Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-09 / 1. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK január 9. 1 szám ■ --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------m KdBELIK QTULd SZOBRÁSZ ÉS SÍRKŐ RAKTÁRA NAGYKÁROLY 12 év óta fennálló üzletébe a legkiválóbb minőségű bútor márványlapok — i±i gyártását vezette be. m-----------------------------------------------------------------------------------:------------------------------------------1 múlttal bitó összes társadalmi osztályoknak és harcot üzentek azoknak n társadalmi erők- és tényezőknek is, melyek hazánkat a múltban fentartották és melyek egyedül lehetnek alkalmasak arra, hogy az országot a jövő fejlődés utján előbbre vigyék. Az újítók szemében nincs ma megvetésre méltóbb osztály a nagy és középbirtokosok osztályánál. Nincs hiba, nincs bűn, amit ezekre rá nem kennének, nincs mulasztás, melyet nekik bünül fel nem róv- nának. A kormányrendszerekés a parlament összes mulasztásait, vétségeit, közmüveltsér giinket és közgazdaságunkat elhanyagoló könnyelműségeit, a rossz törvényeket, melyeknek nyűgétől szenvedni kénytelen az iparos, a gazda, a napszámos, az életkereső emberek egész tömege, a legmerészebb és legoktalanabb vádak révén birtokos osztályunknak h nyakába varrják. Nem lesz addig Magyarországon jog- egyenlőség, nem lesz kulturális haladás, egyetemes vagyoni jólét, amig itt a mágnások, a földbirtokosok, a papok és a lateiner emberek hasznavehetetlen ezrei lesznek az urak. Ipari és kereskedelmi alapokra kell fektetni az ország közgazdaságát, a nagybirtokot pedig fel kell darabolni, ezer és ezer parcellára felosztani, hogy jusson belőle azoknak a népmillióknak, akik most föld híján itt hagyják az országot s Amerikának emberölö bányáiba tódulnak — kenyeret keresni. A gyűlöletnek és a hazugságnak ez a szava hangzik nap-nap után százféle változatban. Tele vannak vele az újságok, a könyvek, az irodalmi és tudományos körök. Összekeverik az igazságot a hamissággal, hogy könnyebben megtévesszék azokat a jóhiszemű embereket, akik belátják és átérzik, hogy az országnak tényleg nagymérvű szociális és közgazdasági újításokra van szüksége. A megtámadott a gyűlölet és gúny céltáblájául szolgáló társadalmi osztályok pedig mit tesznek, hogyan védekeznek ? Sehogyan sem. Sőt olajat öntenek a tűzre, midőn mereven elzárkóznak azon társadalmi és közéleti kötelességek elől, melyeket a mai kor viszonyai első sorban az uralkodó osztályokra nézve szabnak meg. A mai kor a demokratikus haladás eszméjét már kitűzve az emberi társadalom homlokára, azt onnét eltávolítani többé semminő törekvéssel nem lehet. Nem függ sem egyesek sem egész osztályok tetszésétől, beleilleszkedünk-e ennek a demokratikus eszmeáramlatnak a kereteibe, részt vesziink-e az általa támasztott és ma már fentartóz- hatatlanul haladó mozgalomban. Sem megállni, sem szembehelyezkedni ezzel a mozgalommal nem lehet, hanem bele kell vetnünk magunkat az árjába, hogy irányíthassuk azt és vezethessük. Igazi, benső, minden réteget átható népszeretetre van szükségünk, hogy az átalakulási folyamatoknak körülettünk csapkodó htillátftai el ne borítsák és alá ne mossák azokat az eszményi javakat, melyek nélkül az emberiség élete egy percig sem maradhat meg a nyugodt és biztos fejlődés utján. A történeti osztályokban lakó hazaszeretetei, ezeknek az osztályoknak tudását, önzetlen munkáját, a vallás és erkölcs nyújtotta hatalmas, semmi más által nem pótolható állam- és nemzetfentartó erőt a jövő Magyarország' sem nélkülözheti. Hazánk jelenlegi társadalmi osztályai közül egynek sem szabad elpusztulnia, de valamennyinek át kell alakulnia. A nagy- és középbirtokos osztálynak első sorban a falu népét kell felkarolnia, áldozatkész népjóléti politikával és tevékenységgel. A papságnak jobban le kell szállnia az életnehézségek, a nyomor és szenvedés tanyáira; szívvel kell bírnia minden társadalmi helyzet és viszony iránt, amely segítséget és támogatást igényel. A lateiner elemnek ösz- szes szellemi kincseit kell kiszórnia, hogy az alacsonyabb kujturáju néprétegeket a tudásnak, mivelődésnék magasabb fokára emelje fel. A nagy forrongásban, amelynek mélységéből az izzó népszenvedély égető lávatömegeket kezd kilökdösni az élet felszínére, vau biztos iránytűnk. Tegyünk minden kínálkozó alkalommal egy-egy lépést az egyetemes jóiét céljai felé. Ami a köznek használ, százak, ezrek javára, boldogulására szolgál, az legyen törekvéseink célpontja a politikában, a társadalmi tevékenységben, az istentől kapott javak felhasználásában. A demokratizmus nagy és szent eszme. Ha elfajul, az ami hibánk lesz, mert elmulasztottuk irányítani, megneinesiteni, a keresztény világossággondolatkörébe beállítani. Szóval van iránytűnk, mely csak azoknak nem használ, akik azt kezökbe nem veszik, vagy akik azt könnyelműen eldobják maguktól. r SEllliyHPHE Szives tudomásul! Van szerencsénk Nagykároly város és vidéke t. közönsége becses tudomására hozni, miszerint a :: HogyhóroIy-EPdoduidéHi :: Taharéhpénztár Részvénytársaság müdödését megkezdte. Üzletünk a takarék és bankügylet összes ágaira kiterjed, nevezetesen elfogad: takarék be- »"Ol nettó katna- téteket kJ 0 tozás mellett Betéteket folyó számlára megegyezés alapján kuláns tétel mellett. Értékpapírokat vesz, elad, megőriz, kezel és azokra előleget ad. Váltókat leszámítol a legalacsonyabb kamattétel mellett. Jegzálog kölcsönöket folyósít bekebelezés mellett házakra és föld- bitokokra a legmagasabb értékig. L Nagykároly-Erdődvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság. 3=I[M]I=G □J Poste restante levelek. A kis varróleány tragédiája. Poste restante levél. Ki ne ismerné ezeket a leveleket ? Volt, azaz van is Nagykárolyban egy kis varróleány. Árva csak egy nagynénje van és tizenhat évet számlál. Ez a kis varróleány valamelyik társ— Bizony a sült galamb senkinek se repül s szájába! A galambot meg kell előbb fogni, aztán megsütni és vigyázni rá még akkor is, nehogy a macska vigye el. Valóságos művészet már a férjhezmenetel. — Taníts meg rá, Magduskám. Már én tavaiy mindent elkövettem és nem került. Ott voltam majd minden bálon és kimaradtam a farsangból, pedig nem vagyok csúnya és van hozományom is, udvarlóm is akadt elég petrezselymet pedig sohasem árultam — Hát éppen ez a baj. Sok bálban voltál, sok udvarlód volt, sokat táncoltál és sokkal. Mulattál határozott terv és cél nélkül, ezért maradtál hoppon. Lásd, én tavaly a stafirungomon dolgoztam és még színházba se mentem, hogy apukám félre- tehesse az ötezer korona hozományomat. — Az idén aztán bálozol, ugy-e ? — Egyetlen bálba megyek csak és pedig valaki kedvéért. Ez a valaki az, akit kiszemeltem. — Te kis ravasz, te ! Erről nem szóltál még soha nekem, pedig én minden titkomat közöltem veled. « — Még csak én szemeltem ki öt, ő Fogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utca 11. még nem nyilatkozott, de február 12-én feltétlenül vallomásra kényszeritem. — Hogyan? Mi lesz akkor? — Hát nem tudni? A kereskedő ifjak társulatának a bálja a Polgári Olvasókörben. — Egészen bizonyos vagy benne ? — Hogyne! Napóleon, se csinált olyan haditervet, mint én. — Ugyan heszéld el, Magduskám. — Nem bánom. A nyáron ösmerked- tem meg vele. Csinos fiú és komoly gondolkozást!. Mindjárt észrevettem, hogy tetszem neki. Néhány hétig nem láttuk egymást, de azután „véletlenül“ abba az üzletbe mentünk vásárolni, ahol ő az üzletvezető. Tudni akartam, hogy közönyös vagyok-e neki? Láttam, hogy nem. Pár nap múlva megint találkoztunk „véletlenül“ az utcán és engedelmet kért, hogy elkísérhessen. A színházhoz mentünk jegyért, Megkértük hogy váltson számunkra két jegyet. A mama 50 koronás bankót adott neki és nem engedte hogy ő váltsa meg a jegyeket. Erre ö engedelmet kért, hogy az egyletbe mehessen szelvényért, mert úgy olcsóbb a jegy. Csak láttad volna, hogy repült! Három szelvényt hozott utólagos jóváhagyásunk reményében, hogy ö is velünk jöhessen. Persze, megengedtük. A színházban cukorkával kinált bennünket, színház után pedig hazakisért. Apa nyitotta ki „véletlenül“ a kaput, bemutattuk neki és apa barátságosan „kedves öcsénknek szólította, meghívta theára és mikor a szokatlan időre hivatkozott, karonfogta és betuszkolta. Vasárnap este vacsorán volt nálunk. Persze, én főztem! Nem győzte dicsérni. Harmadnap meghívót küldött a báljukra és jegyet is hozott. Nem akartuk elfogadni, de végre is engednünk kellett, olyan szépen beszélt. Én persze még tovább ellenkeztem, hogy nincs ismerősöm, nem szeretek sokat táncolni, nem szeretem a táncosok olcsó bókjait stb. Megnyugtatott, hogy velünk lesz mindig és jól fogjuk érezni magunkat stb. A bálon kissé felingerelem a féltékenységét, adom a jégszivüt, hogy hajnal felé ellágyithasson és akkor majd utasítom, hogy valljon be mindent a mamának. — Te kis ravasz, te! Hisz’ ez tervszerű férjfogás! — Nem, ez merő véletlenség! — No, igen: a kormányozható sors. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. fogtechnikus.
