Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)
1910-01-15 / 3. szám
2 KÖZÉRDEK Dr. Pálfóldy Lajos találmánya. Dr. PcUföldy Lajos dunaföldvári ügyvéd »rugalmas acél automobilkerék« találmánya élénk érdeklődésre talált nemcsak az országban, de külföldön is. Nem csoda 1 Egy egész világot érdeklő, nagy anyagi megtakarítással járó s célszerű találmányról van szó, mely ezen a téren a legszebb létjogosultságra van hivatva. A Berlinben megjelenő »Allgemeine Automobil-Zeitung« illusztrációkkal közli dr. Pálföldy Lajos dunaföldvári ügyvéd találmányát. A találmánynak sikerült az autókerék kérdést tisztán acélból, gummi s levegőnyomás alkalmazása nélkül megoldani. Az acélkerék a gummikeréknél sokkal hosszabb ideig tart s úgy autókra, valamint egyéb járműre alkalmas. A kerék lényeges része a kerékben elhelyezett »Transponens Reformator« készülék, mely azt eszközli, hogy a talajon összenyomott rugók nemcsak rendes helyükre állíttatnak visz- sza, de sőt a kerék bizonyos részén épp any- nyira az ellenkező irányban kinyujtatnak, mint összenyomva voltak. Ezen felül azt is eszközli, hogy a teherviselésben nemcsak a talajon levő rugók, de a kerék egész kerületén levő, tehát az összes rugók résztvesznek és adják a rugalmasságot. Az eddigi rugós keréktalálmányoknak hibái a következők voltak: Csupán a talajjal érintkező rugók dolgoztak, tehat igen erősre és súlyosra kellett készíteni. Működésük az volt, hogy a talajon folyton benyomattak s az ily egyoldalú igénybevétel folytán a rugó belső részén az acél tömecseinek összeszorulása s a külső részén pedig azok megnyúlása következett be s a rugók rövid idő alatt elvesztették rugalmasságukat, deformálódtak. Minthogy ezen találmányon a rugók két oldalulag működnek, a nyomás és húzásra való igénybevétel pillanatonként változik, a deformálás nem állhat be. A transponens reformátor ugyanazon pillanatban az összes rugókat kényszeríti működésre, igy mintegy harmincszor annyi rugófelület dolgozik, mint a régi találmányokon dolgozott, ebből folyólag az egyes rugók gyengébbek és könnyebbek lehetvén, a kerék súlya alig különbözik a pneumatik súlyától. A kísérlet beigazolta, hogy 7 mázsás súlyú kocsit 3/*-ed milliméter vastagságú rugók köny- nyen hordanák. Ez természetes is, mivel harmincszor annyi rugó dolgozik egyszerre, mint a régi rugós kerekeken dolgozott. A régi rugós kerekeken a földön benyomott rugók oly gyorsan kerültek újból a talajra 60 km. sebes menésen felül, hogy nem volt idejük helyükre állni, elkéstek s igy az egész kerék benyomottan, vagyis mereven járt s ösz! szetörte a kocsit. A dr. Pálföldy-féle kocsiknál ez lehetetlenség, mivel a transponens reformátor minden fordulatnál nemcsak helyükre állítja a rugókat, de azokat az ellenkező oldalra is kihajtja. Tudvalevő dolog, hogy a földön mintegy nyolcszázezer autó és néhány százezer hintó jár pneumatikos. Tudvalevő az is, hogy egy nagy autó évi gummiszükséglete mintegy 6000 koronára megy. így milliárdokat adnak ki évenként gummira. A gummifák fogyása folytán a I gummi ára folyton emelkedik. A nagy sebes- j séggel menő autón a gummi kidurranasa folytán beálló kerék-kisebbedés következtében a kocsi utjából kitér és számos szerencsétlenséget okoz. A dr. Pálföldy-féle keréknél ez nem történhetik meg, mivel az összes rugók -együttműködése az irányadó, igy több rugó eltérése I sem okozhat bajt. Emellett a megoldás a lehető legegyszerűbb. | Ismerjük feltaláló előzetes megoldásait, ahol I csupán a kerék kétnyolcad részén végezte a szerkezet a fenti működést s az a végleges megoldáshoz képest komplikált megoldás volt. — Szakértők nagy elismeréssel nyilatkoztak a találmányról, sőt mielőtt feltaláló a kész kerekeket megmutatta volna a szakértőknek és csupán a találmány által megoldandó feladatokat ismertette, azok mind lehetetlenségnek tartották azt, hogy szilárd anyaggal ez megoldható legyen. Feltaláló egy nagy pénzcsoporttal van egyezkedésben s rövid idő alatt készülni fognak a végleges felszerelések. A kipróbált kerekek teljesen úgy hordanak, mint a pneumatik. A berlini »Allgemeine Automobil-Zeitung« illusztrációkkal, nagy terjedelemben közölt s szakértők által teljes elismerésben részesített találmány magyar földről