásra szólított I fel. Katonakönyvemet kerestem; minden egyenruhás hatóság előtt ezt tartottam ko­ronatanúnak, hogy csakugyan én vagyok én. S ime, hiányzott ! Vonatra ültömkor még láttam a felsőm zsebében. Semmi kételkedés. Eszembe jutott a császárszakállas cigány­vajda, akire még visszapillantottam jöttém­kor s aki Isten igazába horkolt a másik bőr- diványon s mégis, mintha a fél szeme vi- gyorgón nevetett volna a kilépő rendőrökre. Nagynehezen igazoltam magam újságírói vonatjegyemmel, no meg a személyleirás se pászolt reám . . . Szabadon bocsátottak. Azt hittem, mindentől megszabadultam, pedig Itt kezdődött a kálváriám! Sürgősen ro­hantam a „Schässburger Zeitung“ szerkesz­tőségébe s kértem a szerkesztőt a szent kol- legalitás nevében, hogy boszulja meg a raj­tam esett sérelmet s fenyitse meg a buta rendőröket. Minden megigértetett. Nyugodtan távoztam. Bíztam az ügyben. Tettek is sokat ér­dekemben. Harmadnap Pesten kezembe kerül a „Sch. Z.“, melyben a napi hírek rovatában diszeleg, hogy „Segesvár kitünően fegyelme­zett rendőrsége kézre kerítette a brassói be­törések tettesét, aki nem más, mint Hadnagy István volt hírlapíró.“ (Sic!) Mit tesz ilyen­kor az ember ? Mindenesetre kidühöngi ma­gát, aztán fogja a névjegyét, ráírja, hogy : „Maga marha“ és elküldi a szerkesztőnek. (Az igaz, hogy ez nem is használ semmit!) Csakhogy nem addig a! Ha Segesváron akad egy bolond újságíró, mért ne akadna Pesten még egy bolondabb ?! Hát akadt is ! Másnap egyik napilap leközölte a hirt, utána a többi . . . Azután postán jött a címemre egy kis doboz. Benne a menyasszonyom jegy­gyűrűje. Rohantam fel az apósomhoz, meny­asszonyomhoz, senki sem fogadok. Levelet írtam, felbontatlan jött vissza. A keserűség a torkomat fojtogatta! (Az arám egy bankár lánya volt !) Ezer baj ért, mig a vád alól tisztázhat­tam magam. Belekerült 34 hírlapi lyilatko- zatba, 4 kard, egy pisztolypárbajba, i seges­vári szerkesztő amerikai párbajt akad. (En meg egyszerűen kidobtam őt, azóta se lát­tam !) Minden elszunnyadt már. Egy tv telt el a lefolyt események óta. Mindent feedtem magam is, csak azt a másik Hadnagj Ist­vánt akartam voina kézrekeriteni. Ara is rásegített az Isten. Kora reggel rohantam a szerkesztőséibe. Mikor még csak a szerkesztőségi szüga végzi a munkáját. Belépve a csodák csoc&ja fogott meg, nyitva láttam a titkár irodáit. Benn valaki az íróasztalon keresgélt. Bes­tem s hangos jó reggelt kívántam. Az idegei hirtelen visszafordult. Kis bajusszu, borotvát képű, elegáns ur állott előttem. Bemutatko­zásra nyújtotta kezét, — Hadnagy István vagyok — szólt hi­degen. Mintha a menykő ütött volna belém. So­hasem voltam nagyobb zavarban. — Hát én ki vagyok ? — dadogtam os­tobán. — Az az ur dolga. — Vágta a szemem közé olyan hangon, mintha ötvén éve len­nék szomszédok s közös lenne a kutunk. S ezzel kalapját véve, alászolgálját mondott az egész szerkesztőségnek. Csak későre tértem magamhoz kábultságomból. A rendőrségre I rohantam, ahol is egyik nagyobb bank igaz­gatójával találkozom, ki keserves ábrázattal adja elő a soros kapitánynak, hogy tegnap egy ismeretlen egyén több ezrestől szabadí­totta meg a bankot hamis aláírásokkal. Az átvevő neve : Hadnagy István. Kisomfordál- tam a kapitány irodájából. Észre tértem már. Féltem a gyanusitásoktól, tévedésektől, bo­csánatkérésektől, mik oly sűrűn zúdultak a nyakamba a segesvári eset után. Sohse gon­doltam többé, vagy legalábbis nem akartam gondolni többé szerencsétlen kezű s eszü druszámra. De a sors ismét mást akart. Im­máron az én javamra dőlt el ez utolsó ta­lálkozás. Bécsben elfogták az international szél­hámost, Frühling Ottót. A főtárgyalásra, en­Bárhol Csak a MAGGI névvel és a kereszt­csillag védjegygyei valódi! legyen szükségünk húslevesre (levesekhez, főzelékekhez, mártásokhoz), úgy azt a leggyorsabban, legolcsóbban étlegkényelmesebhen készítjük a-VMAGGI húsleves- kockából, Csak forró vízzel kell leönteni! darabja £) f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom