Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)
1910-01-15 / 3. szám
1910 ja'iuír IS. KÖZÉRDEK 3 A kör tagjai, kik hálával és kegyelettel gondolnak vissza Perczei Mór tábornok nemes tetteire, nagy le'kesedéssel fogadták szavaimat és az emelendő szoborra, egyhangúlag. 50 koronát szavaztak meg, mely összeget postautalvány mellett már megküldtem. Torzsa községet, mint erkölcsi testületet szándékozom meg felhívni, hogy halája és kegyelete jeleül járuljon hozzá szintén ezen nemes térfiu szobrának felállításához. Torzsa, 1910. évi januar hí 4-én. Hazafias üdvözlettel : Schank Henrik tanító, mint a Polg. olv. kör-elnö'e. Gyűjtés a színészeknek. A »Tolnamegyei Közlöny« folyó hó 13. számában »f.« név alatt szót emeltek a színészeknek való gyűjtés ellen. Mivel az illető hölgy, akit. a cikkíró helytelen cselekedettel vádol meg, en vagyok, én tartom leghivatottabbnak magam arra, hogy a gyűjtés létjogosultságát, melyet >f.« tagad, helyes világításban láttassam. Ezzel j kijelentem azt is, hogy cikkemmel egyszerűen az érem másik oldalát akarom megmutatni s eleve tiltakozom az ellen, hogy mentegetőzes- nek tekintsek, mert annak szükségét nem érzem. így hát nem érvelek azzal, hogy a jutal- mazandonak való gyűjtés, ahol vidékén színé»' szét van, mindenütt szokás, azzal sem, hogy itt Szekszárdon szintén évtizedek óta fejezi ki ily módon elismerését a közönség, a juta'ma- zandó, tehát egy-egy érdemesebb, kiválóbb színész iránt. Elvégre ami szokás, az még lehet helytelen, elvetni való. Én hat csupán arról akarok szólani, hogy ennek a gyűjtésnek igenis van létjogosultsága. A cikkiró azt állítja, hogy ez a gyűjtés köpönyegbe burkolt koldulás, amelynek célja csak anyagi támogatás s amely egyaránt lealazó a művészetre es a közönségre. Hát ez nem igy van. Éppen most történik, hogy Mikszáth Kálmánnak, Magyarország egyik legérzékenyebb lelkű Írójának összes munkaira előfizetőket gyűjtenek egyenesen abból acélból, hogy a begyüit összeg felét nemzeti ajándék gyanánt a költőnek átadják. Hat en olyan embernek ismerem Mikszathot, aki ha lealázónak, köpönyegbe burkolt koldulásnak tartana e gyűjtést, tiltakoznék ellene. De nem tartja és nem is tarthatja. Sőt többet mondok, a költővel, a művésszel, színésszel szemben mindig mi vagyunk, akik kevesebbet adunk. Mert hát ezek az emberek egész lelkűket, fizikai és lelki erejüket áldozzák föl nekünk s ezzel szemben azt állítani, hogy tapsainkkal eléggé honoráltuk azt, kissé középkori nézet. A színész napi tiz órán keresztül összes agysejtjeivel, összes idegeivel dolgozik, hogy nekünk egy estén at élvezetet szerezzen s mi, akik élvezzük játékát, ne fejezhetnék ki hálánkat ? Ne fejezhetnők ki halankat, elismerésünket, szeretetünket úgy. hogy tőlünk telhető módon elkövetünk mindent, hogy az élet anyagi részében ne újabb küzdések, ideges agyatbontó kü desek gyötörjek? Nem állítom azt, hogy a legideálisabb állapot az, midőn a közönség egy részé s nem is az összeseknek, de a kiválóbbaknak teheti meg ezt. A leghelyesebbnek azt tartanain, hogy az állam, a nemzet gondoskodjék a művészekről, mert hiszen az ósszeségnek, a nemzetnek dolgoznak De hat ez ma még épp olyan távol allo, amilyen távol álló az, hogy azt a sok fel nem sorolható (de »f.« cikkében hosszú sorokban jó részt elmondott) jó ékony célú s most a társadalom által intézett dolgokat szintén az állam venne kezelés alá. Ezek részere a cikkiró helyesnek tartja a gyűjtést s mivel az állapotok ma ilyenek, én is helyesnek tartom. De ha itt elfogadom a még lehető legjobb megoldást, el kell fogadnom a másik esetben is Ezzel azután megmondtam körülbelül azt is, hogy a színész mindig a közönséggel s nem az egyennel áll szemközt. Abszurd, lehetetlen, nevetséges dolog tehát, hogy a színészt, mint olyant, az egyen jutalmazza. Hat kinek játszik a színész ? Az egyénnek, vagy a nagy közönségnek ? Akinek a színész játéka es művészété nem felel meg s nem tartja a kitüntetésre érdemesnek, az nem járul hozzá a meg- jutalmazásáh íz, mint a hogy az iró munkáját sem veszi (illetve jutalmazza) meg az, akinek az illető Írásmódja nem felel meg. A művész lelke legjavát adja nekünk s mi pedig, mikor alkalom van rá, kifejezzük elismerésünket iránta úgy, a hogy lehetséges. Elmúlottak már azok az idők, mikor a színész és költő egy-egy nagy ur jóvoltából élt s a közönség éhenkórásznak tekintette, akinek ha pár garast adott lenézéssel, alamizsnaként adta. Ma a művész a miénk, a közönségé, az egész világé, ma nem maecénaskodunk, hanem elismerjük ókét, ma nem alamizsnát adunk és gyűjtünk, hanem tőlünk /telhetőieg lerójuk ve ük szemben fennálló kötelezettségünket. En még tehat csak azt sem mondom, hogy a gyűjtés azért helyes, mert az egyesek külön-külön nem igen rendelkeznek annyi anyagival, hogy a művészt maguk jutalmazhassák, mig a tömeg megteheti. Nem mondom pedig azért, mert csak a közönség által való jutalmazást tartom helyesnek, le nem alacsonyi- tónak, méltónak s mivel ma erre egyetlen mód a gyűjtés, hát ezt kell elfogadnunk. — Én igy látom a dolgokat s bizonyos, hogy közönségünk legnagyobb része is igy látja, különben nem tartotta volna évtizedeken át természetesnek a gyűjtést. Krammer Zsófia. HÍREK. Kérelem, ToMimegye müveit közönségéhez! Miután vármegyénk összes népiskolái magyar nyelvűek, ennek az életre is kiható fontossága es a magyarnyelvnek köznapi használata végett, azon tiszteletteljes kéréssel fordulok varmegyénk művelt közönségéhez, hogy a vele érintkezőket mindig magyarul szólítsa meg es más nyelven csak akkor érintkezzék velük, ha azt tapasztalja, hogy tz illetők egyáltalán nem j tudnak magyarul. Ezen kérésemben azon közül- j mény támogat, hogy a magyar nyelvnek megszi- lirditása csak úgy érhető el, ha az, aki a magyar nyelvet az iskolában elsajátította, egyrészt alkalmat találjon a magyar beszédre, másrészt pedig tudatára jöjjön annak, hogy hazánkban a magyar nyelvre múlhatatlanul szükségé van>! Kérésemet a nagyközönségnek jóakaratu figyelmébe ajánlva, hazafiui üdvözlettel vagyok Szekszárd, 1910 január T 3-án Tihanyi Domokos s. k. * kir. tanácsos, tanfelügyelő. — Személyi hír. Gróf Apponyi Géza vbtt. főispán, folyó hó 11-én Bécsből Szekszardra érkezett s 12-én elnökölt a közigazgatási bizottság ülésén. —. A főispán Szekszardrol f. hó 14-én Hőgyészre utazott. — Simontsits Elemér alispán f. hó 13-án haza érkezett Szekszárdra s ma átvette Forster Zoltán főjegyzőtől az alis- páni hivatal vezetését. — Kinevezések. Az igazságügyi miniszter Münster Mór tamásii betétszerkesztő szakdijno- kot önálló működési körrel fel nem ruházott betétszerkesztő Írnokká nevezte ki. Az igazságügyminiszter dr. Beöthy László ; szekszárdi kir. törvényszéki joggyakornokot a kaposvári kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. A mav. igazgatósága Farnady Flóris dugo- sellói máv hivatalnokot Szaszvár-Mazára állo- i masfőnökké nevezte ki. — írásszakértők kinevezése. Hazslinszky Géza, a szekszárdi kir. törvényszék elnöke, j Holub János polg. iskolai igazgatót, Acs Lipót főgimnáziumi rajztanárt és Várkonyi Sándor róm. kath. elemi népiskolai tanítót törvényszéki Írásszakértőkké nevezte ki. — Áthelyezések. A király dr. Szilágyi Ernő győri kir. törvényszéki bírónak a szeKSzárdi kir. törvényszékhez eddigi minőségében leendő áthelyezését megengedte Az igazságügyminiszter Mehrwerth Árpád pécsi törvényszéki joggyakornokot Sekszardra helyezte át. A pénzügyminiszter Ferenczy Géza szek- | szárdi kir. adóhivatali ellenőrt, helyettes adótárnokot — saját kérelmére — Nagyszebenbe helyezte át. A földmivelésügyi miniszter Wimmer Zoltán paksi jár m. kir. állatorvost Nagyszebenbe helyezte át. A máv. ttzletvezetőség Schäffler István uj- dombóvári és Butyka József tabz állomási felvigyázókat, Sury József dombóvári és Hermek József ujdombovári raktárnokokat kölcsönösen áthelyezte. — Kissié. Dr. Fent Ferenc apát-plébános meghívására három kalocsai Jézus-tarsasági atya a szekszárdi belvárosi templomban f hó 19-tői, 8 n^plg tartó missiót tart. — Oj állatorvosi állás Pakson, a kep- viselőtestület elhatározta, hogy 15U0 korona fizetéssel és a szemledijak elvezete mellett állatorvosi állást szervez. A határozatot jóváhagyásra a törvényhatósági bizottsághoz fölterjesztették. » A belfgymlniszter utalványozta a vármegye közszakségleteit. A m. kir. belügyminisztertől dacára az ex-lexnek, utalvány érkezett a vármegyéhez, amelyben értesíti a vármegye közönségét, hogy a múlt évi rendes kiadások keretében utalványozta az idei szükségletet is. A tisztviselők tehát bátran felvehetik illetményeiket s kifizetnek minden a múlt évben is e őfordult kiadást, sőt ha valami váratlan rendkívüli kiadás mutatkozik, a miniszter annak fizetésétől sem zárkózik el, csakhogy előbb be kell hozzá jelenteni. — Kitüntetett bútorasztalos. Jung Jánost, az ismert jeles fekedi bútorasztalost újabb kitüntetés érte. Az Országos Iparegyesület díszoklevél- es disz-bronzéremmel jutalmazta a modern bútorasztalost minden irányú versenyképességéért. Jung János előzőleg a pécsi" kiállításon is ki lett tüntetve díszoklevél- s disz- éremmel. őszintén örvendünk a Szekszárdon ! általánosan ismert, jóhirü asztalosmesternek eme haladásán. Nem egy Ízben az ország ha- | tárán kívül is szállított ő mar bútorokat. — Választás. Az iparhatósági megbízottak í választását Szekszárdon f. hó 23 an, d. e. 9 : órakor tartják a városházán. Kívánatos volna, j hogy kereskedőink és iparosaink az eddiginél j nagyobb mértékben érdeklődjenek a választás iránt. , — Pályázat. A szekszárdi m. kir. adóhivatalnál az ellenőri állásra pályázat vari hirdetve. Államsegélyek, A m. kir. vallás- és köz- j oktatásügyi miniszter a múlt évi állami költ- | ségvetésben a gör. kel. egyházi célokra tör- j vényhozásilag megszavazott javadalomból az alsónanai gör. kel. egyházközségnek templom helyreállítási költségeinek fedezésére 200, — a bátaszéki gör. kel. egyházközségnek hasonló célra ugyancsak 200, — és a szálkai gör. kel. j egyházközségnek lelkészi telekkárpótlás cimen 20Ö koronát adományozott. — A szekszárdi rk. ovodát és syermekmenhelyt fentartó egyesület részére az általa feltartott intézetek 19 '9. évi szükségleteinek részben való fedezésére 400 korona államsegély utalványoztatok. Múzeumi felolv sás. A muzeum képtara termeben f. hó 16-án este fél 6 órakor felolvasásra kerül vetített képek kíséretében »Bősz*- nia és Hercegovina.« Figyelmeztetjük a közönséget, hogy a terembe csak jegy felmutatása mellett lehet belépni, továbbá, hogy 15 éven aluliak nem bocsáttatnak a terembe. A terem ajtaját a felolvasás megkezdésekor bezárják, miért is kérjük a közönséget pontosan a kijelölt időben megielenni. — Birtok Vétel. Apponyi Géza gróf vbtt. főispán, megvásárolta Apponyi Sándor gróf, aranygyapjas, főkamarásmester ráczegresi 3650 holdas birtokát 2 millió koronáért. Közgyűlés. A dombóvári ipartestület folyó évi januar ho 22-an tartja évi rendes közgyűlését, melyre az érdekelt tagok azzal hivatnak* meg, hogy határozatképtelenség esetén ezen közgyűlés a tárgysorozatba vett tárgyakkal f. évi január hó 30-án fog megtartatni. Ézen köz- gvüljés tárgysorozata: 1. Közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítők megválasztása. 2. Évi jelentés megtétele. 3. 1910 évi költségelőirányzat jóváhagyása. 4. A számadások megvizsgálása es a felmentvény megadása. 5. Elnök és az elöljárósagi tagok megválasztása. 6. Számvevők megválasztása. 7. Az alapszabály értelmében beadott indítványok tárgyalása. — Eljegyzések. Folyó hó 6-án tartotta eljegyzését Tevelen Erdeődy János fiumei m. kir posta- és távirotiszt Simon Mariskával, özv. Rabolt Róbertné úrasszonynak nevelt leányával. Szver Lajos vármegyei hivatalnok, eljegyezte Hódi Iduskát, Hódi Andor államépité- szeti hivatali hivatalnok leányát Szekszárdon. Linczenbold Lajos szentesi polgári leányiskolái tanár eljegyezte Harsáyyi Ilonát. — A jogász bál. A műit szombati budapesti jogász bal balanyái között vármegyénkből Apponyi Sándorne grófnő és Perczei Dezsőné foglaltak helyet. — A bátaszéki önsegélyző egylet az önkéntes tüzoito-testüiet penz*ara javara 20 koronát adományozott, mely nemes cselekedetért a testület neveben köszönetét mondunk. Jäger József pénztáros, Máté József elnök.
