Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)
1910-01-15 / 3. szám
Szekszárd, VI. évfolyam. 3. szám. Szombat, 1910. január 15. Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. szán). A* előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosafcb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca S. szám. (de küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5'kor. negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre elór. beküldik, 5 kor. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATASI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs JANOSITS KAROLY Felelős szerkesztő és laptulajdonos: HÓDNAK ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Gazdasági harcok. ipar és kereskedelem a magyar társadalom körében még mindig nem részesül abban a megbecsülésben, amelyre annyi okkal rászolgál. Nyugaton ipar és kereskede- delem a társadalmi életben is domináló szerepet visz, mert az ország vezető körei jól tudják, hogy az ország gazdasága, hatalma, tekintélye kereskedelmének fejlettségétől föggNálunk, ahol még mindig képtelenek erre, az ipari és kereskedelmi foglalkozást még mindig nem tartják >uri« foglalkozásnak ; mert hisz nálunk a legkisebb napidijas is nagyobb urnák képzeli magát, az önálló és független, nemzetfeatartó, hasznos hivatást betöltő iparossal és kereskedővel szemben és tetézik ezt a káros és kóros elva- kultságukat még felekezeti szempontokkal is, mintha nem éppen társadalmunk egyoldalú felfogása idézte volna elő azt a sa- játszerü és csakis nálunk létező keptelen helyzetet, hogy a kereskedelmi és főképpen nagyipari foglalkozást egy bizonyos leleke- zethez tartozással azonosítják, mintha a külföld kereskedelme nem tanúsítaná, hogy a kereskedelem terén való érvényesülés csakis a komoly, céltudatos, szorgalmas és kitartó munkával párosult nagy műveltséggel és ügyességgel lehetséges függetleníteni a felekezeti viszonyoktól. Tartsuk mindenkor szem előtt a német birodalomnak az ipar és kereskedelem felvirágoztatása által elért nagy hatalmát és népességének jólétét. A neme' viszonyok e tekintetben még különösen azért is szolgálhatnak tanulságul, mert Németország kedvező előfeltételek hiánya, azaz nagyrészt terméketlen vagy gyenge hozamú talaja dacára, csakis a népesség kiváló tulajdonságainak és ez utóbbiak kellő szervezés mellett történt felhasználásának, névszerint a lakosság céltudatosságának, intelligenciájának, fegyelmezettségének, szorgalmának, eré- Iyének es takarékosságának köszöni nagyságát. Ott nemhogy lenéznék, hanem kü lönös nagyrabecsülésben részesítik a kereskedelemnek és iparnak arra méltó képviselőit, akiknek kiválóságai elsőrangú társadalmi szerepet visznek, sőt ezek közül nem egy a kormánynak is tagja volt. Ez a szerencsétlen felfogás gátja annak is, hogy nálunk egészséges alapon nyugvó, úgynevezett polgárosztály fejlődjön ki; (ezzel a kifejezéssel csak a szoká sós felosztás kedvéért élünk és nem az osz- tályszerü tagozódás kiélesitése végett) és I innen van, hogy nálunk ma két szélsőség: az arisztokrácia és a munkásság, a két konszolidált társadalmi osztály, mig a polgárság, tehát a lakosság zöme, képtelen jelentőségének öntudatára ébredni és magának azt a szerepet biztosítani társadalmunkban, amely erényeinél fogva annyi joggal meg- | illetné. Kereskedőinket és iparosainkat illetaé meg ezen a téren a kezdeményezés kötelessége, mert a túlzott szerénység csak az ellenfelek bátorságát fokozza. Nem hallgathatjuk el ehelyütt azt az utóbbi években sajnosán tapasztalt s mindinkább fejlődő megkülönböztetést, amelyet az ipari körökben a saját javukra, de a kereskedelmi osztály hátrányára szivesen alkalmaznak, értékesebbnek és előkelőbbnek jelezvén a termelő ipart, a forgalmat közvetítő kereskedelemnél. A kereskedelmi és ipari érdekképviseletnek már többször pa- j nászok túlságos széttagolása mellett csak a közös ellenfelek malmára hajtanók a vizet, ha még magunk között is akármelyikünk rovására törekedünk a saját tekintélyünket öregbíteni . . . Nagyon természetes, hogy mi nem az osztályellentétek fokozását, hanem ellenke- ! zóleg, a nemzet egyesítését várjuk a kereskedők és iparosok önérzetes fellépésétől. Az egységes magyar társadalom hiánya, kut- forrása nemcsak számtalan társadalmi bajnak, hanem politikai és gazdasági elmaradottságunknak is, mert a mai osztályéi lentétek kizárják az egyöntetű eljárást, holott csakis ilyen módon lennénk képesek külső ellenfelünkkel, vagyis inkább versenytársunkkal szemben győzelemhez jutni! Gróf Zichy Lászlóné, Széchenyi Mária grófnő. (1805—1863.) — Korrajzi vázlat. — irta: káró Augus* Imre.* »Ehret die Fragen, Sie (lech en und weben Himmlizche Rosen In's irdische Leben.