Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-09 / 1. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK január 9. 1 szám ■ ---------------------------------------------------------------------------------­-----------------------------------------------------m KdBELIK QTULd SZOBRÁSZ ÉS SÍRKŐ RAKTÁRA NAGYKÁROLY 12 év óta fennálló üzletébe a legkiválóbb minőségű bútor márványlapok — i±i gyártását vezette be. m-----------------------------------------------------------------------------------:------------------------------------------1 múlttal bitó összes társadalmi osztályoknak és harcot üzentek azoknak n társadalmi erők- és tényezőknek is, melyek hazánkat a múltban fentartották és melyek egyedül lehetnek alkalmasak arra, hogy az országot a jövő fejlődés utján előbbre vigyék. Az újítók szemében nincs ma meg­vetésre méltóbb osztály a nagy és közép­birtokosok osztályánál. Nincs hiba, nincs bűn, amit ezekre rá nem kennének, nincs mulasztás, melyet nekik bünül fel nem róv- nának. A kormányrendszerekés a parlament összes mulasztásait, vétségeit, közmüveltsér giinket és közgazdaságunkat elhanyagoló könnyelműségeit, a rossz törvényeket, me­lyeknek nyűgétől szenvedni kénytelen az iparos, a gazda, a napszámos, az életkereső emberek egész tömege, a legmerészebb és legoktalanabb vádak révén birtokos osz­tályunknak h nyakába varrják. Nem lesz addig Magyarországon jog- egyenlőség, nem lesz kulturális haladás, egyetemes vagyoni jólét, amig itt a mágná­sok, a földbirtokosok, a papok és a lateiner emberek hasznavehetetlen ezrei lesznek az urak. Ipari és kereskedelmi alapokra kell fektetni az ország közgazdaságát, a nagy­birtokot pedig fel kell darabolni, ezer és ezer parcellára felosztani, hogy jusson be­lőle azoknak a népmillióknak, akik most föld híján itt hagyják az országot s Ame­rikának emberölö bányáiba tódulnak — ke­nyeret keresni. A gyűlöletnek és a hazugságnak ez a szava hangzik nap-nap után százféle válto­zatban. Tele vannak vele az újságok, a könyvek, az irodalmi és tudományos körök. Összekeverik az igazságot a hamissággal, hogy könnyebben megtévesszék azokat a jóhiszemű embereket, akik belátják és átér­zik, hogy az országnak tényleg nagymérvű szociális és közgazdasági újításokra van szüksége. A megtámadott a gyűlölet és gúny céltáblájául szolgáló társadalmi osztályok pedig mit tesznek, hogyan védekeznek ? Sehogyan sem. Sőt olajat öntenek a tűzre, midőn mereven elzárkóznak azon társadalmi és közéleti kötelességek elől, melyeket a mai kor viszonyai első sorban az uralkodó osztályokra nézve szabnak meg. A mai kor a demokratikus haladás eszméjét már kitűzve az emberi társadalom homlokára, azt onnét eltávolítani többé sem­minő törekvéssel nem lehet. Nem függ sem egyesek sem egész osztályok tetszésétől, beleilleszkedünk-e ennek a demokratikus eszmeáramlatnak a kereteibe, részt vesziink-e az általa támasztott és ma már fentartóz- hatatlanul haladó mozgalomban. Sem meg­állni, sem szembehelyezkedni ezzel a moz­galommal nem lehet, hanem bele kell vet­nünk magunkat az árjába, hogy irányíthas­suk azt és vezethessük. Igazi, benső, minden réteget átható népszeretetre van szükségünk, hogy az át­alakulási folyamatoknak körülettünk csap­kodó htillátftai el ne borítsák és alá ne mossák azokat az eszményi javakat, melyek nélkül az emberiség élete egy percig sem maradhat meg a nyugodt és biztos fejlődés utján. A történeti osztályokban lakó haza­szeretetei, ezeknek az osztályoknak tudását, önzetlen munkáját, a vallás és erkölcs nyúj­totta hatalmas, semmi más által nem pótol­ható állam- és nemzetfentartó erőt a jövő Magyarország' sem nélkülözheti. Hazánk jelenlegi társadalmi osztályai közül egynek sem szabad elpusztulnia, de valamennyinek át kell alakulnia. A nagy- és középbirtokos osztálynak első sorban a falu népét kell felkarolnia, áldozatkész nép­jóléti politikával és tevékenységgel. A pap­ságnak jobban le kell szállnia az életnehéz­ségek, a nyomor és szenvedés tanyáira; szívvel kell bírnia minden társadalmi hely­zet és viszony iránt, amely segítséget és támogatást igényel. A lateiner elemnek ösz- szes szellemi kincseit kell kiszórnia, hogy az alacsonyabb kujturáju néprétegeket a tudásnak, mivelődésnék magasabb fokára emelje fel. A nagy forrongásban, amelynek mély­ségéből az izzó népszenvedély égető láva­tömegeket kezd kilökdösni az élet felszínére, vau biztos iránytűnk. Tegyünk minden kí­nálkozó alkalommal egy-egy lépést az egye­temes jóiét céljai felé. Ami a köznek hasz­nál, százak, ezrek javára, boldogulására szolgál, az legyen törekvéseink célpontja a