való, de testet — mint annyi magyar találmány — ez is külföldön ölt. A magyar urak nagy része bizalmatlan, csak a készet várja, magyar pénzintézetek nem áldoznak előre, nem fektetik kétséges dolgokba pénzüket, magyar kormány magyar találmányt elvétve támogat, de az élelmes külföld világosan lát, vállalkozó szellemű, egyesek, intézetek, kormányok milliókat áldoznak találmányokra, amelyeknek busás hasznát azután szintén a külföld huzza. Sajnos, hógy ez így van) de a magyar közfelfogás ezen egyhamar aligha változtat s igy nem csoda, ha magyar ember magyar találmányaival a külföldet gazdagítja. Őszintén kívánjuk, hogy dr. Pálföldy Lajos nagyfontosságu találmánya, ha a külföld segítségével is, mielőbb testet öltsön, ezzel nemcsak a magyar névnek szerez dicsőséget, de dicsősége lesz ez Tolnavármegyének is! Orassas. 1910 január 15. Torna Rozséi hálája Perczel Móric Iránt Szép sikerrel folyik a bonyhádi Perczel szoborra a gyűjtés országszerte s hogy a nagy- halott emléke még most is mennyire meg tudja dobogtatni a sziveket, mutatja az a lelkes levél, amelyet a szoborbizottság nemrégen kapott egy hazafias német ajkú községből. Tekintetes Perczel-szoborbizottság ! Midőn 1848-ban a magyar nemzet alkotmányos jogainak védelmére fegyverhez nyúlni volt kénytelen, Torzsa község német-ajkú, de magyar érzelmű lakossága percig sem habozott, hanem nagy lelkesedéssel a magyar nemzethez csatlakozott. A szomszédos községekben lakó, felizgatott szerbek ezt rossz szemmel nézték, haragudtak a torzsaiakra és kisebb-nagyobb csapatokban több Ízben betörtek községünkbe rabolni, de mindig visszaverettek. Ezért még nagyobb lett az ingerültség. A szomszédos Urszentiván község szerb lakossága emiatt elhatározta, hogy előre meghatározott napon — más külsegitseggel — Torzsát éjnek idején megtámadja, kirabolja s egészen felégeti. Ezen elhatározásukat megtudta valamily uton-módon egy Torzsáról odaköltözött és közöttük lakó német ember és az éjnek idején, hogy észre ne vegyék, az árkokban csuszva-mászva ezer veszély között, jött Torzsára és értesítette a torzsaiakat a szerbek szándékáról. A szent-tamási dicső győzelem után Per- : czel Mór tábornok hadtestét Újvidék és Pirosvidéken vonta össze és a fenti esemény alkalmával is ott táborozott. Az urszentiváni hir vétele után három torzsai ember lóháton elment éjjel Pirosra és Perczel Mór tábornokot kérve-kéríe, hogy jöjjön a szorongatott helyzetben levő hazafias torzsaiak segítségére. Perczel Mór tábornok ismerte a helyzetet, egy őrnagyát küldte egy dandárral a torzsaiak védelmére Ez Ku’pinon át jött Ur- szentivánra, ezt megtámadta, összelövöldöztette és porrá égette és ezáltal Torzsát a megsemmisüléstől megmentette. A lapokból tudomást szereztem arról, hogy Perczel Mór tábornoknak emlékét egy Bonyha- don emelendő szoborban akarják megörökíteni. Felhasználtam az alkalmat és a torzsai »Polgári olvasókör«-nek 1909 ik évi december hó 3U-ik napján tartott évi rendes közgyűlésen ismertettem a fent előadott tényt; ismertettem röviden Perczel Mór, Torzsa megmentőjének hősi küzdelmét és kértem a tagokat, hogy az olvasókör anyagi helyzetéhez képest járuljon hozzá azon férfiú szobrához, kinek községünk oly sokat köszönhet. Széchenyinek testvére, anyja Clam Gallas grófnő volt. Már 1824-ben ment férjhez gróf Zichy László péli birtokoshoz, ki igen derék és gazdaságával előszeretettel foglalkozó férfi volt. Ezen házasságból egy leánya Mária, később Vizsolyi Gusztávné és három fia született, az utóbbiak közül a korán elhunyt, tehetséges Lajoshoz fűződött a család legnagyobb reménysége, Ferenc pedig az 1848 iki szabadságharcnak egyik legelső hős áldozata lett. Zichy grófné gyermekeivel hol Pesten, hol az általa különösen kedvelt Pélben tartózkodott, későbbi időben külföldön is megfordult. 1863. november 27-én múlt ki. — 1836 ban, midőn az óvodák alapításának eszméje a hires Brunswick grófné befolyása alatt a megyeben különcsen Bezerédj István, gróf Festetics Leó és Augusz Antal által felkaroltatott, a grófné nagyon érdeklődött a szekszárdi óvoda létesülése iránt, maga is érintkezésbe tette magát Brunswicknéval, befolyásos ismerőseinél gyűjtött a nemes célra és többszörösen Sztankovánszky Imrénével fölváltva mint háziasszony (lady patronesse) szerepelt az e célra rendezett szekszárdi, rendkívül látogatott estélyeken és bálokban. Azért is az ő védnöksége alá helyezték az 1836. május 16-án megnyílt ovodM, melynek igazgatását az oly lelkes fiatal Huber Katalin kisasszony, később Stann Ferencné sok évekre és üdvös működésre elvállalt. Zichyné jellemzésére álljanak itt a következő, saját leveleiből kiválasztott közérdekű mondások, melyek eléggé mutatják, mily alapos műveltségű és gyöngéd érzelmű volt a csak társaságokban ragyogásra hivatottnak látszó, gyönyörű úrnő. így például a barátság egyik főtényezőjéről, a bizalomról mily helyesen nyilatkozik : »A más iránti bizalom érzete egyike a legszebbeknek és túléli a viharos szenvedé- yeket. mert tiszteleten, egy önálló, erős jellem elismerésén alapul; ezt meglehetmagunknak szerezni és föntartani, valósággal az enyém, a mig arra méltó maradok, amit a többi javakról éppen nem lehet mondani, melyeket az idő bizton elrabol tőlünk és melyeket csak a képzelem pártfogol.« A társadalmi életet alaposan megértő élet- bölcseség szól belőle midőn mondja : »A világ oly gyakran a külszin után Ítél, a szerénységet ügyetlenségnek tekinti és oly fiatal lénynél, ki a világot nem ismeri, egy más, őt megértő lény keresését kacérságnak ; azért jobb, ha a figyelmeztetést ugyan elfogadjuk, de sem zavarba hozni, sem bennünk aggodalmat gerjeszteni nem engedünk.« Az akkorbeli bölcsészet hangján szól: »Egy magas szellem intézi az úgynevezett véletlent, az élet esélyei bámulatos, nagyszerű láncolatban vannak, mely a kedélynek össz- hangzatos nyugalmat, a léleknek kibékülést nyújt; ennek felismerése szeretetre tanítja az embert, amint szeret az, kinek mi részét képezzük, ki egy velünk és a természettel. Ezen az egésznek egybeolvadása és a nagy ősszellemhez való folytonos visszatérés lelkem alapja, melyen az élet lefestődik.« Az élet- és világismeret kincsbányájából merit, midőn Írja: »Jobb : csalódott reményt a nyíló bimbók j egész koszorújával magától idejekorán eldobni, mint szaggatott, nyomorult életet, mintegy Prométheusz sziklán végig sinyleni.« »Akkor működik csak igazán nagyszerűen és sokoldalúig a nemes férfi, mikor drága lényekről gondoskodik és azokért cselekszik, kik szerencséjüket tőle várjak.« A szorgos anya aggodalmai szólnak belőle, mikor következőkép ir: »Ezer remény ébred szivemben, mikor leányomat nézem, fog-e arra találni, aki megérti ? Isten tudja, csak önönmagát és hivatását értse meg, a többit előre nem intézhetjük.« Ezek után iölösleges volna elmondani, hogy Zichyné szellemes nő volt, ki ép úgy tudott a szív húrjain költői képekben, mint az ész hangján finom irónia alakjában és az értelem bölcs mondásu nyelvezetével beszélni. — Társalgása ennek folytán rendkívüli vonzó volt, kilátszott belőle, hogy az önmivelés forrásait mindenütt keresi, különösen olyanok társaságát kedvelte, kiket magánál értelmi fölényben lévőknek tartott. E mellett a szegény betegek ápolásával s főkep cselédei gondozásával maga foglalkozott, orvost és orvosságot vitt a betegek házába, vigaszt és alamizsnát a koldusok nyomorteljes hajlékába. Gyermekeinek hiv, szerető anyja volt, ami olyannál természetesnek tetszik, ki a kisdedek sorsa iránt oly nemes érdeklődést tanúsított. És most midőn 50 év után az ő befolyásával létrejött művet örömmel szemléljük, midőn korának nagy alakjait lelki szemeink előtt elvezetjük, midőn az akkorbeli egyetértést és a nagyratörekvés összhangját bámulva elismerjük ; 50 év után, midőn az említett kort követő nagy megyei szakadások és országos küzdelmek remélhetőleg lezajlottak : úgy véljük, jogosan fölvethetjük azon kérdést,- visszatérnek-e még a szép idők ? Lesz-e még Tolnamegyének arany- vagy gyémántkora ? Léteznek-e vagy támadnak-e majd oly szellemi, de hasznos elvekért, személyes érdekeiket félretéve rajongni és tenni tudó impozáns alakok, kiknek árnyéka még 50 évnél tovább is elnyúlik az emberek hálás emlékében és a közéletben, kiknek százados művei a haladás és lelkesedés újabb csiráit hordják magukban ? Bármilyen kellemes lehetne jósolgatni, az igénytelen krónikáimnak a jelennel, az élőkkel és a jövővel szemben csak egy a kötelessége : a hallgatás. 1