« Schiller. A történeti hőskorszakokat soha sem meria ki a nagy férfiak századokra szóló érdeme, rendesen kiváló nőket is szoktunk ezek mellett találni, kik apjuk, férjük vagy fiaik tetteit sugalmazzák, lelkesítik, jutalmazzák; igy utalhatnánk például a római erények virágzása történetében : a Virginiákra, Cleliákra, Corneliákra; úgy a törökök elleni harcok idejében Rozgonyi Cecíliára, Dobó Katicára, Szilágyi Erzsébetre; így az olasz művészetek kul- minációjának páratlan korában Colonna Vittori- ára, estei Leonórára stbre. De szükségtelen oly messze mennünk példázgatni, közel érjük a legközvetlenebb illusztrációt, értem Tolnamegye aranykorát, midőn a Bezerédjek, a Csapók, a Sztankovánszkyak lángnyelvvel beszéltek, tüzes erélylyel cselekedtek és Tolnamegyét Magyar- ország műveltségének egyik gócpontjává hevi* Régi írásaim között találtam báró Augasz Imrének, a korán elhunyt nemes emberbarátnak eme kéziratát, amelyet legnagyobb valószínűség szerint a szekszárdi óvoda 50 éves jubileuma alkalmával, az akkor Krammer János polgári iskolai igazgató által kiadni tervezett emléka búmba szánt. Kár lenne ezeknek a — bár cs >k vázlitos — soroknak elkall 'dniok. M Iy hódolattal tehát az elhunyt nemes emléke iránt, közlöm ezt a (enkölt gondolkodásra valló, kortörténetiieg kiválóan érdekes tanulmányt, melyet egyébként évekkel ezelőtt lapunknak egy agyra beesőit barátjától kaptam. A szerk. tették; akkor virágkertet varázsolt körünkbe Bezerédj Amália higgadt, de tevékeny bölcsészete, a jótékonyság nemes magvát hintette el közöttünk gróf Festetics Borbála csendesen működő nagylelkűsége és rózsafüzérekkel kötötte egybe a társadalmi élet szétágazó tényezőit gróf Zichy Mária ragyogó szépsége, szellemes vendégszeretete és nemesirányu lelkesedése. Mily ritka, de mily kellemes feladat elmondani egy szép nőről: hogy közelismert szépsége még nem is volt legeslegkitünőbb tulajdonsága. Mert a milyen hóditó, megigéző és őszinte bámulatra ragadó volt gróf Zichyné megjelenése, ép oly, vagy ha lehetséges, még nagyobb benyomást tett azon kiváló tulajdonsága, hogy igazi nemeslelküséggel tudott a művelődés és humanizmus minden haladása iránt őszintén érdeklődni, környezetét saját példájával kivitelre lelkesíteni és a végrehajtást, rendelkezésére álló minden társadalmi tényezővel elősegíteni. Ő nem tartozott azon nők közé, kik közvetlen politikai befolyásukkal vagy irodalmi tevékenységükkel egy korszaknak irányt szabnak, hanem azon jótékony nemtők egyike volt, kik — hasonlóan Rombouillet marquisnőhöz, XlV-ik Lajos korában, ki írónő sem lévén, mégis a precieuseök nagyhatású irodalmi epizódját palotájában megalkotta, vagy Francavilla hercegnőhöz a Cinqueeto idejében, ki lsehia-szigeti nyaralójából az olasz művészek paradicsomát alakította,— mint társadalmi központok, környezetük közvetlen ténykedésének biztos és ékesítő támaszt nyújtanak. Vidékének társadalmi központja volt a szó teljes értelmében századunk harmincas éveiben a péli otthonias lak. Naponként felváltották itt egymást azon férfiak és nők, kik Tolnamegye akkorában egyetértő köz- és társadalmi életének kitűnő tényezői voltak: a lelkes emberbarát, szellemes hazafi és élénk társalgó Bezerédj István ; ennek neje, a páratlan »Flórikönyve« finom műveltségű és nőben ritka mély gondolkozásu Bezerédj Amália; a bölcseséget klasszikus szabatossággal kifejező Sztanko- vánszky Imre és áldott jószivü neje Bajzáth Mária ; a hatalmas erélyű és eszes tanácsadó népbarát Csapó Dániel és neje, a gondos háziasszony Gindly Katalin ; a müveit szellemességü, de mindenkor különcködő gróf Festetics Leo es neje, a jótékonyságáról ismert Uray Borbála ; a Metternich-politika iskolájában nevelkedett, külföldi műveltségű Kiss Pál és kellemes neje, Csapó Ida. De ki győzné kiváló tulajdonságaikat mind kimenteni ? Azért névszerint említem még azon jeleseket, kik akár közvetlen, akár közvetett összeköttetésben voltak a péli központtal: a Tolnán lakó három Festetics testvért szép nejeikkel, Perczeléket Börzsönyben, Prónay Albertet, Dőry Miklóst, Aichelburgékat Zombán, Augusz Antalt és testvérét Lujzát Szekszárdon, Nunkovicsékat, Zsiuskáékat, Tormayékat stb. A társadalmi élet ekkor megyénkben tetőpontját érte, mindennap más-más szellemi élvezet vagy kellemes találkozás; télen a Tolnától Mözsigelterülő jégtáblán korcsolya, nyáron kirándulások az akkor még jótékony árnyékot nyújtó hegyi, erdős legelőkön. Ezen életet szellemileg különösen azon körülmény élénkítette, hogy ajjmegye jelesebb családjai a művészeti és tudományos világgal folytonos összeköttetésben maradtak ; hisz — hogy csak a nevelői tiszten működőket említsük, Perczeléknél Vörösmarty Mihály koszorús költőnk ; Festeticséknél, Belaczon, Schober Ferenc, a nagyműveltségü német költő, később Gumpert Tekla Írónő férje ; Zichyéknél Pélben Töpler, a hires nyelvtudós működött ily szerepben. És miután így visszatértünk cikkünk hősnőjéhez, foglalkozzunk a reá vonatkozó rendelkezésre álló, sajnos kevés, életrajzi adattal. Gróf Széchenyi Mária 1805. január 5-én született; atyja gróf Széchenyi Lajos, a nagy