politikában, a társadalmi tevékenységben, az istentől kapott javak felhasználásában. A demokratizmus nagy és szent eszme. Ha elfajul, az ami hibánk lesz, mert elmu­lasztottuk irányítani, megneinesiteni, a ke­resztény világossággondolatkörébe beállítani. Szóval van iránytűnk, mely csak azok­nak nem használ, akik azt kezökbe nem veszik, vagy akik azt könnyelműen eldobják maguktól. r SEllliyHPHE Szives tudomásul! Van szerencsénk Nagykároly város és vidéke t. közönsége becses tudo­mására hozni, miszerint a :: HogyhóroIy-EPdoduidéHi :: Taharéhpénztár Részvénytársaság müdödését megkezdte. Üzletünk a takarék és bankügy­let összes ágaira kiterjed, neveze­tesen elfogad: takarék be- »"Ol nettó katna- téteket kJ 0 tozás mellett Betéteket folyó számlára meg­egyezés alapján kuláns tétel mellett. Értékpapírokat vesz, elad, meg­őriz, kezel és azokra előleget ad. Váltókat leszámítol a legalacso­nyabb kamattétel mellett. Jegzálog kölcsönöket folyósít be­kebelezés mellett házakra és föld- bitokokra a legmagasabb értékig. L Nagykároly-Erdődvidéki Taka­rékpénztár Részvénytársaság. 3=I[M]I=G □J Poste restante levelek. A kis varróleány tragédiája. Poste restante levél. Ki ne ismerné ezeket a leveleket ? Volt, azaz van is Nagykárolyban egy kis varróleány. Árva csak egy nagynénje van és tizenhat évet számlál. Ez a kis varróleány valamelyik társ­— Bizony a sült galamb senkinek se repül s szájába! A galambot meg kell előbb fogni, aztán megsütni és vigyázni rá még akkor is, nehogy a macska vigye el. Való­ságos művészet már a férjhezmenetel. — Taníts meg rá, Magduskám. Már én tavaiy mindent elkövettem és nem került. Ott voltam majd minden bálon és kimarad­tam a farsangból, pedig nem vagyok csúnya és van hozományom is, udvarlóm is akadt elég petrezselymet pedig sohasem árultam — Hát éppen ez a baj. Sok bálban voltál, sok udvarlód volt, sokat táncoltál és sokkal. Mulattál határozott terv és cél nélkül, ezért maradtál hoppon. Lásd, én ta­valy a stafirungomon dolgoztam és még színházba se mentem, hogy apukám félre- tehesse az ötezer korona hozományomat. — Az idén aztán bálozol, ugy-e ? — Egyetlen bálba megyek csak és pe­dig valaki kedvéért. Ez a valaki az, akit ki­szemeltem. — Te kis ravasz, te ! Erről nem szól­tál még soha nekem, pedig én minden tit­komat közöltem veled. « — Még csak én szemeltem ki öt, ő Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utca 11. még nem nyilatkozott, de február 12-én feltétlenül vallomásra kényszeritem. — Hogyan? Mi lesz akkor? — Hát nem tudni? A kereskedő ifjak társulatának a bálja a Polgári Olvasókörben. — Egészen bizonyos vagy benne ? — Hogyne! Napóleon, se csinált olyan haditervet, mint én. — Ugyan heszéld el, Magduskám. — Nem bánom. A nyáron ösmerked- tem meg vele. Csinos fiú és komoly gon­dolkozást!. Mindjárt észrevettem, hogy tet­szem neki. Néhány hétig nem láttuk egy­mást, de azután „véletlenül“ abba az üzletbe mentünk vásárolni, ahol ő az üzletvezető. Tudni akartam, hogy közönyös vagyok-e neki? Láttam, hogy nem. Pár nap múlva megint találkoztunk „véletlenül“ az utcán és engedelmet kért, hogy elkísérhessen. A szín­házhoz mentünk jegyért, Megkértük hogy váltson számunkra két jegyet. A mama 50 koronás bankót adott neki és nem engedte hogy ő váltsa meg a jegyeket. Erre ö en­gedelmet kért, hogy az egyletbe mehessen szelvényért, mert úgy olcsóbb a jegy. Csak láttad volna, hogy repült! Három szelvényt hozott utólagos jóváhagyásunk reményében, hogy ö is velünk jöhessen. Persze, megen­gedtük. A színházban cukorkával kinált ben­nünket, színház után pedig hazakisért. Apa nyitotta ki „véletlenül“ a kaput, bemutattuk neki és apa barátságosan „kedves öcsénk­nek szólította, meghívta theára és mikor a szokatlan időre hivatkozott, karonfogta és betuszkolta. Vasárnap este vacsorán volt nálunk. Persze, én főztem! Nem győzte dicsérni. Harmadnap meghívót küldött a báljukra és jegyet is hozott. Nem akartuk elfogadni, de végre is engednünk kellett, olyan szépen beszélt. Én persze még to­vább ellenkeztem, hogy nincs ismerősöm, nem szeretek sokat táncolni, nem szeretem a táncosok olcsó bókjait stb. Megnyugtatott, hogy velünk lesz mindig és jól fogjuk érezni magunkat stb. A bálon kissé felingerelem a féltékenységét, adom a jégszivüt, hogy haj­nal felé ellágyithasson és akkor majd uta­sítom, hogy valljon be mindent a mamának. — Te kis ravasz, te! Hisz’ ez terv­szerű férjfogás! — Nem, ez merő véletlenség! — No, igen: a kormányozható sors. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. fogtechnikus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom