Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-09 / 1. szám
1. szám január 9, KÖZÉRDEK 3-ik odal nője biztatására még májusban, a szép hóditó májusban a következő apróhirdetést tette közzé a „Pesti Hirlap“-ban: Tizenhat éves leányka levelezni óhajt komolyabb fiatalemberrel. Leveleket Nagykárolyba „Árva“ név alatt poste restante kérek. Válasz érkezett is. Hogy hány azt nem tudjuk, de hogy érkezett, az bizonyos. Bár ne érkezett volna, mert akkor minden rendben lenne. Eleinte csak leveleket váltottak. Későbben azonban már csókot is küldtek egymásnak. Végül pedig mivel Nagykároly és Budapest messze van s a csók kihűl odáig, a „komoly“ fiatalember — ki melesleg legyen mondva iparos segéd — lejött Nagykárolyba. Itt éltek boldogan egy pár hétig. Egyszer azonban épen ahogy a regényekben szokott lenni, vége szakadt a nagy boldogsának. N. Miklós ur egyszerűen megszökött. Valószínűleg ártott egészségének a nagykárolyi levegő. De még kellemetlenül is esett neki, hogy a kis varróleány folytonosan a házasságról s efféle kényelmetlen dolgokról beszélt. Megszökött a múlt héten. Itt hagyta Nagykárolyt, a Kölcsey szobrot, itt az üzletet hol dolgozott és itt hagyta a kis varróleányt. A kis varróleány roppant elkeseredett. Könybe áztatta a sötét éjszakát, a fehér párnát, a sáppadt arcát. Szegény kis varróleány. Adja Isten, hogy ne találkozzunk veled egy pár év múlva a rendőrség szürke palotájában. ai',! '-í 81 St V \\ £(, /V/, 8i W' Járványos betegségeknél mint ko- % lera, typhus, vagy lázas be- $í : tegségeknél fő a viz, : f? 8; 8! I SS legbiztosabb óvszer a RROH DORFI aikálikus természetes m SAVANYUVIZ ■ Mint nyálka oldó szer úgy magában mint meleg tejjel vegyítve köhögésnél, rekedtségnél, tüdőhurutnál stb. legjobb gyógy- sikerrel ajánjtatik. Nehezen emésztő gyomorhurutnál kitűnő hatása van ! VIZELETHAJTÓ GYÓGYITAL. fii vy, ! '/S! 'Jy. <é (N n N\V W' Kérjük minden kávéhézban és ven- |j déglőben bor vagy pezsgőhöz Íj ss mindenkinek kitünően fog izleni. fi Wt 6 tS Divathóbort. Azt mondják, hogy a nők hiúk és sokat tartanak szépségükről. Hát ez elég kicsi tévedés. A hölgyek egyáltalán nem hiúk, ellenben rabjai a divatnak. Inkább anyáknak tűnnek fel a divatos öltözékekben, semhogy félredobva a bornirt divatot, az ellenére legyenek szépek. Csak amikor már megunta a divat a kiruccanásokat, akkor térnek vissza a hölgyek is a szép formákhoz, Mintha ma már az első hóval kezdene letűnni a zsákszerű szűk ruhák divatja, amely egyébként még mindig erősen tartja magát. Csak az a kérdés, hogy meddig? Szinte elképzelhetetlen, hogy a hölgyek miként ölthetik föl azokat a szűk ruhákat, amelyekben határozottan nem szépek. Még a legszebbek sem azok. A divat egy jó ismerője mondotta éppen a minap a mai divatról: — Bornint a mostani divat. Ahelyett, hogy követné a női termet elragadó formáit, teljesen eltér a természettől és valósággal csúnyává teszi a szép asszonyt. Ha egy ízléses asszony este, amikor ledobja magáról toalettjét, azt tapasztalná, hogy teste valójában olyan, mint amilyennek napközben mutatnia kell — másnap a szép asszonyt könyveiben úszva találnák. A szép asszony tehát tényleg szép akar lenni, de csak addig, amig a divat más nem parancsol. A divatnak ezt a bornirtságait a férjek megfizetni kénytelenek. Dühösködnek, botrányokat csapnak, de — fizetnek. Szidják a divatot a szabókat és mindazokat, akik drága pénzért meg is rutitják asszonyaikat, de amikor a feleség megjelenik az uj divatos toalettben, akkor belenyugszik a változha- tatlanba. Egyetlen férj sem mondja asszonyának : Ezt a rut ruhadarabot pedig dobd el fiam a pokolba! Soha többé ne lássam rajtad! Pedig igy talán az ízlés felé lehetne irányítani a divatot. A szűk szoknya. Csárdás a bálban. nem szeretik a magyar csárdást táncolni sem a bálokon (az udvari bált még pláne említeni se merném), sem a táncestélyeken. Az az, hogy táncolják, csakhogy — bostont(csinál- nak belőle. Az ember önkénytelenül elgondolkozik, elmereng, a hogy úgy megáll a terem közepén, s bele igyekszik pillantani a táncolok psihológiájába, hogy mitől van az. hogy a vért mozgató, hangulat bizser- gető magyar csárdás ütemein nem bokázóra, mámoros andalgóra áll a táncoló kedve, hanem bostoni jár, a melynek meg van ugyan a poézise, de mindig egyforma, mindig változatlan. A ki lélekböl táncolja a csárdást, az ezerféle figurát bele tűd keverni a táncába, melyekben férfiassága, kecsessége, kellemessége, szilajsága, csapongó kedve egyformán kidomborodik. A bostoni járó egy idő múlva unalmassá válik, mert a boston olyan, mint a madár tej: nagyon kellemes- de ha sokat eszik belőle az ember, hát meg, unja és fölcseréli — töltött káposztával, a mely minden tekintetben találóan jelképezi a magyar csádást a madártejes bosztonnal szemben. Az ember nem tudja okát adni ennek a jelenségnek, s arra kénytelen gondolni, hogy a mi gavallérjaink nem bírják kedvvel, hangulattal, szilajsággal és — tüdővel. Az igazi magyar csárdáshoz pedig ez kell. Mert, hej, a mai táncos gavallér kedve nem kedv, hanem kesernyés cinizmus, hangulata nem hangulat, hanem az üres személyek zavaros vibrációja, szilajsága nem szilajság, hanem duhajkodás, tüdeje pedig — az egyszerűen nem tüdő . . . A francia négyes után csárdást húz a banda. S húsz pár közül legalább tizenöt, bostot jár a — csárdásra. Komikus dolog, s az ember elmosolyodnék, ha nem bosszantaná inkább. Ez az ifjúság a magyar ifjúság. A melyik nem szereti a csárdást, még akkor sem, a mikor mindössze nem jut az átmulatott nyolc órából két egész óra sem magyar csárdásnak . . . Ettől az ifjúságtól ugyan ne várjuk, hogy a hol csak teheti, mindenben őrizze meg, a mi nemzeti vonás, mely vonásoknak összessége adja a faj karakterét. Az ifjúság tud tüntetni, politikai fáklyás meneteket rendezni, bankettezni, de nem tudja megmutatni, hogy nemcsak ezekben, hanem táncban, mulatságban is magyar tud maradni. Senki sem mondja, hogy a magyar gavallér, ha táncol, csak csárdást táncoljon, — de a csárdásra ne táncoljon bostoni! Ez először is unesztétikus a legnagyobb mértékben másodszor pedig szégyen. Hanem azért tessék csak megnézni akárkinek a legközelebbi táncestélyen is : húsz pár közül tizenöt bosztonozik a csárdásra és nagyon meg van elégedve, hogy a szegény, lenézett magyar csárdás múzsáját megint arcul vághatta . . . „Kollarit“ (bőrlBinez) A jelenkor legjobb tetőfedő- és elszigetelő-lemeze. Egyedelárusitó Herskovits Hermann fakereskedő Nagykároly. Sokat lehet vitatkozni, szépek-e, tet- szetősek-e a mai női ruhák, melyek valósággal beszorítják, mintegy zsákba várják a bájos női idomokat. Lehet a divat kinövései ellen agitálni annyit, amennyit épen jól esik valakinek, csak egyet nem lehet: eredményt elérni ezzel az agitálással. Mert a hölgyek mindenről lemondanak inkább, mint arról, hogy divat szerint öltözködjenek még akkor is, ha minden kényelmüket föl kell érte áldozniők. A divat ellen csak egy eszköz van: maga a divat. A holnap divatja kiszorítja a mait, épen ezért bizonyos, hogy a mostani bornirt, szűk ruhák élete sem örökké tartó. Nem jól írtam a címet. Ma már nincsenek bálok, csak táncestélyek vannak. Ez az elnevezés helyesebb is, jobb is, magya- rabb is, mint a bál. Ugyan lényegben azért nincs különbség a kettő között, merta miért a bál táncestély, azért csakúgy belekerült a kisasszony estélyi kosztümje 60 forintba, s csak úgy libeg a gavallér frakjának a szárnya, egyszóval csak olyan fényes, káprázatos, flancos a táncestély is, mintha valóban — bál volna. Mindez azonban kevéssé füg össze azzal, a miről beszélni akarok. A csárdásokról a táncestélyeken. Annyiban mégis összefügg a dolog, hogy az utóbbi időben Fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhákat kifogásta- :: lanul és a legszebben :: Koncz József DEBHECZEN, Arany 3ános-utca 10. Álapitlatott 1803. évben. Telefon Hl. na. Ruhát fest és vegyileg tisztit H9IIFEL SÁMUEL :: Nagykároly, :: A római kath. templom mellett. Alapittatott 1902.
